Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)
2020-06-26 / 147. szám
www.ujszo.com | 2020. június 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Index: ameddig lehet Az az újság, amit azonnal megnyitok, ha történik valami a világban SÁNTA SZILÁRD A Index független f“W működése jelenjLA m leg veszélyben A- jKlJKLjI van. Nem vasárnap kezdődött a történet azzal, hogy a szabadindex.eu oldalon a függetlenséget jelző mutató vészjelzést adott le. A nagy étvágyú Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) megalakulása óta, egyes források szerint már korábban, feni a fogát a lapra. A NER tíz évében a médiapiac módszeres átalakítása zajlott, a közszolgálati médiától a megyei lapokig történt az irányba állítás. Az étvágy nem csillapodik, a legzsírosabb falat, az ország legolvasottabb lapja újabb rohamot vert vissza. A vezérigazgató-cserét követően többen fellélegeztek, de a függetlenséget jelző mutató továbbra is a „veszélyben” zónában maradt, az ostromállapot nem szűnt meg. Amennyiben az elmúlt évek történéseit vesszük alapul, akkor optimizmusra nincs ok, hiszen a NER nyomulásának senki sem tudott ellenállni. Ha eldöntetett egy-egy médiatermék (vállalat, intézmény stb.) sorsa, akkor előbb vagy utóbb az eszközt is megtalálta a NER, hogy célt érjen, a lista hosszú és egyre bővül, az Origótól a Magyar Nemzetig terjed. Egyelőre az olvasókat nem sikerült meggyőzni arról, hogy ne az Indexet olvassák, hanem a kormány sikereit és a haldokló liberális demokrácia végnapjait megéneklő kiadványokat, felületeket. A Riporterek Határok Nélkül szervezet minden évben közzéteszi az egyes országok sajtójának szabadságindexét, melyet 43 kritérium alapján határoznak meg. 2019-ben Magyarország a 87. helyet foglalta el, 2010 óta 64 helyet csúszott vissza. (A másik valóságban a propagandalapok bizonyára megmagyaráznák a visszaesés okait: pontatlan kritériumok, támadás Magyarország ellen, bevándorláspárti erők stb.) Görgetem lefelé a Mit jelent nekünk az Index? véleményeket. A lap olvasói küldték be, miért szeretik vagy miért gyűlölik az Indexet. Az Index a mi józan eszünk - úja Grecsó Krisztián. Az utolsó reményem az, hogy az Index létezése van olyan fontos az olvasóinak (nekünk), mint pár éve az intemetadó nemlétezése volt - véli Méri László. Felnőtt életem nagyobbik részét az Indexszel töltöttem - vallja meg Nyáry Krisztián. Az Index az az újság, amit azonnal megnyitok, ha történik valami a világban - mondj a a lapról Ónodi Eszter. És még több tucat vélemény az olvasóktól, hogy miért fontos számukra az Index, miért öröm független, szabad sajtót olvasni. Csak remélni tudjuk, hogy ezek a szösszenetek nem rövid nekrológok és a szabadságbarométer visszatér a független zónába. Ha eszünkbe jut az elmúlt tíz év bármelyik ellenszegüllési kísérlete a NER akaratával szemben, akkor aggodalmunk nem alaptalan. A magyarországi online újságírás legerősebb története az Index, amely folyamatosan a hatalom mohóságának présében küzd a túlélésért. A szabad Index nélkül Magyarország nyomasztóbb hely lenne. A korlátozások veszélyt jelentenek a demokráciára Fenyegetést jelentenek az emberi és politikai jogok érvényesülésére a koronavírus-járvány terjedésének feltartóztatása érdekében elrendelt korlátozások - figyelmeztetett többek között tucatnyi Nobel-díjas személyiség egy csütörtökön közzétett nyílt levélben. Stockholm. A levelet több mint ötszázan írták alá, köztük a Nobeldíjas Lech Walesa egykori lengyel államfő és Szvetlána Alekszijevics belorusz író, illetve Carl Bildt volt svéd külügyminiszter, valamint a korábbi lett és mozambiki elnök, Vaira Vike-Freiberga és Joaquim Chissano. „Még egyes demokratikusan megválasztott kormányok is olyan rendkívüli jogkörökkel küzdenek a világjárvány ellen, amelyek korlátozzák az emberi jogokat és erősítik az állami ellenőrzést, tekintet nélkül a jogi kötöttségekre, a parlamenti felügyeletre vagy az alkotmányos rend visszaállítására vonatkozó időkeretekre” - mutattak rá. „Nem véletlen, hogy a jelenlegi pandémia egy olyan országból indult ki, amelyben elfojtják az információ szabad áramlását, és megbüntették azokat, akik felhívták a figyelmet a veszélyre” - hangsúlyozták Kínára utalva az aláírók. A levelet körülbelül hetven demokráciapárti szervezet is támogatásáról biztosította. (MTI) Az EU lakosainak 5 százaléka nem uniós állampolgár Brüsszel. Tavaly év elején mintegy 21,8 millió nem uniós állampolgár élt az Európai Unió tagországaiban, ami mintegy 5 százalékát jelenti az EU teljes lakosságának - derül ki az Európai Unió luxemburgi székhelyű statisztikai hivatalának csütörtökön közzétett jelentéséből. Az összefoglaló szerint 2019 januáijában 13,3 millió uniós állampolgár, az EU lakosságának mintegy 3 százaléka élt egy másik, nem állampolgársága szerinti EU-tagállamban. Az EU-tagállamokban élő külföldiek többsége nem uniós országok állampolgára volt. A külföldiek legnagyobb arányát Luxemburgban, a legalacsonyabbat Lengyelországban és Romániában jegyezték fel. (MTI) Ennyit az elvekről HEGEDŰS NORBERT A szerdai sajtótájékoztatóján Igor Matovic lényegében kimondta, hogy a cél szentesíti az eszközt: kis túlzással bármire hajlandó, hogy megtartsa a kormányát és folytassa a szent háborúját a korrupció ellen. Akár még azon az áron is, hogy megismétli az előző garnitúra botrányait. Büszkék lehetünk, mert a szlovákiai felsőoktatási rendszer minden szintjére van már egy plágiumbotrányunk Be. Kristúfková, Mgr. Kollár és JUDr. Danko jóvoltából. Amikor a múlt hét végén nyilvánosságra került Kristúfková ügye, még nem sejtettük, hogy pár napon belül a Sme rodina főnöke is hasonló vádak miatt kényszerül majd magyarázkodni. A Denník N kiderítette, hogy Boris Kollár diplomamunkájának több mint fele plágium, a házelnök pedig bőszen tagad. A helyzet azért is különösen pikáns, mert a Sme rodina vezetője a múltban érőteljesen kritizálta Andrej Dankót, Kristúfkovával együtt a leváltását követelték, hazugnak, csalónak, tolvajnak nevezték az SNS főnökét a plágiumbotrány miatt. Nos, Kristúfková visszalépett a kormánybiztosi pozícióból, de Kollár nem fogadja el a vádakat. Úgy tűnik, a házelnökökre más szabályok vonatkoznak. Mindenki lélegzet-visszafojtva várta, mit mond az ügyre Igor Matovic, aki már Kristúfková kapcsán is gyanúsan csendben volt. Az igazság egykori harcosa pedig elhárított minden felelősséget: ő nem boríthatja a kormányt, mert hatalmas válság jön, visszatérnek Ficóék, jön az apokalipszis. Pedig Andrej Danko esetében az Egyszerű Ember is másképp vélekedett: aki plagizál, annak mennie kell, kész. Most viszont a vállát vonogatja és amiatt panaszkodik, hogy ő nem is akart miniszterelnök lenni. Talán fegyverrel kényszerítették? Az is csak téves emlék lenne, hogy Kollárral az elsők között egyezett meg, hiába intette mindenki, hogy ebből baj lesz? Nyilvánvaló, hogy miniszterelnökként az ember nem viselkedhet úgy, mint ellenzéki képviselőként. De ez egy elég egyértelmű eset, az elveket nem lenne szabad ilyen könnyen eldobni. A választói pont azért szavaztak neki bizalmat, mert a személyében látták a garanciát arra, hogy az eddigi módszereknek vége lesz. Ezért kínos ez a habogás. Komoly csalódás és komoly törés. A felelősség vállalása helyett Matovic inkább előállt egy újabb agyament ötlettel és megszüntetné a szlovákiai felsőoktatási intézmények felét. Az igaz, hogy a felsőoktatás reformra szorul, és az is tény, hogy van az országban néhány gyanús „diplomagyártó” intézmény (mint pl. Kollár és Kristúfková szakolcai alma matere). De az oktatási reformnak ne az legyen már az apropója, hogy egy politikus csalt, és rajtakapták. A mi emberünk. Ez az egész reformfolyamat hitelességét kikezdi, még hajói csinálnák, akkor is. Bármelyik tisztességesen dolgozó hallgató vagy tanár jogosan háborodna fel amiatt, hogy egy csaló politikus miatt akarják felszámolni az egyetemét. Azért is különösen fájdalmas ezt a bénázást nézni, mert nagyon egyszerű lenne helyesen cselekedni. Ha Kollár most magától lemondana a házelnöki posztról és hamut szórna a fejére, az még növelné is az ázsióját sokak szemében. A pártját nyugodtan irányíthatná a háttérből, a koalíciós tanácson érvényesíthetné az akaratát. De ha erre magától nem képes, Matovic nyugodtan kivághatná a hisztit, ahhoz nagyon ért, és most minden joga meglenne hozzá. Kollár egy üzletember, nagyon gyorsan kiszámolná, hogy neki nem éri meg kilépni a koalícióból egy ilyen ügy miatt. A kormányfő így hű maradna az elveihez, és erőt demonstrálna a Kollár felé is, akit előbb-utóbb amúgy is meg kell majd reguláznia. Mert az biztos, hogy nem ez volt a Sme rodina utolsó botránya, ezt Matovicnak is tudnia kell. Minden engedménnyel hiteltelenebbé válik a korrupcióellenes harc szlogenje, és ha a miniszterelnök nem vigyáz, a tükörből egyszer Robert Fico arca fog rá visszanézni. FIGYELŐ Alkotmánybíróság: rendben van a NER-módiaóriás Budapest. Nem ütközik az Alaptörvénybe, hogy az összefonódás hatásainak vizsgálata nélkül jöhetett létre a kormánypárti sajtó zömét összefogó Közép-európai Sajtó- és Média Alapítvány - mondta ki az Alkotmánybíróság mindössze két ellenvéleménnyel. Az alapítvány 2018-ban jött létre tíz kiadóvállalat és tévétársaság egyesülésével, amelyeket az értük korábban milliárdokat kiadó tulajdonosok „ingyen felajánlottak”. Az Alkotmánybíróság öt plenáris ülésen kínlódott az üggyel, mire kedden kimondta: nincs itt semmi baj. A határozat messziről indul. Kimondja: „A médiapluralizmus olyan érték, amelynek fenntartása az állam alkotmányos kötelezettsége. A sokszínűség fenntartása érdekében a jogrendszernek intézményi garanciákat kell tartalmaznia, arra viszont a jogalkotónak széles mérlegelési jogköre van, hogy milyen biztosítékait teremti meg a médiapluralizmusnak.” Kétségtelen ugyan, hogy „a kérdéses összefonódás nemzetstratégiai jelentőségűvé történt minősítése miatt egy garanciális elem valóban nem érvényesülhetett”, de van sok más eszköz is. A lényeg: az Alkotmánybíróság „osztja az igazságügyi miniszter álláspontját a tekintetben, hogy a nemzetstratégiai jelentőségű közérdek meghatározása a mindenkori kormányzati szervek hatásköre. Egyértelmű, hogy valamilyen nemzetstratégia helyességének elbírálására, vállalkozások fúziója előnyeinek és hátrányainak mérlegelésére az Alkotmánybíróságnak sem hatásköre, sem eszköztára nincsen.” (hvg.hu)
