Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-12 / 212. szám

www.ujszo.com | 2020. szeptember 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mentőcsónakok Van mit tenni, hogy lehámozzuk a valóságról a legendát LAMPL ZSUZSANNA ezembe került egy könyv a Titanicról. Újabb dolgokat tudtam meg erről a szomorú sorsú hajóról. Mind a mentőcsóna­kokhoz kötődnek. Például az ikoni­­kus New Y ork-i áruház, a Macy 's tulajdonosa, látván, hogy kevés a csónak, és mennyi nőnek és gyer­meknek nem jut bennük hely, nem volt hajlandó beszállni, mire a fele­sége sem. Annyi évet töltöttünk együtt, ahova te mész, oda megyek én is, mondta. Egy igazi Rómeó és Júlia. Tény, hogy a hajótársaság kispó­rolta a mentőcsónakokat, ezért el­sősorban a nőket és a gyermekeket próbálták rajtuk kimenekíteni. A korabeli amerikai hírlapok szerint állítólag a nők jogaiért tüntető szüf­razsettek később tiltakoztak emiatt, mert szerintük ez megint csak azt volt hivatott bizonyítani, hogy a nők gyengék és a férfiak védelmére szorulnak. Vagyis hajói értem, azt nehezményezték, hogy nem volt mindenkinek egyenlő joga (?), esé­lye (?) az óceánba fulladni. Persze lehet, hogy ez nem igaz, mármint, hogy ezért tiltakoztak, ugyanis több kutató szerint épp az egymással konkuráló újságok adták meg a Titanic-téma korabeli közbeszédé­nek alaphangját azáltal, hogy szen­­zációhajhász tudósításokat és törté­neteket közöltek, amelyek gyakran elferdítették a valóságot. Például egyes túlélőket megvádoltak, hogy mások kárára sikerült megmene­külniük, mert nem engedtek be több embert a csónakba, vagy nem men­tek vissza a fuldoklókért. így még a mai tudósoknak is van mit tenniük, hogy lehámozzák a valóságról a le­gendát. Nagy kincsesbánya a múlt. Ezt magam is tapasztalom, mert mostani kutatásom kapcsán az utóbbi fél évben naponta harminc évet megyek vissza a múltba, ami csodálatos dolog, főleg ha elém rakják, mint a Bibliotheca Hungari­­ca kutatókönyvtárban, vagy amikor az adatbank.sk portálon otthon, teát szürcsölgetve böngészhetem a digi­talizált dokumentumokat. A mi szlovákiai magyar eseménytárunk­ban is bőven vannak kincsek. Üze­netek. Mint az alábbi. „A hazai magyarság helyzetében természetes jelenség az eltérő vé­lemények kialakulása. Ugyanakkor a polarizálódás csak az egyik erő. A másik a szövetkezés, azaz az erők egyesítésének gondolata. Szerin­tem mindkét jelenség szükséges, csupán ez utóbbi még nem kapott kellő hangsúlyt. A külön utak csá­bítása, a másság hevülete erősebb, mint az erők egyesítésének gondo­lata.” A nyilatkozó arra a kérdésre, hogy valakik szerint az egység egyenlő az elszigetelődéssel, sőt néha egyenesen a nacionalizmus­sal, a következőket válaszolta: „Ha a hatalom már nem tud nekünk mást mondani, akkor kijelentik, hogy nacionalisták vagyunk. Hu­hogás helyett - a pozitív építkezést sugalló hagyományokra alapozva­­a gerincet kell erősíteni. A hazai magyarság jövendő egysége, sze­rintem, a polarizált gondolkodáson és az érdekegyeztetésen alapszik.” Aki harminc éve nyilatkozott, Dobos László. Idén lenne 90 éves. OE LEGALÁBB IDÉN MÉG NEM MONOTA A TANÍTÓ, HOGY KÜLÖJEM BE AZ APÁMAT... (Kotrha) Foggal-körömmel korrekt MACSICZA MÁRK Minden ember vágyik a korrekt bánásmódra. Mi, szlovákiai magyarok szeretnénk, ha nyelvünket bármiféle következ­mények nélkül használhatnánk bárhol, iskoláink zökke­nőmentesen működjenek, ha magyar feliratokat is látnánk az intézményekben, az csak hab a tortán. Ha egy politikus ezzel nem ért egyet, ideális esetben ezt nem hozza szóba, és nemtetszésének ellenére megpróbálja megvalósítani a felsoroltakat, hiszen az a dolga, hogy minden lakost képviseljen - ettől lesz ő politikailag korrekt. Viszont ha a politikus olyannyira szeretné a magyar kisebbséget, hogy előteijesztene egy olyan javaslatot, mely szerint csak olyan cégek nyerhetnek közbeszerzéseket, amelyeknél dolgozik legalább 10 magyar, rögtön nagy lenne az országban a felháborodás, hozzáteszem, teljesen jogosan. Egy ilyen rendelet többet ártana, mintsem segítene nekünk, nehéz lenne őszinte segítségnek látni, feltételezhetően pedig újra megnőne a magyarok iránti ellenszenv az országban. Hál 'istennek nálunk elképzelhetetlen, hogy valaha is így próbálnának „segíteni” minket. Viszont az Egyesült Álla­mokban szinte csak az utóbbi példához hasonló módon történik a kisebb­ségek támogatása, ezáltal pedig nem a szegregáció, hanem a művészi sza­badság és a kreativitás tűnik el nyomtalanul. Az utóbbi években libasorban érkeznek az olyan ukázok, amelyek hallatán a fejét fogja az ember. Nem­rég elrendelték, hogy az animációs filmekben nem adhatja kisebbségiek bőrszínét viselő karaktereknek a hangját fehér színész - kreatív megoldá­sok kilőve, tessék újra felállítani a szinkronszínészek gárdáját. 2021-tői kezdve nem osztanak külön díjakat a legjobb női és férfi színészeknek a berlini filmfesztiválon, azzal indokolva, hogy a filmipar egyre érzéke­nyebben kezeli a genderszempontokat. A napokban pedig megérkezett a legmeghökkentőbb újítás: 2024-től csak azok a filmek kaphatnak legjobb filmért járó Oscar-díjat, amelyeknek egy fő- vagy jelentős mellékszerep­lőjük valamilyen faji/etnikai kisebbségből származik. Az új szabály azt is kimondja, hogy a gyártási munkák során is jelen kell lennie legalább két kisebbséginek, ráadásul vezető beosztásban. Az említett politikai korrekt­ségre buzdító újítás is csak olaj volt a tűzre, az emberek értetlenül állnak a hír előtt, hiszen aligha oldanak meg ezzel bármilyen problémát, inkább az ellenkezőjét érik el. Számomra érthetetlen, hogy miért pont a kultúrában látják azt az esz­közt, amely megoldja az egyébként valóban égető problémákat, és miért nem például az állami intézmények megreformálásában. Köztudott, hogy a George Floydot meggyilkoló rendőrök őrsén gyakoriak voltak a feketék elleni indokolatlanul agresszív fellépések, így könnyen következtethetünk arra, hogy az államokban számos helyen zavartalanul működnek továbbra is a rasszista felhangú intézkedések - ezeket pedig kétlem, hogy meg­szünteti majd egy fekete James Bond. A férfiak és nők fizetése közötti szakadék nem az USA, hanem az egész világ problémája, ám itt sem látunk bármiféle előrelépést, csupán a sorra érkező B kategóriás, újrafeldolgozott filmeket, ahol a főszereplők teljes csapata nőkből áll. A kérdés ugyanaz: vajon ezzel kiegyenlítődnek a ne­mek közti differenciák? Aligha. A politikai korrektség nemcsak jó dolog, hanem szükséges is. Hiszen mindenki egy korrekt világban szeretne élni, ahol egyenlően kezelnek mindenkit, a felsoroltak viszont aligha nevezhe­­tőek korrektségre való törekvésnek, sokkal inkább diszkriminációnak. A problémák elhallgatása és a filmipar folytonos vegzálása helyett a valóban kirekesztő elemekkel kellene foglalkozni, ez pedig továbbra sem történt meg. Hiába fogják 2024-től kisebbséghez tartozó színészek nyerni az Os­­cart, ha például a Ku-Klux-Klan továbbra is zavartalanul működhet. FIGYELŐ Ha elveszted az állásod, besoroznak A koronavírus-járvány miatt sok munkahely megszűnt, megnőtt a munkanélküliség, ezért újra beve­zetik a hadkötelezettséget Jordáni­ában. Minden 25 és 29 év közötti munkanélküli férfinak jelentkeznie kell sorozásra. Az egyéves szolgá­lat alatt kiképzést kapnak, és egy­úttal „megerősítik bennük a nem­zeti hovatartozás tudatát és az el­kötelezettséget”. Az állásukat el­vesztő fiatal nőknek nem kötelező katonának állni, de ők is jelentkez­hetnek a seregbe. (mti) Amerikai választás: orosz, kínai és iráni hackerek is támadnak Orosz hackerek az amerikai választáshoz kapcsolódó legalább 200 szervezetet támadtak meg - írta a The Wall Street Journal a Microsoftra hivatkozva. A hackertámadások az elmúlt he­tekben történtek, a politikai pártok országos és tagállami szervezeteinek, továbbá republikánusoknak és de­mokratáknak dolgozó konzultációs cégek számítógépes rendszerei ellen. Ä hackerek a Microsoft szerint az orosz kormányhoz köthetők. Emel­lett kínai és iráni hackerek is táma­dásokat intéztek a demokraták el­nökjelöltje, Joe Biden csapata és más személyiek, valamint Donald Trump kampány stábjának tagjai ellen is. Az orosz hackerek a Bi­­denhez közelieket támadták, míg a kínai és iráni szereplők Trump kampánycsapatát. A kísérletek elsöprő többsége nem volt sikeres, s azokat, akiknek az ada­taihoz hozzáférhettek, a Microsoft azonnal értesítette. „Egyértelmű, hogy a külföldi csoportok megsok­szorozták erőfeszítéseiket” - fogal­mazott a Microsoft. Tom Burt, a cég fogyasztói biztonságért felelős alel­­nöke a The Wall Street Journalnak azt mondta: rendkívül fontos, hogy a de­mokratikus folyamatok résztvevői bárhol a világban tudatában legyenek a fenyegetéseknek, és megtegyék a szükséges lépéseket mind a szemé­lyes, mind a munkahelyi adataik vé­delme érdekében. Az orosz hackerek a Microsoft nyomozása szerint az orosz katonai hírszerzés egyik egységével állnak kapcsolatban. Úgy véli: ugyanarról a csoportról van szó, amelyik a 2016-os elnökválasztáskor behatolt a demok­raták számítógépes rendszereibe, és kiszivárogtatta elektronikus leveleik egy részét. Ezzel szemben a Trump és mun­katársai számítógépes rendszereibe behatolni igyekvő iráni hackerek kí­sérletei sikertelenek voltak. Az amerikai hírszerző ügynöksé­gek már a múlt hónapban figyelmez­tettek, hogy más államok igyekeznek befolyásolni az amerikai választást. Az oroszok Biden ellen igyekeznek hangolni az amerikai közvéleményt, a kínaiak és az irániak Trump újra­választása ellen dolgoznak. Kína, Oroszország és Irán is visszautasította a Microsoft állítását, a kínai külügy szerint a cég és az US A csupán kitalálta a vádakat. Az iráni külügy azt állítja, Teheránnak mind­egy, hogy ki nyeri a választást. A Kreml szóvivője ugyanazt állít­ja, mint a Navalnij-mérgezéssel kap­csolatban: nincs bizonyíték. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents