Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-15 / 290. szám
SZÍNFOLK ■ 2020. DECEMBER 15. www.ujszo.com hogy nevelem fel, mivel tömöm tele a tarisznyáját. Cél, hogy idővel elérjük, mindenki megtanuljon néptáncolni? Persze. És nemcsak néptáncolni, hanem eleve: táncolni. Az az álmom, hogy ez ne legyen különleges dolog. Ne legyen különleges, hogy beszélni tudunk! Elemi érdekünk, hogy a gyerekünket megtanítsuk beszélni! A gyereknek nem mondanivaló kell, hanem nyelv. O majd azon a nyelven elmondja a magáét. Szerintem a mozgalomban arra kell törekedni, hogy az ismeretátadás a korai gyermekkorban elkezdődjön, amikor a gyerek még mindent meg tud tanulni, akár tökéletesen. Mindegy, hogy salsa, rumba, keringő, rocky vagy néptánc, csak tánc legyen? Ha már a nyelvtan a párhuzam: az anyanyelv az első, aztán jöhetnek az idegen nyelvek. Ott vannak a társastáncok. Mi a gimnáziumban még kaptunk táncoktatást, tizenkétféle kortárs táncot megtanultunk, hogy tudjunk érintkezni egymással a bálokon. Nekem a rock'n'rollis fontos, arra tudok a legjobban táncolni, de már tudom a székit és a palatkait is. A néptánc a társastánc múltja. Az erdélyi forgós-kidobós táncok egyébként ugyanabba a tánccsaládba tartoznak, mint a rocky. Én leginkább mozgalmon kívül kevesen tudnak. Ezért örülök, hogy a képernyő is hírt ad erről. Jót tesz a néptáncnak, népzenének, hogy a Páva versenyszerű, vagy ez kényszerhelyzet? Ez kényszerhelyzet, a televíziósok ödete, akik úgy gondolják, hogy ez a téma egymagában nem elég érdekes, ezért ki kell találni valamit, ami miatt megnézik: s ez a verseny. Mégis ön volt a zsűri elnöke. Igen. Ezeket a kereteket adottként elfogadtuk. Ma már nem divat újat kitalálni, csak koppintani, még a vetélkedőket is licensz alapján készítik, nem találnak ki sajátot. Ez megint csak provincializmus. De mégis csak felvillannak ezek a gyerekek, és a mozdulataikból sugárzik a szépség az öröm, a zeneiség ez önmagáért beszél. Ezért vállaltam, hogy részt veszek ebben. A versenyszellem nagy hátránya, hogy igazságtalan módon olyanokat is Id kellett ejteni, akik nagyon jók voltak. Azok, akik eddig kedvtelésből csinálták, most kaphattak egy jó nagy kudarcélményt. Én nem gondolom, hogy a népzenének, néptáncnak csak a pódiumon vagy csak a versenyben és csak a piacon volna helye. Legnagyobb értéke abban van, ha önmagáért csináljuk. Egy újfajta populáris műfaj bújt elő a semmiből, egy mai, kortárs házi muzsikálás, amelynek régi és európai értékű gyökerei vannak. Nem azonos az egykori közösségi hagyománnyal, de abból táplálkozik. Elkezdett meghonosodni ez a szórakozási forma, épp akkor, amikor világszerte maga a táncolás megy ki a divatból. Fiatalok esküvőin is egyre többször ez a zene szól, mert köreikben már lassan mindenki tud táncolni. Hogyan látja, atáncházmozgalom egy szubkultúra a sok közül, vagy sikerült valami többet elérnie? Sajnos a televízió nem igazán segít nekünk. A rádióban legalább futnak ismeretterjesztő népzenei műsorok. Hiszen minden zenéhez kellenek ismeretek. De a műfaj eltűnt a képernyőről. Erre még nem volt példa a magyar médiatörténetben. Remélem, hogy ez is elmúlik. Ezért a Páva még ebben a fura formában is nagyon nagy segítség. A taxisofőrtől kezdve mindenféle emberek megszólítottak, hogy Sebő úr, nézzük ám a műsort. Sokan egyre természetesebbnek veszik a népzenét, nem az van, mint a mi időnkben, hogy jaj, népzene... Kodály nagyon szerette volna ezt megélni! O mondta, hogy ez a mi zenei anyanyelvűnk. A kommunikációnak évezredeken keresztül három fontos pillére volt: a beszéd, a zene és a tánc. Ez szentháromság volt. Mindegyikkel valami más tartalmat lehetett kifejezni. A táncon keresztül szinte azt is megtudta egymásról egy fiatal pár, hogy kibírják-e egymást egy életen keresztül vagy sem. Nyilvánvaló, hogy akik ezt iparosították és csak sok pénzt akarnak rajta keresni, leszarják ezt a témát, de azért vagyunk emberek, hogy gondolkodjunk egy kicsit, és azt mondjuk, hogy mi akkor ebben a buliban nem vagyunk benne. Én inkább megtanulok beszélni, énekelni, táncolni, hogy teljesebb ember lehessek. Ehhez nagy segítség a tudományos és oktatási háttér. Tizenegy éve folyik egyetemi szintű népzeneoktatás a Zeneakadémián. Ma már nemcsak mozgalmi kérdés, hanem ízlésbeli és életmódbeli is. Arról van szó, hogy a gyerekemet Sebő Ferenc (Szekszárd, 1947) a nemzet művésze, Kossuth-dijas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató - és építészmérnök, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója. Klasszikus zenei tanulmányait a székesfehérvári zeneiskolában kezdte. 1970-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1989-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatának zenetudományi szakán is diplomát szerzett. Énekesként és zeneszerzőként 1969-ben mutatkozott be az Egyetemi Színpadon. 1970-ben Halmos Bélával megalapította a versmegzenésítéseiről híres Sebő együttest. Halmossal Martin György népzene- és néptánckutató hatására bekapcsolódtak a gyűjtésbe is. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa is volt. 1996 és 2001 között a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője volt, a Hagyományok Házának egyik alapítója, 2002-től szakmai igazgatója volt. Európa kapkod az identitása után, mi megőriztük Sebő Ferenc a táncházmozgalom egyik atyja, énekes, dalszerző, népzenekutató, a Fölszállott a páva zsűrijének elnöke a néptánc jövőjéről, a hagyomány megtartásáról, a magyar táncház európai hatásairól és a Páváról beszélt. Civil foglalkozását tekintve építészmérnök. Hogyan értékeli a Felszállott a páva utolsó évadát, amelyben a zsűri elnöke volt? Nagyra értékelem, hogy a képernyőn megjelenik a néptánc. Jó, hogy a magyar közönség lát valamit abból a munkából, amit már sok százezer fiatal végez, és ami párját ritkítja Európában is: hogy egy ilyen kis ország fiataljai bennszülött kultúrával szórakoznak, nem iparilag rájuk nyomott termékekkel. Ez önmagában is nagyon érdekes, de a legérdekesebb, hogy ez az anyag, amellyel ezek a gyerekek szórakoznak, és ami szépen fel lett tárva, egy mély gyökerű európai tradíció, így amikor egész Európa liheg és kapkod, hogy van-e identitása, akkor nekünk nagyon jó ajánlataink vannak, mert mi sok szép dolgot megőriztünk ezekből az európai identitásalakító anyagokból. Nemcsak jól feldolgozták a tudósaink, hanem a fiatalok felkapták és a saját kedvükre csinálják. Ha Kodály látná, nagyon örülne, ez volt az álma, sokat próbálkozott, hogy legyen ilyen az iskolákban, de nem sikerült neki elérni. Mozgalomszerűen indult el a jelenség, és most jut be az iskolába. Az ügyben világszerte van mozgolódás, a skandinávoknál, Nyugat-Európában, mindenhol voltak ilyen törekvések, csak sehol nem volt ilyen jó a csillagok állása. Nálunk a tudományos feltárás is magas szinten áll és a fiatalok is elmentek a forrásokig. Ismerek sok ilyen mozgalmat. Délkelet-Európában, ahol még ugyanúgy sok hagyományos zene, tánc megvan, de nem mennek el a forrásokig, hanem egyik lemezről másolják a következőt. A mi mozgalmunkban meg lehet mondani, ki melyik prímástól tanulta, amit játszik. Magyarországon több és jobban megmaradt? Nyugat-Európához képest igen, de inkább a feldolgozás módjára gondolok. Hogy a mi zenészeink nem csak lemezekről, gyűjtésekről játszanak, hanem elmennek falura gyűjteni, meghallgatni adatközlőket. Amikor gyűjtöttünk, még éltek az adatközlők, tudtunk velük (Fortepan / Urbán Tamás) találkozni, de sokan élnek ma is. Ma egy zeneakadémista a népzene szakon precízen megmondja, melyik falu melyik prímásának a zenéjét játssza. Ezek ugyanis nem egyformák. Mégis olyan pontosan meg tudják közelíteni a játékukat, hogy nehéz különbséget tenni az eredeti és a revival között. Fiatal koromban a popénekesek eleinte nálunk úgy próbáltak énekelni, mintha angolul énekelnének - mert angolul nem tudtak. Micsoda provinciális szellem! Nálunk ezt hamar levetkőzte a mozgalom. Hamar rájöttünk, hogy ez régizene, amelyhez régi, 18. századi technika is tartozik, s ez nagyon meghatározza a hangzást. Más hegedűtartás, más vonótechnika, melyet elsajátítva már úgy szólalnak meg ezek a darabok, mint a példaképek hangszerén. Ez a hangszertechnika arra volt kifejlesztve, hogy egy hegedűs akár háromszáz embernek is tudjon zenélni egy lakodalomban, amihez azért kell hangerő. Ezt a régizenei technikát meg lehet tanulni, mint ahogy a nyelvtant, a szókincset is. Nem kell misztifikálni a dolgot. Az elmúlt negyven évben sok tapasztalatot szereztünk, csak erről a Kassák Klub, a Sebő-együttes táncháza, Sebő Ferenc
