Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)
2020-09-28 / 224. szám
www.ujszo.com I 2020. szeptember 28. RÉGIÓ 3 Méry Gábort díjazták BUCHLOVICS PÉTER Az esztergomi vár lovagtermében adták át szombaton a Szent István-díjat és a Szent István-díj emlékérmét. A díjat idén Méry Gábor, lapunk volt fotósa és a somorjai Méry Ratio könyvkiadó tulajdonosa kapta, az emlékéremmel Bállá András fotóművészt, a Magyar Művészeti Akadémia tagját tüntették ki. ESZTERGOM A díjat Bihari Antal, az Esztergomi Körzeti Televízió vezetője alapította 2001-ben, minden évben olyan személyiségeknek ítélik oda, akik az összmagyarság érdekében végeznek kiemelkedő tevékenységet. A díj alapítványa Szent István szellemében a magyarság egyetemes szellemi és kulturális életének fejlődését, a kulturális örökség ápolását is kiemelkedően fontosnak tartja. A szombati ünnepségen korábbi, szlovákiai magyar díjazottak, például Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke és Duray Miklós közíró, politikus is részt vett. A kuratórium idén Méry Gábort, lapunk egykori fotóriporterét, a Méry Ratio könyvkiadó tulajdonosát tüntette ki a díjjal, igényes és értékelvű kiadói tevékenységéért, Méry Gábor fotóművész, könyvkiadó (A szerző felvétele) amellyel a magyarság kulturális kincseit teszi egyetemessé. Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendező, a kuratórium leköszönő elnöke, a díjazott több évtizedes, személyes jóbarátja laudációjában elmondta, Méry tiszta, világos és következetes értékrendet képvisel, mely értékrendnek köszönhetően az összmagyarság szempontjából is jelentős művészettörténeti, kultúrtörténeti alkotások, könyvritkaságok születnek. Ilyen például a középkori Magyar Királyság művészetét bemutató, gótikus szárnyas oltárokról készült 12 kötetes album, az Erdély történetének atlasza, az Osztrák- Magyar Monarchia írásban és képben - sorozat újrakiadása, vagy a Borovszky Samu-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozat hasonmás kiadása is. A Szent István-díj emlékéremmel idén az esztergomi Bállá András fotóművészt, a Magyar Művészeti Akadémia tagját tüntették ki, több évtizedes alkotói tevékenységéért, nemzetközileg is jelentős munkásságáért. Bállá András az Esztergomi Fotográfiai Biennálé alapítója, az Esztergomi Művészek Céhének alapító szervezője, a társaság kiváló tárlatokat rendezett, külföldön is. Bállá Andrásnak köszönhetően a fényképészet intermediális és neoavantgárd műfaja is kiváló alkotásokkal gyarapodott. A szombati ünnepségen Varga Mihály, Magyarország pénzügyminisztere köszöntötte a díjazottakat és a vendégeket, méltatva és megköszönve munkásságukat a Kárpátmedencei magyarság kulturális identitásának erősítése, a közös kultúrkincs fejlesztése érdekében. A közösséget szolgálva VATAŐClN PÉTER Idén a dernői lesé Valéria (1977), a Rozsnyói járásban működő Borostyán Néptáncműhely vezetője kapta a Szlovákiai Civil Becsületrend díját. llt'kMil'l I lesó Valéria pedagógus a Rozsnyó környékbeli művelődési életet már legalább másfél évtizede építi, szervezi. „Táncházakat szerveznek a környező falvakban, hogy az ott élők átéljék az összetartás fontosságát, megbecsüljék a több évszázadon át megőrzött magyar népdalokat, táncokat, zenét. Ezzel erősödik magyar identitásuk, amivel csökkenthetjük az egyre erősödő asszimilációt” - mondta tevékenységéről Fibi Sándor, a kuratórium tagja. A díjat olyan személyek kapják, akik embertársaikért, közösségükért és szülőföldjükért dolgoznak anélkül, hogy ezért anyagi juttatást kapnának. „Ennél a díjazásnál nem számít a politikai hovatartozás, a bőrszín, itt nincs etnikai diszkrimináció, csak az számít, hogy ki mennyire képviseli és közvetíti az alapvető emberi értékeket” -mondta Klemen Terézia, a díj alapítója. Az érem egyedi, alkotója a néhai Kiss György Munkácsy-díjas érem-, festő- és szobrászművész. A díjazott, lesó Valéria balról az ötödik (Fotó: Klemen Terézia) A soha fel nem épült újvásári templom tornya SZÁSZI ZOLTÁN Messzi időkbe kell visszatekinteni, hogy összefüggésében látható legyen, miért nincs ma a néhai Gömör- Kishont megyei Újvásárnak temploma a falu belterületén. Csak egy gazosodé telken állé befejezetlen toronyban csendül meg néha a harang, legtöbbször temetésre. Újvásár egykor Derenk várának tartozéka volt, magának a várnak viszonylag tekintélyes magasságig fennmaradt romjai a falu határában találhatóak. Falutörténet dióhéjban A vidék a Balog nemzetség földje volt, a tatárdúlás utáni években, a tizenharmadik század utolsó harmadában idetelepedett lakosság erdőirtással nyert magának termőföldet a szűk patakvölgyben. Érdekesség, hogy Santa Crux azaz Szent Kereszt templomát már 1266-ban említik, ez az a gótikus, egyhajós, mára szépen rendbe hozott kis szakrális emlék, amely a falutól bő kilométernyi távolságban, egy kisebb domboldalon áll. A Borovszky-féle megyemonográfia megemlékezik egy ehhez közeli, minden valószínűség szerint a husziták itteni garázdálkodása, azaz 1440 táján elpusztult nazarénus kolostorról is, melynek csekély romjait bizonyos „derencsi puszta” erdejében tudta az akkori adatközlő. Az sem kizárt, hogy tulajdonképpen a fennmaradt gótikus szentélyű, hozzátoldott hajójú templom eredetileg a kolostoré volt, csak a husziták átalakításai, az erődítések miatt ma már ez nem beazonosítható. A templom a 16. századtól már az ágostai evangélikus gyülekezetei szolgálta. Védőfalát - amelynek nagy része ma is embermagasságban áll, Torzóban maradt, romlófélben lévő, elég nagy területet övez, és amely akár huszita építmény is lehet - később a török fosztogató hordák és a folyton vonuló hadseregek miatt is állandóan karban tartották, hogy a helyieknek refúgiumként, menedékhelyként szolgáljon az erődített templom. Amelyet egészen a 19. század közede érdekes épület Újvásár közepén (A szerző felvétele) péig használtak liturgikus célokra. Egészen addig, amíg meg nem született a terv egy új templom építéséről, bent a falu belterületén. Balszerencsés építkezés A helyi krónikák szerint 1747-ben a régi templomot villámcsapás érte, emiatt súlyosan megrongálódott, kiégett. Az 1750-ben itt szolgáló lelkész, bizonyos Ján Medzibrodsky ideje alatt ezeket a károkat sikerült helyrehozni, ekkor kapott új oltárt a templom, melynek latin felirata erről a felújításról is szól. Újabb fél évszázadig csendes idők jártak errefelé, mígnem Sámuel Urbanec lelkész új templom építését javasolta. Ez akkor még nem kezdődött el. Utódja, Stefan Homola inkább arra hajlott, hogy a régit felújíttassa, ez 1850-ben meg is valósult. Ekkor, a karzatok javításakor kerültek elő Újvásár templomának gótikus freskói, melyek Krisztus életét és cselekedeteit örökítették meg, rendkívül izgalmas és sajátságos stílusú, Szlovákia-szerte egyedülállóan nagy felületen megfestett képeken. Egy újabb fél évszázad telt el eseménytelenül. 1908-ban azonban főszolgabírói végzéssel bezárták, életveszélyesnek nyilvánítva az épületet. A helyi források szerint ez inkább a lelkész iránti személyes bosszú volt az akkori illetékes főszolgabíró - talán Szentmiklóssy Béla volt ez a személy - részéről, mintsem megalapozott intézkedés. Okait ma már nem Legközelebb a szkárosi szégyenköuel mutáljuk be. tudni, annyi viszont tény, a régi templom még mindig áll. A soha el nem készült templom építése ismét téma lett. 1854-ig a falu közepén egy fa harangláb állt, ez leégett, s ennek a helyén képzelték el az új templomot. Égy ideiglenes haranglábat húztak fel, majd itt helyezték el az új temp-Tájoló Újvásár községbe a Tornalja- Nagyrőce közötti ll/532-es útról Gömörfalva után északnyugatfelé a Ratkóra vezető 2832-es útra letérve juthatunk el a legegyszerűbben, a soha be nem fejezett templom a 48.548/20.124 GPS- koordinátáknál található. lom alapkövét 1869-ben. 1870. március 1 4-én nagy erővel belekezdtek az új templom, kissé hibásan megtervezett tornyának építésébe. Flogy hibás volt a tervezés, arról még ugyanennek az évnek augusztus 13-áján meggyőződtek a helyeik, hajnali 3-kor a már szinte kész torony összeomlott. Az egyház ismét nekifogott az építkezésnek, de már nem futotta ki az adományokból a teljes templom felépítésére, így 1871-ben csak a hozzáépítésre kész tornyot szentelték fel. S véget értek a jó idők, az egyház meggyengült, a lélekszám csökkenni kezdett, a templom befejezetlen maradt. 1926-ban ugyan még sikerült részben pótolni a helyieknek a háborúba elrekvirált harangok egy részét, de innentől fogva már sajnos csak a lassú romlás lett a része a soha fel nem épült templom tornyának. Amely még dacol az idővel, omlik, kopik, fakul, senki sem tudja, meddig bírja még az idő viszontagságait.
