Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-06 / 155. szám
8 I KULTÚRA 2020. július 6.1 www.ujszo.com Műveivel visszatért a gyökerekhez Vajda Júlia festőművész alkotásaiból látható kiállítás a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában TALLÖSI BÉLA Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma új időszaki kiállítása Vajda Júlia magyar festőművász - akinek szlovák gyökerei is vannak - alkotásaiból mutat be válogatást. A Brömer-kúria kiállítótermében szeptember 20-ig megtekinthető tárlatról virtuális galária is készült, amely a múzeum weboldalán ás Faeebook-oldalán érhető el. Vajda Júlia kiállítása július 1-én nyílt meg, azon a napon, amikor A Szlovák Nemzeti Múzeum — A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma tizennyolc éves lett. A kiállítás így méltó születésnapi ajándék az intézménynek és nekünk közönségnek egyaránt. Ez a képzőművészeti tárlat - amiként Jarábik Gabriella múzeumigazgató is kiemelte a megnyitón - részben arról is üzen, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma több területre kiterjedő muzeológiai szakmai tevékenysége mellett nem csak a múzeumtudományi és gyűjtőtevékenységének eredményeit prezentálja rendszeresen. A tizennyolc év alatt folyamatosan nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a hazai magyar képzőművészet értékeit is felkarolja, részben művészettörténeti kutatás eredményeinek prezentálásával, akár korszak, irányzat, akár már lezárt életmű új ismeretekkel kibővített bemutatásával. Részben pedig kortárs szlovákiai magyar képzőművészek munkásságának láttatásával. Nem különben arra is törekszik a múzeum - miként Vajda Júlia tárlata kézzelfogható példa rá -, hogy a tőlünk elszármazott magyar művészeket is megismertesse a pozsonyi közönséggel. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma értékőrző és értékbemutató tevékenységének köszönhető, hogy hazai magyar grafikusaink, festőink, szobrászaink és a kortárs, illetve az intermediális Szabályos távolságtartás a megnyitón (Somogyi Tibor felvétele) művészet területén alkotó művészeink is rendszeresen kiállíthatnak Pozsonyban. A műveivel a múzeumban most jelen lévő Vajda Júlia az egykori Csehszlovákiában Trencsénben járt elemi iskolába, gimnáziumba pedig már Pozsonyban, ahol 22 éves koráig élt a családjával - áll a múzeum sajtóanyagában. Később Budapestre költözött azzal a céllal, hogy festészetet tanuljon. Bár gyakran hazalátogatott Pozsonyba, festő férje, Vajda Lajos és művészi ambíciói miatt Magyarország lett az otthona. „Tipikus sorsa ez az egykori Osztrák-Magyar Monarchia szülötteinek - több ország és több nyelv kötötte az akkor élőket Európához. Azzal, hogy most Pozsonyban, Szlovákia fővárosában nyílt meg ez a kiállítás, Vajda Júlia visszatért a gyökereihez. Amikor az egész világon trend a nőművészek felfedezése a New York-i Modem Művészeti Múzeum kezdeményezését követve, öröm, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma is élt a lehetőséggel, aminek köszönhetően talán a szlovák művészeti közeg érdeklődését is sikerül felkelteni Vajda Júlia életműve iránt” - mondta Erdész László, a szentendrei Erdész Galéria tulajdonosa, a kiállítás kurátora. Vajda Júlia munkássága szoros szállal kapcsolódik a huszadik század foként hatvanas-hetvenes éveinek pulzáló képzőművészetéhez, amikor a modem művészet forradalma zajlott szerte a világban, amit mindenekelőtt a kísérletező tendenciák, az absztrakt, a konceptuális és a geometrikus törekvések erős térhódítása jellemezett. „A központ Párizsban és New Yorkban volt, a magyar művészek közvetlen részvételét, jelenlétet azonban a politikai indíttatású elzártság lehetetlenné tette. Vajda Júlia művészetének éppen az ad különös jelentőséget, hogy elzártsága ellenére szinkronban tudott maradni mindazzal, ami a képzőművészet területén a világban történt, és mindeközben megőrizte az egyéniségét, az eredeti gondolatokhoz való jogát” - emeli ki a sajtóanyag. A kiállítás — ahogy fentebb is jeleztük - az interneten is elérhető. A múzeum virtuális tárlatvezetés formájában hozzáférhetővé tette a kiállítást Erdész László értelmező szövegeivel együtt. „A koronavírusjárvány nagyon rövid időn belül új ötleteket és formákat teremtett nemcsak a művészetben, hanem annak közvetítésében is. A virtuális galéria Vajda Júlia alkotói sokszínűségébe és a közel 3000 művet felölelő ha-Névjegy ► 1913-ban született Trencsénben Richter Júlia néven, zsidó polgári családban. ► 1935 nyarán 22 évesen Budapestre költözött. ► 1936-37-ben Aba-Novák Vilmos szabadiskoláját látogatta. ► 1937-től a Képzőművészeti Főiskolára járt, a nyarakat pedig későbbi férjével, Vajda Lajossal és festő barátaikkal Szentendrén töltötte. ► 1960-ban háromnapos illegális lakáskiállítást rendezett Mészöly Miklós író műteremlakásában. ► 1961-63 között Párizsban élt, itt ismerkedett meg az uralkodó képzőművészeti irányzatokkal. ► 1948-1974 között, 26 éven át a kommunista hatalom nem engedte kiállítani. Ez idő alatt csak illegális kiállításokon vehetett részt. ► 1982. május 1-jén hunytéi. gyaték egy részébe nyújt betekintést” - mondta Lépes Anikó, a múzeum igazgatóhelyettese. Vajda Júlia művészi világát a kiállításhoz kiadott katalógus Petőcz György által írt előszavának egyik összegző megállapítása átfogóan kifejezi: „Vajda Júlia festészete a szabadságtól — az egyén természetesen meglévő szabadságától -, a Semmi terhétől, a magára hagyatottságtól és felelősségtől »sújtott« emberi lét lenyomata.” Kassai színészek tündöklése a képernyőn Holnap, július 7-én 20.50-től látható az M5 csatornán Moliére Mizantrópja a kassai Thália Színház társulatának előadásában. Ahogy ez az örök érvényű daraboknál lenni szokott, minden valamirevaló rendező álma, hogy egyszer színpadra állítsa a Mizantrópot. Czajlik József életében 2016-ban jött el ez a pillanat. Remek arányérzékkel, a rá jellemző apró meghökkentésekkel gombolyítja a történetet a kétszínű közeg és egy igazmondó egyén harcáról, amelyben még egy rapbetét is elhangzik. Végül a közeg győz, a főhős, Alceste magára marad, és menthetetlenül sodródik az egyetlen megoldás, a világból való kivonulás felé. Az őt alakító Petrik Szilárd azóta felhagyott a színészettel, a dilettáns költő, Oronte szerepében tündöklő Benkő Géza pedig már neméi. Az előadásban játszik még Latócky Katalin, Madarász Máté, Nádasdi Péter, Öllé Erik, Szabadi (Képarchívum) Emőke Katalin és Varga Szilvia. Valamennyien remek teljesítményt nyújtanak, egy percre sem hagyják unatkozni a nézőt. Az előadást a minimalista díszlet is különlegessé teszi, kellékekként pedig a legegyszerűbb székeket használják - ezek elrendezése, a leülés különböző módjai is sokat elmondanak a szereplőkről, (juk) Köszöntjük a 80 éves Tolnai Ottót JUHÁSZ KATALIN Talán nincs is a kortárs magyar költők között még egy ilyen komplex saját világot teremtő, azonnal felismerhető, mégis folyton meglepetést okozó szerző, mint a vajdasági „vidéki Orpheus", Tolnai Ottó, aki tegnap volt 80 éves. Olyan, mintha egyetlen végtelen mű több kötetben megjelentetett folytatásait olvasnánk, hol verses formában, hol prózában, hol a kettő közötti műfajban. Tele van visszatérő elemekkel, érzésekkel, illatokkal, saját történetüket mesélő szereplőkkel. Tolnai sokszor elmondta, hogy minden szövegébe igyekszik becsempészni kedvenc szavát, az azúrt, melynekjelentése Goethe szerint „az a kék távolság, ami elérhetetlen”. Rajongói olyasmiket is tudnak róla, hogy például évtizedek óta gyűjti a tűpárnákat. Azzal azonban alkalmi olvasói is tisztában vannak, hogy nagyon érti, vagy inkább érzi a fesolvasóra bízta a választást. Talán mondhatjuk, hogy máig ezt csinálja. Szerencsére sokat dolgozik, jelenleg prózát ír, amelynek részleteit a litera.hu közli hamarosan. Érdemes elkezdeni az ismerkedést a „Tolnai Világlexikonával”, tulajdonképpen bárhol felüthető. Ideje volna megcáfolnunk, amit egy interjúban állított: „A kis nemzetek nem ismerik és nem szeretik egymás kultúráját, mind Párizs vagy New York felé akarnak megmutatkozni, nem pedig egymásnak. Bármikor próbáltam is rávilágítani erre, bemutatni egy másik képet, mindig azt a választ kaptam, hogy Picasso, Matisse, Pollock, ők érdekelnek minket, nem pedig a szomszéd országban alkotó festők. A kis nemzetek nem képesek egymás különös világába belebújni, mert nincs idejük egymásra, mindig azt kell nézniük, mi a nagy trend. Bogaras dolognak tartják, hogy engem az érdekel, mit csinál egy kis nemzet kis festője.” Kívánunk a nyolcvanéves Tolnai Ottónak jó egészséget, töretlen munkakedvet és azúr színű panorámát! tészet nyelvét. A délszláv tengerfestők munkásságából akár le is doktorálhatna. A budapesti Jelenkor 2016-ban kezdte el újra kiadni valamennyi kötetét, a nyolcvanas évek Jugoszláviájában megjelentekkel kezdték, amelyek nálunk annak idején hozzáférhetetlenek voltak. Úgyhogy sokunk számára csak mostanában vált világossá, hogy Tolnai már első műveiben egy színesebb, szabadabb, élhetőbb világ megteremtésével igyekezett menekülni a szürke, fenyegető valóságból, oly módon, hogy megmutatta mindkettőt, és az Az ünnepelt (Képarchívum)
