Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-29 / 251. szám
www.ujszo.com I 2020. október 29. ISKOLA UTCA 113 2.0 karantén a Selye gimiben Pozitívan kell hozzáállni! - legalábbis ezt halljuk mindenkitől, miközben a járvány gyökeresen megváltoztatja az áletünket, előreláthatóan nem éppen a legjobb irányba. Vitathatatlan, hogy ez az időszak mindenki számára tele van idegőrlő megpróbáltatással. Külső szemmel úgy tűnhet, a diákoknak most „arany életük” van, hiszen egész nap otthon lehetünk és lebzselhetünk, és ha esetleg éppen kedvünk szottyan, megcsináljuk azt a néhány feladatot, amit a tanáraink küldtek. Valójában ez közel sincs így. A komáromi Selye János Gimnázium diákjainak nagy része úgy vélekedik, sokkal megterhelőbb iskolásnak lenni ilyen módon. Miért? A válasz először nem feltétlenül egyértelmű, viszont minél többet gondolkodom rajta, annál inkább látom, mennyi minden veszik el az életünkből azáltal, hogy karanténban vagyunk. Ami kifejezetten a mi iskolánkat illeti, leginkább az elsős diákjainkat sajnálom. Az ő elképzelésükben jelenleg úgy élhet a Selye János Gimnázium, mint egy dolgozatokat, feleltetéseket egymás hátára halmozó intézmény, ahol csak a tanulás körül forog minden, hisz nekik eddig még alkalmuk sem volt igazán megtapasztalni, milyen is az a bizonyos „selyés diákélet”. A gimibálok, az elsősök avatása, különféle ünnepségek és rendezvények, még az első évfolyamban abszolválandó úszótanfolyam is - mindezekről csak az idősebbek elbeszéléseiből hallhattak. Pedig ez tagadhatatlanul a gimnáziumunk egyik legnagyobb erőssége: a tarka, gazdag diákélet. Ezek mind elmaradtak, a diákokat így sok-sok potenciális élménytől megfosztva, s ami talán még hátrányosabb: a diákoknak egyszerűen nincs motivációjuk a tanulásra. Ez olyan probléma, melyet a diákönkormányzat jelenleg igyekszik orvosolni, interneten keresztül ötletelünk, hogyan lehetne ebben a kényes helyzetben is egy kis színt vinni az iskola életébe. Az első, márciustól júniusig tartó karanténhoz képest jóval megterhelőbbnek tartom a mostani online oktatást. Szembetűnően nagyobb az online megtartott óráink száma, több a házi feladat is - ennek az oka minden bizonnyal az, hogy a tanároknak már közel sem annyira új és szokatlan a helyzet, mint az előző tanévben, sokkal könnyebben tudnak tájékozódni, ahogyan mi, diákok is. Valamint az is bizonyára közrejátszik, hogy egyáltalán nem ért minket meglepetésként a karantén, tehát tudatosan készültünk arra, hogy akár a következő héten újra előállhat a már ismert helyzet. Mivel több az online óránk, több feladatot kapunk, kevesebb a szabadon maradt időnk. Eddig tanulás mellett sok időm maradt az önművelésre is: hímeztem, sütöttem, olvastam, zenéltem. Még mindig elegendő szabadidőm maradt a hobbijaimra, viszont már jelentősen kevesebb, mint előtte. Harmadikos diákként már van egy elképzelésem arról, milyen irányban szeretnék a jövőben elhelyezkedni, mely tantárgyakból szeretnék jövőre érettségizni. A tanulásba fektetett energiámat is eszerint próbálom beosztani, több időt fordítok azokra a tantárgyakra, amelyekre a terveim szerint a jövőben szükségem lesz. Mivel mindennap más időpontban vannak óráink (néha egy óra elmarad, néha áthelyezzük egy óra időpontját), nincs egy megszokott, működő napirendünk. Az átlaghoz képest jóval több időt töltünk a számítógépek, telefonok előtt, és saját magamon is tapasztalom ennek a káros hatásait. Gyakorta fáj a hátam és a nyakam, egy olyan nap után pedig, mikor több online óránk van az átlagosnál, a szememet is irritáltnak érzem. Több diáktársamtól hallottam, hogy bizony igen nehezen bírják magukat formában tartani, főleg a szigorú kijárási tilalom mellett. A fentiekben csupa negatívumot soroltam fel, és bár ennek nyilvánvalóan megvan az oka, azért nem szabad megfeledkeznünk a pozitív dolgokról sem. Pozitívum az, hogy van időm megnézni egy háromórás filmet; van időm elkezdeni egy könyvet, amit már hónapokkal ezelőtt kikészítettem az éjjeliszekrényemre, viszont eddig még nem jutottam hozzá; van időm megtanulni croissant-t sütni; van időm arra, hogy felhívjam a családtagjaimat. Minden bizonnyal nem életünk virágzó aranykora ez, viszont egy gondolat magját sikerült elültetnie a fejemben a tavaszi időszaknak, s ezt a magot igyekszem most tovább gondozni: meg kell tanulni meglátni ajót. Mikulec Amina, III.B Döntőben a Vámbéry Földrajzversenyen 2020. október 9-én végre lezajlott a Katedra Vámbéry Ármin Földrajzverseny 2019/2020-as tanévének döntője. Azért végre, mert a levelező forduló akadályainak sikeres megugrása után a Selye János Gimnázium FEL! VIDÉK nevű csapata a döntőbe jutva már lázasan készült a végső megmérettetésre, amikor is a Covid-19 itt is közbeszólt. A verseny döntőjét a szervezők mindig március második felében, vagyis a névadó, Vámbéry Armin születésnapja környékén szervezik. így lett volna ez idén is, de két héttel a megmérettetés előtt bezártak az iskolák, törölték vagy - ahogy az esetünkben is történt - elhalasztották a versenyeket. A járvány második hulláma miatt az október 9-re tervezett időpont is veszélybe került, de a verseny szervezője, konzultálva a Katedra Alapítvány illetékes tagjaival és a felkészítő pedagógusokkal, az online lebonyolítást javasolta. Ezúton is nagyon köszönjük Tóth Tibor versenyszervező áldozatos munkáját a döntő megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatban (is). Pénteken a feladatok két fordulóban érkeztek, először Vámbéry Armin életével, utazásaival és munkásságával kapcsolatban. A második fordulóban a kiegészítő témakörök kerültek terítékre, a 2019/2020-as tanévben Magyarország és Afganisztán, térképekkel, zászlókkal, jelképekkel tarkítva (színesítve). A csapat tagjai, név szerint Ferenczi Bence, Kubovics Levente, Lajos Ábel - ebben a tanévben már IV. N osztályos tanulók - kiválóan vették az akadályokat. A kezdeti drukk ellenére a fiúk feloldódtak a verseny alatt, biztonságérzetet adott nekik a csapatverseny mivolta, egymást kiegészítve oldották a feladatokat, reagáltak a felmerülő problémákra. Számukra a legérdekesebb feladat a különböző képek és a hozzájuk tartozó magyarázat párosítása volt. Legnehezebb feladatnak Magyarország nemzeti parkjaihoz a legvédettebb/legjellegzetesebb állat- és növényképviselők rendelése bizonyult. Végül az országos 3. helyet szerezték meg ebben a rendkívül igényes versenyben, aminek nagyon örültek, örülünk. Bele is vetették magukat az új tanév első fordulós feladatainak megoldásába, bízva abban, hogy idén is bekerülünk a döntőbe és újra dobogós helyen végezhetünk. Sok sikert, kitartást kívánok a felkészüléshez, és nem utolsósorban kiváló egészséget mindenkinek! Kovács Zsuzsanna, a FEL! VIDÉK csapat felkészítő tanára A csapat tagjai, név szerint Ferenczi Bence, Kubovics Levente, Lajos Ábel - ebben a tanévben már IV. N osztályos tanulók - kiválóan vették az akadályokat ' (Fotó: SJG) Miközben világszerte rohamos mértékben növekszik az új koronavírus-betegek száma, a tavaszi első hullám során megfertőződött páciensek közül sokan a negatív teszt ellenére még mindig nem érzik jól magukat. Rendkívül fáradékonyak, légzési nehézségeik vannak, zsibbadnak a végtagjaik, heves szívdobogásra panaszkodnak. Hivatalos megnevezése is van már a tüneteiknek, ez a hosszan tartó, azaz a longcovid-szindróma. Silvia Dobrodenková trópusi betegségekre szakosodott orvos, aki az első hullám kezdetén valószínűleg egy páciensétől kapta el, elmeséli, hogy élte meg, mit érez azóta, és mit mondanak a sorstársai. 2020. október 27. ^ W ^ __ Gyógyulás UTÁN IS FÁJHAT a csalódni triffuiiiiiul A KORONA Nyáry Krisztián olyanokhoz hozza közelebb az írókat, akik eddig alig olvastak ^ VasárnapOlvasmány - Öszikék - melléklet + 16 oldalon ► Ökotudat: Avarégetési alternatíva Már kapható a Vasárnap legújabb száma Vasarnap
