Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-15 / 290. szám

Ifjú Szivek Táncszínház - vizualizáció (Superatelier s.r.o.) Giuoco Piano (Fotó: Somogyi Tibor) 2020. december 15., kedd, 13. évfolyam, 4. szám Európa kapkod az identitása után, mi megőriztük A Szivek virtuális tánca A vírus itt van ve­lünk, itt is marad még egy darabig, nem hiszem, hogy az a jó megoldás, ha azt várjuk, mikor lesz már megint úgy, mint régen. ifra év volt 2020. Az Ifjú Szivek Tánc­színháznak nagy ün­nep lehetett volna, megalakulásának huszadik évfordulójára külön mű­sort rendeztek, az Autentika című műsorukkal végigutazták volna az országot, utána Pozsonyban a Hviezdoslav Városi Színházban tar­tottak volna ünnepi bemutatót. .Áprilisban vagy májusban jár­tuk volna végig a falvakat az Au­­tentikával, amely kifejezetten az évfordulóra készült. Sajnos, már március végén tudtuk, hogy ez a tervünk nem valósul meg - Hégli Dusán, a Szivek művészeti igaz­gatója, koreográfus realista. Nem panaszkodik, igyekszik mindig továbbgondolni, mit hogyan lehet jóra fordítani. - Elég sok mun­kával, de sikerült őszre átütemez­ni az előadásokat. A másik nagy előadássorozat Avignonban lett volna, 21 előadás az Allegro Molto Barbarával, itt a fesztivál döntött úgy, hogy az egészet áthelyezik 2021 -re, nem kell újra pályázni. A harmadik nagy előadáscsomagot őszre terveztük, amelynek a végén Pozsonyban a Hviezdoslav Városi Színházban lett volna az évfordu­lós előadás.” Ezt úgy írta át a járvány, hogy minden, amit tavaszra terveztek, átszerveztek őszre. Nyolc előadást tudtak megtartani, az összes többi elmaradt. „Tavasszal el kellett dön­tenünk, mit tudunk csinálni. Eleve a székház átépítése miatt az volt a tervünk, hogy nagyon sok előadá­sunk lesz kint, mivel nem lesz pró­batermünk - folytatja a művészeti igazgató. — Vannak készen új elő­adásaink, most is több van reperto­áron, többet tudunk kint dolgozni. Ha pedig befejeződik az épület felújítása, megint új műsorokban gondolkodhatunk.” A székház felújítása miatt több­ször, több helyre költöztek. Először ideiglenesen Főréven próbáltak, szeptemberben két hónapra visz­­szamentek a székházba, most a Csemadok-székház nagytermében próbálnak. ,A járvány a próbákat is megnehezítette, együtt próbá­lunk, együtt izzadunk, a heti tesz­telések, a maszk viselése, hogy a biztonságot betartsuk, egy kicsit korlátozta, mit lehet csinálni. De most már negyedik hete minden héten tesztre járunk. Nyáron, ami­kor visszajöttünk a szabadságról, minden alkalmazottnak csináltat­tunk PCR-tesztet, próbáltunk egy háztartásban élőkként egymásra figyelni - mondja Hégli, aki nem panaszkodik, és akinek a táncosai sem keseregtek a megszorítások miatt. - Volt olyan időszak, ami­kor nem tudtunk tesztre menni, akkor maszkban próbáltunk, olyan próbákat tartottunk, amelyek nem igényelnek nagy fizikai megterhe­lést. Most, amióta van ingyenes tesztelés, minden hétfő reggel az Antolská utcai kórházban kezdjük a hetet, kiáltjuk a sort, utána biz­tonságban tudunk próbálni. Ennek az az eredménye, hogy információ­ink szerint a szlovákiai és a magyar­országi hivatásos táncegyüttesek közül egyedül nálunk nem volt egyeden pozitív teszt sem.” Nincs előadás, csak próba - ez némileg elkedvedenítheti azokat az embereket, akik nem az író­asztalfióknak dolgoznak, hanem a közönségnek. Azért alkotnak, hogy másoknak örömet, élménye­ket szerezzenek. „Hogy a próbának legyen értelme, gyakorlatilag mos­tanra lecseréltük a repertoárt, van új színházi előadásunk, van egy teljesen új darab, ami a népszín­mű műfaját fogja megújítani. Ezt mi kortárs népszínműnek hívjuk, a budapesti Sereglei András ren­dezte, Romankovics Edit írta, én koreografáltam. Készen van. A ze­nekarunk is elkészített egy lemezt, tavasszal lett volna a bemutatója, át kellett tenni novemberre, a le­mez megjelent, font van a zenei megosztókon, de a koncertet nem tudtuk megtartani. Az a megoldás született, hogy a Prímási palotában készítünk egy olyan felvételt, amit screemelve tudunk közvetíteni.” Tavasz óta azon dolgozik az együt­tes, hogyan lehet szükséghelyzetben úgy helyettesíteni ezt az előadás­mennyiséget, hogy online felületen élvezhető legyen. Azt még objektív okok miatt nem tudták megoldani, hogy a saját oldalukon működjön, de a navstevnik.online oldalon minden szerdán megtekinthető 4 előadásuk. És folyamatosan bővítik azokkal az előadásokkal, amelyek idén készültek el. Föl kell venni olyan minőségben, hogy telefonon is élvezhető legyen. „Azt hiszem, új műfaj alakul. Nem tévéjáték, nem film, nem színház, hanem valami ezek között. Több ilyen online elő­adást láttam, van köztük néhány nagyon jó, a technikája állandóan javul, mi is megpróbáljuk a legjobb minőséget közvetíteni - tekint a jö­vőbe Hégli Dusán. - Persze tudjuk, hogy az élő előadást nem pótolja, mert annak a néző is részese, egy online közvetítésen a néző passzív, de ez is több a semminél.” Nem csak az évfordulóval, a mű­sorokkal foglalkoznak négy fal kö­zé zárva. A Szivek-könyvet is sze­rették volna kiadni. De az otthon dolgozás, az, hogy minimálisra korlátozódtak a személyes találko­zások, mindent meghosszabított: az előadások szervezésének idejét, a kiadványok, lemezek előkészí­tésének idejét. Bezártság, szigorú bezártság, enyhülés - az embernek mindenre föl kell készülnie, mert nem tudhatja előre, melyik szakasz jár több munkával. Á háttérben mindig ott húzódik, az ember kisagyában ott mocorog, hogy amikor dolgozol, már a har­madik műsoroddal készülsz el, de nem láthatta a közönség, a nézők, mégis próbálsz százszázalékos tel­jesítményt nyújtani. Ez egy kicsit olyan, mint a sportban: eljársz edzésre, de nincs meccs, nincs ver­seny. Az edzés azért van, hogy jó teljesítményt nyújts a meccsen vagy a versenyen, a próbák azért vannak, hogy az előadáson jól tudjunk telje­síteni. Ha nincs előadás, elmozdul a motiválatlanság felé, pszichikai megoldásokat kell keresnem ma­gamnak is és a táncosoknak is. Én az a fajta ember vagyok, aki azt szered, ha kimondjuk az igazat, so­kat tapasztalt optimista vagyok, de most legyünk reálisak - szögezi le a művészeti igazgató. - A vírus itt van velünk, itt is marad még egy darabig, nem hiszem, hogy az a jó megoldás, ha azt várjuk, mikor lesz már megint úgy, mint régen. Meg kell tanulni együtt élni vele, meg­találni benne a mozgási lehetősége­ket, esedeg még a pozitívumokat is, ha vannak.” Grendel Ágota

Next

/
Thumbnails
Contents