Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-22 / 245. szám
Zöld út WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM Ne pazaroljuk AZ ÉLELMISZERT! A populáció növekedése következtében egyre több természeti forrást használunk, változik az életstílus, emelkedik a személyes fogyasztás. Mindenkinek érdeke a tarthatatlanul magas fogyasztás csökkentése. élelmiszerláncrendszer áltálénősságban magában foglalja a mezőgazdasággal, a kis- és nagykereskedelemmel összefüggő összes nyersanyagot, eljárást és infrastruktúrát. A vízhez és az energiához hasonlóan az élelmiszer alapvető emberi szükséglet. Az ennivalónak nemcsak hozzáférhetőnek, hanem jó minőségűnek, változatosnak, biztonságosnak és megfelelő árúnak is kell lennie. Az egészség, a jó életkörülmények és az élelmiszer egymással szorosan összefüggnek. A kövérség és az alultápláltság egészségi problémák, melyeket befolyásol az előállítás módja, a termékek forgalmazása és a fogyasztás. Az európaiak élelmiszerfogyasztása az idők folyamán jelentősen változott. Például 50 évvel ezelőtt fele annyi húst ettünk, mint ma. Ugyanakkor 1995-től mintegy 10%-kal csökkent a marhahús fogyasztása, és egyre több baromfit, halat, tengeri herkentyűt, gyümölcsöt és zöldséget eszünk. TÖBBET TERMELÜNK, JOBBAN SZENNYEZÜNK Az Európai Unió az egyik legnagyobb élelmiszer-előállító a világon. A mezőgazdasági termelés modern rendszereit alkalmazza, és a termőföldje megfelelő. Az egy hektárra jutó produktivitás főleg a huszadik század második felében nőtt. Ez köszönhető annak is, hogy jobb öntözőrendszereket és kémiai eljárásokat, peszticideket és trágyákat alkalmaznak, ami lehetővé tette azt is, hogy kisebb területen képesek vagyunk nagyobb mennyiséget termelni. Ugyanakkor ez hatással van a környezetre, több szennyeződés jut a légkörbe, a vizekbe és a termőföldbe. Nyilvánvaló, hogy Európának korlátoznia kell a mezőgazdasági termelésnek a környezetre gyakorolt hatását, ' miközben ugyanannyi élelmiszert kell továbbra is | • előállítani, hogy ki tudják elégíteni a fogyasztók szükségleteit. Szakemberek szerint új agrárökológiai módszereket kell bevezetni, vagyis kevesebb vegyszert, műtrágyát kell használni. EURÓPAI ÉLELMISZERFOGYASZTÁS Felmérések . szerint Európában az előállított élelmiszerek harmadát nem fogyasztjuk el, és az élelmiszerlánc minden egyes fázisában tapasztalható pazarlás. Az Európai Bizottság becslése szerint az EU-ban évente legalább 90 tonna (fejenként 180 kg) ennivalót kidobunk, miközben ebből sok még fogyasztható lenne. A pazarlás óriási probléma Amerikában is. Az USA-ban az ennivaló csaknem 40%-a kerül a szemétkukákba. 20% megrohad a termőföldeken vagy a feldolgozás, illetve a csomagolás során dobják ki. Emellett sok olyan élelmiszer van, ami azért nem kerül az üzletekben a polcokra, mert megrongálódott a csomagolásuk. A pazarlásra vonatkozó pontos számok nincsenek. Svédországban pár éve végeztek egy felmérést, amely szerint a svédek évente mintegy 125-130 kg élelmet dobnak ki, körülbelül 81 kilót fejenként. Ebből 15 kg éttermekből, 7 kg szupermarketekből, 6 kg étkezdékből származik. A svéd tanulmány szerint a szupermarketekből származó hulladék 90%-a, az éttermekből mintegy 60%, a büfékből 50% és a háztartásból mintegy 35% feleslegesen kerül a kukába. Sokszor azért pazarolnak, mert nem akarják megsérteni az érvényes fogyasztó- és egészségvédelmi normákat. NE PAZAROLJUNK! Bizonyára sokan közülünk próbálják korlátozni azt az ételmennyiséget, amit otthon kidobunk. Ennek egyik módja, hogy ebédre, vacsorára csak annyi ételt készítünk, amennyit el is fogyasztunk - nem is túl sokat, nem is túl keveset, hogy az esetleges „hulladék" minimális legyen. De lehetünk kreatívak is: az előző napi maradékot újra feldolgozhatjuk. Ugyanakkor sokszor bármennyire igyekszünk is, szinte elkerülhetetlen, hogy az élelmiszerek egy részét ne dobjuk ki, például a megrohadt gyümölcsöt vagy a savanyú tejet. A háztartásokból kidobott étel csak a töredékét képezi annak a rengeteg élelmiszernek, amit világszerte elpazarolnak. Óriási mennyiséget kidobnak még mielőtt a hűtőszekrényekbe kerülhetne. Ami pedig a hűtőszekrényt illeti: vannak, akik feleslegesen teletömik, utána pedig megfeledkeznek a benne levő termékekről, és a szavatosság lejárta után kihajítják. Mindez elkerülhető lenne, ha jobban megterveznénk a bevásárlást, ha valóban csak azt vennénk meg, amire szükségünk van. Ezért tanácsos listát készíteni, és igyekezzünk csak azt megvenni, ami rajta van a listán! LEJÁRT SZAVATOSSÁG Bizonyos élelmiszereknél a felhasználás dátuma nem feltétlenül jelzi azt, hogy az adott termék egyik napról 1A Zöldút ■ I MHHH 2020. Október a másikra elromlik, hanem hogy az adott naptól csökken a minősége. Ez azt jelenti, hogy bizonyos élelmiszereket a szavatosság lejárta után is lehet biztonságosan fogyasztani, a kiskereskedők viszont nem árulhatják őket, így a fogyasztók nem vásárolják meg. Az, hogy a nem eladott élelmiszerek végül hol végzik, több tényezőtől függ. Bizonyos termékeket még fel lehet használni állateledelként, lehet komposztálni vagy energetikailag hasznosítani. KÍMÉLJÜK A TERMÉSZETET! Nem árt tudatosítani, hogy amikor az élelmiszereket pazaroljuk, akkor pazaroljuk a termőföldet, a vizet, az energiát és minden eljárást, melyet az előállítás során használtunk. Bármilyen kis mértékben sikerül is csökkentenünk az élelmiszerhulladék mennyiségét, az mindenképpen kedvező hatással lesz a környezetünkre. Ha kevesebb ételt dobunk ki, kevesebb termőföldre, trágyára, vízre, szállításra, energiára, hulladékelszállításra, újrafeldolgozásra lesz szükség. ÚJRAHASZNOSÍTÁS Azokban az országokban, ahol a lakossági hulladék összegyűjtése és kezelése közösségi (állami vagy helyi önkormányzati) feladat, az élelmiszer-hulladékot általában az egyéb háztartási hulladékkal együtt gyűjtik össze és dolgozzák fel (vagy rakják le a hulladéktárolókban). Egyes országokban, pl. Nagy-Britanniában, már kísérleteznek az élelmiszerhulladékoknak kijelölt külön tárolóedényekkel, amelyek megkönnyítik a feldolgozást. A 19. század végétől á 20. század közepéig sok helyen külön gyűjtötték az élelmiszer-hulladékokat, majd fertőtlenítés után állati takarmányként használták magán- vagy közösségi disznóhizlaldákban. Napjainkban Európában számos helyen kísérleteznek a „biohulladék" elkülönített begyűjtésével és feldolgozásával. Ebbe a kategóriába elsősorban a kertekben keletkező hulladék tartozik, de együtt lehet gyűjteni más, komposztálható hulladékot is. A begyűjtés gyakorisága azonban sok helyen okoz gondot, mivel a nem megfelelő időközben elszállított élelmiszerhulladék meleg időben megrohad, bűzlik, és nagyon vonzó lehet különféle rágcsálók vagy más állatok számára. NÉHÁNY TRÜKK, HOGYAN CSÖKKENTHETJÜK AZ ÉLELMISZERHULLADÉKOT 1 Vásároljunk az „üres • hűtőszekrénynek”! Mielőtt elmegyünk a boltba, nézzünk bele a hűtőbe! Sokan ezt elfelejtik, és úgy rakják tele a hűtőjüket, hogy előtte nem ürítették ki, aminek következtében a hűtő egy idő után átláthatatlanná válik, sok lesz a kidobásra kerülő élelmiszer. Tanácsos az újonnan vásárolt termékeket hátra tenni, a régi élelmiszereket pedig előre! 2 Készítsünk heti listát! • Nézzük meg, milyen hozzávalók vannak otthon, és használjuk fel őket! A megvásárolt, illetve felhasznált élelmiszereket mindig húzzuk ki a listáról! 3 Ne dőljünk be • az akcióknak! A vásárlást ösztönzik a nagyobb csomagolású, olcsóbb termékek, de mielőtt hagyjuk magunkat rábeszélni a vásárlásra, gondoljuk végig, valóban szükségünk van-e 3 vajra, 20 tojásra, vagy elég csak 1 vaj és 6 tojás. Csak azokat az élelmiszereket vásároljuk nagy tételben, amelyekről tudjuk, hogy valóban el is fogynak! 4 Tanuljunk meg • okosan tárolni! Az élelmiszer-hulladék jelentős részét azok az élelmiszerek teszik ki, amelyeket hagyunk megromlani. Nem kerülne erre sor, ha megfelelően tárolnánk az ételeket. A zöldségeket (például a paradicsomot) és a gyümölcsöket (például a banánt, az almát) külön tároljuk, mert hatásukra könnyebben romlásnak indulnak az élelmiszerek; azokat az élelmiszereket fogyasszuk elsőként, amelyek gyorsabban megromlanak; ha nem tudjuk megenni, fagyasszuk le őket (leveszöldségeket például pucolva, szeletelve)! 5 Főzzünk okosan! • Főzés során ’érdemes a recepteket összehangolni,
