Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-24 / 247. szám
Bérezi Zsófia tárcája a Szalonban 2020. október 24., szombat, 14. évfolyam, 42. szám Utolsó lecke B izonyára sokak emlékezetében elevenen él a kép: nézik a televíziót a nyolcvanas vagy a kilencvenes években, épp adásban van valami állatos film, amelyben addig soha nem látott közelségben mutatkozik meg a bennünket körülvevő élővilág a maga bámulatosan bonyolult működésével, a legkülönfélébb fejok finom, törékeny és tökéletesre csiszolt egymásrautaltságával. Ezekből a filmekből rendszerint kiderül, hogy minden teremtmény a maga szintjén és területén küzd a túlélésért és saját fajtája fenntartásért: meglapul és menekül természetes ellenségei elől, küzd a területére betolakodó riválisaival, igyekszik megfelelő párt találni magának - annak kegyeit elnyerni és megőrizni, koordinálja kommunikációját a fajtársaival, gondozza és neveli utódait, zsákmányát és táplálékát változatos módon cserkészi be és hasznosítja. Az élővilág avatott szószólója A hangját végig halljuk, aztán egyszerre változik a fókusz, vagy csak óvatosan beúszik a képbe, de egyszer csak megjelenik David Attenborough, a már akkorra legendássá vált természettudós, az egész műfaj megújítója. Ott térdel és magyaráz a hangyaboly mellett, hanyatt fekszik a hegyi gorillák között, vagy a kezén egy egyensúlyozó lepkét tartva jelentkezik be, hogy elmesélje nekünk a természet és elmondhatadanul sokféle szereplőjének működését. Minden élőlényhez - állathoz és növényhez - ugyanolyan szeretettel és kíváncsisággal közelít, számára egyformán érdekes a hatalmas levélvágó hangyakolónia működése, mint a jegesmedve elől magányosan bujkáló fókaborjú feszült drámája. David Attenborough - 1985-ös lovaggá ütése óta már „Sir” - lelkesedése ráragad nézőkre. A filmek lenyűgöző képsorai mellett legalább olyan fontosak a gondosan adagolt információk is, valamint David Attenborough hangjának (akit haláláig Végvári Tamás, jó ideje pedig Szersén Gyula szinkronizált) tónusa és tempója. Műfaj és szerep A földön minden fájnak, legyenek az óceánok legeslegmélye vaksötétjének lakói a felhőkig hatoló magashegységek zord körülményei közepette élőkig, megvan a maga I gor Matovicnak igaza van. Mindenről mi, polgárok tehetünk. Eddig mindent megengedtünk neki, tapsoltunk neki, tetszett nekünk, mindent elnéztünk neki. Rosszakaró politikusból nagyon sok van. Azt, amire Matovic esetében pluszként, esedeg kisebb hibaként tekintettünk, ami felett csak legyintettünk, mások esetében fatális hibának tartottuk. Emlékszem rá, ahogy a Híd székhelye, szerepe - létezésüknek értelme van. A természeti környezet és az élővilág szépségeit bemutató filmeknek pedig - noha sikerük anyagi értelemben minden bizonynyal nem összevethető a manapság divatos gigaprodukciók bevételeivel - régóta megvan a maguk piaca és rajongói, és ez a tábor szerencsére egyre nő. A műfaj ráadásul nem süket az innovációra sem, pár éve a Netflixen nagy sikert aratott a Blue Planet 2. (Kék Bolygó 2.) angol természetfilm-sorozat, amelynek szintén Attenborough volt a narrátora, és sokan évtizedek óta komoly szervezőmunkát fektetnek abba, hogy a lehető legtöbb ember figyelmét felhívják a természetvédelem fontosságára. Tavaly a Sziget fesztivál nagyszínpadán a műfaj másik utazó nagykövete, Jane Goodall szólalt fel, köszöntve a hallgatóságot a csimpánzok hangján is. Ehhez persze az is kell, hogy a fókusz az elmúlt években jelentősen megváltozzon: ma ugyanis már nem azt kell bemutatni, ami páradan és lebilincselő a környezetben, hanem mindazt, ami veszélyben van, amit már tönkretettünk és azt, ami a szemünk láttára múlik el. Mi történt velünk? Újabban bizony súlyos emberi mulasztásaink, mohóságunk és bűneink rajzolódnak ki és kapnak mind hangsúlyosabb szerepet egyegy ilyen filmben. A képernyőkön égbe nyúló füstoszlopokat eregető gyárkéményeket látunk, az egykori erdő helyét átszelő tömött autósorokkal terhes autópályát, felparcellázott dzsungelt, a magát a varázstalanított világ alfajává tett emberiség önhitt, viliódzó metropolisait, ezzel szemben pedig az óceánba zuhanó hatalmas, méltósággal teli jégtáblákat, a szomjhalállal küszködő tikkadt oroszlánokat, a csontsovánnyá aszott jegesmedve drámai élethalálharcát. A"baj mostanra óriási. Sir David Attenborough ezért a világ legismertebb természettudósaként, meglehet utoljára, latba veti minden befolyását és meggyőző képességét, hogy az Élet a bolygónkon filmben szembesítsen minket azzal, amit az élőhelyünkkel tettünk. Saját életének egyes állomásait (is) felhasználva fel-felvillantja a nézőknek, mennyit változott a világunk az elmúlt száz évben. 1937-ben például 2,3 milliárd ember élt a földön, a légkör szén-dioxid-tartalma 280 ppm, az érinteden vadon aránya pedig 66% volt. Ma közel várták a miniszterelnök asszony érkezését. Egyszer csak megérkezett egy srác nyári nadrágban és rózsaszín pólóban, az újságírók rögtön megindultak felé és megkérdezték tőle, hogy ki ajánlott neki 20 milliót a kormány megbuktatásáért. Akkor kiült az a tipikus mosoly az arcára és azt mondta, hogy viccelt. A miniszterelnök asszony a média figyelmét elkerülve jött be az épületbe. Ez további tíz évig folytatódott, három és félszer többen élünk, mint nyolcvan éve (7,8 milliárd), a légkörben található szén-dioxid mennyisége majdnem megduplázódott (415 ppm), az érinteden vadon aránya pedig csaknem a felére csökkent (35%). Az óceán felszínén lévő fitoplanktonok és a hatalmas északi erdőségek a szén megkötésével a légkör egyensúlyát idézték elő, a korallzátonyok és a mangroveerdők számos halfajnak szolgálnak ívóhelyül, az Egyenlítő környéki sűrű esőerdők nedvességet és oxigént juttatnak a globális légáramlásba, a kiterjedt sarkvidéki jégtakarók pedig visszaverve a napsugarakat a Föld hűtését szolgálják és mi megállás nélkül tapsoltunk neki. Tapsoltunk neki akkor is, amikor nagy nevű mediális és politikai személyiségeket csábított a választási listájára, majd hazugságvizsgálóra akarta kötni őket. Vagy, amikor titokban felvette kollégája hangját, hogy később lejárassa. Ez ellentmondott minden viselkedési normának, de mi azt mondtuk, hogy a cél szentesíti az eszközt. Tapsoltunk neki minden politikus szidalmáért. Tapsoltunk neki, mert- a közel 12 ezer évvel ezelőtt indult földtörténeti korunk, a holocén (jelenkor), hosszú ideje stabil, kényes egyensúlya megbomlott. A természet már-már óramű pontosságú évszakai megváltoztak, az esőzések és szárazságok ritmusa kiszámíthatadanabb lett, az emberi mohóság okozta globális felmelegedés hőmérséklet-növekedése pedig mára állat- és növényfajok komplett kiirtásához és eltűnéséhez vezetett, számos ma is élő fej egyedszáma pedig az évtizedekkel ezelőtti populációjához viszonyítva a töredékére csökkent. A természet kialakult heterogenitása helyébe az emberi szükségleteket kizárólagossá tevő „korrupcióellenes” politikus (sic!). A nizzai kiruccanása után pedig beültettük a miniszterelnöki székbe. Matovicnak van igaza. Mindenről mi tehetünk. O nem árulta el saját szavazóit, ahogy azt más politikusoknál kifogásolták. O a „sármjával” tönkreteszi a morált, a tisztességet, a politikai korrektséget, a józan észbe vetett hitet. A „zsenialitásának” ára van. Erre az egész ország ráfizet. Itt az ideje felszólítani a koalíciós partnereit, ugyanúgy, ahogy mesterséges homogenitás lépett, így láthatjuk, amint az akár hétszáz (!) különböző fafajnak menedéket és otthont adó kisebb trópusi esőerdő életerős flórájának „szédítő sokféleségét” szabályos sorokba rendezett olajpálma-iiltetvények unalmas, „halott” egyhangúsága váltotta fel. Mit tehetünk önmagunkért? „Leromboltuk a világot. Az ember nélküli részének vége. Az emberek eltaposták a világot” - mondja Attenborough és a tragikus, sokkoló diagnózist követően az ő szava is elakad. A következő percekben azokkal a prognózisokkal szemazt ők tették az előző választási időszakban. Meddig fogják védeni Matovicot? Félnek a bosszútól? Nem számítanak Önöknek a szájmaszkokkal eltakart „veszélyhelyzettel” indokolt lépések, vásárlások és minden ballépés bagatellizálása? Nem okoz gondot Önöknek, hogy az ország alkotmányát valószínűleg sosem olvasta? Nem okoz gondot Önöknek, hogy a kormány, parlament, koalíciós szerződés és még az elnöki hivatal sem mond neki sembesülünk, amelyek a „globális hanyatlás” folytatásaként ránk és a gyermekeinkre várnak, ha nem változtatunk radikálisan a környezetellenes gyakorlatunkon: a tömeges feirtás miatt a 2030-as években az Amazonas esőerdeje elszavannásodik, az elsivatagosodás következtében számtalan faj kipusztul, és megváltozik a Föld globális vízkörforgása, az Eszaki-sark elolvadt jégtakarója miatt felgyorsul a felmelegedés sebesége; a 2040-es években a szén-dioxidnál erősebb üvegházhatású gázok tovább gyorsítják az éghajlatváltozást; a 2050-es évekre az óceánok tovább savasodnak, a korallzátonyok kifehérednek és elhalnak, a halállomány jelentős része eltűnik; a 2080-as évekre pedig a túlzott kihasználástól a termőtalajok kimerülnek, a rovarok eltűnnek. A 2100-as évekre az ádaghőmérséklet a mostanihoz képest 4 fokkal emelkedik meg, az állatvilág számára a Föld nagy része élhetetlenné válik, és emberek milliárdjai válnak hajléktalanná. Attenborough leszögezi: az emberiség intelligenciája alapvetően változtatta meg a világot, most viszont a kérdés az, most van-e elég globális bölcsesség ahhoz, hogy meg is mentse. Ehhez mindenekelőtt tudatosítani kell a problémát, ezért ezzel a filmmel is megkeresi és leporolja a jól elfeledett lelkifurdalásunkat. A filmet látva tökéletesen értelmeden és nincs is rá idő, hogy szétszálazzuk, a földi Edénkért lerombolásáért viselt felelősség kiket és milyen mértékben terhel, a probléma és a megoldandó feladat ugyanis mindannyiunké. De, és erről szól a film második fele, nincs minden veszve, ha akarjuk, még megmenthetjük magunkat, és lehetséges újra a természettel egyensúlyban lévő fajjá válnunk. Ehhez viszont a lehető legnehezebb munkára van szükség: a gondolkodásunk megváltoztatására. Ha ezt nem tudjuk, elvesztünk, és saját fajunkat nem fogjuk tudni megmenteni. Az igazság ugyanis az, szögezi le egy ponton a filmben, hogy az igazi tét mi vagyunk, mert „velünk vagy nélkülünk a természet újjá fog épülni”. Arra, hogy szeretnénk-e benne lenni a jövőnkben és milyen legyen ez a jövő, mindenkinek magának kell választ találnia. Bödők Gergely David Attenborough: A Life on Our Planet [Elet a bolygónkon]. Természetfilm, 84perc, 2020. Rendezte: Alastair Fothergill Jönnie Hughes, Keith SchoUy. mit és a Facebookon keresztül irányítja az országot? Nem számít az sem, hogy Önökkel törli fel a padlót? Hogy Önök csak a miniszterelnök káoszos sakktáblájának figurái? Ki veszi a bátorságot és mondja ki, hogy a király meztelen? Az Önök tédenségére nem egy, hanem az ország három generációja fizet rá. Mert, ha nem vették volna észre, a király nagyon-nagyon meztelen. Sólymos László, a Híd elnöke Igor Matovicnak igaza van, tapsoljuk meg háza előtt 2010-ben az újágírók
