Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-25 / 222. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2020. szeptember 25. I 7 Jupiterek Kollár a kirakatba pakolja saját vállalhatatlanságát A hatalom arroganciájá­nak annyi megnyilvá­nulási formája van, mint égen a csillag. Van, mi­kor kifejezetten célzatos, és mégis célt téveszt: ilyen volt például a Fico-féle állampolgársági ellentör­vény, ami kristálytiszta bosszúból született meg annak idején. Van, mikor az igazság köntösébe burkolózik, és nagyobb börtönbün­tetésre ítél egy füvest, mint egy gyilkost - hiszen a törvényeknek reagálniuk kellene a kor szavára, és ha nem változnak, általában meg­csontosodott, dacos, arrogáns szüklátókörűségből nem változnak. De van még egy formája, az egyszerű ember számára a legérthe­tőbb, már ősidők óta velünk van, és a rómaiak is kimondták: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökör­nek. És lehet, hogy a régi istenek templomait már rég a föld alá te­mette az idő homokja, de a Jupiterek máig köztünk élnek. És ott vannak az aktuális szlovák kormánykoalí­cióban is. Persze a Jupiterek nagyon jól tudják, hogy ők Jupiterek, és él­vezik is a dolgot. A rend kedvéért azért jajonganak egy kicsit, ha szembesítik őket ezzel-azzal, mert hát mégsem vallhatják be, hogy a kivételezett státusz mennyire fek­szik nekik, és mennyire nem érdekli őket más megoldhatatlannak tűnő problémája. Fedezzük csak fel a sormintát! Itt van például Igor Matovic kormány­fő, aki szállóigévé tette tavasszal a Ne rontsuk el! szlogent, ám csipet­nyi lelkifurdalása sem volt azután, hogy szájmaszk nélkül parádézott egy esküvőn, és ezt szóvá tették ne­ki. Szidta kicsit a felelőtlen népet, amely nem tudja követni az egyértelmű utasításokat, nem sokkal később pedig már arról kezdett el beszélni, mennyire király volt, mi­kor az első hullám elején maszkban ültek be egy vitaműsor stúdiójába, és példát mutattak az embereknek, hogy kell ezt csinálni. Igaza volt. Tényleg király dolog volt. Jupiter megveregette a saját vállát, balra el, függöny. De legalább ekkora kaliber Boris Kollár házelnök is, sőt: ő a tanköny­vi példa. A szívével gondolkodó „nem politikus”, aki őszinte és szó­kimondó, nem tagadja, hogy a maf­fiával fényképezkedett, és bármikor ágyba visz bárkit, mert megteheti. Ez tette őt az átlátható mesehőssé, az emberi politikussá, a népies hanggá, aki nem szégyelli a kilengéseit, sőt, büszke rájuk. Eközben a „hagyo­mányos család” szentségéről papol, ocsmánynak és perverznek nevezi embertársaink százezreinek kap­csolatát, érzelmeit, szerelmét. Aztán mikor kiderül, hogy neki is vannak a hagyományostól eltérő vágyai, mint minden más embernek, megvonja a vállát, és félreérthetetlenül kijelenti, hogy ő ezt megteheti, mert nem csi­nált semmi rosszat. És igaza van. Nem csinált semmi rosszat. Ahogy az a rengeteg LMBT-ember sem, akiket a lehető legalpáribb, legun­dorítóbb módon támadott, kétségbe vonva emberi mivoltukat is. S mikor ezt a fejére olvassák, panaszkodni megy, és azt állítja, le akaijákjárat­­ni. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Kollárt szinte biztosan le akarják járatni valakik. Hiszen ház­elnök, befolyásos ember, ráadásul Jupiter - ez pedig más Jupitereknek, akik kicsit kevésbé láthatóak, de pont olyan arrogánsak, mint ő, egy­általán nem tetszik. És igen, egy tal­pig becsületes embert is le lehet já­ratni, láttunk erre számtalan példát. Ám Kollár Jupiter-szindrómája olyan erős, hogy a kirakatba pakolja saját vállalhatatlanságát—így pedig ellenfeleinek sincs túl nehéz dolga. Határon átnyúló szeretet LAMPLZSUZSANNA T áron készítettem egy pici internetes felmérést arról, I I "W ~T hogyanéltékmegaz emberek a koronaj árvány első ■/ hullámát. Nem reprezentatív mintára épülő lekérdezés -L_ ^ y volt. Ez azt jelenti, hogy az eredmények csakis a vá­(/ laszadókra vonatkoznak, senki másra nem általánosít­hatók. És ez így van, függetlenül attól, hogy manapság sokan pontosan ilyen jellegű felmérések alapján vonnak le messzemenő társadalmi és po­litikai következtetéseket, ami szélhámosság. Ennél már csak az a nagyobb szélhámosság, amikor valaki rögtönzött facebookos „szavazások” alapján akar országot kormányozni. De hagyjuk a tudományos módszertant és a politikát, vissza a felmérés­hez. A külföldön élő válaszolók között voltak olyanok is, akik igazából csak akkor tudatosították, mennyire hiányzik nekik az itthon, amikor lezá­rultak a határok. Hirtelen megszűnt a lehetőség, hogy maguk döntsék el, mikor jönnek haza, s ennek következtében - ahogy az egyik írta - „mintha levágták volna a szárnyaimat”. Márpedig az ilyesmi fáj a madárnak is, embernek is. Annyira, hogy ezeknek a külföldön élő magyar válaszadók­nak több mint a fele eldöntötte, elég volt, hazajön.,Adert hiányzik a család, a barátok”, Jóban vagyok az itteni kollégákkal, de csak felületes a beszél­getésünk, komoly dolgokról csak az otthoniakkal tudok beszélni, ezek nem értik”. Egy Csehországba szakadt hazánkfia is írt. A somoijai gimnáziumban érettségizett negyven éve, majd jött a „nagy döntés, elmentem katonai fő­iskolára, szlováktudás majd semmi, de szerettem volna elérni valamit, amit még akkor nem tudtam megfogalmazni... Apu nagyon büszke volt rám, mikor meglátott egyenruhában, később pedig tiszti ruhában. Szépen hangzik, de nagyon kemény élet kezdődött, sírás is volt, ha nem látta senki. Mivel jól fociztam, sok társam irigységére bekerültem a katona focicsa­patba, és így jobban ment a beilleszkedés. Nagyon nehéz volt az eltávozás a faluból, otthagyni a szülőket, meg a 11 évvel fiatalabb szeretett kishúgo­­mat, de én nem akartam csak úgy egyszerűen leélni az életemet”. A világgá ment fiatalember most, 60 évesen azon aggódik, hogy nem fog tudni hazajönni édesapja 90. születésnapjára. Pedig szeretné neki megköszönni,„hogy vagyok, hogy rendes embernek nevelt, és elmondani neki, hogy nagyon büszke vagyok rá, mint ahogy ő énreám. Sajnálom, hogy az évek folyamán olyan kevés időt töltöttünk egymással, mint apa és fia, de annál jobban szeretem, ha viszontlátom, és minél öregebb, annál nagyobb a szeretet”. Igen, az emberi élet útjai sokfelé kanyaroghatnak. A kormány a kezünkben van, de előfordul, hogy nem mi irányítunk. Ilyen­kor, az első döbbenet után, a biztos pontokat keressük. S lehet, hogy ez most giccsesen hangzik, de az egyik ilyen biztos pont a szülő-gyermek szeretet. FIGYELŐ Három óv alatt 380 kínai átnevelőtábor Műholdfelvételek szerint Kína 380 intemálótábort és börtönt építhetett 2017 óta az ország nyugati részén főleg az ujgurok átnevelésére, fog­va tartására és büntetésére - áll egy ausztráliai tanulmányban. Az Ausztráliai Stratégiai Politikai In­tézet (ASPI) tanulmányával cáfolni tűnik Kína állításait, hogy felszá­molta koncentrációs táborait a te­rületen. A műholdas felvételeken új táborok sokasága mellett leg­alább 14 épülőfélben lévőt is felfe­deztek. Kína becslések szerint egymillió ujgurt, kazahot és más, zömmel muszlim vallású kisebbséghez tar­tozót internált táborokba. Peking „szaktáboroknak” mondja ezeket, amelyekben átneveléssel a terro­rizmust és a szeparatizmust igye­keznek megelőzni. Kína külügy­minisztériuma az ausztrál tanul­mány állításait azon melegében visszautasította, az ASPI-t pedig a Kína-ellenes erők élharcosának bélyegezte. Peking egy hete úgynevezett fehér könyvet adott ki a Hszincsiang- Ujgur Autonóm Terület foglal­koztatottsági helyzetéről, és ta­gadta, hogy az ujgurok lakta terü­leten kényszermunkát alkalmaz­nának. (MTI) A fertőzöttek csak mintegy 20 százaléka marad tünetmentes A koronavírusos emberek csak mintegy ötödé marad tünetmentes a Berni Egyetem kutatóinak új, nagy léptékű kutatása szerint, amely 79 korábbi tanulmány eredményein alapul. A tanulmány a PLoS ONE tudo­mányos folyóiratba jelent meg. Ha a tünetmentes fertőzöttek száma ma­gasabb lenne, akkor az úgynevezett tömeges immunitás gyorsan elérhe­tő lenne egy elmélet szerint. „Nagy valószínűséggel nem ez a helyzet” - mondta Nicola Low, a Berni Egye­tem epidemiológusa, a tanulmány vezető szerzője. A tünetmentes fertőzöttek számá­ról nincs egyetértés a szakértők kö­zött, mivel akit egyszer tünetmen­tesnek ítélnek, annál később jelent­kezhetnek a szimptómák, ilyenkor beszélnek preszimptomatikus, azaz a tünetek megjelenése előtt lévő páci­ensekről. Low és kutatócsoportja 79 koráb­bi kutatás adatait értékelte. A mun­kák olyan fertőzöttek adatait tartal­mazták, akiknek tüneteit március és június között hosszabb időn át vizs­gálták. A 6616 fertőzöttből csak 1287 maradt tünetmentes a betegség teljes lefolyása alatt, nagyjából 80 száza­lékuknál előbb vagy utóbb felléptek a szimptómák. A tünetmentes nem fertőz Amikor leszűkítették az elemzett tanulmányok körét olyan munkákra, ahol az alanyokat véletlenszerűen választották ki, tehát nem csak a kór­házban kezeltek voltak benne, akkor a tünetmentes fertőzöttek aránya 30 százalékra nőtt. Azt is megállapítot­ták a kutatók, hogy a gyerekeken rit­kábban tör ki a betegség, mint a fel­nőtteken. Ami fontos, a kutatások elemzése, vagyis az úgynevezett metaanalízis alátámasztotta, hogy a tünetmentes fertőzöttek viszonylag kis szerepet játszanak a vírus ter­jesztésében. Ä probléma nem velük, hanem az úgynevezett preszimpto­matikus fertőzöttekkel van, akik nem tudnak még a betegségükről. Újabb tünetek Low még hozzátette, hogy a pan­­démia feltartóztatásához ezért is fontos az általános szabályok betar­tása, a maszkviselés és a távolság­­tartás. Low és kutatócsoportja továbbra is figyelemmel kíséri a koronavírus okozta Covid-19 tünetmentes lefo­lyásáról szóló tanulmányokat, mivel a munka elkészülte óta további - a tu­dós szerint potenciálisan jelentős - 900 kutatást publikáltak. Időközben a tünetek szélesebb körére derűit fény, mint amennyi a járvány kezdetén is­mert volt, a köhögés és a fulladás mellett az íz- és szagérzékelés elvesz­tése és a végtagfájdalmak is annak számítanak már. Ezeknek az ismere­teknek a birtokában a jövőben még pontosabban meg lehet állapítani a tünetmentes fertőzöttek számát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents