Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-09 / 158. szám
NŐI SZEMMEL • Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Divat • Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód XIV. ÉVFOLYAM, VII. SZÁM, 2020. JÚLIUS IRODALOM és esélyegyenlőség irodalom gyerekkora óta nagy szerelme. Emellett mindig nagyon érzékenyen figyelt a környezetére, ha valakinek gondja volt, igyekezett segítő kezet nyújtani. A női esélyegyenlőség, egyenrangúság érvényesítése évtizedek óta a szívügye. S életének e két fontos témáját egyesíteni is tudta. Alig hétéves múltra visszatekintő könyvkiadói tevékenységét idén három díjjal is megkoronázta az Irodalmi Alap. Bolemant Lilla nőjogi szakértővel, irodalomkutatóval, irodalomterapeutával, a Phoenix Polgári Társulás alapítójával, elnökével beszélgettünk. Hatalmas sikert arattatok idén. Az Irodalmi Alap a Phoenix Polgári Társulás három kötetét is díjazta: fordítói Madách-díjat kapott Vályi Horváth Erika Svetlana Zuchová Yesim című kisregényének magyarra ültetéséért, Száz Ildikó Futónaplója és Bolemant László A megrajzolt idő című verseskötete pedig nívódíjas lett. Sőt, tavaly Bárczi Zsófia kiváló könyvével, a Vidéki lyányok énekeskönyvével is Madách-díjat nyertetek. Egy kis és fiatal kiadó vezetőjeként hogyan élted ezt meg? Még most is hihetetlen számomra. Egyáltalán nem számítottam rá, hiszen évente még mindig sok jó könyv jelenik meg nálunk, amit díjazni lehet, ráadásul tavaly elnyertünk már egy dijat, ezért most az esélytelenek nyugalmával neveztem be a kiadványainkat. Három könyvet adtunk ki tavaly, és mind a három díjazott lett. Ennek rettentően örülök. Nagyon fontos visszajelzés, hogy értékelik azt a munkát, amit évek óta végzünk. Hogyan jutott eszedbe, hogy könyveket adj ki? Doktori disszertációmban a nőírókkal foglalkoztam. Témának a kisebbségi magyar irodalom nőíróit választottam, főleg a mai Szlovákia területén élő, két világháború közti nőírókat. Azért érdekeltek, mert teljesen elfeledett írónőkről van szó, akik viszont a saját korukban elismertek voltak. Eközben jutott eszembe, hogy mi lenne, ha újra kiadnánk a műveiket. Elsőként, 2013-ban Szenes Piroska Egyszer élünk című regényét jelentettük meg. Később eszembe jutott, hogy azokat a tehetséges szlovákiai magyar írónőket is megkereshetjük, akik, mivel nincsenek közvetlen kapcsolatban a könyvkiadókkal, nehezen jutnak megszólalási lehetőséghez. így sikerült kiadnunk például Jankovió Nóra regényét és novelláit, Bolgár Katalin mesekönyveit és ifjúsági regényét, Száz Ildikó rövid esszékből, szabadversszerű gondolatfutamokból megalkotott Futónaplóját. Bárczi Zsófia elismert írónak számított eddig is, és nagyon örülök, hogy a legutóbbi, Madách-díjas regénye a Phoenix PT gondozásában jelenhetett meg. Mielőtt belevágtál a könyvkiadásba, 15 éve létrehoztad a Phoenix Polgári Társulást. A Phoenix azzal a céllal alakult, hogy foglalkozzon a szlovákiai magyar nők és gyerekek helyzetével. Kezdetben nagyon nehéz volt bármilyen támogatást szerezni, anélkül pedig egy civil szervezet nem igazán tud labdába rúgni. Kulturális támogatást a téma révén nem kaphatott, az országos projektekben pedig azért nem, mert úgymond kisebbségi projektről van szó. Sikerült azonban fokozatosan kialakítanunk olyan projekteket, amelyben mindkét téma megfért egymással, beszélgetéseket, négy nemzetközi. tudományos konferenciát szervezni a kisebbségben élő nők helyzetéről, amelyek anyagából kötetek is születtek. A nők hátrányos helyzetének nagyon sok területével kellene foglalkozni, mint például a családi élet, a munkapiac, az oktatásügy, a nők elleni erőszak, a gazdasági egyenlőtlenségek, de be kellett látnunk, hogy egy kis szervezet ezt nem képes felvállalni. Ezért elsősorban az egyes témákkal kapcsolatos tévhitek eloszlatására fókuszálunk, valamint a családon belüli erőszak megelőzésével foglalkozunk különféle konkrét projekteken keresztül, együttműködve szlovák szervezetekkel is. Mikor kezdett el foglalkoztatni a nők helyzete, az esélyegyenlőség? A '90-es évek elején -megnyíltak a határok, és hozzá lehetett jutni azokhoz a társadalomtudományi és irodalmi szövegekhez, melyek a feminizmusról, a női esélyegyenlőségről és egyenrangúságról szóltak. Ez a téma nálunk addig ismeretlen volt. Főként az Aspekt Egyesület révén, szlovákul jelent meg rengeteg szöveg. Elkezdtem olvasni őket, és ez szinte megvilágosodás volt számomra, hogy tényleg, én is valahogy így gondolkodom, de soha nem tudtam így megfogalmazni magamban. Éreztem, ez olyan téma, amivel foglalkozni kell. 2005-ben pedig jött az ötlet, hogy a megszerzett ismereteket a gyakorlatban is hasznosítanom kellene, és megalapítottam a Phoenix Polgári Társulást. Később pedig jött a könyvkiadás is. 2013 óta több mint két tucat kötetet tettetek le az asztalra. Ha a 4 konferenciakötetet és A gender studies alapjai című egyetemi jegyzetet nem számolom, 26 kötetet adtunk ki eddig. Szerepelnek köztük a két világháború közti nőírók újra kiadott művei, kortárs szerzők eredeti művei, fordításkötetek - regények, novelláskötetek, elbeszélések, mesék. Bár voltak segítőid, azért a munka oroszlánrészét mind a Phoenix Polgári Társulást, mind a könyvkiadást illetően te végezted, te vagy ezeknek a projekteknek a szíve-lelke. Mindezt a legutóbbi időkig főállás mellett. Hogyan győzted? Mindig főállás mellett végeztem a szervezet tevékenységeit, és borzasztó nehéz volt. Még ha nyertem is bizonyos projektekre támogatást, az én munkámra - a szervezésre, menedzselésre - nem lehetett pénzt kérni. Nagyon sokszor fölmerült bennem, hogy be kellene fejezni. De attól féltem, ha csak a szervezet projektjeivel foglalkoznék, azt nem lehet főállásban csinálni, mert abból nem tudok megélni. Főállás mellett viszont egyszerűen nem lehet győzni. Próbáltam csökkenteni a társulással és a könyvkiadással kapcsolatos munkát, de végül nem lett belőle semmi, mert ez a tevékenység sokkal fontosabb volt nekem, mint a főállásom, annak ellenére, hogy több olyan munkahelyen is dolgoztam, ahol maga a munka nagyon érdekelt, és nagyon jó volt a kapcsolatom a munkatársaimmal is, ami tovább nehezítette a döntésemet Tavaly végül úgy döntöttem, hogy a saját szervezetem lesz a főállásom: az esélyegyenlőségi projektek, a könyvkiadás, az irodalomkutatás és az irodalomterápia. Mi motivál a leginkább? Mióta a feminizmus, a női esélyegyenlőség témájával foglalkozom, úgy érzem, minél több emberrel meg kell osztanom ezeket a gondolatokat. Beszélni kell arról, hogy a nők még mindig csak „második nem"-ként vannak jelen a társadalomban. Az irodalom pedig azóta nagy szerelmem, amióta megtanultam olvasni. Mindenféle szempontból rettentően érdekel. Akár az olvasás, kutatás, könyvkiadás, szerkesztés - bármilyen munka, ami a könyvekkel és az irodalommal kapcsolatos. Szeretem a könyvbemutatókat, az irodalmi beszélgetéseket is. Ahelyett, hogy leadnék a munkáimból, inkább újabbakat találok. Most például az irodalomterápiát. Rendkívül érdekes. Egy képzést már elvégeztem, most egy egyetemi szakirányú továbbképzést végzek, amiből még hátravan egy évem, de közben mára gyakorlatban is elkezdtem foglalkozni vele. Tulajdonképpen önismereti terápia ez a könyveken keresztül. Egy irodalmi mű kapcsán beszélünk arról, kiben milyen érzéseket kelt, saját megélései, tapasztalatai alapján mit mond neki. Résztvevőként megélhetjük az elfogadás, a megértés különféle módjait, hiszen a terapeuta nem értékel, hanem segít megélni saját érzéseinket, és közelebb kerülni azok megértéséhez. Végre megtaláltad azt a munkát, ami igazán feltölt? Mindig tudtam, hogy ez az, amit a legjobban szeretek, ezért is végeztem magyar nyelv és irodalom, meg orosz és német szakon a pozsonyi egyetem bölcsészkarán, de elég sok vargabetűt írt le a munkakarrierem különféle - főleg megélhetési - okokból. Most jutottam el végre oda, hogy valóban felvállalhatom, amit szeretek. Bár vannak hullámvölgyek, amikor azt gondolom, nincs értelme folytatni, de akkor mindig jön egy újabb impulzus. Szerencsére vannak nagyon ügyes és okos, tehetséges fiatal munkatársnőim, akikkel nagyon jó együttműködni, és amikor elfogy az energiám, átlendítenek a mélyponton. Nagyon örülök, hogy vannak olyan fiatalok, akik szíwellélekkel dolgoznak akár az esélyegyenlőség, akár az irodalomkutatás vagy az írás, könyvkiadás terén. Egymást segítjük, örülök annak, hogy vannak, és tudom őket támogatni. Mislay Edit
