Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-19 / 268. szám
www.ujszo.com | 2020. november 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Karanténkolbász Mindenkiből kitörne a diológus, ha tilos lenne a diófa levél-söprés VERES ISTVÁN Vádaskodó hangon vinnyogtak a vadludak, amikor Bandika és Ervin megállt a kert végi diófa alatt. Mondhatnánk, hogy árnyékában, de annak a fának már nem volt árnyéka, és most nem is lesz egy darabig. Korunk egyik nagy kérdése, kedves kuzin, hogy érdemes-e összegereblyézni a kertről a diófaleveleket a tél beállta előtt, vagy sem - törte meg a vadludak okozta hangzavart Bandika. Ervin oldalra hajtotta a fejét, és vállat vont. Világnézet kérdése. Ismerek embereket, akik a diófa leveleit a tél beállta előtt szándékosan összegyűjtik, és olyanokat is, akik ettől a tevékenységtől szándékosan eltekintenek. Mégsem érzem azt, hogy ez az ellentét különösebb feszültséget okozna a társadalomban. Bandika helyeselt. Én sem. Bezzeg ha alkotmányba iktatnák valamelyik irányt, máris kitörne mindenkiből a diológus. Ki bizony, bólintott Ervin, majd a dagadó hold vékony sarlójára mutatott. Most állapították meg a tudósok, hogy Naprendszerünk röpke kétszázezer év alatt alakult ki, négy és fél milliárd évvel ezelőtt. Ez azért meglepett. Kétszázezer év nem sok. Hiszen az utolsó dínók kábé hatvanöt millió éve tűntek el a bolygóról. Ahhoz képest igazán nem sok a kétszázezer. Vagy ön mit gondol? Nem lett ez egy kicsit elkapkodva? Bandika cigarettát kotort elő kabátzsebéből. El lett, szerintem is. Dolgozhattak volna még rajta az illetékesek. Na de hát a félkész termékek korát éljük, a félkész termékek világában. Nincs idő semmit befejezni rendesen. Ez igaz, helyeselt Ervin, majd hozzátette, a minap hallott egy történetet, ami azt bizonyítja, hogy bizonyos esetekben mégsem siethetünk eléggé. Közeli barátom sajátkészítésű kolbászait vitte füstölteim a szomszéd faluba, aztán a füstölőben összekeverték a kolbászokat, és az ő kolbászait, pontosabban azok egy részét egy másik ügyfél vitte haza. Hogy tévedésből vagy szándékosan, azt talán már soha nem fog kiderülni. Mindenesetre nem lehet könnyű feldolgozni az ilyesmit a mai, bizonytalanságokkal egyébként is telezsúfolt világban. Bandika felemelte a mutatóujját és azt mondta: más bajok is vannak. Ha én lennék az élelmiszeripari felügyelet, törvénybe iktatnám, hogy csak olyan kolbászt lehessen árusítani, amelynek csomagolásán feltüntetik, milyen fával füstölték, és meddig. Nem mindegy, hogy bükkfa vagy körte, illetve vizes szalma adja a kolbásznak meg a sonkának a füstjét. Szerintem ezt joga van tudni a fogyasztónak. Mikor hozzák már létre például a Központi Kolbászügyi Kirendeltségek hálózatát? Rendben van, hogy idegenkedünk az idegen ételektől. Pontosabban nincs rendben, de most mondjuk azt, hogy rendben van. Hanem akkor legalább fordítsunk figyelmet a hagyományos ételeink minőségére. Ervin nem tiltakozott. Szerintem a jövő évi népszámlálás egyik tanulsága az lesz, hogy alig tudunk valamit a kolbászról. Pedig volna mit tanulni ezen a téren is, sőt. Mert úgy tűnik, el lett ez is egy kicsit kapkodva, mint a Naprendszerünk. Bandika bólintott: egy megoldás van, neki kell fogni, mert panaszkodással semmire nem megyünk. A szerző a Vasárnap munkatársa (Kotrha) Nem tüntethettek a szabadságjogokért, mert nem elnyomó rendszerben élünk Szomorú és szánalmas, ahogy Robert Fico megpróbálta eljátszani, hogy a bársonyos forradalomra emlékezik. Éppen, amikor sorra veszik őrizetbe körülötte az embereket, mert a bűnözést közel engedték a hatalomhoz. „Fico most kezd beszélni a szabadságról, amikor attól tart, hogy egy napon megjelenik az ajtajában az igazságszolgáltatás, és válaszokat fog követelni. Azok a válaszok pedig nem fognak működni, amiket még kormányfőként ontott magából a sajtótájékoztatókon. Például, hogy nem történt bűncselekmény” - írja a Sme kommentálja. Lassan kiderül, hogy amiről éveken át írt a sajtó, az megtörtént. Fico erre a különböző színű szélsőséges csoportokhoz csapódik, hogy a járvány ürügyén például azt kiabálják, Szlovákia a szlovákoké, néhány megtévesztett ember pedig csatlakozik hozzájuk. A Trend szerint a kormány maga tehet a tüntetésekről, ha képes lenne rendesen tervezni és elmagyarázni az intézkedéseket, kifogná a szelet az ellenzék vitorlájából. Viszont a tüntetők biztosan nem a szabadságért tüntettek, mert most nem elnyomó rendszerben élünk, mint 1989-ig. Paradox módon olyanok skandálták, hogy szabadság, akik eddig tudomást se vettek november 17-ről. Sejtjük a választ arra, hogy a szabadságvágy vagy a gyűlölet hajtja-e őket. Ugyanakkor azt joggal megkérdezheti bárki ebben az országban, hogyan lehetséges, hogy most például egy dómban vagy nagyobb színházban akár száz ember is lehet, a szabad levegőn pedig hatan találkozhatnak egyszerre, amikor a vírus jobban terjed zárt térben. „Mindenesetre akik most tüntettek, egy dolog felől biztosak lehetnek. Egyszer vége lesz a járványnak, a veszélyhelyzet nem fog örökké tartani. Akik éltek a totalitárius rendszerben, azok egyáltalán nem lehettek biztosak benne, hogy megélik a bukását” - írta a Trend. (úsz) Méltatlan megemlékezés SZILVÁSSY JÓZSEF Keserű, ám egyben tanulságos is volt a tévében figyelemmel követni, mennyire másképpen emlékeztek a bársonyos forradalom évfordulóján az egykori közös állam két utódállamában. A minden helyzetben kreatív csehek a súlyos járványhelyzet ellenére kiváló ötlettel álltak elő. Aneta Langerová jelképes időpontban, 17 óra 11 perckor a prágai Nemzeti Színház erkélyéről elénekelte el a rendszerváltás ikonikus dalát, a Modlitba pro Martu címűt, a közmédia élőben közvetítette, és az utcákon is kihangosították. Felidézve a letűnt rezsim által meghurcolt Marta Kubisová és sorstársai helytállását. S ekkor Csehország középületein nemzeti színű fények gyúltak. Kisebb csoportokban helyezték el az emlékezés és a tisztelet virágait a cseh főváros emlékhelyén, a Národní tfídán, ahol még Andrej Babis is méltóságteljes körülmények között koszorúzott. Pedig a szomszédos állam kormányfőjének is jelentős az ellentábora. Ennek azonban nem az ünnepen adtak hangot. Szlovákiában méltatlan hangoskodásokkal és provokációkkal rondítottak bele a történelmi események emlékébe. A törvénytisztelő nagy többség otthon maradt, így még inkább fölerősödött a Pozsony és néhány más város köztereit elárasztó, meglehetősen vegyes társaság lármája. Akik közül - tévényilatkozataik és bekiabálások alapján - sokan bedőltek a legkülönbözőbb összeesküvés-elméleteknek és a járvánnyal kapcsolatos álhíreknek. Ott voltak az alkoholtól büzlő, alpárian rikácsoló futballhuligánok, továbbá az újfasiszták és a kommunisták hívei. Sokatmondó a szónokok névsora: Robert Fico, Milan Mazurek (Kotleba fanatikus követője), a Szlovák Nemzeti Párt nacionalista szirénhangjainak feltámasztásán mesterkedő Ján Slota fia, továbbá Ján Camogursky, a feltétlen oroszbarát egykori kormányfő és Jozef Hrdlicka, a kommunisták törpepártjának jelenlegi vezére, akit ugyancsak megtapsolt a pozsonyi parlament előtti gyülevész tábor. A rendőrség csak a legszükségesebb esetekben lépett közbe, a történtekkel arányosan, és az ünnepen szemet hunyt bizonyos szabálysértések fölött. Peter Pellegrini nem vállalt közösséget ezzel a szedett-vedett csoportosulással. A közvélemény-kutatásokban első helyre ugró pártjával viszont talán Igor Matovic és Orbán Viktor példáját követve országos konzultációt indított a világhálón, és azt tudakolja, mennyien támogatnák a kormány leváltását népszavazással, vagyis erőszakmentes úton. A szlovák kormányfő nagyot tévedett, amikor úgy vélekedett, hogy a tüntetésen csak fasiszták és tolvajok, meg a velük rokonszenvezők vesznek részt. Blogjában is csak féligazságot közölt, mert nem csak azok tüntettek, akiktől a mára levitézlett politikusok ellopták a bársonyos forradalom eszméit. Azok is kimozdultak, akik belefáradtak az egyéni szabadságukat korlátozó rendeletekbe, és egyre aggasztóbb megélhetési gondokkal szembesülnek. És torkig vannak a kormány kapkodásaival, a hónapok múltán sem teljesülő ígérgetésekkel. De főleg a miniszterelnök posztjához méltatlan hebehurgya viselkedésével. Bejegyzésében Matovic főleg a rendbontások és a szélsőséges megnyilvánulások miatt ébresztőt javasol a demokrácia híveinek. Közülük viszont egyre többen nógatják őt, hogy maga is felocsúdhatna az önzéséből, minden hibát másra kenő magatartásából. Andrej Babis nemrég bocsánatot kért a polgároktól kabinetjének nyári semmittevése és a veszélyhelyzet kezdeti lebecsülése miatt, minek következtében berobbant az országban a járvány második hulláma. A valamivel jobb helyzetben levő szlovák kollégája ilyesmire képtelen, de azért levonhatná a megfelelő következtetéseket a kedden történtekből és a közösségi hálón sokasodó bírálatokból. Végre kiléphetne az önámítás és öntömjénezés zsákutcájából, mert vészesen nő a társadalmi feszültség országunkban. És nem csak az egész világot sújtó járványhelyzet gerjeszti. FIGYELŐ Vótózók a kifulladás határán Budapestnek és Varsónak hamarosan elfogyhat a szuflája, írta a német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung. A kommentár felteszi a kérdést: vajon csak blöffölnek a magyarok és a lengyelek, vagy valóban készek végleg blokkolni az EU költségvetését és magukra vonni egész Európa haragját? De e két kormányt nem szabad alábecsülni, az elmúlt években bebizonyították, hogy kőkeményen érvényesítik az érdekeiket, a saját tekintélyük csökkenése árán is, így Orbán Viktor és a Kaczynskicsapat kívülállóvá vált Európában. Ám az érdekeikhez mindenekelőtt hozzátartozik a pénz is. Mindkét állam azok között van, amelyek a legtöbbet profitálnak az EU költségvetéséből, és bőségesen jutna a koronavírus-segélyalapból is. Tavasszal Orbán és Kaczynski még erősnek érezte magát, a járvány első hulláma kevésbé sújtotta a két országot, mint például Olaszországot és Spanyolországot, de ez most másként van. Lengyelországban magasabb az áldozatok száma, Magyarország pedig elvesztette a járvány feletti ellenőrzést. Az uniós tagállamok számára ez azt jelenti, hogy következetesen ki kell tartaniuk, mert a jogállamiságról kitárgyalt kompromisszum helyes. Ennek megőrzése fontosabb, mint a támogatások gyors kifizetése - hívja fel a figyelmet a kommentár. Magyarország és Lengyelország tisztázhatja fenntartásait az Európai Bíróság előtt is, amely erre való. Ha ragaszkodnak a nagy konfliktushoz, Brüsszelnek meg kell találni a módját, hogy a súlyos helyzetben lévő tagállamokon másként, külön-külön segítsen. „Valószínűbb azonban, hogy Budapestnek és Varsónak hamarosan elfogy a szuflája”—véli a lap. (hírklikk)
