Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-04 / 256. szám
www.ujszo.com | 2020. november 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Joe és a popsztárok Milyen lehetett volna az amerikai kampány, ha nincs a járvány? JUHÁSZ KATALIN Tracy Chapman szinte teljesen visszavonult, nagyon ritkán vállal tévés fellépést, legutóbb öt éve láthatták a nézők. Az amerikai elnökválasztás előestéjén viszont a legnézettebb éjszakai tévéshow-ban (Late Night With Seth Meyers, NBC) adta elő legforradalmibb dalát, a Talkin’ Bout a Revolutiont az ikonikus, 1988-as albumról. A fellépést így harangozta be: „Ez életünk legfontosabb választása. A demokráciánk visszaállítása érdekében létkérdés, hogy elmenjenek szavazni”. Ebből világos, kit támogat a dalszerző-énekesnő, aki elnyomott nőkről és a feketékjogairól is írt jó pár dalt aktívabb időszakaiban. Szintén ritkán hallani manapság a rap műfaj úttörőiként jegyzett De La Soul trióról. Ok egy szókimondó, harapós dallal rukkoltak elő a múlt héten, méghozzá olyan vendégrapperek társaságában, mint Chuck D a Public Enemyből, vagy Styles P. A dal címe Remove 45, mondanivalója pedig úgy foglalható össze, hogy Trumpot, ezt a rasszista, műveletlen, arrogáns bohócot el kell távolítani a Fehér Házból, és ha ez nem sikerül, akkor Isten óvja Amerikát. A másféle zenét kedvelők Stevie Wondemek örülhettek a minap, aki szintén váratlanul bukkant elő, méghozzá Joe Biden detroiti kampánygyűlésén. És nemcsak énekelt, hanem a véleményét is világgá kiáltotta Trump járványt bagatellizáló hozzáállásáról. Taylor Swift, a 18-40-es korosztály első számú amerikai üdvöskéje pedig Biden nevével díszített sütiket készített, amelyekkel természetesen minden címlapra felkerült. Szóval látványosan megmozdultak a popzenészek a napokban, én pedig elképzeltem, milyen lett volna az amerikai elnökválasztási kampány a koronavírus-járvány nélkül. Nos, szerintem olyan, mint egy véget nem érő, hangos fesztivál. És mivel Trumpnak tudva lévőén kevés pártfogója akad az A-listás popsztárok között (a leghíresebb Kanye West, aki viszont összevissza változtatta véleményét az elnökkel kapcsolatban az utóbbi év során), főleg azok befolyásolhatták volna hezitáló rajongóikat, akik Bidenre, jobban mondva inkább Trump ellen szavaznak. Nyolc hónapja a demokraták kampánynyitóján a The Strokes dübörgött, a legmenőbb amerikai zenekarok egyike. Aztán John Legend biztosította támogatásról a demokrata pártot, bárki is legyen a jelöltje. A köztudottan Trump-ellenes Green Day tavasszal indult volna turnéra, nyilván egy zúzós demokrata roadshow-val. És talán Cardi B, Lady Gaga, Pink vagy a Foo Fighters sem csak a Zoomon és a Twitteren kampányolt volna Biden mellett, hanem a nagygyűléseken is. Nem beszélve a nyári fesztiválokról, amelyeket viszont a demokratajelölt járhatott volna sorra, hogy üdvözölje a fiatalokat. A stáb bolond lett volna nem kihasználni, hogy szinte valamennyi jelentős amerikai fesztivál teljes lineupja demokrata érzelmű fellépőkből állt. Ezek persze sorra elmaradtak, ahogy a turnék is. A nappaliban zenélgetés, az anti-Trump-dalok és egyéb nemes gesztusok (Biden kampányfilmjének narrátora maga Bruce Springsteen volt) kevesebbet nyomnak a latban, mint a személyes ráhatás: a koncerteken két szám között elejtett célzások, vagy leplezetlen agitálások. Eddie Vedder, a Pearl Jam énekese, aki a 2003-as tűmén George W. Bush-maszkban ijesztgette a közönséget egy újabb republikánus időszakkal, most Trumpmaszkot húzhatott volna. Nyilván meg is teszi, ha színpadra léphet. De mivel tudom, hogy ebben a kontextusban nincs sok értelme a „volna” szónak, abba is hagyom. Gondolják tovább önállóan... Második toriét törölve Elérkezett az a nap is, amikor meg lehet dicsérni a kormányt és Igor Matoviéot, bér furcsa mód éppen azért, amiért a legtöbbet bírálják: végül most sem azt tette, amit ígért. A tesztelés második körének eltörlése a fél országban viszont azt mutatja, józan döntések is léteznek. „Vagy épp ellenkezőleg, azt a régi mondást bizonyítja csupán, hogy a kormány helyesen is tud dönteni, ha már minden más lehetőséget kimerített” - írja a Sme kommentárja. Mindenesetre a döntés helyénvaló, így ne firtassuk különösebben, hogyan jött ki a 0,7 százalékos határ (amikor a járványügyi szakértők állítólag ennek dupláját javasolták). De bármilyen határt is szabtak volna meg, mindig lennének, akik vitatnák azt, és valahol meg kellett húzni a vonalat. Ugyanakkor az országos tesztelés fél országra szűkítése igazolja azokat, akik kifogásolták az általános szűrést, és csak a legfertőzöttebb régiók tesztelését szorgalmazták. „Emellett feltételezhetjük, hogy a kormány most sem az egészségügyi szakemberekre hallgatott, többet nyomott a latban a tesztelőcsapatok kimerültsége a megterhelő hétvége után” - folytatja a lap. A legfertőzöttebb régiók, a járványgócok szűrése ellen viszont aligha emelhet bárki kifogást, erre kiváló módszer lehet, emellett kisebb megterhelést jelent és tartalékok is maradnak, továbbá nem köti le az egész rendőrséget és a hadsereget az akció. Egy jogos kifogás azonban mindenképpen marad: a tesztelés önkéntesként való beállítása, és a tisztázatlan jogi, törvényi háttér. Mert úgy fest, hogy bár veszélyhelyzet van hirdetve az országban, de azok, akiknek nincs negatív tesztjük (tehát nem tudni, hogy megfertőzhetnek-e más), nem is kormányrendelet, hanem a tiszti főorvos döntése alapján mehetnek most el a lakásuktól csupán az első élelmiszerboltig. (sme, úsz) I 7 Bidenre várva DUDÁSTAMÁS Mire ezek a mondatok az olvasó elé kerülnek, talán már többet tudunk arról, ki lesz az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke. Az utolsó közvélemény-kutatási adatok szerint Donald Trumpnak kicsi az esélye, hogy további négy évet töltsön a Fehér Házban, de az amerikai választási rendszer specifikusjellege miatt semmit sem lehet kizárni. Az USA legfontosabb gazdasági partnerei mindenesetre Joe Bidennek szurkolnak, Donald Trump ugyanis egy olyan gondolatvilágot hozott vissza a világgazdaságba, melyet már elfeledettnek hittünk. Az elmúlt évtizedekben mindenki egyetértett abban, hogy a szabadkereskedelem a modem világgazdaság legfontosabb pillére, és a nemzetközi kereskedelem akadályainak csökkentése a legfontosabb. Ezzel szemben Trump felélesztette a merkantilisták gondolatvilágát, amely utoljára a 19. század elején volt divatban. Ok a nemzetközi kereskedelmet zéró összegű játéknak tartották, ami azt jelentette, hogy ha az egyik ország előnyre tett szert a nemzetközi kereskedelemben, akkor a másik partner a tranzakción csak veszíthetett. Ez a világnézet már a 19. század második felében is meghaladottnak számított, időként mégis újra felüti a fejét. Trump America First gondolatvilága meglehetősen ismerős lenne a 18. századi merkantilistáknak, és elismerően bólogatnának külkereskedelmi politikája láttán. Ez négy évig elsősorban a kereskedelmi konfliktusokról és a közös megoldások kerüléséről szólt. A bevezetett védővámok fő szenvedő alanya Kína, de célkeresztbe kerültek az acélt és alumíniumot exportáló országok, és persze az EU sem maradt le a listáról. A kereskedelmi kapcsolatokat tovább nehezítette a Trump-kormányzat következetlensége, tárgyalási pozíciója az elnök hangulatától függően változott. Erről az EU is rendszeresen meggyőződött: az egyik hónapban Trump még védővámokkal fenyegetőzött, a másikban pedig már szabadkereskedelmi tárgyalásokat kezdeményezett. Hasonló helyzetben volt a kínai kormányzat is, amely az elhúzódó kereskedelmi tárgyalások ellenére mindvégig Trump fo célpontja maradt. A kereskedelmi konfliktusok önmagukban is ártalmasak, de hosszú távon a világgazdaság számára még ennél is károsabb, hogy Trump következetesen aláásta a nemzetközi gazdasági szervezetek működését. Ettől a Kereskedelmi Világszervezet szenvedett a legjobban, melynek feladatai közé tartozik a kereskedelmi konfliktusok civilizált megoldása is. A Trumpkormányzat azonban éveken keresztül nem volt hajlandó jóváhagyni az állandó fellebbviteli döntőbíróság új tagjait, és ezzel működésképtelenné tette ezt a fontos testületet. így most nincs senki, aki végleges döntést tudna hozni a tagállamok kereskedelmi konfliktusaiban. Mindennek fényében érthető, hogy az USA legfontosabb gazdasági partnerei Joe Bident szeretnék látni a Fehér Házban - még ha ezt nem is mondják ki hangosan. Ugyan nem tűnne el egy csapásra az összes kereskedelmi konfliktus, de egy Biden-kormányzat feltehetően konstruktívan állna hozzá a megoldáshoz, és az USA ismét tevékenyen részt venne a nemzetközi gazdasági szervezetek munkájában. Az egyre komplexebb világgazdaságban aktív amerikai kormányzatra van szükség, amely megpróbálja fenntartani a működő gazdasági világrendet, ahelyett, hogy gyengítené. A járvány által legyengült világgazdaságnak most különösen szüksége van a világos, átlátható együttműködésre, de az elmúlt négy évből ítélve Trump nem erre törekedne. FIGYELŐ Visszaütött a tesztturizmus Gölnicbánya nem érti, honnan veszi a hadsereg, hogy náluk 0,71 százalék volt a fertőzöttek száma, ezért meg kell ismételni a tesztelést. A hadsereg ugyanezt mondja Gölnicbányáról: nem érti, honnan veszi az eltérő adatokat. A város polgármestere állítja, az ő összesítésük szerint 0,65 százalékos a fertőzöttség a járásban, ráadásul 12 fertőzött személy máshonnan jött teszteltetni. Ha őket leszámítják, éppen nem lenne szükség a második körre. A járásban összesen 131 teszt lett pozitív, ám a jelenlegi állás szerint a hétvégén újból megtartj ák a tesztelést. (úsz) Kim Dzsong Un már 140 kilót nyom Nincs komoly egészségi problémája Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőnek, eltekintve attól, hogy túlsúlyos, nyolc év alatt 50 kilót hízott - közölte a dél-koreai parlament egyik képviselője hírszerzési információk alapján. Ha De Gjun a nemzeti hírszerző szolgálat zárt ülése után tájékoztatott. A szolgálat feltételezi, hogy nincs komoly betegsége, viszont alaposan elhízott, a tömzsi diktátor súlya ugyanis 140 kilogramm. Nyolc éve, 2012-ben még csak 90 kiló volt, így évente 6-7 kilót szed fel - osztotta meg a felderítés értékelését a sajtóval a dél-koreai képviselő. A titkosszolgálat szerint a vezető túlsúly ossága nem jelent különösebben veszélyt az egészségére, mivel fiatal (bár az életkora körül is titkolózás van, 1982 és 1984 között született). Feltételezi továbbá, hogy idén úgynevezett tarsalis alagút szindrómával kezelték, ez fájdalmas betegség, a lábujjak, a talp, a boka zsibbadásával jár, járási nehézséget okoz. Az észak-koreai vezető április 11-e és május 2-a között nem jelent meg a nyilvánosság előtt, akkor terjedt el a híresztelés, hogy súlyos beteg. Húsz nappal később került elő, ünnepélyesen felkeresett egy műtrágyagyárat. Kim Dzsong Un 2011 decemberében került hatalomra. (mti, úsz)
