Új Szó, 2020. május (73. évfolyam, 101-124. szám)
2020-05-29 / 123. szám
www.ujszo.com | 2020. május 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Plusz szájz bunkóság Hívták már őket teltkarcsúnak, túlsúlyosnak, újabban óriás méretűek LAMP LZSUZSANNA Kifogyhatatlan kincsesbánya a kövérség témája. Rejtvényt fejtek, s a hozzá tartozó karikatúrán - mondjuk úgy - két sertés, pontosabban egy sertés pár látható. A nő méreckedik és boldogan odakiált a férfinak: „Pompás, megint híztam tíz kilót! ” Ez a megfejtés. A rejtvény csak fél oldalt foglal el. A fölötte levő fél oldalon - mondjuk úgy -jó húsban levő hölgy van. Összehangolt szerkesztés. Ember legyen a talpán, aki a disznót és a nőt nem hozza összefüggésbe. Gyerekkoromban csak két kövér embert ismertem. Tinilányok voltak, testvérek, és imádtak enni. Ezt ők maguk mondták, mint ahogyan azt is, hogy ők kövérek, és ez olyan dicsekvésnek hangzott a szájukból. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy kövérnek lenni jó, s mivel sovány voltam és nem szerettem enni, úgy hidaltam át az egészet, hogy evés után felfújtam az arcomat. Néhány napig csináltam, akkor a nővérem megkérdezte, hogy mi ez a hülyeség. Ez nem hülyeség, én most kövér vagyok, válaszoltam. De aztán abbahagytam ezt az arcfelfúvósdit, mert napokig ezen nevetett a család, az egész udvar, köztük a két kövér lány is. Később persze rájöttem, hogy a kövérség probléma is lehet, főleg miután egyik osztálytársamat orvoshoz kellett hordani, hogy lefogyjon, de nem sikerült neki. Akkor már azt is tudtam, hogy nem fog sikerülni, amíg az anyukája kekszeket meg cukorkát töm a zsebébe, amint azt magam is nemegyszer láttam. De azzal, hogy a kövérség univerzális, tehát időkön, országokon átívelő probléma, nagyjából 10 éves koromban találkoztam, amikor Goya életrajzában olvastam, hogy Álba hercegnő, aki a festő múzsája volt, egész életében a kövérséggel küzdött, vagyis folyton fogyókúrázott, de kevés sikerrel. Majd eljött az az idő, hogy én is egyre kövérebb lettem, és akkor már nem akartam az lenni, és kezdtem érteni Álba hercegnőt, és kezdtem nem érteni az udvarbeli két lányt. Persze később azt is megtudtam, hogy ők miért voltak olyan büszkék a kövérségükre. Mert az anyukájuk a háború alatt éhezett, és szeretetből meg féltésből tömte a lányait, mondván, egyetek, az a jó, hogy kövérek lehettek. Ma már senki nem örül annak, ha kövér, mert ez nem egészséges, és főleg mert nem divat. Mégis egyre több a kövér ember, akiket közben hívtak teltkarcsúnak, túlsúlyosnak, legújabban plusz szájznak, óriás méretűnek. Többségüket bántja a dolog, mások ebből élnek. Sokan maguk tehetnek a túlsúlyról, másoké egészségügyi okokkal függ össze. Egy biztos, döntő többségük nem szereti, ha szembesítik őket ezzel, és a soványak számára kedvesnek tűnő „dagi” vicceken sem tudnak őszintén nevetni. Tapintatlan ember, aki ezt teszi velük. S ha ezt történetesen a kormányfő teszi, aki most épp az országos tiszti főorvos testalkatán viccelődik nyilvánosan, az én szememben egyenesen bunkóság. (Kotrha) Milyen irányt vesz a Smer? Pellegrini, Fico ée a Smer ie válaszút előtt áll. Ha alaposabban boncolgatjuk Pellegrini 6s Fico e heti nyilatkozatait, világos, hogy a Smer történelmi mérföldkőhöz érkezett - vagy új pártelnök fogja vezetni, fennállása óta először, vagy pártszakadás lesz. Robert Ficónál nemcsak a húszéves pártelnöksége van a pakliban, hanem a saját élete és komfortja is, hiszen Matovic kormányfő megüzente neki, a legjobb az lenne, ha szép csendben üldögélne otthon és várná, hogy mikor kopogtatnak be hozzá a NAKA kommandósai - írja a Sme kommentárja. Pellegrini most érzi úgy érzi, ő van a nyeregben, és ez a megérzése ráadásul helyesnek tűnik. Ha az ő jellemével arra a kijelentésre ragadja magát, hogy „Fico, távozz!”, akkor alighanem alaposan feltérképezte az erőviszonyokat a pártban, vagy pedig végleg elszánta magát a harcra, még annak árán is, hogy esetleg rosszul sül el a dolog, és minden hidat feléget maga mögött. Hiszen két éve, amikor a Smer Kassa megyei alapszervezeteiben volt zendülés Fico ellen, nem szólt egyetlen mukkot sem. Viszont ez a második verzió nem sok jóval kecsegtet számára, mert Szlovákiában a „pártütőknek” ritka kivételekkel nem sok babér termett eddig, ha új politikai tömörülést hoztak létre. „Nem kérdés, hogy a Smemek új elnökre lenne szüksége. Hiszen már azok a részvényesek is kicserélődtek, akik létrehozták és bevitték a pártot a politikai piacra” - zárja a lap. (ú) Hány pólusú a világ? FELEDY BOTOND A külpolitikai vitaműsorokban és a vendéglők újranyitott teraszain zajló sörözéseken is visszatérő kérdés, hogy hány pólusú a világ. Az az igazság, hogy a hidegháborús években volt utoljára erre egyértelmű válasz. Másképp fogalmazva akkor volt utoljára értelmezhető a két pólus: szovjetek és megszállt szatellitországaik, illetve az USA és a szövetségesei. Ha 2020-ban elhangzik ez a kérdés, arra vonatkozik, vajon Washingtonnal szemben Peking már képez-e pólust. Nem egyértelmű és már nem is egyszerű erre a válasz. Korábban, a szovjet és az amerikai atomarzenál fej fej mellett növekedett, számában összemérhető volt. A proxyháborúkból mindkét ország kivette a részét. Igyekeztek a táborukba tartozó többi ország társadalmi berendezkedését a maguk képére formálni. Ideológiában és propagandában is egymásnak feszültek. Ehhez képest hogyan fest most a kínaiak felzárkózási kísérlete az USA-hoz? Egyelőre a saját házi tengerükre igyekeznek kijutni, a Dél-kínai-tengerre. A Tajvaniszorosban a kanadai, brit és az amerikai haditengerészet mutatkozik rendszeresen. Tajvan gyakorlatilag a kínai-amerikai viszály Nyugat- Berlinje. Hol vannak még attól, amikor a kubai válság során a szovjetek történelmi közelségbe kerültek ahhoz, hogy az US A-t a saját területén fenyegessék... Gazdaságilag érdekes módon sokkal szorosabban függ a két ország egymástól, mint egykor a két hidegháborús nagyhatalom. Kínának nem lenne érdeke egy amerikai államcsőd, hiszen Pekingben hegyekben állnak az amerikai központi jegybank, a FED által kibocsátott értékpapírok. Az USA ipara pedig még évekig dolgozhat azon, hogy legalább részben kikapcsolja kritikus ellátási láncaiból a kínai részeket. De úgy is mondhatjuk, hogy ha Kína a Kereskedelmi Világszervezet-beli (WTO) tagságával nem kapta volna meg a nyugattól a lehetőséget, úgy a gyors, exportorientált gazdasági növekedése sem tudta volna hozni a számokat. De Kína még mindig egyedül van. Viszonya a szomszédaival legalábbis kétes. Indiával határ menti vitái vannak, Vietnámban és Japánban időnként társadalmi szinten robbannak ki Kína-ellenes megmozdulások, tüntetéshullámok. Néhány érdeke megegyezik Oroszországéval, de nincs szoros katonai szövetség, nem is lesz, ahogy - sok más mellett - például a Sarkkörért folyó küzdelemben fokozatosa ellentétes oldalra kerül Moszkva és Peking. Észak-Korea pedig legfeljebb figyelemelterelésre alkalmas. Az USA ezzel szemben a csendesóceáni régióban mindig számíthat az ausztrál és új-zélandi szövetségre, ahogy Japánra, Dél-Koreára és Tajvanra is. Dolgozik Indián, épp elvesztette ugyan a Fülöp-szigeteket, de ott van Kína határai közelében. Ettől viszont nem bízhatja el magát sem a NATO, sem bármely katonai tervező az euroatlanti térségben. A helyzet az, hogy bár megmaradt ajelentősége a hagyományos katonai erőnek, de felzárkózott mellé a kibertér és a technológiai fejlesztés jelentősége. Ez a két utóbbi pedig összeér az online ipari kémkedésben, tehát abban, hogy a kínai néphadsereg kiberalakulatai munkaidőben lopják a szellemi tulajdonjogot bármely európai vagy amerikai cég informatikai rendszeréből és talicskával tolják haza az igy megszerzett tudást. A vállalati akvizíciók is sokszor hasonló célt szolgálnak. Ez egy aszimmetrikus küzdelem: egyik fél sokat költ olyan kisebb technikai előnyre, amit a másik jóval alacsonyabb költségen ellophat. A hidegháborúhoz képest nagyságrendi a különbség. Az új technológiákban pedig az nyer, aki először építi fel a piacot. Legyen szó az űrben kiépítendő eszközökről, az 5G-ről és az azt követő mobilkommunikációról, vagy akár a tengeralattjáró-hadviselés legújabb fortélyairól. A képlet tehát bonyolultabb annál, hogy egy vagy két pólus van-e. Az euroatlanti térség érdeke a saját erős pólus megőrzése, ezáltal a globális ellátási lánc biztonságának fenntartása. FIGYELŐ Kémkedő galambot fogtak Indiában Pakisztánból átrepült egy rózsaszín galamb Indiába, és ez konfliktust okozott a két ország között, ugyanis kémnek nézték. A befestett galamb lábán gyűrű volt, abban pedig számok, ezért a madárról az indiai fegyveres erők azt feltételezték, hogy a szomszédos ellenséges ország, Pakisztán „küldte át”. Egy rendőr a Times of India című lapnak elmondta, a számok aggodalomra adtak okot, és megpróbálták megfejteni a kódot. India korábban is fogott már el Pakisztánból érkezett, üzeneteket közvetítő galambokat. Időközben azonban jelentkezett egy pakisztáni faluban élő férfi, aki elmondta, hogy a madár az övé és egy közelgő galambversenyre készülnek. A galamb lábán lévő „kód” pedig az ő telefonszáma, biztos akart ugyanis lenni abban, hogy senki nem lopja el az értékes madarat. A férfi kérte Narendra Modi indiai miniszterelnököt, minél hamarabb adják vissza neki a galambját. Pakisztánban nagyon népszerűek a galambversenyek, a győztesek komoly pénzjutalmat kapnak. India és Pakisztán évszázadok óta vitázik a himalájai Kasmír határtérség feletti uralom miatt. Legutóbb szerdán lőttek le a pakisztáni védelmi erők egy felderítő drónt, amely 650 méterre behatolt a pakisztáni légtérbe. (MTI)
