Új Szó, 2020. augusztus (73. évfolyam, 178-202. szám)

2020-08-17 / 191. szám

6 KULTÚRA 2020. augusztus 17. | www.ujszo.com Kordokumentumba zárt coming out Másfél évtizeddel a megírása után, örököse döntése alapján megjelent Molnár Gál Péter különös önvallomása SZABÓ G. LÁSZLÓ MGP. De nem emgépé, magya­rul olvasva, hanem ahogy az angol mondja: emdzsípí. Ez volt ő. Molnár Gál Péter, a magyar színház rettegett kritikusa, a magyar színház­­történet megkerülhetetlen alakja. De hogy ki is volt ő valójában, arra 2004-ben derült fény. Corning out cím­mel most megjelent kézirata a róla alkotott képet árnyalja. Hétről hétre a Népszabadságban megjelent kritikái irányadóak és szellemességük folytán felettébb szórakoztatóak voltak — az olvasók számára. Nem így a tollára vett elő­adás létrehozóinak. Egekig tolta azt, akit szeretett, a földbe döngölte azt, akit nem. Aki figyelemmel kísérte több évtizedes munkásságát, ponto­san tudta, kit tisztel, kire néz fel, kit becsül meg, kire vigyáz a maga módján. De azt is, ki kapja tőle a leg­fájóbb, legkíméletlenebb jelzőket, kit szúr, kit semmisít meg, kinek okoz álmatlan éjszakákat. Nagy tehetségű színészekről írt le olyan mondatokat, hogy úgy sivított, mintha a metrókocsi ajtaja odacsuk­ta volna a lábát, másvalaki mosolyát meg a székletrekedéssel vonta össze. Bátran, gátlások nélkül írta le azt, ami elsőre eszébe jutott. Egyáltalán nem érdekelte, ki mennyire sértődik meg, kinek az életébe rondít bele, ki­ről szedi le a keresztvizet. Boldog volt az, akit észrevett, boldogtalan, akit figyelmen kívül hagyott, akinek a nevét sem írta le. Elfogult volt, amit nem is titkolt. Véleményalkotását nagyban befolyásolta, hogy X-szel vagy Y-nal milyen volt a személyes kapcsolata. Tévedett is olykor. Nem gyakran, ám ha mégis, akkor na­gyot. MGP írásait azonban nem le­hetett nem elolvasni. Vagy ha ezt tette valaki, akkor azért, mert 1. érintett volt a kritikában, 2. nem ér­dekelte a véleménye, 3. nem vette kezébe a lapot. Mindenki más azon­ban élvezetesnek találta a stílusát, és szakmai iránytűnek a meglátását. így ment ez 2004 novemberéig, amikor ügynökmúltjáról lehullott a lepel. Ki is adott pár hónappal ké­sőbb egy rövidke közleményt. Be­ismerő vallomást négy mondatban. „Hetek óta feltételezések terjeng­nek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy be­szervezési nyilatkozatot. Elszámo­lással önmagámnak tartozom a tör­ténekért. Többet erről nem fogok mondani.” Nem is mondott. De miután kirúg­ták a lapjától, megfosztották „szín­házi trónjától”, és később is csak ki­sebb lapokban vagy online felülete­ken publikált, megírta mindazt, amit az üggyel kapcsolatban közölni akart az utókorral. Egy nagy tudású, szín­házi szérummal egy életre beoltott, lehengerlő íráskészséggel és gyilkos humorral megáldott szakember megzsarolásának története a Corning out, amely kettős vallomás egyetlen kötetben. MGP, a Kádár-kor színhá­zi tanúja Luzsnyánszky Róbert né­ven 1963 és 1978 között állambiz­tonsági ügynök volt. Tevékeny ügy­nök, aki rendszeresen jelentett. Hogy miért? Mert az államvédelemnek kellett egy fazon, aki a színházi világ tagjairól ad pontos, részletes, min­denre kiterjedő jelentéseket. MGP-t pedig könnyű volt megzsarolni. Ho­­moszexualitásával támadási felületet adott „fent” is, „lent” is. Nem volt nehéz beszervezni. Nem kellett rá­ijeszteni. Tizenöt évig teljes titoktar­tás közepette dolgozott „megrende­lőinek”. Színházi körökben még ma is többen állítják: Latinovits Zoltán öngyilkosságához neki is köze volt. Mert róla is jelentett.„De csak egy­szer!” — védekezett. Ahogy Lakos Anna mondja a Magvető Kiadó Té­nyek és tanúk sorozatában most megjelent kötet Előszavában: nem sokkal azután, hogy MGP-ről kide­rült, nem csak könyveket (Honthy Hanna és kora, Törőcsik Mari, Szín­házi holmi, A Latabárok, A Páger­­ügy), színikritikákat és portrékat írt, „nyilván belső indulatoktól vezérel­ve, számítógépbe püfölte életét, be­szervezésének történetét. Először még úgy gondolta, érdemes kiadni... végül elállt a közléstől. Sokat kellett volna dolgoznia a szövegen, amely végül töredékes maradt. Szerkesz­­tetlen. Pontatlan. Tele tévedéssel. Emlékezete sokszor cserbenhagyta, nem ellenőrizte a leírtakat. A rá amúgy nem jellemző pongyola, rosszul megfogalmazott mondatokat sem javította. A kirekesztett, magá­nyossá vált embernek sem ideje, sem ereje nem volt, hogy mindezt meg­tegye. Már kiírta magából a történe­tét. Halála után az örökös úgy dön­tött, hogy mindezek ellenére érde­mes kiadni a Corning outot, mivel fontos kordokumentum.” Joggal merül fel a kérdés, a rend­szerváltást követően miért hallgatta el zűrös múltját Molnár Gál Péter? „Bíztam az örök hivatali slampos­­ságban? Elsikkadok a papírtömeg­ben, az adminisztrációs papírkígyó­ban? Nem kerül rám a sor, lévén tel­jes életemben beosztott újságíró (az utolsó tíz évben a főmunkatársi cím szépségflastromával)? Lapultam a megúszás reményében? Tagadha­tatlan: így is volt.” A csaknem 400 oldalas kötet felét majdnem 400jegyzet és pontos név­mutató teszi ki, az igazi olvasnivaló azonban a szerző tollából ered, amely hol tintával, hol vérrel van Egy nagy tudású, színházi szérummal egy életre beol­tott, lehengerlő íráskész­séggel és gyilkos humorral megáldott ember megzsa­rolásának története a könyv. töltve, de soha nem vízzel és nem is tejjel. „Itt az a büdös besúgó!”, „így éltünk Pannonhalmán”, „Közüggyé tett magánügyek”, „Színház+politi­­ka=színházpolitika?”, „Miniszter­­elnök lehet, színházi kritikus nem” - ez a könyv öt fejezetének címe. Nem egy bűneit ecsetelő ember vezeklése a könyv. Sokkal inkább egy bűne alól önmagát többszörösen felmentő, er­kölcsileg kisiklatott ember coming outja, aki - stílusosan fogalmazva - ziccerszerepet vállalt az elmúlt rendszer színházi életében. De ha nagyobb feladatban gondolkozunk, akkor Jágó vagy Biberach szerepét alakította. Halottról vagy igazat, vagy sem­mit, így a latin szólás. Az igazság el­hangzik. Akinek ez kevés, annak ott a sok anekdota, színes portré, kül­földi riportutak beszámolója, si­kamlós magánéleti sztori. MGP nem hősködik. Kínjában is szórakoztat. A szérző a Vasárnap munkatársa Elkeltek a Leopárdok RÖVIDEN Locarno. Lucrecia Martel ar­gentin és Mari Alessandrini svájci rendezőnek ítélték oda a Locamói Filmfesztivál két fődíját. A nemzetközi zsűri Lucrecia Martel Chocobar című dokumen­­tumfilmjét jutalmazta Aranyleo­párd díjjal, a svájci filmek ítészei pedig Mari Alessandrini Zahori című filmjét tüntették ki a fődíjjal. Érdekesség, hogy mindkét film Argentínában játszódik. Előbbi Ja­vier Chocobar emberi jogi aktivis­ta, a diaguita őslakosok egyik ve­zetője 2009-ben történt meggyil­kolásáról szól és ezzel kapcsolat­ban a gyarmatosítás és az őslako­sok kultúrája kérdéseinek össze­függéseiről. A svájci rendezőnő Zahori című filmje egy lány és egy mapucse indián barátságának tör­ténete a patagóniai sztyeppéken. A 70 ezer svájci frankkal járó Aranyleopárd díjakat idén a The Films After Tomorrow projekt ke­retében adták át, és olyan produk­ciókat támogatnak vele, amelye­ket a koronavírus-járvány miatt az a veszély fenyegetett, hogy nem készülnek el. Az augusztus 5-én kezdődött Locamói Filmfesztivál nagy része az interneten zajlott. A díjakat is a világhálón hirdették ki, és díjátadó sem volt a fesztivál szombati zá­rásakor. (MTI) Lucrecia Martel, az Aranyleopárd díjjal kitüntetett argentin rendező tavaly a velencei filmfesztivál zsű­rijét vezette (Fotó: TASR-archlvum) Horrorfilmet készít Elisabeth Moss Hollywood. Elisabeth Moss, A szolgálólány meséje című sikerso­rozat sztárja egy megjelenés előtt álló regényből készít horrorfilmet. Az Emmy-díjas színésznő produk­ciós cége a Mrs. March című pszi­chológiai thriller alapján tervezi - azonos címmel - az új filmet. Mi­után a kritikusok pozitívan fogadták a Bloomhouse stúdió Moss fősze­replésével bemutatott A láthatatlan ember című félelmetes, modem meséjét, a világ jegypénztáraiban pedig 130 millió dolláros bevételt hozott, Moss ismét velük dolgozik együtt. Virginia Feito jövő augusz­tusban megjelenő regénye egy jó­módú manhattani feleségről szól, aki gyanakodni kezd, hogy férjének legutóbbi bestsellerében ő a gyűlöletes főszereplő. A címszere­pet Elisabeth Moss játssza, a forga­tókönyvet pedig maga Feito írja. A 38 éves színésznőt legközelebb Wes Anderson rendező The French Dispatch című romantikus vígjáté-Elisabeth Moss (Fotó: TASR-archlvum) kában és Taika Waititi focifilmjé­ben, a Next Goal Winsben láthatják majd a nézők. (MTI) Újra kiadják a Linkin Park első lemezét Budapest. Eredeti kiadásának hu­szadik évfordulóján újra megjelenik a Linkin Park debütáló lemeze, a Hybrid Theory. A nu metál színtér kiemelkedő amerikai zenekarától több különlegesség mellett egy eddig soha nem hallott felvétel is felkerül a kiadványra. Az 1996-ban alakult Linkin Park Hybrid Theory című, a Warner gondozásában 2000-ben megjelent lemeze a 21. század leg­jobb eladásokat produkáló debütal­­buma volt, csak az Egyesült Álla­mokban több mint tízmillió, világ­szerte mintegy 25 millió példány fo­gyott belőle - közölte a kiadványt Magyarországon forgalmazó Mag­­neotón. A Hybrid Theory születés­­napi verziója október 9-én kerül a boltokba. Ä box setben nyolcvan dal, köztük tizenkét kiadatlan felvétel, négyórányi videó, három teljes kon­certfelvétel és egy 80 oldalas könyv kapott helyet, eddig nem publikált fotókkal. A kiadatlan felvételek egyike a most közzétett She Couldn't, amelyet 1999-ben rögzített a Linkin Park, de a szám végül nem került fel az albumra. A Hybrid Theoryn Chester Bennington (ének), Mike Shinoda (ének, rap), Joe Hahn (dj), Brad Delson (gitár, szintetizátor) és Rob Bourdon (dob) szerepel. (MTI, k)

Next

/
Thumbnails
Contents