Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-25 / 96. szám

www.ujszo.com SZALON ■ 2020. ÁPRILIS 25. 12 Múzsa koronavírus idején (Somogyi Tibor felvétele) Karanténban a gazdaság „Nagyot fogunk esni, de hamar felállhatunk” egyik hetilap­ban olvasom a sorozatot - persze inter­neten, mert karanténban, sőt karanténláncban leledzek (a velencei karneválról Izraelbe utazván fiileltek le ott 14 napra, s majd onnan az utolsó gép­pel visszautazva, Budapesten nyúlt utánam a karantén-lét), hogy mit olvasnak a magyar írók kényszerű elzártságukban. Persze az olvasás túlzás, hiszen csak rutinosan szán­­kázik végig a szemem a sorokon, mert - lehet, önzőn magamból kiindulva - az érdekelne, hogy az írók mit írnak most, a merőben új, a középkor óta nem tapasztalt helyzetben. Sőt: az még jobban érdekelne, hogy mit nem írnak. Mit hagytak félbe, s milyen gondolatok, tépe­­lődések közepette? Mi lesz most a világgal? Vagy egzisztenciálisabb mohósággal: mi lesz a szakmá­­jukkal/hivatásukkal az ismereden erővel támadó-terjedő ellenséggel szemben viselt háború következ­ményeképp? Hogyan változik a szerepük ebben a katasztrófában? Meg tudnak felelni a még paramé­tereit sem mutató kihívásnak, vagy el kell szenvedniük még a szerep- és funkcióvesztést is az egzisztenciális fenyegetettség tetejébe? Ugyanis, (Cicero kolléga szerint) „háborúban hallgatnak a múzsák”. De. Vajon ezúttal nem hallgatnak-e el örökre? Fókuszáltabban: az idő­nek, amiből mint individuumok s mint alkotók egyaránt kibonta­koztak, most vége szakad, mert hic et mine parancsra „minden­nek más távlatot ad”, (még) nem a „halál”, hanem az előttünk álló néhány hónap vagy év tapasztalata s nemkülönben annak gazdasági és pszichológiai következményei: ami után „semmi nem lesz már ugyanaz többé”. S ezzel minden, amit a kol­légák írtak, s főképp, amit, több­éves vagy csak hetes munkarendjük szerint készültek írni, egy csapásra érvényét és súlyát veszti. Más korszakokban is voltak pa­radigmaváltások, természetes - ún. 1990. április 28., szombat • A Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának elnö­kévé Jakab Istvánt, alelnökeivé Szabómihály Gizellát és Vörös Ot­tót, tudományos titkárává Lanstyák Istvánt választják. 1990 áprilisában • Az Irodalmi Szemle a Szlovák írók Szövetsége helyett a Csehszlo­vákiai Magyar írók Társaságának folyóiratává válik, Varga Erzsébetet pedig Grendel Lajos váltja a lap fő­­szerkesztői tisztségében. • Ladislav Kovác szlovák oktatás-, ifjúság- és testnevelésügyi miniszter a kerületi és járási nemzeti bizottsá­gok oktatásügyi szakbizottságaihoz, valamint a dél-szlovákiai iskolák igazgatóihoz intézett körlevelében felszólítja a címzetteket, hogy ál­lítsák le a közös igazgatású iskolák szétválasztásának előkészületeit. 1990. május 2., szerda • A Szövetségi Gyűlés a bünte­tőtörvénykönyv módosításával „mennyiségiből minőségivé” érő - roppant változások, forradalmak, sokszor gyilkosabbnál gyilkosabb háborúkat is beindítva. Amelyek után nem lehetett a nevetségessé válás ódiuma nélkül olyan hangon, olyan mondanivalóval megszólalni, mint ama nagy változások előtt. Azonban ezek a változás-váltások évtizedek, sokszor évszázadok lassú érlelődése következtében lobbantak be a napon, amelynek évfordulói­ra örömmel vagy gyásszal emlé­kezünk. Feltehetően azért, mert mindezt emberek, illetve emberek társadalmai idézték elő, mert em­berek közti viszonyokból, embe­rek által álmodott és megvalósított technikai vívmányok következté­ben álltak elő. A szakadék, amibe most zu­hantunk, néhány hét alatt nyílt meg alattunk. S csak ahogy ka­paszkodók nélkül pörgünk le az örvénybe, körvonalazódik egyre világosabban, hogy tartamától függetlenül - legyen az néhány hó­nap vagy év - nem élhetünk úgy tovább, hogy a ma belénk hatoló trauma-fenyegetése ne hatványo­­zódna tovább. Ezzel átrendezve a „mindennapi élet” összes dimenzi­óját — amiből automatikusan kö­vetkezik az összes emberi prioritás gyökeres magából kifordulása. An­nál is inkább, mert nem emberrel küzdünk, hanem a természettel, ami már a klímaváltozással (de hir­telen lekerült a napirendről) belen­gette az emberiségnek, a jelenlegi társadalmi és technikai berendez­kedésével szembeni toporzékoló elégededenségét, s most pedig néhány denevér dögletes sárkány­leheletéből kiáramló hadsereg fel­­tartóztathatadan menetelése pusz­tít. S e csapás által vajon milyen bűneinkre kapunk fenyítést? (Ki­től? Ahogy az apokalipszisokban is a létező vagy a választalanságunk teremtette Isten felelőssége is óha­­tadanul felhorgad.) Voltak az emberi történelem­ben eddig is, a mainál gyilkosabb járványok. Azonban nem a meg­betegedések és halálesetek - az elő­zőekhez képest még mindig elenyé-Csehszlovákia területén eltörli a halálbüntetést. • Az Új Szó fejlécén ismét megvál­tozik a felirat, a lap fiiggeden napi­lapként határozza meg magát. 1990. május 3., csütörtök • A Szövetségi Gyűlés módosít­ja az alap- és középfokú oktatási rendszerről szóló alkotmánytör­vényt. A módosított oktatási tör­vény növeli az iskolák önállósá­gát, tízről kilenc évre csökkenti a tankötelezettséget, s lehetővé teszi alap- és középfokú egyházi és ma­gániskolák, valamint nyolcosztá­lyos gimnáziumok létesítését. sző - száma a fenyegető, hanem a környezet, amiben zajlik. A globális bekötöttség és függőség, aminek a hosszú távú hatásai lehetnek pél­dátlanul rombolóak, mert az éppen a hosszú és kényelmes életet szolgá­ló technikai fejlettség révén - nem kevés paradoxonként - képes totá­lis eredményességgel visszarepíteni egyfajta sci-fi-sített középkorba. Abba az új elbeszélésbe, ahol az írónak - akit kétezer éve ismerünk karaktere általánosítható jellemzői­vel - nem lesz szerepe. Vagy, ha újra szerepet osztanak neki, az biztos nem az lesz, amit eddig ismertünk. Hanem mi? Ez az, amit nem tudni, ez az, amire most oly türelmedenül várom a választ. Vajon hogyan vé­lekednek erről a kollégák a lehet, Titanic-órákban. Három hete az elmélyültségnek kedvező izraeli karanténban — az országban akkor 17 pozitív tesz­tet, Magyarhonban 3-at vagy 4-et regisztráltak - az antológia ösz­­szeállító sürgetésére megírhattam két Trianon centenáriumára írt cikket, zsidó (s vele óhatadanul a holokauszt) szemszögből. (Kettőt is, mert az első elkanyarodott ön­életrajzi vizekre, a kén „tudós” esszé helyett.) Két hét múlva már biztos nem tudtam volna kipréselni ma­gamból ezeket az írásokat. Ugyan­is mindkét katasztrófa fájdalma és színei oly hirtelen megfakultak az újnak a rohanó árnyékot vető elsö­­tétülésében. Az én pszichémben - és feltehetően a megcélzott olvasó­éban. A mai pszichémben, s a mai olvasóéban. S az a kérdés, hogy az új trauma gyomrozása után a régi begyógyuladan traumák és „kollek­tív emlékezetek” vajon visszanye­rik-e az (akárcsak még egy hónapja érzékelt) eredeti vagy ahhoz közeli sajgásukat, diskurzust generáló mi­voltukat. A Trianon antológia június ele­jei megjelentetése - hál’istennek nem az én fejfájásom, hogy lesz-e addigra nyomda, terjesztés. S per­sze: érdeklődés, ami a könyv ösz­­szeállítása pillanatában a kiadó számára bombasikerrel kecsegtetett intellektuális s talán anyagi vonat-1990. május 5., szombat • Zselizen tartja nyilvános, III. országos közgyűlését a Független Magyar Kezdeményezés, amely egyben a mozgalom kampánynyitó nagygyűlése is. 1990. május 7., hétfő • Az FMK Ügyvivői Testületé ál­lásfoglalást ad ki a csehszlovákiai magyar felsőfokú oktatásról. Ebben elutasítja a kérdés kampányeszköz­ként kezelését, s leszögezi, hogy tá­mogatja ugyan egy magyar nyelvű felsőfokú oktatási intézmény létre­hozását, a Jókai Mór Egyetem alapí­tására benyújtott törvénytervezetet kozásban is. Az áprilisi Könyvfesz­tiválra magam is ősz óta gőzerővel készítek munkatársaimmal négy könyvet, plusz a Múlt és Jövő új számát. (Benne Konrád György­re emlékezik hat jeles szerző.) Egy könyvnél (Lengyel András: Ignotus Hugó tanulmányok, Modernizáció a pallérozódás és a barbarizálódás sodrában) a szerző súlyos betegsége miatt is - ugyan megnyomtam a nyomdagép gombját, noha a sajtó­példányokat sem tudom eljuttatni a szerkesztőségekbe, akiknek most kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy recenzálják. A saját munkatársaimnak azt kommu­nikálom, hogy minden a szokott menetrendben menjen a nyomdai leadásig, hogy késedelem nélkül lehessen a járvány lecsengése után előállni velük. De magamnak mit mondok? A készülő „projectek”-nek lesz-e addig aktualitásuk? Aktualitás alatt valami egészen mást értve, mint amit a fogalomnak tulajdonítunk. Az újrakezdő helyzetet, amiből ki­hullhat mindaz, aminek aktualitás­hitében eleddig éltünk és tevékeny­kedtünk. Az szép, hogy az írók olvasnak, de ez, ha valamikor, akkor most, a magánügyük. Ha ügyük van, ha valamikor, akkor most az írás. Még ha az lehetetlen is. Hogy ebbe már most beletizedelődünk, az biztos­nak tűnik. Ugyanis nekünk is olyan pa­radigmáknak ellenálló tesztek és vakcinák kidolgozásával kell fog­lalkoznunk itt és most, amelyekkel a vesztegzár feloldása után karan­ténjainkból előmerészkedve előáll­hatunk, s amelyről az gondoljuk, hogy új-aktualitásuk okán érvénye­set nyújthat a szintén „szerte néz és nem leié” kételyektől szédült, új életükbe kezdő olvasóknak. Ezeket a teszteket és vakcinákat hogyan is ismerném. Csupán azt tudom-érzem, hogy csak ezek elő­állításáról érdemes eszmét cserélni. Budapest, március 17-18. Kőbányai János azonban politikailag előkészíteden­­nek és szakmailag hiányosnak tartja. 1990. május 8., kedd • • Nagyváradon püspökké szentelik lökés Lászlót. A püspöki beiktatás szertartását Mikó Jenő pozsonyi lel­kész, a szlovákiai református keresz­tyén egyház püspöke végzi. 1990. május 10., csütörtök • Pozsonyban Gálán Géza kiadá­sában és szerkesztésében Lehetőség címmel útjára indul az első magyar nyelvű magánkiadású hetilap. (Összeállította Popély Árpád) A koronavírus-jár­­vány nem csak egészségügyi, de gazdasági szempontból is átírja az életünket. Egyrészt azért aggódunk, hogy ne betegedjünk meg, másrészt az egzisztenciánkat féltjük, mert az elmúlt hetekben számos ágazat állt le teljesen, mások a bevételek komoly csök­kenésének következményeit nyö­gik. Odor Lajossal, a Szlovák Nemzeti Bank alelnökével arról beszélgettünk, mennyire mély nyomot hagy ez a kényszerleállás a gazdaságban. Ön eredetileg Richard Sulik gazdasági válságstábjának a tagja lett volna, de miután a kormányfő létrehozta a sajátját, a gazdasági miniszter visszalé­pett. Lehet egyáltalán tudni, ki viszi a prímet gazdasági kérdésekben, vagy az a bizony­talanság, ami kívülről látszik, belülről még inkább érezhető és a gazdasági folyamatokra is hatással van? Sokkal jobb volna az egységes és egyértelmű kommunikáció, de azt is el kell mondani, hogy a kormány nem hagyta teljesen magára a gazdaságot, és elfoga­dott bizonyos segélycsomagokat. Másrészt viszont több pénzügyi és gazdasági szakemberrel együtt kifogásoltuk, és ezt nyűt levélben is megfogalmaztuk, hogy a gazdasági segélyprogramok­nak gyorsabban kellene életbe lépniük, mert aki gyorsan ad, az kétszer ad. Az egészségügyi és járvány­ügyi szakemberek által kidolgo­zott terv szerint négy szakasz­ban, az új fertőzöttek számának növekedésétől függően nyitnák meg az üzleteket és szolgáltatá­sokat. Gazdasági szempontból mennyire elfogadható ez a koncepció? A terv alapfilozófiája teljes mértékben megegyezik a gazda­sági szakemberek által javasolt stratégiával. Kisebb-nagyobb eltérések csak az egyes ágazatok nyitási sorrendjében vannak, de továbbra is intenzív a kommuni­káció a két tábor között. A Pénzügypolitikai Intézet prognózisa szerint Szlovákia gazdasága 7,2 százalékkal esik vissza. Ez nagyon rossz szám? A Szlovák Nemzeti Bank elő­rejelzése 10 százalékos csökkenést sem zár ki, de a számok a járvány­ügyi helyzettől függően hétről hétre változhatnak. A helyzet súlyos lesz, nagyot fogunk esni, de hamar felállhatunk. Amilyen gyors a zuhanás, olyan gyors lehet a fellendülés is, és egy év múlva nagyjából visszakerülhetünk a mostani szintre. A folytatásban olyan kérdéseikre is választ találnak például, hogy Mennyiben ha­sonlít ez a mostani helyzet a 2008-as gazdasági válsághoz? Miért nem ellentmondás az, hogy a szakemberek jövőre a gazdaság növekedését jelzik előre, ugyanakkor 10-12 szá­zalékos munkanélküliséggel számolnak? A közgazdászok ma már sokkal többet beszél­nek az újraindításról, mint az átvészelésről, mi legyen ilyenkor a meghatározó: a járványügyi vagy a gazdasági helyzet? Ami a jövőt illeti, a mostani tapasztalatok tük­rében mennyire kell átstruk­turálni az ország gazdaságát? Elősegítheti ez a helyzet, hogy az oktatásügyben, egészségügyben vagy akár az iparban gyorsabb és mélyebb reformok menjenek végbe? Akinek részvényekben, befek­tetésben van a megtakarítása, az most gyorsan vegye ki a bankból, ami megmaradt, vagy ne essen pánikba, és vár­ja meg, amíg felfelé indul a görbe? Mikor mehetünk újra tömegrendezvényekre? Vrabec Mária A teljes interjút elolvashatják a Vasárnap keddtől, április 28- ától kapható számában A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE Az FMK képviselőjelöltjei a zselizi kampánynyitó nagygyűlésen (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents