Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-19 / 294. szám
www.ujszo.com | 2020. december 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Égjen a gyertya Adjunk hálát az együttlét lehetőségéért, de vigyázzunk is egymásra M egvan a családunk első Covid-áldozata. Igaz, az idős rokonomnak súlyos betegsége volt, a vírus csak siettette a folyamatot, de ha nem kapta volna el a kórházban, ahol feküdt, talán még élhetett volna egy ideig. Persze az is lehet, hogy nem, és ez csak egy meddő okoskodás, mert az ember keresi az okokat, szeretne mindent helyretenni, akkor is, amikor már vége. Főleg akkor. Iszogatom a teámat, közben a számítógép gyönyörű tájakat vetít elém. Kék az ég, zöld a fa, ókori romok fehér márványán szikrázik a napfény, szép, nagyon szép, de a tudatomból folyton előfurakodik, hogy megint eggyel kevesebben vagyunk. Nem is volt kedvem írni, de aztán felülkerekedett bennem az élet, meg az újságnak is meg kell jelennie. Es ez fontos, mert nemcsak a rokonom ment el, hanem az Új Szó és a Vasárnap hűséges olvasója is. Nemrég panaszolta, hogy elázott az Új Szó a postaládájában, mert épp nem volt otthon, amikor a postás a nagy esőben kihozta. Nem baj, majd adunk helyette, mondtam, mire ő megnyugtatott, hogy nem kell, megoldotta a dolgot. Óvatosan megszárítgatta az újságot, s megragasztotta, ahol elszakadt. Már el is olvastam, elejétől a végéig, mondta az ő örömteli hangján. Megható volt. Meg is akartam ezt írni, mint példát a találékonyságra, a mostanában újra divatba jövő takarékosságra, de valahogy elmaradt. Hát most írom. Mint példát a ragaszkodásra. Vagy még inkább: a hűségre. Mert ismeretségünk harmincöt éve alatt számtalanszor láttam, hogy nagy az ő hűsége. A családjához, a falujához, a magyarságához. S bár ez nemcsak az ő érdeme, de azért az övé is, magyar unokák és dédunoka fogja őt elkísérni az utolsó útján. Ami egyébként manapság nem is olyan egyszerű dolog. Amíg az ember nem éli meg, nem is tudatosítja, milyen furcsa érzés az, hogy nem lehet ott valakinek a temetésén - amin normális körülmények között biztosan ott lenne —, mert ugye, a jelenlevők száma korlátozott, s persze a legszűkebb családé az elsőbbség. Vagy az, hogy egy kis faluban több mint egy hetet kell várni a temetésre, mert csak egyetlen hét alatt tíz halott volt, és az illetékesek egy nap alatt több mint két temetést nem győznek. Mindenesetre örülök annak, hogy nyáron, amikor enyhült a járvány, még sikerült találkoznunk. Még elmesélte a terveit a nyugdíjasklubbal, megmutatta a kottákat, amikből az énekkarban énekelt, megvendégelt kirántott hússal, mert főzni nagyon tudott, nevettünk, hogy nem egészséges, de néha lehet, hiszen olyan finom, és én néztem a szobát, ahol oly sokszor voltunk együtt. Az asztalt, ahol annyi búcsúi ebédet fogyasztott el a vidám társaság. Nem fogom elfelejteni. Mi, többiek pedig, akik a karácsonyra készülünk, adjunk hálát az együttlét lehetőségéért, mert nincs ennél nagyobb ajándék. De vigyázzunk is egymásra. Békés karácsonyt! Karácsonyi bezártság (Kotrha) Véletlenül kiderült a vakcinák ára Az Európai Unió eddig üzleti titokként kezelte az árakat, egy belga kormánytag azonban véletlenül kitette a Twitterre. Éva de Bleeker, Belgium pénzügyi államtitkára a Twitteren tett közzé egy táblázatot, amelyben láthatók voltak az Európai Unió által vásárolt vakcinák árai - úja a Politico. Az üzenetet azóta törölték. Az Európai Bizottság korábban úgy nyilatkozott, az egyes oltóanyagok ára üzleti titok, ezért nem hozhatják nyilvánosságra. Civilek és európai parlamenti képviselők ennek ellenére követelték az adatokat, mivel a vakcinát az adófizetők pénzéből vásárolják meg. A Bizottság hat gyártóval írt alá szerződést, egy hetedikkel még folynak a tárgyalások. Az egyes országok maguk döntik el, melyik vakcinából mennyit rendelnek. A véletlenül kikerült adatok szerint az unió 1,78 euró és 18 dollár (az amerikai cégek dollárban, az európaiak euróbán számolnak el) közötti árakon szerzi be az oltóanyagot adagonként. Az árak: Oxford/AstraZeneca: 1,78 EUR, Johnson & Johnson, 8,50 USD, Sanofi/GSK: 7,56 EUR, BioNTech/ Pfizer: 12 EUR, Cure Vác: 10 EUR, Modema: 18 USD. Az óv áttörése A Covid-19 elleni oltóanyag gyors kifejlesztése az év tudományos áttörése a Science című tudományos folyóirat szerint. Soha korábban nem dolgozott együtt ilyen nyíltan és ilyen rendszeresen ennyi konkurencia, és hasonlóképpen egyedülálló a kormányok, az ipar, a tudomány és a nonprofit szervezetek közös erőfeszítése - szól a magazin indoklása. „Végre lehetséges választ adni arra a kérdésre, mikor lesz ennek vége. Ez egy valódi áttörés mindannyiunk számára” - foglalta össze alap. A magazin a vakcina gyors kifejlesztése mellett kiemelte a többi lehetséges oltóanyag párhuzamosan íutó kutatását és tesztelését is. A Science megemlékezett arról all kutatóról is, akik 2020-ban koronavírus-fertőzés következtében hunytak el. (hvg, mti) I 7 Jégtánc FINTA MÁRK I gor Matovié néha jégre küldött zsiráfként szerencsétlenkedik a válságkezelésben, meg úgy általában, a kormányzásban is - csetlik-botlik, a lábai összecsúsznak, és általánosságban nagyon szomorú és szánni való benyomást kelt. Az élő adásban leidiótázott Richard Sulik pedig természetesen örül a show-nak, hiszen mekkora szám ez már, zsiráf a jégen, jobb, mint a bicikliző majom vagy a pókerező kutya. Sulik más miatt is örül: gyűlnek-gyülögetnek a százalékok. Míg Matovicék zuhannak, az SaS erősödik, izmosodik, és a valaha egyszer használatos pártként aposztrofált libertariánus formáció végre révbe érhet, Sulik a fejébe nyomhatja a koronát, és meleg kiflik közé feszített Excel-táblázatokból lesz még a kerítés is, akárki meglássa. Csakhogy az SaS nem fog révbe érni, akármilyen szép álmai is vannak Richard Suliknak. Az SaS elnöke ugyan igyekszik kizárni, tudomást sem venni róla, de nem egyedül röhög Matovicon. Ott van ugyanis Boris Kollár is, aki szintén szereti a jégtáncot. Persze ő nem akar kormányozni, dehogyis. Boris Kollárnak nagyon megfelel az, ami most van. És nem fogja hagyni, hogy Matovié elpottyanjon. De nem ám. Borisnak tökéletesen megfelel a következménynélküliség, a kiválasztottság érzése - párttársai pedig úgy gondolják, hogy ha csak ennyi kell ahhoz, hogy a főnök boldog legyen, akkor ők befogják a szájukat, és fenntartják a status quót. Magyarán szívesen lesznek pihe-puha kispárna, ha Matovic épp eltaknyolni készülne. Richard Sulik rajongva szeretett számai pedig nem hazudnak: egyedül ezúttal nem tudják megbuktatni a kormányt. Ha az SaS távozna, a koalíciónak továbbra is 82 képviselője lenne a parlamentben, és ezzel kihúzhatná a kormányzati ciklus végéig. Az OLaNO-nak 53, a Sme rodinának 17 képviselője van, és hát ott a Za l’udí is, 12 képviselővel. Márpedig Veronika Remisová és hű társai egy koalícióból való kilépéssel a teljes ellehetetlenülést kockáztatnák. A szebbik, kampányízűbb megfogalmazás az, hogy természetesen nem akarják most feladni a korrupcióellenes harcot, a tisztességesebb Szlovákiáért folytatott harcot. A csúnyábbik, hogy nem akarják feladni a parlamenti fizetést, a posztokat, és így van még nagyjából három évük kitalálni, hogyan kössék lélegeztetőgépre a pártot, és lökjék tovább a megfeneklett csónakot. Ha az ellenzéki lét a purgatórium, akkor az előrehozott választás maga a pokol legmélyebb bugyra lenne Remisováéknak. Nincs hová hátrálni. Persze benne van a pakliban, hogy Sulik érkezik majd egy visszautasíthatatlan ajánlattal - ám a Za l’udít egyáltalán nem sürgeti az idő. Na meg az is kérdés, kivel állna össze az SaS, ha esetleg ellenzékbe kerülne. Mert a 16 százalék könnyen kopik ám, ha mondjuk Peter Pellegrini a partner. A háttérben pedig ott lapul a Sme rodina-Smer- ESNS szömykoalíció réme, mely bár nem lenne kormányképes, a végzetes patthelyzetet megteremtené - és a mai politikában ilyen esetben nem sok olyan politikai párt van, mely az elveit részesítené előnyben a politikai pragmatizmussal szemben. Pellegriniék legalábbis biztosan nem ebbe a kategóriába tartoznak. Szóval Richard Sulik arcán a mosoly inkább fájdalmas, mint őszinte, és így már nem is olyan vidám dolog, hogy leidiótázzák. Mert hát Matovic ezt megteheti, Suliknak pedig hagynia kell. De az egész helyzet nekünk sem vidám. Mert azért az végső soron nagyon szomorú dolog, ha egy ország miniszterelnöke tulajdonképpen egy jégen táncoló zsiráf. FIGYELŐ Gumiszoba a bolondok hajóján Sulik távozásra való felszólítása csak azt bizonyítja, hogy a kormány olyan, mint a bolondok hajója, melyen persze Matovié a kormányos (és a kapitány). Az államfő felszólítására, hogy vessen véget a kormánykoalíciós viszálykodásnak, igazi férfiként reagált, leidiótázta Sulíkot, és elmondta, hogy bőghetnékje van. Bizarr válságkezelés - írja a Sme kommentárja. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem váltja le ő a miniszterét, azt válaszolta, hogy ugyan mi haszna lenne ebből. ,,Fájó hasonlat, de nincs mit tenni: a kormányzati politikai kultúra Meciar idején sem volt ilyen mélyen. Normális országokban a kormányfő négyszemközt megbeszéli a miniszterével, hogy ugyan mondjon már le, mégiscsak jobban hangzik, ha bejelenti, hogy ez a saját döntése, mint hogy kirúgják. Itt pedig nyilvánosan szólítja fel a kormányfő, egy rádióadásban, a távozásra, de ő maga nem kezdeményezi ezt az államfőnél” - fogalmaz a kommentár. A lap azt is megjegyzi, ebből a szóváltásból kevesen gondolnák, hogy egy miniszterelnökről és egyik miniszteréről van szó, főleg ha hozzávesszük, hogy az utóbbi javaslata szerint a megoldás egy gumiszoba Matovicnak. Az általánosan bevett és jogilag megalapozott eljárás ilyenkor az, hogy a kormányfő az államfőnél hivatalosan indítványozza a miniszter leváltását. Az államfő pedig semmi mást nem tehet, csak eleget - a kérésnek. Le kell váltania. Ám Matovié az elnöki palota helyett egy rádióstúdióba ment (és most már nem is mehet Caputovához, hiszen időközben ő is koronavírusos lett). Matovié óhaja szerint Suliknak karácsonyig le kellene mondania. Már csak az a kérdés, mi lesz karácsony (és a karantén) után. Az ünnepek alatt elcsendesül ez is, vagy irány az elnöki palota. (sme, úsz)
