Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-19 / 268. szám
www.ujszo.com | 2020. november 19. KULTÚRA 9 Elment egy magyar rocklegenda Benkő László annak idején talán csak a magyar hivatalok akadékoskodása miatt nem lehetett világsztár JUHÁSZ KATALIN Hónapok, sőt óvek óta tudtuk, hogy baj van. Idón nyáron, amikor ólet-halál között lebegett, ezrek imádkoztak érte. Amikor kikerült a kórházból, úgy beszélt erről, mint valami téves értesítőről, amit nem neki szántak. Ezt a mostani borítékot azonban már muszáj volt átvennie. Benkő László tegnapra virradóra, 77 évesen meghalt. A hír az Omega Facebook-oldalán jelent meg: „A magyar rockzene meghatározó alakját rajongók és tisztelők milliói gyászolják itthon és külföldön egyaránt. Hiábavalók a szavak, fájó a csend, döbbenten idézzük fel életművét, zenéjét, szeretetteljes mosolyát. Benkő Laci örökre velünk marad.” 2017-ben diagnosztizálták májrákkal, amiből első körben felépült, és tovább koncertezett, Szlovákiában is többször fellépett a zenekarral. Utolsó interjúját a Blikknek adta egészségi állapotáról, bő egy héttel ezelőtt. „Köszönöm, hogy aggódnak, de még ne temessenek! A mozgás tart életben. Voltak nehéz pillanataim, szenvedtem eleget, de még élni szeretnék, és ezért mindent meg is teszek. Naponta tekerem a szobakerékpárt, kétszer öt perccel kezdtem, ma már háromszor tíz percnél tartok, és egyre jobban bírom. Nem leszek fiatalabb, nem kapcsolhatom be az időgépet, nincsenek illúzióim az idő múlásáról, de teszek érte, hogy talpon maradjak.” Ebből világossá válik, hogy az utolsó pillanatig optimista volt, hogy valamiféle sportmérkőzésként tekintett a halállal vívott harcra. Kóbor János szerint ő várta leginkább az Benkő László (1943-2020) Omega heteken belül megjelenő, Testamentum című lemezét. (Ez egyébként is hatalmasat durrant volna, hiszen a zenekarnak rég jelent meg lemeze, de így nyilván még nagyobb ajelentősége.) „Jó ideje már csak mi ketten voltunk az együttesben az alapítók közül, utolsó mohikánoknak éreztük magunkat. Borzasztó lesz nélküle” - fogalmazott Kóbor János, az Omega frontembere. Benkő László középiskolás korában kezdett zenélni. Talán kevesen tudják, hogy rövid ideig tagja volt a Benkó Dixieland Bandnek is, majd a Próféta együttesben játszott, amely az Omega elődjének tekinthető. Az Omega megalakulását 1962. szeptember 23-ra teszik a rocktörténészek. Kezdetben nyugati slágereket dolgoztak fel, ilyenkor sokszor ő énekelt. Később az Omega saját dalai közül a Rózsafák és a Vasárnap című számokat rögzítették Benkő László énekével. 1968-tól Presser Gábor személyében másik billentyűse lett az együttesnek, ekkor Benkő többféle hangszeren játszott: furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős). Presser távozása óta kizárólag billentyűs hangszereken játszott, beleértve a szintetizátort, amit 1973-(Németi Róbert felvétele) ban az Omega használt először Magyarországon, kisebb fajta forradalmat robbantva ki. A Nem tudom a neved című album és az 1976 és 1979 közötti „space rock” korszak hangzásának meghatározó elemei lettek ezek az aprólékosan kidolgozott, önmagukban is úttörő jellegű szintetizátorszólók, amelyekhez hasonlókkal akkoriban az Emerson, Lake and Palmer-lemezeken találkozhattak a nyugati zenerajongók. Benkő László az Omega mind a 17 stúdiólemezén játszott. Munkásságát 2013-ban Kossuth-díjjal ismerték el, de megkapta a Liszt-díjat is. Az Omega tagjai közül ő alkotott és játszott legtöbbet szólóban, illetve más produkciókban. 1980-ban mutatták be a budapesti Planetáriumban az Uroperát, amelynek a zenéjét Benkő írta, 1982-ben Lexikon címmel jelent meg első szólóalbuma. 2002-ben megalapította az instrumentális zenét játszó B-Projectet, később rendszeres vendégszereplője volt a Bulldózer együttes koncertjeinek. 2009-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház zenei vezetője volt, 2013-tól gyakran lépett fel a Megapolis zenekarral, amely az Omega dalait játssza. Ez egészen egyedi hozzáállásról tanúskodik - nem sok legendás rockzenekar tagjai bukkannak fel tribute-együttesek koncertjein, inkább a jogdíjakon szoktak marakodni velük. Végezetül gondolkodjunk el azon - talán utolj ára -, mi lett volna, ha az Omega annak idején meg tudott volna kapaszkodni Nyugat-Európában. Az együttesre már 1968-ban felfigyeltek Angliában, meghívták őket egy koncertturnéra, és elkészíthették első angol nyelvű albumukat. Omega Red Star néven reklámozták őket, hiszen a vasfüggöny mögül érkeztek, ezért nem csak zenei értelemben számítottak kuriózumnak. A magyarországi hivatalok folyamatos akadékoskodása miatt azonban (ez hosszú történet, most nincs hely ismertetni a részleteket) nem sikerült a nemzetközi áttörés, újabb lehetőséget pedig nem kaptak, mivel a brit impresszáriók tanultak az esetből: nem érdemes forszírozni a szocialista bürokráciával való harcot, ha Európa nyugati fele is tele van tehetséggel. (Később ugyanezt élte meg az LGT is, ők is rosszkor voltak jó helyen.) Nyugat- Német országban viszont évekig sikeres volt az Omega, az egykori NDK-ról nem is beszélve, ahol a rendszerváltás előtt hivatalosan is ők képviselték a szocialista rockzene csúcsát. A Fortuna istennő és olasz társai távmoziban Három új kötet jelent meg a Ferzan Ozpetek filmjének családi-baráti összejövetele (Fotó: MitteiOnemaFest) A MittelCinemaFest - Olasz filmfesztivál a vírusjárvány miatt idén online moziplatformon, vagyis távmozin keresztül követhető. A pozsonyi Lumiére és a kassai Úsmev élő streamingszolgáltatása 15 perccel a vetítés megkezdése előtt érhető el a kino.doma.sk honlapon. Itt válthatók jegyek is az egyes filmekre, amelyek csak az országon belül nézhetők - mégpedig közösségi élményként, vagyis a meghatározott időpontban úgy, hogy az előadást nem lehet sem visszatekemi, sem megállítani. Ma 20.20-tól vetítik Francesco Bruni Vajon mi lesz? (Cosa sara) című drámáját, mely az idei Római Filmfesztiválon debütált. A film egy férfi betegségen átvezető utazásáról, a halállal való szembenézéséről mesél. A férfi élete vakvágányra került, filmes alkotóként nem aratott soha nagy sikert, felesége elhagyta, két gyermeke is eltávolodott tőle. Ráadásul kegyetlen hírt közöl vele az orvosa, hogy a leukémia egyik változatában szenved. Megfelelő őssejtdonort kell találni. Néhány sikertelen kísérletet követően a férfin úrrá lesz a félelem, hogy mi lesz vele. Végül feltárul egy titok, s ez felcsillantja a remény szikráját. A férfit a belső őrlődéseket mindig remekül megélő Kim Rossi Stuart alakítja, aki a Fantaghiro-mesék rokonszenves hőseként vált ismertté. Szombaton Giuseppe Bonito Utódok (Figli) című drámája lesz műsoron 18.00-tól. Egy házaspár nehéz helyzetéről szól a film. Sara és Nicola nagyon szeretik egymást és hatéves kislányukat. Felhőtlen boldogságban élnek második gyermekük érkezéséig, ami tragikomikus helyzeteket idéz elő. A film annakjár utána, vajon a házaspár képes lesz-e kitartani és együtt maradni fiuk világra jötte után. Emma Dante filmje, A Macaluso nővérek (Le sorelle Macaluso) szintén szombaton nézhető meg 20.00- tól. Egy család története a film, öt nőről szól, akik Palermo külvárosában egy társasház ötödik emeleti lakásában születtek és élték életüket. Vasárnap, 22-én 20.20-tól nézhető meg a török származású olasz rendező, Ferzan Ozpetek Fortuna istennő (La dea fortuna) című filmje. Főhősei, Alessandro és Arturo több mint tizenöt éve alkotnak egy párt, de a kapcsolatuk éppen válságba kerül. Alessandro legjobb barátja néhány napra náluk hagyja két gyermekét. Alessandrót és Arturót a váratlan jövevények jelenléte kizökkenti a mindennapok rutinjából. Arra azonban, ami a gyerekek megérkezése után történik, egyikük sincs felkészülve. Arturót az olaszok egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze, Stefano Accorsi játssza, aki Ozpeteknél már formált meg főszerepet a Tudatlan tündérek és a Szaturnusz gyűrűjében című filmekben. Ferzan Ozpeteket az 1997-es Törökfürdő című drámáj a tette ismertté. (tébé) FISZ kiadásában Budapest. A Fiatal írók Szövetsége (FISZ) tegnapi közleménye szerint az elsőkönyveseket kiadó sorozatukban jelent meg Urbán Bálint Oscuro című kötete, amelynek főhősei - William S. Burroughs és Kurt Cobain - az „Inverz Paradicsomot”, az elszemélytelenedés misztériumát keresik. Marcutiu-Rácz ■ Dóra sodró, alulstilizált esszéversekben feszegeti az érzékenység határait a Már minden nő hazament című verseskötetében. Társadalmi közhelyekkel kapcsolatosan tesz fel kényelmetlen kérdéseket, de közben nem felejti el, hogy ő maga is a társadalom tagja. André Ferenc és Horváth Benji válogatásában jelent meg a Címtelen föld — Fiatal erdélyi metamodem líra című antológia, mely 26 fiatal költőtől tartalmaz verseket. A kötetben szereplő szerzőknél akisebbségi, kelet-európai szorongás közös tapasztalat. Többlakiságuk és többnyelvűségük létbizonytalanságot eredményez, ugyanakkor a reflexív figyelem és a poétikai diverzitás termékeny táptalaja is. (MTI, k)
