Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-19 / 294. szám
2020. december 19., szombat, 14. évfolyam, 50. szám A valóság durvább, mint a fikció - hogyan döglött meg a tátrai tigris R ado Bato a szlovák újságírás hőskorszakának egyik fenegyereke, 2004 és 2009 közön a Trend gazdasági, politikai hetilap főszerkesztője, később Radicová miniszterelnök asszony tanácsadója és szóvivője, Andrej Kiska választási kampányának vezetője, majd később elnöki tanácsadója. Tömören: elég sikeres karrier. Most a könyvírásban is kipróbálta magát, előrebocsátjuk, nagyon jó eredménnyel. A „Hogyan döglött meg a tátrai tigris” egy fontos, hiánypódó könyv, mert komplex módon térképezi fel a szlovák gazdaságpolitikát a rendszerváltás kezdetétől egészen 2020-ig. Jelenleg hasonló könyv nincs a szlovák piacon. A további erények közé tartozik, hogy nagy témakörökön belül (privatizáció, közpénzügyek, egészségügy stb.) tárgyalja kronologikusan a legfontosabb történéseket, problémákat, reformokat, és így a jól strukturált anyagban könynyű eligazodni. A könyv nagyon olvasmányos, közérthető stílusban íródott, ezért a széles nagyközönséget is megcélozhatja. Baío képes viszonylag bonyolult gazdasági kérdéseket egy bekezdésen belül érthetően elmagyarázni, miközben érdekes összefüggésekre és összefonódásokra hívja fel a figyelmet - egyszóval újságírói múltját nem tagadja meg. Ez részben kritikaként is megfogalmazható, ugyanis aki a könyvben 1 táblázatokat vagy grafikonokat keresne, esetleg \ a nemzetközi szakiroda- m lomra való hivatkozások m sorát és a szlovákiai események nemzetközi ke- » retbe való helyezését, az % csalódni fog. Csakhogy erre mondhatjuk, szabad a pálya, bárki írhat ilyen művet is, Bato azonban megtette az első lépést, egy nagy piaci rést tölt be, a többiek jöhetnek utána, ha „tudományosabb” művet akarnak az asztalra tenni. Élvezetes, sokszor dühítő olvasmány Aki még emlékszik a szerző újságírói korszakára, az tudhatja, hogy nemcsak az esze volt éles, de gyakran a nyelve is. Sosem félt nevén nevezni a dolgokat. 2007- ben például a Trend 38. számának címlapján Fico fényképe virított, alatta a felirattal: ,A jövőbeli nyugdíjak elrablója”. Fico - az akkori jó szokás szerint - kártérítési pert indított, 3 millió koronát követelve. Végül a bírósági ítélet szerint csak bocsánatkérést kapott 2012 elején, újra címlapon. Ez az eset villant be, amikor megpillantottam a könyv 5. fejezetének alcímét: „Hogyan fosztották meg a fiatalokat a méltó öregkortól a jövőbeli nyugdíjak gyobb probléma is. Szlovákia modem kori történetének legnagyobb politikai hazugsága így hangzik: „Elég abbahagyni a lopást, és a dolgok rendbe jönnek. Nem elég és nem jönnek rendbe” — állítja Bato. És akkor megdöglött a tátrai tigris Az olvasó helyenként már-már elérzékenyül, miközben olvassa a tényszerű felsorolását a rengeteg reformnak, amelyet a második Dzurinda-kormány idején fogadtak el, meg az azt követő hatalmas nemzetközi elismerést. Ez óriási ellentétben van az utána következő nagy semmivel, a Fico-korszakra jellemző tétlenséggel, aminek a vége az ország fejlődésének megakadása lett, miközben a politikából kiveszett a bátorság, meg minden reformkoncepció, és a lakosság túlnyomó részét ez mintha teljesen hidegen hagyná. Na, ez a nagyobb probléma. Félreértés ne essék, a könyv nem a reformok és a Dzurinda-Miklos tandem kritikátlan ajnározása. Bato tételesen felsorolja a reformok és az őket elfogadó politikusok hibáit is, csakhogy mindennek ellenére két gyenge pontra hívja fel a figyelmet a reformokat kritizálok esetében. 1. Fico minden igyekezete ellenére, hogy földig rombolja a Dzurindakormányok örökségét, képtelen volt egyeden átfogó változtatást is megvalósítani, sőt, lényegében máig a Dzurinda-időszak reformjain alapulva működik az ország, az adórendszertől a közigazgatáson át az egészségügyig bezárólag. 2. „Szlovákia hosszú távú problémái nem a második Dzurinda-kormány tökéleden és idővel elhasználódó reformjaiban rejlenek. A tragédia az, hogy ezek a reformok az ország 30 éves történetében egyedülállónak számítanak. Ivan Miklós 15 év alatt sem talált követőkre, akik kijavították volna a korábbi reformok hibáit, modernizálták és az aktuális kihívásokhoz igazították volna a gazdaságpolitikát. A 2006-os választás óta Szlovákia egyeden, az országot komolyan érintő gazdasági vagy szociális problémát sem oldott meg. A választók elutasították az állam szerepének csökkentését a gazdaságban, a radikális reformokat, a nagy, átfogó átalakításokat. Ehelyett Róbert Ficónak adtak esélyt, aki megtanította őket arra, hogy ne várjanak valós megoldásokat. Ügyesen használta ki és növelte a lakosságnak a változásoktól és a szociális biztonság elvesztésétől való félelmét... Abban a képességében, hogy meghatározza a közbeszéd témáit, és elterelje az emberek figyelmét a lényegi kérdésektől a szimbolikus gesztusok felé, a Smer elnökének a hazai politika színpadán sokáig nem volt konkurenciája” (285-286). A Smer három cikluson átívelő kormányzásának az eredménye (a kezükben összpontosuló példádan hatalom és pénzügyi lehetőségek ellenére) nem egy erős szociális rendszerrel és működő közszolgáltatásokkal rendelkező fejlett jóléti állam lett, mondjuk a skandináv országok mintájára. Ellenkezőleg, egy hatékonyság nélküli, szétzüllesztett, működésképtelen és kormpt államot hagytak maguk után, ráadásul megspékelve azzal a csapdahelyzettel, hogy még a politikai ellenfeleiket is jórészt beoltották a reformoktól való félelemmel. (Az OLaNO vagy a Sme rodina gazdaságpolitikáját így alig lehet megkülönböztetni a Smerétől.) Amíg nem sikerül kimászni ebből a csapdahelyzetből, addig ne is álmodjunk újra a tátrai tigrisről. Gál Zsolt A politológus-közgazdász szerző a pozsonyi Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Magyar Fórum alelnöke Rado Bato: Ako skapal tatransky tiger. Ekonomické dtejiny ponovembrového Slovenska. Premedia 2020. elrablói”. Szóval az éles nyelv megmaradt. De egyben kitűnő memóriára, gazdag forrásgyűjteményre is szükség van, mert a Meciar idején tomboló privatizációs szabadrablástól a bankok és piramisjátékok történetén keresztül a Fico idejére jellemző mérheteden korrupcióig rengeteg elképesztő történet van (a valóság megint messze meghaladja a fikciót). Ezek közül még a tájékozottabb szemlélő is sok dolgot elfelejtett mára, néhánnyal pedig bizonyosan a könyv lapjain fog először találkozni. Bár a politikusi és üzletemberi gádástalanságok sorozata döbbenetes és bicskanyitogató, a könyv egyik legfőbb állítása mégis az, hogy van a korrupciónál naMikulás Dzurinda és Ivan Miklós (Fotók: TASR-archívum)
