Új Szó, 2020. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2020-07-06 / 155. szám
www.ujszo.com I 2020. július 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Pillér, gyenge lábakon íme, a második nyugdíjpillér kivéreztetésének eredménye SIDÓH. ZOLTÁN M ilan Krajniak munkaügyi miniszter szomorú olvasmánynak tartja a második nyugdíjpillér eddigi 15 évét tüzetesen vizsgáló jegybanki elemzést. A szomorúság oka tömören annyi, hogy az elmúlt 15 évben a magánnyugdíjpénztárak éves átlagban csupán 1,6 százalékos hozamot értek el a rájuk bízott befektetések terén, miközben a vizsgált időszakban az infláció átlaga 1,9 százalék volt, azaz a megtakarítások voltaképpen fokozatosan vesztettek vásárlóerejükből. Pedig nagyon komoly összegről van szó: az 1,5 millió ügyfél együttesen már mintegy 9,4 milliárd eurót halmozott fel a második nyugdíjpillérben. Pergessük vissza az időt 2004-ig, amikor is a pénzintézetek óriási reklámkampány közepette svájci nyugdíjakat ígértek a klienseknek. Ez természetesen már akkor is nyilvánvaló túlzás volt, azonban még a sötét forgatókönyvek sem számoltak azzal, hogy azok a takarékoskodók, akik azonnal, azaz 2005-ben beléptek a rendszerbe és tavaly már a második pillérből kapták a nyugdíjuk egy részét, írd és mondd, átlagosan mindössze havi 22 euróhoz jutottak. Tekintve, hogy napjainkban az öregségi nyugdíj 480 euró környékén mozog, ez bizony édeskevés. Tényleges pillér helyett legfeljebb hurkapálca... Mit tesz a politikus, ha problémákkal szembesül? Szidja az előző kormánygarnitúrát. Témánk kapcsán ez bizony teljes mértékben indokolt, ugyanis a különböző felállású Ficokormányok addig fúrták, farigcsálták a rendszert (aminek éppen a stabilitás és a kiszámíthatóság volna az egyik fő ismérve és erénye), míg végül kis híján kivéreztették. Először garanciákat követeltek a pénzintézetektől, emiatt az érintettek még véletlenül sem fektettek be kissé kockázatosabb, ám jó időkben csinos hozammal kecsegtető értékpapírokba. Majd 2012-ben erőteljesen csökkentették a második pillérbe történő befizetések arányát, s hogy 2013 se legyen a nyugalom éve, arról az a politikai döntés volt hivatott gondoskodni, melynek értelmében szinte az összes ügyfelet bezsuppolták az ún. garantált alapokba. Mondani sem kell, a garantált alap tejel a legkevésbé. Csak két számmal illusztrálnánk a különbséget: tavaly a nem garantált alapok hozama 11 és 28 százalék között mozgott, míg a pompásan hangzó, ám alig muzsikáló garantált alapok idevágó teljesítménye 0,9 és 4,9 százalék közötti volt. Az már csak hab a tortán, hogy időközben a nyugdíjpénztárak ellustultak, a rájuk bízott pénzzel szinte semmi érdemi mozgást nem végző alapok is ugyanakkora kezelési költséget számláznak fel, mint a tőzsdei hullámokat valóban meglovagló, érdemi kockázatot is vállalók. A jegybank tett néhány ajánlást, hogyan lehetne életet lehelni a gazdaságilag aktív lakosság kétharmadának pénzét kezelő rendszerbe: ezek közül a politikai kockázat kiküszöbölése, a bő 9 milliárd eurós kassza megdézsmálásának kivédése az egyik legfontosabb. Szintén lényeges, hogy a Sme rodina kezelésében levő munkaügyi tárca mennyire veszi komolyan a helyzetet, mennyire akar érdemi munkát végezni. Mert bármennyire is előrelátó ajegybanki elemzés és útmutatás, ha a párt energiáit inkább a - nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából méltán dicséretes—gyermeknemzésben, illetve a szellemi termékek jogtalan felhasználásában jeleskedő elnöke, Boris Kollár ügyei kötik le. Belső világ. A dalai láma első zenés albumának borítója. (TASR/AP-felvétel) Célkeresztben Dél-Szlovákia SZILVÁSSY JÓZSEF J óleső érzéssel nyugtáztuk Igor Matovic budapesti hivataloslátogatása során elhangzó fogadkozását, miszerint kormánya olyan körülményeket teremt a szlovákiai magyarok számára, hogy otthon érezhessék magukat országukban. Ehhez szerinte a déli régiók gazdasági felzárkóztatása is szükséges. Sajnos az utóbbi, valóban létfontosságú cél elérését újabban kabinetjének két tagja nehezíti. Mint kiderült, csaknem mindig Dél-Szlovákia jut eszükbe, ha a takarékosság kerül szóba. A nyugtalanító törekvések Andrej Dolezalhoz fűződnek, aki alig melegedett meg a közlekedési miniszter székében, máris törölte a Dunabusz-projektet, amely menetrend szerinti hajójáratokkal enyhíthette volna némileg a Felső-Csallóközből Pozsonyba irányuló közúti forgalom zsúfoltságát. Ezért is támogatta Brüsszel 70 millió euróval a tervezetet. Azt viszont Dolezal sem tudja, decembertől ki üzemelteti a Komárom-Pozsony vasúti vonalon a személyszállítást, ugyanis a Regio- Jettel kötött szerződés lejár, a tavaly kiírt versenypályázatra egyelőre nincs jelentkező. A miniszter szerint az előző vezetés későn írta ki a tendert. Maradna a jelenlegi cseh társaság, amely azonban tízéves hosszabbítást akar, mert csak így kifizetődő számára korszerű vasúti kocsik lízingelése. Követelését azzal nyomatékosította, hogy ezen a vonalon 800 ezerről 4 millióra nőtt az éves utasforgalom. Dolezal viszont zsarolásról beszél és legfeljebb két évvel tolná ki a szerződést, beosztottjai pedig lázasan keresik a pótmegoldást, az üzembe állítható vasúti kocsikat idehaza, más cseh társaságoknál és Ausztriában. Mindeközben a miniszter azonosult azokkal, akik szerint csökkenteni kellene az R2-es gyorsforgalmi út további építésével kapcsolatos költségeket, ezért Losonc után, Kassa felé egy-egy sávosra szűkítenék, vagy csak kiszélesítenék a jelenlegi utat. Ellenzi a szoroskői alagút megépítését is, ám egyelőre a tavaly meghirdetett versenypályázat visszavonására még nem talált törvényes indokot. Azzal érvel, hogy Gömörben kevés autó közlekedik, megfeledkezve arról, hogy a magas munkanélküliséggel és egyéb gondokkal sújtott térségben az áldatlan helyzet csak az infrastruktúra korszerűsítésével j avulhat. Emellett ha annak idején a döntéshozók csak a költséghatékonyságot vették volna figyelembe, akkor a D1 -es autópályát délen építik. Akkor már rég kész lenne a teljes Pozsony-Kassa szakasz. Újabban a pénzügyminiszter is felsorakozott Dolezal mellé: takarékoskodás miatt ideiglenesen leállítaná a nyolc évvel ezelőtti tűzvészben leégett krasznahorkai vár felújítását. Még pártbeli társa, a kulturális miniszter sem bólogatott erre. Igaza van, hiszen a biztosító 7 millió eurónál valamivel több kártérítést fizetett, és közadakozásból csaknem egymillió euró jött össze a vár helyreállítására. A nyögvenyelős haladó munkák során még ezeket az összeget sem használták fel teljesen. Ráadásul az előző kabinet 35 milliót különített el ezekre a munkákra. Matovic remélhetően nem feledkezik meg budapesti fogadkozásáról a déli régiók felzárkóztatásával kapcsolatban. Már csak azért sem, mert a kormány egymilliárd eurós kölcsönt vett fel, 8 milliárdot kaphat Brüsszelből, más uniós forrásokat is átcsoportosíthat ajárvány okozta károk orvoslására. Természetesen fontos az észszerű takarékoskodás, de Dél-Szlovákiának nem szabad ismét visszacsúsznia, nem szabad mostohagyerekként kezelni. Remélhetőleg találnak pénz Krasznahorka felújításának befejezésére, azért is, hogy visszatérjenek a turisták a régióba, ami a helyi vállalkozók és más szolgáltatók érdeke. Remélhetően a takarékoskodásban is a miniszterelnök szava lesz a döntő, nem a két kekeckedő miniszteré. 85 éves, és immár 61 éve száműzetésben él a dalai láma Ma 85 éves a dalai láma, Tibet száműzatésban élő Nobelbékedíjas szellemi vezetője. Tendzin Gyaco földműves családban született Lhamo Dhondrub néven. Két és fél éves volt, amikor felismerték benne Buddha földi alakját - a reinkarnációban hívő tibetiek szerint ugyanis minden dalai láma egy gyermekben testesül meg újra. Ötévesen, 1940-ben lett Tibet vezetője, a Hó királyságának uralkodója, a tizenhárom emeletes, ezerszobás Ihászai Potala palota lakója. 1950-ben Kína „felszabadította” Tibetet, s neki alá kellett írnia „Tibet visszatérését a Nagy Hazába”. A kínaiak hozzákezdtek a tibeti társadalom és vallás felszámolásához, emiatt 1959-ben felkelés robbant ki, de kegyetlenül leverték, a dalai láma csak nagy szerencsével tudott Indiába menekülni. Tibetben ezután megtiltották a vallásgyakorlást, a templomok, kolostorok nagy részét elpusztították, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárakat felégették. A lámának India azzal a feltétellel adott menedékjogot, hogy nem folytat politikai tevékenységet. Mégis kormányt alakított, majd 1963-ban deklarálta Tibet függetlenségét. Kína ma is szeparatizmussal vádolja, ő azt hangoztatja: csak szélesebb autonómiát követel, nem Tibet elszakadását. A láma a 2008 tavaszán kitört, kíméletlenül levert tibeti zavargások idején az erőszakos cselekmények beszüntetésére szólított fel, békés filozófiájának alapja ugyanis a türelem, a megértés. Az erőszakról azt tartja, ellentmond az emberi természetnek, és nem old meg semmit. A tibeti önégetéseket (2009 óta száznál többen gyújtották fel magukat tiltakozásul) a kulturális népirtás elleni lázadás megnyilvánulásának nevezte. A dalai láma régóta szorgalmazta, hogy a tibeti népnek szabadon választott politikai vezetője legyen, 2011 márciusában bejelentette, hogy visszavonul a politikától, de hangsúlyozta, hogy továbbra is az emigráns tibeti buddhista közösség szellemi vezetője marad. Lemondásával 368 éves hagyomány szakadt meg, amely szerint a dalai láma egy személyben Tibet szellemi és világi-politikai vezetője. A száműzetésben működő tibeti parlament a kormány vezetésével a 43 éves, a Harvard Egyetem jogi karán végzett Lobsang Sangayt bízta meg, ő a tibeti közösség első világi vezetője, aki már Eszak-Indiában, egy tibeti menekültcsaládban született és soha nem járt Tibetben. A dalai láma számos kitüntetés birtokosa. A legrangosabb a Nobelbékedíj, amelyet 1989-ben a világ valamennyi elnyomottja nevében fogadott el. Néhány éve azt mondta, a tibeti népre bízza annak eldöntését, szükség van-e még dalai lámákra, ő arra is készen áll, ha el akarnák törölni az intézményt. Több inteijúban is sejtetni engedte, hogy utódját választani kellene, mint a pápát, és hogy akár nő is lehetne. Az indiai száműzetésben élő tibeti vezetőség viszont úgy határozott, továbbra is a 800 éves módszerrel kell kiválasztani a dalai láma reinkarnációját, arról pedig, hogy újjászületve miként jelenik meg, egyedül a dalai láma dönthet. Kína ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy ő válassza ki a dalai láma utódát. A mosolygós, rendszerint a szerzetesek öltözékét viselő dalai láma hajnali három órakor kel, naponta legalább négy órát meditál, s már a közösségi portálokon is jelen van. Az első számú buddhista vezetőként járja a világot, hirdeti az ökumenikus egyetértést, a jóindulatot a környezet, Tibet és mindenekelőtt a világbéke érdekében. Személyes varázsának hatására világszerte rengetegen tértek át a buddhizmusra, több film is készült róla. Öt éve, néhány nappal születésnapja előtt, ellátogatott a legnagyobb angol zenei és művészeti fesztiválra Glastonburybe, s miután a nagyszínpadon beszédet mondott, a közönség elénekelte neki a Happy Birthdayt. 85. születésnapjára Inner World címmel zenei album jelenik meg, melyen rövid tanításai is hallhatók. (MTI)
