Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-24 / 247. szám
Í16 SZALON 2020. OKTOBER 24. www.ujszo.com Ifjú Szivek 20 W 1 darabka szlo-I J /-wv f vákiai magyar I’ 1/ \ f kultúrtörténet. * ■ T A rendszervált J J tás utáni évtizedben kaotikus időket élt meg az Ifjú Szivek: az amatőr és félhivatalos pálya határán álló együttes működési feltételei többször is bizonytalanná váltak, a harmadik Meciar-kormány idején elvesztette jogalanyiságát és vonzó pozsonyi székházát, egymást váltották az igazgatók... Az 1998-as választások után megváltozott politikai légkörben aztán megnyílt az út, hogy új szakmai alapokra helyezve tulajdonképpen újjáalakuljon a Szivek. Hégli Dusán győztes koncepciójának lényegi eleme egy professzionálisan működő kamara-táncegyüttes létrehozása volt. A hivatásos táncszínház 2000 szeptemberében alakult meg. Az azóta eltelt két évtized mérlegét Grendel Ágotával, lapunk munkatársával, az Ifjú Szivek egykori igazgatójával (2003-2006), valamint Varsányi Lászlóval, a táncszínház hivatalban levő direktorával (2014-) igyekeztünk megvonni. Még mielőtt rátérnénk a húszéves hivatásos táncszínház teljesítményére, álljunk meg egy pillanatra a márkanévnél. Az Ifjú Szivek a korábbi évtizedekben is a szlovákiai magyar kultúra meghatározó intézménye volt; megkockáztatom, valamilyen Szivekélménye mindenkinek van. Fel tudják idézni a személyes elsőt, a meghatározót? Grendel Ágota: Maradt néhány gyerekkori emlékem a Szivekről, azokból az időkből, amikor egészen mást jelentett kisebbségnek, magyarnak lenni Csehszlovákiában, mint manapság. Stilizált, színes ruhában állt a színpadon az énekkar, amely népdalfeldolgozásokat is előadott. Aztán filmszakadás. Csaknem egy évtizeddel később a bátyám a Szivekben táncolt, később kiderült, hogy tanáraink közül is többen táncolnak vagy énekelnek az együttesben, sőt, tulajdonképpen bekerülhettem volna az énekkarba, mert osztályfőnökünk, Kulcsár Tibor, miután leérettségiztetett bennünket, a Szivek igazgatója lett, invitált is bennünket. Néhány osztálytársunk tagja lett az énekkarnak, aztán a fiam is, miután kinőtt az Apró Szőttesből. Természetesen később több Szivek-előadást láttam, Varga Ervin, Katona István idejéből is, amikor már inkább a tánc, a néptánc felé tolódott a hangsúly, nem a nagy zenekar volt a főszereplő. Amíg nem alakult meg a Szőttes, amelynek a terve az volt, hogy a koreográfiákat, a zenét csak tiszta forrásból merítsék és elhagyják végre a mojszejevi utat, addig nem nagyon lehetett válogatni. A zselízi és a gombaszögi fesztiválokon látott, hallott az ember néhány eredeti táncot, zenét, bár akkor akadtak, akik úgy gondolták, a néptánc nem a színpadra való. Csakhogy ha onnan lekerült volna, nálunk szép lassan kihal, mert nem élt olyan intenzíven, mint mondjuk Erdélyben, ahova innen is jártak gyűjteni. Mi több, az ottani zene, tánc sokkal érdekesebb volt néhány gyűjtő számára, mint az, amit itt, az orra előtt talált. Az erdélyi népművészetnek akkor kultusza volt Magyarországon is, itt is. Ami nem nagy baj, mert egyeseket valószínűleg az indított el a hazai magyar népművészet felé. Varsányi László: Népzenészként a 70-es évektől vagyok aktív résztvevője a szakmának. Azóta követem figyelemmel mások mellett az Ifjú Szivek működését is. Számomra a személyes kötődés Hégli Dusán igazgatóvá válásakor alakult ki. Vele akkor már hosszú ideje együtt dolgoztunk a Varsányi Zenekarral. Mindig is különleges és egyedi volt, ahogy a tánchoz viszonyult. Ezért is döntöttem úgy 1999-ben, hogy zenészként, Ág Tibor mellett tagja leszek az Ifjú Szivek művészed tanácsának. Tulajdonképpen egy tanácsadó testület voltunk, amely a hivatásos táncegyüttessé válás folyamatában, az egyes igazgatói döntéseket megelőzően szakmai szempontokat figyelembe véve mérlegelte a lehetőségeket és megoldásokat javasolt. Az, hogy 2000-ben hivatásos együttessé válhatott a Szivek, milyen változást jelentett a korábbi státuszához képest? Illetve: a mából visszatekintve mit tett hozzá a működéséhez? Mit hozott az a szerkezed átalakítás, amely a maga idejében nagyon is érzékeny téma volt? VL: Az alapvető különbség, hogy egy hivatásos együttesben az intézmény teljes állománya alkalmazotti viszonyban végzi a munkáját, beleértve a táncosokat, zenészeket is. Ez nyitott teret arra, hogy megvalósulhasson az az újszerű műsorpolitika, amely megalapozta az elmúlt 20 év sikereit. 2000 előtt az Ifjú Szivekben 6 különböző zenei részleg működött, valamint a tánckar. Budapesten szűk szakmai körökben sem volt ismert az együttes neve. Ez az, amibe 1999-ben Hégli Dusán akkori igazgató beleállt, hogy megváltoztassa. Az is fontos volt, hogy a pozsonyi, fővárosi intézmény szorosabb kapcsolatban álljon a magyarok lakta vidéken a falusi közösségekkel és a különböző műhelyekkel. Ezt szolgálta számtalan olyan tevékenység, amelyet a Szivek az oktatás és a közművelődés területén felvállalt: középiskolai oktatás, főiskolai oktatás, országos, szakmai minősítő versenyek, fesztiválok szervezése, gyűjtések, tábo-Grendel Ágota rok... Az Ifjú Sziveket hosszú időn át a pozsonyi diákság töltötte meg tartalommal, de én mindig is úgy tekintettem rá, mint valamennyi szlovákiai magyar intézményére. 2000. szeptember l-jével ez teljesedett ki. Az a tény, hogy a ruszin és a roma kisebbségnek már évtizedek óta volt akkor hivatásos intézménye, amely a hagyományos kultúrával foglalkozott, magában is elég ahhoz, hogy egy normális, jóétzésű magyar ember ne kérdőjelezze meg az Ifjú Szivek hivatásos együttessé válását. A félmilliós magyarságnak is járt ez. GA; Voltak, akiket bosszantott, hogy létrejött a hivatásos táncegyüttes. Ok azt szerették volna, ha minden marad a régiben, ha a Szivek hobbiszinten működik. Valószínűleg nem gondoltak bele, milyen jelentősége van eg)' hivatásos együttesnek, amely műsorának alapja a néptánc, a népzene. A legalapvetőbb változás: a tánckar és a zenekar profikból állt. Nem pusztán kedvtelésből ropták a táncot, húzták a zenét, hanem naponta próbáltak, gyakoroltak, gyűjtések felvételeit nézték, rengeteget tanultak így is. És rengeteget adtak tovább. A Szivek profi táncosai közül sokan vezetnek együttest, készítenek koreográfiát más csapatoknak. Nem nézek le műfajokat, de azt gondolom, álérv, amit egyesek mondanak, hogy azt kell adni a közönségnek, amit igényel, amit elvár, és beérik egy kettőt jobbra, kettőt balra csárdással, mert arra vastapsol a közönség. Egyeden kivétellel a hivatásos Szivek minden műsorát láttam, volt, amelyiket kis kultúrházban, volt, amelyiket Varsányi László fővárosi színházban - mindenütt állva tapsolt a közönség. Egyeden kivétellel. A Hontalanítás végén döbbent csend. Feltételezem, mindketten másmás kondíciójú együttessel, másmás feltételek között vették át az Ifjú Szivek igazgatását. Hogyan határozták meg a saját pozíciójukat és mit tekintettek a legfontosabb szakmai feladatnak? GA: Amikor Hégli Dusán úgy döntött, nem akarja az idejét adminisztratív munkákkal tölteni, a koreográfiára, a műsorokra szeretne összpontosítani, azokat kívánja tökéletesen megalkotni - az első lépésektől a zeneszámok összeállításán át a kosztümökig, a világításig pályázatot hirdettek az igazgatói posztra. Azzal az elképzeléssel jelentkeztem, hogy, egy, a profi táncosoknak diplomát szerzünk a Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakán, így aki befejezi táncos pályafutását, okleveles táncpedagógusként csoportot vezethet, ha annyira elkötelezett; kettő, hogy a Duna utcai gimnáziumban néprajzra szakosodott osztályt nyitunk, hiszen országszerte számos gyerekegyüttes működik, az utánpótlás onnan is érkezhet a Szivekbe; és három, színházterem kialakításán is gondolkodtunk, elvégre itt állt a hatalmas próbaterem, kihasználadanul. A háromból három terv kipipálva. VL: Valaki épp az igazgatói pályázatom beadása idejében azt írta egy kritikában, hogy Hégli Hontalanításával megszületett a szlovákiai magyar dráma. Egyetértek Fontos, hogy a táncszínház olyan témákat is színpadra vigyen, amelyek elősegítik a Szlovákiában élő magyarság kollektív identitásának létrejöttét, megmaradását. A 2005-ös Felföldi levelek ebből a szempontból egyfajta origó. Amikor igazgató lettem, két nagyon konkrét célja volt az együttesnek. Az egyik, hogy a Hontalanítás után, a folklórelőadások mellett további, még szélesebb közönséget célzó, aktuális témákat feldolgozó táncszínházi előadások szülessenek. Ez a cél tulajdonképpen Avignonban teljesedett ki. Ha nem jön a korönavírus, idén harmadszor lettünk volna ott a fesztiválon. A másik cél az volt, hogy a pozsonyi székházunkat valahogy rendbehozzuk. Tulajdonképpen már 2000-ben sem volt kielégítő az épület állapota, az elmúlt 20 év alatt anyagi okokból nem kerülhetett sor komolyabb rekonstrukcióra. Úgy tűnik, idén ez végre sikerülni fog. Márciustól zajlik az épület felújítása, és ha minden jól megy, a világjárvány levonulása után vadonatúj, korszerű és funkcionális színházi környezetben folytathatjuk a munkát és fogadhatjuk a nézőinket Pozsonyban. Nehéz lenne vitatni, hogy Hégli Dusán művészeti irányításával izgalmas és szuverén utat járt be - vagy pontosabban: úton jár - a Szivek. Egyszerre kapcsolódik a magyar néptánckincs színpadi megjelenítésének hagyományához, keresi a kapcsolódási pontokat a társművészetekkel, a tágakban vett európai kulturális hagyománnyal, miközben nagyon is kortárs formákban gondolkodik. Önök miben látják ezeknek a törekvéseknek a tétjét? VL: Az elmúlt lassan egy évtizedben fontosnak láttuk, hogy bizonyítsuk, a hagyományos paraszti társadalmakban létrejött kultúra képes színpadi kifejezőeszközként is működni. Bánóktól Novák Ferencig sok művész több évtizedes munkája fekszik abban, hogy ez a zenei és táncos hagyomány komoly eszközként működik a színházban vagy a magaskultúra egyéb előadótermeiben. Ennek következménye, hogy a Szivek olyan társadalmi témákhoz nyúlt, amelyek a ma emberét foglalkoztatják. A Hontalanítás előadásszámai vagy az avignoni fesztiválon való részvétel számomra egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a Martin György által felvázolt elvek alapján, a tudományosan is megismert falusi tánckultúra kellő felkészültséggel, nyitottsággal és korszerű színházi eszközökkel bármely témában meg tudja szólítani a színház értő közönséget. GA; Hégli Dusán már az első műsoraival jelezte: más lesz a Szivek, mint eddig volt. A Szép öregemberek, szép öregasszonyok, a Zenészek táncai, A honti igricek is szólt valamiről, a Felföldi levekkel Bartók nyomába eredt, a Magyar
