Új Szó, 2020. június (73. évfolyam, 125-150. szám)

2020-06-19 / 141. szám

www.ujszo.com I 2020. június 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Miért nem nyert Hillary? Ha propagandát kapunk válaszok helyett, teret hódít a konspiráció Nem követtem az előző amerikai elnökválasztás csatáit, ezért amikor va­laki megkérdezte tőlem, milyen elnök lesz Hillary Clinton, azt válaszoltam, hogy a választást még meg kell nyerni. Az illető csodál­kozva nézett rám. De hisz a fogadó­irodákban négyes szorzóval lehet tippelni a győzelmére! Biztosan megnyeri, mondta, én ismerem a számokat! Én meg az embereket, gondoltam. Hogy végül Trump nyert, attól én még nem lettem USÁ-szakértő, s mert tanulni mindig jó, örömmel mentem el egy annak tartott polito­lógus előadására. Azt vártam, hogy kielemzi az egyik jelölt vereségének és a másik győzelmének okait. Kér­déssel kezdte: ki és miért gondolta, hogy nem Hillary fog győzni. Több diák jelentkezett. Mielőtt azonban válaszolhattak volna, az előadó rosszallóan csóválni kezdte a fejét. Ti tényleg azt hittétek, hogy nem fog nyerni, kérdezte. Ti nem bíztatok Hillaryben? A fiatalok, akik semmi rosszat nem tettek, csupán elhitték, hogy az illető tényleg kíváncsi a vé­leményükre, elbizonytalanodtak, és ezután már nem akartak válaszolni. Egy kivételével. Ő elmondta, hogy nem érti a kérdéseket, hiszen Clinton tényleg nem nyert, és szerinte nem azért nem nyert, mert valaki azt gon­dolta, hogy nem fog nyerni, hanem azért, mert a média egyoldalúan csak mellette kampányolt, és épp ez tette őt hiteltelenné. Közben az előadó egyfolytában csóválta a fejét. Na­gyon mellélőttél barátocskám, felelte végül, de ahelyett, hogy érvekkel cáfolta volna meg ezt a szerinte „mellélövést”, bedobott egy olyan monológot, amit Clinton asszony - akit ő folyamatosan csak Hillarynek említett-kampánystábja is megiri­gyelhetett volna. De hogy miért nem nyert, illetve miért nyert Trump, azt nem tudtuk meg, csak annyit, hogy utóbbit a begyöpösödött fehér ame­rikaiak választották. Az előadás után a többi diák azon csúfolódott a mi politológus hallgatóinkkal, hogy ha ez a politológia, akkor nem értik, miért kell ezt egyetemen tanulni. Egy másik szakértő a biztonság­­politikáról tartott előadást. Tulaj­donképpen a N ATO-tagság előnyeit ecsetelte, sok érdekes és számomra új dolgot is mondott. A probléma akkor kezdődött, amikor a diákok kérdéseket tettek fel. Akkoriban volt aktuális a Skripal-ügy. Az egyik diák megkérdezte, biztos, hogy az oroszok mérgezték meg Skripalékat? A légkör azonnal megfagyott, az előadó korábbi ba­rátságossága ködbe veszett, és szinte rendre utasította a diákot, egyáltalán hogyan tud ilyet kérdez­ni. Hát csak az jutott eszembe, mondta a diák, hogy ha az oroszok akarták őket kinyírni, miért nem Oroszországban tették titokban? Nyugodt, szakértői válasz helyett megkaptuk, hogy sajnos, Európá­ban hagyománya van a kritikus gondolkodásnak, ami nem mindig helyénvaló. Vagyis bizonyos kér­désekre még gondolni sem szabad. S hogy miért jutottak ezek az eszembe? Mert minél inkább nem szabad kérdezni, s minél inkább propagandát kapunk válaszok he­lyett, annál nagyobb teret hódíthat­nak a konspirációk. Amik ellen harcolni akarunk. Kramár intő keze MARTIN VANCO Elkerült bennünket a MeToo-mozgalom, a kultúra némasá­gát nem sikerült megtörnünk. Maros Kramár színész, a bulvársajtónak köszönhetően a nők bálványa, egyik legfertelmesebb teljesítményére ra­gadtatta magát. Nem színészi, hanem bulváros alakítást nyújtott. Az Inkognito című tévéműsorban, kollégái nevetésének kíséretében többször megsimo­gatta a neki háttal álló maszkmester hölgy fenekét. A gusztustalan je­lenet nem volt az adás része, ám a Joj - érthetetlenül - bevágta a végé­re. Gusztustalan volt a színész reagálása is. A frusztrált nőkről hőbör­­gött, akikhez senki sem ér. Nyilvánvaló, hogy sem ő, sem a védelmezői semmit sem értenek. Nem értik, miről szól a globális MeToo nőmoz­galom millióinak üzenete. A MeToo a szexuális zaklatás és erőszak elleni mozgalom. Ereje abban nyilvánul meg, hogy lerombolta az évszázadok óta tartó hallga­tás kultúráját, és az egész világon felbátorította a nőket, hogy beszél­jenek a férfiak okozta traumájukról. A nők traumáinak forgatókönyve hasonló. Nem kívánt érintések, ostoba tréfák, kétértelmű megjegyzések, a férfi túlsúlya nem a testi erősségéből fakad, hanem hatalmi pozíciójá­ból és hatásából. Legyen bár az illető főnök, tapasztaltabb kolléga vagy bármilyen tekintély, akinek ellenszegülni azt jelenti, utólag meg­bosszulja magát, a nő kiesik főnöke és kollégái kegyeiből, kirúgják vagy nyilvánosan zaklatják. A Me Too megmutatta, milyen szégyenteljes mértékben követték el ezeket a munkahelyen és azon kívül. A szlovák szórakoztatóipar is tele van ilyen történetekkel, de a nők egyelőre nem mernek nyilvánosan beszélni róla. Az Inkognitóban vé­letlenül láttunk egy szeletet ebből a világból. A teljes kép sokkal rosszabb. Sajnos, a MeToo-mozgalom valahogy elkerülte Szlovákiát. Nem világosítottak fel bennünket a szexuális zaklatás súlyos követ­kezményeiről, sem a rossz magatartásról. A hallgatás kultúráját csak a nők maroknyi csapata törte meg, és nem biztos, hogy ez elég. A hollywoodi színésznők története túl távol van tőlünk ahhoz, hogy a társadalom újra meghatározza, mi megengedett a nőkkel szemben és mi nem. Az új képletet csupán néhány tudatosabb egyén reflektálja, esetleg a nemzetközi cégek szlovákiai fiókjai, de ezek is inkább a külföldi köz­pont nyomására. Az egész társadalomba még nem jutott el. Ha megér­kezett volna, a Joj egy ilyen helyzetben kirúgja Kramárt a műsorból il­letlen viselkedése miatt. Kramár simogatására most mint intő kézre tekinthetünk, amely eszünkbe juttatja, hogy többet kell tennünk a vi­selkedés új normáinak tartós elfogadásáért. A szerző a Trend munkatársa FIGYELŐ Aranyrudakkal, pisztollyal fotózták le a kormányfőt Bojko Boriszov bolgár minisz­terelnökről furcsa felvételek ke­rültek elő. Az interneten terjedő képeken az alvó kormányfő mel­lett az éjjeliszekrényén egy pisz­toly, és egy nyitott fiókban több köteg 500 eurós, valamint arany­­rudak látszanak. Boriszov szerint politikai ellen­felei lejárató kampányt indítottak ellene. Ezt a kormányfő rendkí­vüli sajtótájékoztatóján jelentette be, amelyen a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kormánypárt vezetősége is részt vett. A miniszterelnök több riválisát is név szerint említette, köztük Bul­gária oroszbarát elnökét, Rumen Radevet is. Azt állította, hogy ép­pen a pilótából lett államfő volt az, aki azt a drónt irányította, amely időnként a rezidenciája fe­lett körözött. Az interneten megjelent felvéte­lek miatt az ügyészség és az álla­mi őrszolgálat belső vizsgálatot indított. (index.hu) Franciaország mindenképpen bevezeti a digitális adóztatást Az európai országok szerint a nagy digitális technológiai cógek - a Google, az Amazon és a Facebook - túl kevós adót fizetnek ott, ahol üzletüket bonyolítják. Franciaország idén megkezdi a digitális adó kivetését a nagy glo­bális technológiai cégekre, függet­lenül attól, hogy az Egyesült Álla­mok részt vesz-e vagy sem az egy­séges nemzetközi megoldásról folyó tárgyalásokon - jelentette be tegnap a francia pénzügyminiszter. Az Egyesült Államok szerdán jelentette be távozását a digitális adó beveze­téséről folyó tárgyalásokról, mivel azokon - Robert Lighthizer ameri­kai kereskedelmi főtanácsadó in­doklása szerint - nem történt előre­lépés. A főtanácsadó ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok a digitális adóztatás terén to­vábbra is az egységes nemzetközi megoldás kidolgozását tartja szük­ségesnek. „Ez provokáció. Az OECD minden tagjával szemben provokáció, hiszen már csak centi­méterekre álltunk a megállapodástól a digitális óriáscégek adóztatásának kérdésében” - nyilatkozta Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter az Inter rádiónak csütörtökön adott in­terjúban. Le Maire leszögezte, hogy Franciaország idén megkezdi az adó kivetését függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok visszatér-e a tár­gyalóasztalhoz vagy sem. Elmond­ta, hogy Franciaország, Nagy- Britannia, Olaszország és Spanyol­­ország Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszternek a tárgyalá­sokról való távozást bejelentő leve­lére adott közös válaszában hangsú­lyozta, hogy a lehető leghamarabb eredményt kívánnak elérni az egy­séges megoldásról folyó tárgyaláso­kon. Az európai országok szerint ugyanis a nagy digitális technológi­ai cégek - elsősorban a Google, az Amazon és a Facebook - túl kevés adót fizetnek ott, ahol üzletüket bo­nyolítják, mivel nemzetközi fizikai infrastruktúrájuk minimális, és pro­fitjukat így a világon szinte bárhová át tudják csoportosítani könyvelés­sel. Franciaország néhány más eu­rópai országgal együtt már bevezet­te ugyan a digitális adót, de kivetését felfüggesztette az egységes globális megoldás kidolgozására az OECD égisze alatt indult tárgyalások ide­jére. Az Egyesült Államok mereven elutasítja minden egyoldalú adó ki­vetését nagy technológiai cégeire addig, amíg a kérdésben nem szüle­tik megállapodás az OECD-ben. Az amerikai kormány az autóimport­vámok megemelését helyezte kilá­tásba, ha egyoldalúan bevezetik a digitális adót. Washington vizsgála­tot is indított ebben a hónapban an­nak megállapítására, hogy a már tíz országban elfogadott digitális adó versenyhátrányba hozza-e az ame­rikai cégeket vagy sem. Ha igen, az Egyesült Államok új vámokat léptet életbe ellenintézkedésként. Fran­ciaország ellen már kezdeményezte is az ellenintézkedéseket, Párizs ezt követően egyezett bele az adó kive­tésének a felfüggesztésébe az egy­séges nemzetközi megoldás kidol­gozásáig. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents