Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)

2020-11-14 / 265. szám

SZALON ■ 2020. NOVEMBER 14. 16 www.ujszo.com Szlovákia lakosságának nemzetiségi és vallási összetétele az 1950. évi népszámlálás községsoros adatai alapján A 2. világháború után megtartott csehszlo­vák népszámlálások közül az 1950-es népszámlálás köz­ségsoros nemzetiségi és felekeze­ti adatsorai különleges jelentő­séggel bírnak. Egyrészt az 1950. évi nép­­számlálás előtt az 1930. évi volt az utolsó csehszlovák állami kere­tek között megtartott népszámlás, másrészt az 1950. évi népszámlálás után csak négy évtizeddel később, a rendszerváltás után, az 1991. évi népszámlálás alkalmával kérdeztek rá a lakosság vallási hovatartozá­sára. Az 1950. évi és az 1991. évi népszámlálás módszertana egyebek mellett abban is különbözött, hogy 1950-ben a jelenlévő népesség, 1961-től a lakónépesség szerinti megoszlás adatait tették közzé. Az 1950. évi népszámlálás nem­zetiségi adatai több szempontból is megkérdőjelezhetők. A kitelepíté­sek, reszlovakizáció, lakosságcsere után rövid idővel megtartott nép­­számlálások a magyar nemzetisé­gűek számát számításaink szerint a várhatónál mintegy 113 ezer fővel alacsonyabbnak mutatták ki. Az 1950. évi népszámlálás vallási adatait egyfajta sajátosság jellemzi: két évvel a kommunista hatalom­­átvétel után Szlovákia lakosságának vallási megoszlása még az ezt meg­előző időszak vallási összetételét tükrözi. Ennek legmarkánsabb jegye a felekezeten kívüliek igen alacsony száma. Ugyanakkor a felekezeti adatok magukon viselik azoknak a poli­tikai, társadalmi változásoknak a következményeit is, melyek az ezt megelőző két évtizedben - főleg az 1938-as 1. bécsi döntést követő időszakban szinte az 1940-es évek végéig - befolyásolták a lakosság vallási összetételét. Ebben az idő­szakban jelentős mértékű migráci­ós változásokra került sor, melyek Szlovákia lakosságának etnikai összetételét, de a vallási hovatarto­zását is befolyásolták. Az 1950. évi népszámlálás köz­ségsoros nemzetiségi és felekezeti adatai a közelmúltban váltak hoz­záférhetővé a Szlovák Statisztikai Hivatal levéltárában. Az adatokat az egyes kerületek adatait tartalma­zó 6 kéziratjellegű belső kiadvány­ból dolgozták fel. A községsoros adatokat tartal­osságának nemzetiségi és vallási ros adatait. jött ország népességének vala­­lasági adatainak gyűjtését jelenti itt adatok hasznosítása a társadal­mazó források hat szlovákiai nem­zetiség és nyolc felekezeti kategória adatait tüntetik fel. Feltüntetik a szlovák, cseh, orosz, lengyel, német, magyar nemzetiségeket, melyeket az egyéb kategória egészít ki. Az orosz nemzetiség az ukrán és a ru­szin nemzetiségűek gyűjtőkategó­riája. A felekezeti kategóriák a kö­vetkezők voltak: felekezeten kívüli, római katolikus, görög katolikus, evangélikus összesen, ebből evangé­likus, ebből református, Csehszlo­vák (Huszita Egyház), egyéb. Szlovákia lakosságának nemzetiségi összetétele 1950-ben A nemzetiségek számának, ará­nyának összetételéről az 1950. évi adatok - elsősorban a magyar lakosságot tekintetbe véve - nem nyújtanak hiteles képet. Inkább arról tanúskodnak, hogy néhány évvel a jogfosztottság után meny­nyien merték magukat magyarnak vallani. Az 1950. évi népszámlálást megelőzően két évtizeddel ko­rábban, 1930-ban volt az utolsó csehszlovák népszámlálás. A két évtized alatt a szlovákok száma 2 251 358-ról 2 982 524-re 731 166 fővel gyarapodott. Arányuk 67,6%-ról 86,6%-ra nőtt. A többi kimutatott nemzetiség száma, ará­nya csökkent. A magyarok száma 592 337-ről 354 532-re, arányuk 17,8%-ról 10,3%-ra, azaz 40,1%­­kal apadt. A csehek száma 1/3-ára 121 696-ról 403 65-ra, számará­nyuk 3,7%-ról 1,2%-ra apadt. A németek száma 1950-ben 1/30- ára, 154 821-ről 5179-ra apadt. Országos arányuk 4,6%-ról 0,2%­­ra zsugorodott. De a többi kimu­tatott nemzetiség száma és aránya is megfogyatkozott. (Graf. 1.) A magyar lakosság területi megoszlása A továbbiakban a magyar nem­zetiségűek kerületek, járások, város­ok szerinti összetételének néhány vonatkozását ismertetjük. A lakos­ság kerületek szerinti megoszlásánál megfigyelhető, hogy a hat szlová­kiai kerületből a legtöbb magyar a Nyitrai kerületben (21%), a Besz­tercebányai kerületben (13,2%) és a Pozsonyi kerületben (12,3%) élt. Számottevő magyarsága volt még a Kassai kerületnek (6,6%). A kerületeknél a járások szerinti megoszlás árnyaltabb képet nyújt a magyarság területi elhelyezke­déséről. A 91 szlovákiai járásból 1 járás területén sem haladta meg a magyarok aránya a 80%-ot, csak 8 járásban voltak a magyarok enyhe többségben (50%-80% között), kisebbségben 17 járásban (10%- 50% között) éltek, 66 járásban pedig az arányuk 10% alatt volt. A legtöbb magyar, az akkori Pár­kányi járásban élt 30 166 fő, ez a járás lakosságának 75,6%-át tette ki. Némileg nagyobb volt a magya­rok aránya a Nagymegyeri járásban, 75,9%, (22 329 fő). A Dunaszer­­dahelyi járásban 26 559 fő, a Ko­máromi járásban 22 665 fő vallotta magát magyarnak. Arányuk a járás lakosságán belül 72,5%, illetve 59,1% volt. A magyar lakosság jellemző vo­nása, hogy az országosnál sokkal kevesebben (élnek) éltek városok­ban, mint az összlakosság. Szlováki­ában 1950-ben a lakosság 26,2%-a élt városokban. (Graf. 2.) Az egyes nemzetiségeknek az országoshoz viszonyított alul-, il­letve felülurbanizáltsága igencsak különbözött. A legurbanizáltab­­bak, legnagyobb arányban éltek a városokban a csehek. Közel %-ük (74,6%) élt városban. Ez a cseh­szlovák társadalomfejlődés múltbeli sajátosságaira vezethető vissza. Az országos értéktől kissé magasabb a szlovákok körében a városlakók aránya (27,2%). De egyes kis lét­számú szórványnemzetiségek tagjai is az országosnál sokkal magasabb arányban éltek városban: a németek és a lengyelek aránya a városokban azonos volt (43,2%). A németek településszerkezete évszázadokon keresztül felülurbanizáltabb volt A VAROSOKBAN ELŐ NEPESSEG ARANYA NEMZETISÉG SZERINT 1950, % Szlovákia szlovák cseh oroszok lengyel nemet magyar egyéb Karácsonyi távszerelem New Yorkból A Dash és Lily nagy­jából annyira áll közel a valósághoz, mint Donald Trump tweetjei a választási eredményekről, de ez még nem je­lenti azt, hogy ne leheme szeretni. Mármint a Dash és Lilyt. New York már régóta a kará­csonyrajongók (igen, létezik az em­bereknek egy ilyen fura alkategó­riája) Mekkája. Amikor épp nincs világszerte koronavírus-járvány, rengeteg ember próbál december­ben elutazni oda, hogy egy keveset magáévá tegyen a város ünnepi hangulatából, a Dash és Lily című új Netflix-sorozat pedig szégyente­lenül kihasználja ezt. EricTreml ka­merája valósággal beleszerelmesedik az üzletek díszkivilágításába, a színes karácsonyi pulcsikba és az esti New York káprázatos fényeibe, és már ez­zel megad egy alaphangot a magya­rul Dash és Lily 12 napja címmel megjelent regény sorozatadaptáci­ójának, ami abból az alaptézisből indul ki, hogy beleszerethetünk va­lakibe pusztán a kommunikáción, a gondolataink megosztásán keresztül is, anélkül, hogy ténylegesen talál­koznánk, vagy akár csak egy fotót is lámánk a másikról. A kapcsolat érdekes módon nem az online tér­ben köttetik, mint általában, ha­nem egy könyvesboltban hagyott jegyzetfüzeten keresztül, amire a könyvmoly Dash véledenül talál rá a Strand nevű legendás könyváru­ház (a sorozattól azt várják, hogy talán megmentheti a csőd szélén álló boltot) polcai között, és ami­ben egy rejtélyes lány ismerkedési játékra invitálja. A fiúnak tetszik a misztikum, így elkezdődik köztük egy folytonos üzengetés, valamint egymás különféle szórakoztató fel­adatok elé állítása (menj el egy ka­rácsonyi punkkoncertre, olvass fel nyilvánosan egy dalszöveget stb.), és a két magányos New York-i lélek hamar azon kapja magát, hogy el­kezdenek látatlanban is érzelmeket táplálni egymás iránt. Nem szeretnék senkit megté­veszteni: a Dash és Lily egy giccses sorozat erősen túltolt érzelmekkel, álproblémákkal, álkonfliktusokkal, az pedig olykor egészen röhejes, hogy fél New Yorkot bevonják az üzengetés játékukba, aminél körül-SOROZATDARÁLÓ ményesebb és nehézkesebb kom­munikációt elképzelni sem leheme. Azonban 2020 novemberében már ott tartunk, hogy jó dolog egy olyan történetet nézni, amelyben a szerep­lők legfőbb problémáját az jelenti, hogy karácsony idején épp nem szerelmesek, és egy olyan álom­a többi nemzetiségnél, a lengye­lekre inkább a városokba irányuló migráció volt jellemző. Legkisebb arányban az oroszok éltek városok­ban (7,3%), az ország egyik legel­maradottabb térségében éltek, s ez tükröződik településszerkezetükön is. A magyarok körében közel két­szer alacsonyabb a városokban élők aránya az országosnál (14,2%). A legtöbb magyar Gútán (7748 fő), Komáromban (7077 fő) és Po­zsonyban (6823 fő) élt. Arányuk az egyes városokban 74,6%, 43,3%, 3,6% volt. A legnagyobb arányban Hidegkúton (Feledi járás) 97,8%, Cséfan (ma Gele része, Dunaszerda­­helyi járás) 97,7%, Garampáldon (Párkányi járás) 97,2% vallották magukat magyarnak. Az 1950. évi népszámlálás nem­zetiségi adatsorai magukon viselik 40 év eseményeinek a lenyomatát az egyes nemzetiségek számának alakulásában. A regisztrált adatok a magyarok számát várható számuk­nál igen jelentős mértékben alacso­nyabbnak, a szlovákokét viszont jelentősen magasabbnak mutatták ki. Az adatsorok még ha a valóságos etnikai viszonyokat totzan, meg­kérdőjelezhető módon tükrözik is, az etnikai térszerkezet igen nagy mértékű átalakulására utalnak: je­lentős mértékben módosult a ma­gyarok településszerkezete, csök­kent a városokban élő magyarok, magyar többségű közigazgatási egy­ségek, települések, a településeken élő magyar közösségek száma, ará­nya. A 30-as években még jelentős kiterjedésű etnikai tömbterületek töredezetté váltak, határai elmo­sódtak, a szórványosodás felerősö­dött. De ezeknek a változásoknak részletesebb feltárása az 1950. évi népszámlálási adatokra támaszkod­va további kutatások feladata lesz. Szlovákia lakossága nemzetisé­gi összetételének alakulásáról — az 1950. évi népszámlálás községsoros adatai alapján - a szerző tollából olvasható részletesebb tanulmány a Fórum szemle 2020/3. számában. ,A Szlovákia lakosságának nem­zetiségi és vallási összetétele az 1950. évi népszámlálási községso­ros adatok alapján” nevű projektet 2020-ban a Kisebbségi Kulturális Alap (Szlovákia) támogatta. Gyurgyík László Selye János Egyetem, Fórum Intézet szépnek mutatott csodavárosban élnek, ahol az emberek még maszk nélkül ölelkezhetnek az utcán, vagy beülhetnek beszélgetni egy cuki kis kávézóba, sőt még egy koncert vagy egy házibuli is szóba jöhet. A széria nem árul zsákbamacskát: az epizó­dok ádagosan 25 percesek, és az első egy-két rész után már mindenki tudni fogja, érdemes-e folytatnia, vagy túlságosan gejl az ő ízlésének Segít, hogy a két főszerepet játszó Midori Francis és Austin Abrams bájos, szimpatikus emberke, az őket körülvevő világ pedig olyan, amit Dúró Dóra legszívesebben bele­tenne egy óriási, New York méretű darálóba. A Dash és Lily egyáltalán nem való mindenkinek, de ha va­laki karácsonyhoz közeledve hab­könnyű, vadromantikus, eszképista néznivalóra vágyik, aligha fog csa­lódni benne. Tóth Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents