Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-15 / 239. szám

www.ujszo.com | 2020. október 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A több több lett volna Alaposabban el kell magyarázni és megindokolni a korlátozásokat MARTIN VANÖO lyan meredeken emel­kedik a fertőzöttek szá­ma, hogy ha semmit nem tennénk, pár nap alatt az egész ország egy nagy árvái lagzivá válna. Most már nem elég naponta elismételni, hogy az embe­rek hordjanak maszkot meg mossa­nak kezet, és prémiumot ígérni a ki­merült járványügyiseknek. Világos, hogy ennél többre van szükség, és ezzel alighanem mindenki egyet tud érteni. Ezért mától a járványstáb, a válságstáb és a kormány szigorúbb intézkedéseket vezetett be, mint mondták, ez az utolsó lehetőség, ez­után már csak a lockdown, vagyis az ország teljes „lekapcsolása” jöhet. De tényleg ez volt az egyetlen megoldás? Anélkül, hogy megkér­dőjeleznénk a helyzet súlyosságát és csatlakoznánk a vírustagadókhoz, a táplálkozási és egyéb megélhetési tanácsadókhoz, álvírusszakértőkhöz és a fasisztáinkhoz, azért feltehetjük a kérdést, hogy a járvány lassítása kicsit enyhébb intézkedésekkel is el­érhető lenne-e. Tényleg teljesen be kell zárni az éttermeket, nem lenne elég, ha csak ketten ülhetnének a kellő távolságra szétrakott asztaloknál? Be kell zárni a mozikat és színházakat, vagy elég lett volna még jobban szétültetni a néző­ket? Valóban a szabadban is hordani kell a maszkot, ha egyszer már meg van tiltva, hogy hat embernél több egy helyen tartózkodjon? És valóban be kell vezetni az összes korlátozást a zöld és a narancssárga zónában levő járásokban is? Igen, lehet, hogy a válasz mind­egyik kérdésre: igen. Nem tudjuk, mi nem ismeijük az összes adatot. A jár­ványügyi szakértők által között rész­­információk szerint azonban nem a mozik és színházak voltak a fertőzés terjedésének fő gócpontjai, és a ven­déglők is csak néhány esetben. A lezárás és az országosan egyfor­mán érvényes korlátozások érthetőek voltak a járvány első hulláma alatt, tavasszal semmit sem tudtunk a ko­ronavírusról és nem is lehettünk fel­készülve semmire. De a második hullám alatt már kicsit másképp működhetnének a dolgok. Az intéz­kedések sok ember egzisztenciáját veszélyeztetik, ezért az országos tiszti főorvostól többet várnánk an­nál, hogy a sajtótájékoztatóján felso­rolja a tiltásokat. Ahhoz, hogy elfo­gadja ezt a lakosság, alaposan, érhe­tően el kell magyarázni, számokkal alátámasztani, miért van minderre szükség, miért elkerülhetetlen mind­ez, miért nem létezik más megoldás. Ha ezt nem teszik meg, nem csodál­kozhatnak, hogy az emberek egyre nehezebben fogadják a korlátozáso­kat és egyre több a rebellis hang. A szerző a Trend kommentátora (Danglár) ENSZ: milliók számára válik élhetetlen pokollá a Föld 2000 és 2019 között 7348 olyan természeti katasztrófa történt, amit a klímaváltozás okozott: kétszer annyi, mint az ezredforduló előtti 20 évben. • Egyre több természeti csapás vár­ható a klímaváltozás következtében: tíz év múlva, 2030-ra a hőhullámok, erdőtüzek, viharok, aszályok, hurri­kánok és a globális felmelegedés mi­att valószínűleg 50 százalékkal nő a nemzetközi humanitárius segélyre szorulók száma a 2018-as 108 milli­óhoz képest - figyelmeztetett az ENSZ és a Meteorológiai Világszer­vezet (WMO). A jelentés felhívta a figyelmet, hogy évről évre nő az időjáráshoz köthető természeti csapások száma. Az ENSZ szakosított szervezete szerint az elmúlt bő 50 évben több mint 11 ezer olyan természeti csa­pást jegyeztek fel, amelyek az idő­járáshoz, klímához voltak köthető­­ek. Ezekben a katasztrófákban mint­egy kétmillió ember vesztette életét, és legalább 3,6 billió dolláros anyagi kár keletkezett. Bár a természeti csapások száma és az általuk okozott anyagi kár mérté­ke évről évre nő, az egyes természeti katasztrófákkal összefüggésbe hoz­ható halálesetek száma átlagosan egyharmaddal csökkent. A szervezet már tavaly kijelentet­te, hogy lényegében elveszítettük a klímaváltozás elleni harcot a döntés­hozók tétlensége miatt, és ezúttal is azt hangsúlyozták, hogy a Föld ha­marosan milliók számára válhat él­hetetlen pokollá, ha csak nem csele­kednek minél előbb a politikusok. A 16 nemzetközi ügynökség és fenntartó intézmény által összeállí­tott mostani jelentés felszólítja a kormányokat, fordítsanak több pénzt a korai előrejelző rendszerekre, amelyek segítségével az egyes or­szágok jobban képesek felkészülni, reagálni a természeti katasztrófákra. „Miközben a Covid-19 nagy egészségügyi és gazdasági válságot okozott nemzetközileg, amelyből évekig tart kilábalni, alapvető fon­tosságú emlékeztetni arra, hogy a klímaváltozás továbbra is folyama­tos és fokozódó fenyegetést fog je­lenteni az emberi életekre, az öko­szisztémára, a gazdaságra és a társa­dalmakra a következő évszázadok­ban” - mondta Petteri Taalas WMO- főtitkár. „A világjárványból való ki­lábalás egy lehetőség arra, hogy előbbre jussunk a rugalmassághoz és alkalmazkodáshoz vezető fenntart­­hatóbb úton az emberi tevékenység­ből eredő éghajlatváltozás árnyéká­ban”-tette hozzá. (MTI) Gesztusok és kérdőjelek SZILVÁSSY JÓZSEF Két szempontból is fontosnak minősíthető a szlovák kormány­fő keddi tárgyalása a Magyar Közösség Pártjának két vezető­jével, akik nyilván figyelmeztették, hogy nem szándékosan, de mégis megsértette a magyarokat. Ugyanis egyik múlt heti sajtótájékoztatóján a nyelvi bakiját a szlovákok körében elég gyakran használt, a magyarokat kigúnyoló megjegyzéssel igyekezett elkenni. Igor Matovié jellemét dicséri, hogy volt bátorsága ezért a meggondolatlansá­gáért nemcsak Forró Krisztián és Berényi József előtt, hanem közös sajtó­­tájékoztatón nyilvánosan megkövetni a magyarokat. Sőt, azt is megígérte, ezentúl a bizonyos mértékig lekicsinylő kisebbség megnevezés helyett a magyar közösség kifejezést használja és másokat is erre biztat. Gesztusá­val nyilván feldühítette a szlovák nacionalistákat, viszont kinyilvánította jóindulatát a hazai magyarokkal szemben. A találkozó létrejötte a kormányfő politikai érzékét, egyik tanácsadójá­nak, Berényi Józsefnek pedig a jelenlegi szakmai súlyát jelzi. A bocsánat­kérésen kívül elsősorban azért, mert a kabinet tevékenységében nyugtala­nító ellentmondás domborodott ki az elmúlt hónapokban. A kormányfő hivatalba lépése óta többször kijelentette, mennyire fontosnak tartja Dél- Szlovákia leszakadó régióinak felzárkóztatását. Szavainak hitelét azóta néhány kormánytag eléggé megkérdőjelezte. Főleg Andrej Dolezal - aki Boris Kollár embere aki eddig kimondottan gátolta ezeknek a céloknak a valóra váltását. Első lépésként lesöpörte az asztaláról a Dunabusz­­projektet, aztán megkérdőjelezte az R2-es gyorsforgalmi út kiépítésének indokoltságát Losonc és Kassa között. Ugyanígy vélekedik a tervezett Szoroskői-alagútról. Az infrastrukturális befektetések fontossági sorrend­jében az utolsók között szerepel a komáromi elkerülő út, az R7-es folyta­tása, ráadásul Érsekújvárt nem délről, hanem északról elkerülő tervvel. Berényi ezeken kívül felhívta a kormányfő figyelmét a jelenleg még csak jórészt az elképzelésként létező észak-déli autópálya hazai és nemzetközi jelentőségére is. Arra is kérte őt, hogy a brüsszeli pénzekből tervezett be­ruházásokkal kapcsolatos döntések során gondoljanak a déli régiókra. A sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy a kettős állampolgárságról ren­delkező törvény módosítása nem lesz kedvező a hazai magyarok számára, mert ilyen jogállást valószínűleg csak azok kaphatnak majd, akik hosszabb ideje, életvitelszerűen élnek külföldön. Márpedig a magyarok döntő több­sége nem óhajt elköltözni a szülőföldjéről. Egyébként Matovic mellébeszélések nélkül bevallotta: nem tud arról, hogy Gyimesi Györgynek az államnyelvtörvény módosítását célzó indít­ványát egyik koalíciós partnere fúrta meg a parlament kulturális bizottsá­gában. Emiatt továbbra sem lehet magyar misét, istentiszteletet élőben közvetíteni a szlovák köztévében, mert nem tudják megoldani a szlovák feliratozást. Maradnak hát a magyarországi tévécsatornák, holott adófizető polgárokként idehaza is jogunk van anyanyelvűnkön közvetített szertartá­sok megtekintésére. A miniszterelnök viszont egyáltalán nem reagált a Benes-dekrétumok ügyét firtató újságírói kérdésre. A választ azzal kerülte meg, hogy ő vetette fel a Csemadok állami támogatásának igényét - ami tény, de a hírhedt do­kumentumokhoz semmi köze. Ennek ellenére jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a közös sajtótájékoztató utat mutatott a további őszinte párbe­szédhez, amelyek révén fokozatosan rendezhetik a szlovákiai magyarság megoldatlan sorskérdéseit. Ha a miniszterelnökhöz hasonlóan a kormány tagjai és más döntéshozók így gondolják. FIGYELŐ Tilos harcolni ós szemetelni a Holdon A NASA új szabályai megtiltják a harcot és a szemetelést a Holdon, és az olyan történelmi helyszíneket is el kell kerülniük a bolygóra lépő űrhajósoknak, mint az Apolló-11 egykori bázisa. Az amerikai ürhivatal az Artemis holdra szállási programmal kapcsolatban hozta nyilvánosságra új irányelveit. A szabályok az 1967-es világűrszer­ződésen alapulnak. Az egyezséget eddig nyolc ország írta alá: az USA, Ausztrália, Kanada, Olasz­ország, Japán, Luxemburg, az Egyesül Arab Emírségek és Nagy- Britannia. Azonban Jim Bridens­­tine, a NATO igazgatója arra szá­mít, hogy további országok csatla­koznak. A NASA tervei szerint 2024-ben szállhatnának le ismét űrhajósok a Holdon. Bridenstine szerint az űrkutatás legnagyobb koalíciója jöhet létre, ami a Mars­expedíciók útját is kikövezheti. Mike Gold, a NASA nemzetközi kapcsolatokért felelős főnöke sze­rint az első számú szabály, hogy mindenkinek békével kell érkeznie a Holdra. A titkolózás tilos, minden felbocsátott objektumot azonosí­tani és regisztrálni kell. Vészhely­zet esetén minden tag segítséget nyújt. Az űrben használt minden felszerelésnek kompatibilisnek kell lennie, és a tudományos adatokat meg kell osztani. A holdi történel­mi helyszíneket meg kell óvni, és minden keletkező űrszemetet megfelelő módon ártalmatlanítani kell. A holdjárók és más űreszkö­zök küldetését nem veszélyeztet­hetik mások azzal, hogy túl közel kerülnek hozzájuk. A szabályok megszegőit „távozásra szólítják fel”. Mindeddig csak az USA kül­döttembert a Holdra: 1969 és 1972 között 12 amerikai űrhajóst. Oroszország kívülről szemléli a fejleményeket. Dmitrij Rogozin, az orosz űrhivatal vezetője szerint az Artemis-program túl Amerika­­központú, és inkább a Nemzetközi Űrállomáshoz hasonló együttmű­ködést részesítene előnyben. Az űrkutatásban szintén élenjáró Kína kimaradt az egyezményből, a NASA egyelőre semmiféle meg­állapodást nem köthet vele. (mű)

Next

/
Thumbnails
Contents