Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-14 / 238. szám
www.ujszo.com I 2020. október 14. KULTÚRA 125 „Mi az emberek lelkére hatunk" Dobsa Tamás táncművész szerint még az illetékesek sem tudják felmérni a kultúrában létrehozott értékeket A Kuttyomfitty Társulat szeptember 22-én Vásárúton, a helyi ovisokkal és kisiskolásokkal (Fotó: Dobsa Tamás) JUHÁSZ KATALIN A kormány új intézkedései nehéz helyzetbe hozták a kulturális szférát. A következő napokban néhány írásunkban konkrét példákon szeretnénk bemutatni, hogyan próbálnak fennmaradni a hazai magyar művészek, mi minden (lenne) szükséges ehhez, illetve hol vannak a támogatási rendszer buktatói. Elsőként Dobsa Tamást, a kétszemélyes ekecsi Kuttyomfitty Társulat egyik tagját kénleztük. Tamás a hazai táncosok közül elsőként vehette át Budapesten a Népművészet Ifjú Mestere díjat. Elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakát, több szólótáncos díjat nyert. A gyerekek népi kultúrával való megismertetésére fókuszáló Kuttyomfitty Társulatot feleségével, Dobsa Fodor Mónikával alapította, aki szintén a népművészet iijú mestere. Talán elárulhatjuk - bár nem szeretnénk lavinát indítani - hogy számos, a hivatal útvesztőiben ragadt művész kért tanácsot tőle a Facebookon az utóbbi hetekben. A művészemberek ugyanis nem feltétlenül ismerik ki magukat a pályázatok, felhívások erdejében. Egy kicsit olyan ez, mintha a fogorvosunktól azt kérnénk, hogy vegye ki a mandulánkat is, ha már ott ülünk a székben. Tegnap Nagyszarván lett volna előadásuk, amely a legújabb intézkedések miatt elmaradt, de ez nem az egyetlen a héten, sőt a novemberi hazai fellépéseket is lefújták a meghívó felek. „A szlovák kollégákhoz képest nekünk az a szerencsénk, hogy Magyarországon még felléphetünk néhány helyen. Nálunk ennek az évnek már biztosan vége van. Sőt, akármennyire optimistán próbálok a dolgok elébe nézni, egyre nyilvánvalóbb, hogy jövő júniusig nem számíthatunk fellépésekre” - állítja Dobsa Tamás, hozzátéve, hogy az önkormányzatok által szervezett rendezvényeket nálunk és Magyarországon is sorra lemondják, mert a polgármesterek nem merik bevállalni az esetleges megbetegedéseket. A szlovák kulturális minisztérium csak most, hét hónappal a vírus hazai megjelenése után lett kíváncsi arra, hányán is dolgoznak a kulturális szférában, hány embernek van szüksége támogatásra a kiesett bevételek kompenzálására. „Mi is kitöltöttük ezt a bizonyos kérdőívet, de ebben is van néhány értelmezhetetlen pont. Ha például én mint művész alkalmazok egy másik művészt, például díszlettervezésre, zenei felvételre vagy egyéb kiegészítő munkálatokra, azt nincs hová beírnom a szóban forgó kérdőívbe. Azaz a minisztérium sincs tisztában azzal, hogy hány ember munkája szükséges egy-egy előadás létrehozására. A projekt alapú támogatás pedig azért nem segítség, mert ezért cserébe újabb projekteket kell létrehozni, azaz a villanyszámlát nem fizethetem belőle. Ráadásul, ha a kapott támogatásból befektetek egy új műsorba, amelyet a járványhelyzet miatt nem tudunk bemutatni, vissza kell adnom a pénzt. Ezért jelenleg hozzá se merek nyúlni a számlámon lévő összeghez. A minisztérium kérdőívét csak azért töltöttem ki, hogy segítsek nekik felmérni a helyzetet. Remélem, most rá fognak jönni, hogy legalább annyi ember dolgozik a kultúrában, mint az autóiparban. Ráadásul ez utóbbinak nyújtott állami támogatás csak a gyártulajdonosokat segíti, míg a kultúra területén létrehozott értékek az országban maradnak, a lakosság szellemi fejlődését szolgálják. Tudom, hogy fizikailag megfoghatatlan dologról beszélek, gyakran maguk a hivatalnokok sem tudják iktatni, felmérni, dokumentálni, számszerűsíteni a művészek teljesítményét, mert nem látszik olyan egyértelműen, mint mondjuk egy esztergályos teljesítménye. De meg kell érteni, hogy nélkülünk nem fejlődhet a társadalom. Mi az emberek lelkére hatunk. Hosszú éveken át tanultuk, amit csinálunk, úgyhogy ebből szeretnénk megélni. És mi itt maradunk, nem visszük át a gyárat Egyiptomba, ha ott jobb feltételeket kínálnak” - mondja Dobsa Tamás, aki egyébként háromféle dolgot is csinál, hogy el tudja tartani családját. Tánctanárként tevékenykedik, a Kuttyomfitty Társulattal járja az országot, illetve vőfélyként dolgozik. Jelenleg Szlovákiában ezek egyikét sem végezheti. A tavaszi lockdown alatt megpróbált árufeltöltőként elhelyezkedni egy hipermarket-hálózatnál, de azt a választ kapta, hogy aznap ő a harmincötödik érdeklődő, és amúgy is szívesebben alkalmaznak egyetemistákat, mint családapákat, hiszen nekik kevesebbet kell fizetniük. Beszélgetésünk vége felé azt is kimondta, amit nem szívesen hangoztat: ha minden kötél szakad, és nem lesz más választásuk, kiköltöznek a családdal Németországba, ahol tudna annyit keresni fizikai munkával, amennyi ahhoz kell, hogy szabadidejében működtesse a Kuttyomfitty Társulatot, és fellépjenek az ottani magyarok rendezvényein. De ez jelenleg még nem opció. Az ősz egyik legvonzóbb hazai kiállítása - járványhullámmal A véletlen varázsa - a kép egy alkotóműhely alkalmával készült Fehér László Fánkok Című, 2017-es alkotása előtt (Madarász Decsi Katalin felvétele) TALLÓSI BÉLA Programtár mellékletünkben szinte hetente ajánlottuk olvasóink figyelmébe az ősz egyik legvonzóbb képzőművészeti esemónyót: az órsekújvári Ernest Zmeták Művészeti Galéria Fehér László munkáiból rendezett kiállítását. Érsekújvár. Helena Markusková művészettörténészt, a galéria igazgatóját, a tárlat kurátorát rendhagyó, kiállítászáró tárlatvezetésre kértük fel, amelynek során nemcsak a Kossuthdíjas művész Érsekújvárban látható alkotásait értékeljük, hanem azt is, hogy ennek a járványügyi intézkedésekkel indított és záró, nagyszabású kiállításnak a látogatottságára miként hatott a Covid-hullámzás. A tárlatnyitóra a meghívót már azzal a kísérőszöveggel kaptuk meg, hogy: ,A megnyitót szigorú biztonsági intézkedések mellett megtartjuk. Fehér László, sajnos, nem vehet részt az eseményen a magyar határ lezárása miatt.” Pedig több helyütt is olvastuk a művész nyilatkozatát, mennyire készült Érsekújvárba; mindenképpen szeretett volna ott lenni a megnyitón. Minden bizonnyal a visszatérés lehetősége is vonzotta, ugyanis 2007-ben Fehér László részt vett a galéria Tisztelet Kassáknak 3 című kiállításán. Fehér László jelen kiállítása a Zmeták galéria azon sorozatának a része, mely a magyar művészet jelentős képviselőit mutatja be. Helena Markusková hangsúlyozza, hogy a héten még bejárható érsekújvári tárlat Fehér László ez ideig legjelentősebb, legreprezentatívabb kiállítása Szlovákiában - a tárlat a legutóbbi öt évből 19 művet mutat be. Tegyük hozzá nyomban, ez az elsőbbség mindenekelőtt a kurátor átfogó munkájának érdeme - a közelmúltban egy pozsonyi kiállítás révén már prezentálta, milyen mélyrehatóan és lényegi összefüggéseiben ismeri Fehér László munkásságát. Épp ez az értő rendezői elv, a műprezentálás egymásra épülő szakaszolása teremti meg az érsekújvári kiállítás lenyűgöző atmoszféráját: amelyben esztétikai dominanciaként a Fehér László által használt három színskála uralkodik, tematikailag pedig a mindig másképp reagáló és szüntelenül változó emlékezet. A müvek kommunikációjában a gyerekkori és a családi emlékek szembesülnek a felülírt önértelmezésekkel. A kommunikatív egymásmellettiségből és ráhatásból visszaköszön a kor és a személyes történelem, s az is, hogyan látja önmagát és kortársait a művész. A gyerekkort megidéző első terem után, ahol az emblematikus Csónakban (2017) című mű foglalja el a központi helyet, a második teremben a totalitárius kor nyomasztó atmoszféráját megjelenítő művek és a „karanténképek” dominálnak, majdaKádárkorszak árnyainak továbbélését, a szabadság veszélyeztetését kifejező képek láthatók. A kiállítás a rendkívül szuggesztív Kavicsokon (2018) : című alkotás, valamint Kemény György arcképének és a művész ikonikus Önarcképének katartikus hármasával zárul. Ez az önarckép korábbi mű - ám jelentősége miatt kihagyhatatlan egy ilyen nagyszabású válogatásból. Helena Markusková kérdésünkre azt is elmondta, hogy a járványhelyzet a régión túli és a magyarországi látogatók távolmaradásában nyilvánult meg, továbbá az idősebb korosztály csökkentett, óvatosabb részvételében. „A kiállítást jellemzőbben egyéni érdeklődők és kisebb csoportok látogatták, de szakmabeliek, kurátorok és művészek is. Biztonsági okokból csupán pár főből álló látogatóknak tartottunk tárlatvezetéseket. Ez volt jellemző az alkotóműhelyekre is. Nem fogadhattunk népesebb csoportokat, az óvintézkedéseknek megfelelően működtettük ezt a tevékenységünket is. A galériapedagógusok, Martina Bábinová és Madarász Decsi Katalin kitettek magukért. A kedvezőtlenebb helyzet ellenére kijelenthetem, hogy a kiállítás felejthetetlen élményt nyújtott nekünk és a közönségünknek egyaránt. A művek rendkívüli lenyűgöző hatását mindenki azonnal érzékelte. Kétségtelenül a Légújvár, a kultúra városa2020 rendezvénysorozat egyik csúcspontja volt a kiállításunk, amely szombatig még tart, és látható” - mondta Helena Markusková.
