Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-25 / 96. szám
16 SZALON ■ 2020. ÁPRILIS 25. www.ujszo.com A koronavírus-járvány kiváltotta korlátozó intézkedések az élet minden területén éreztetik hatásukat. Ez alól a nyomtatott sajtó sem kivétel, sőt, a megszorítások és a negatív hatások nagyon gyorsan elérték a médiapiacnak ezt a részét is. A szerkesztőségek igyekeztek gyorsan és rugalmasan reagálni a hirtelen előállt, új helyzetre. Napilapunk a Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesületének (MIDAS) a tagja, több mint két tucat lappal egyetemben. A szervezethez tartozó szerkesztőségek a szigorítások és korlátozó intézkedések bevezetésekor is tartották a kapcsolatot egymással, megosztották tapasztalataikat és f helyzetképet adtak a megváltozott állapothoz igazított újságírói munkáról. A hozzánk érkezett jelentésekből válogattunk. A cikk megjelenésékor már 44. napja otthonról, home office-ból készül az Új Szó. A szerkesztőséget március 12-én lapzártakor hagyták el a kollégák, azt követően, hogy a frissen megválasztott miniszterelnök arra kérte az országot, hogy fokozottan vigyázzunk egymásra, és bejelentette a szigorításokat, amelyek megtörték a mindennapok ritmusát, megbénították a gazdaságot és az állampolgárokat az értékek átértékelésére késztették. Az azóta eltelt másfél hónap példátlan a napilap bő hét évtizedes történetében. A szerkesztőség a digitális térbe költözött, a tervezés, a kapcsolattartás telefonon, mailben, chatcsoportokban szerveződik. A laptop és a telefon már korábban hozzánk nőtt, de a karantén-létben ezek nem pusztán eszközök, hanem hálózatokba kapcsolt kiterjesztéseink. A lapstruktúra és a tematika gyorsan alVideókavézással erősítik a társas kapcsolatokat újságíróból álló szerkesztőség ottkalmazkodott a megváltozott élethez, rovatokat gondoltunk újra, hogy friss, tájékoztató cikkekkel teli és élvezetes legyen a napilap. A szokadan körülmények ellenére azonban van, ami nem változott, maradtak biztos pontok: olvasóink figyelme, hűsége és visszajelzései még mindig hatalmas energiát képesek mozgósítani. Március közepe óta ugyancsak otthonról készül Észak-Németországban a dán kisebbség napilapja, a Flensborg Avis. A napilap oldalszámát 16-ra csökkentették, de sokkal több cikket jelentetnek meg online, mivel hirtelen megugrott az online olvasók száma. Örömteli hír, hogy minden nap új előfizetők és támogatók érkeznek, azonban hatalmas érvágás, hogy a hirdetési piac gyakorlatilag összeomlott. Ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy a dán parlament 25 millió eurós támogatást szavazott meg a médiának, hogy átvészelje a nehéz időszakot. Viszonylag zökkenőmentesen alkalmazkodtak az új környezethez a Cesky Tesín-ben megjelenő lengyel Glos munkatársai. Ennek egyik bizonyítéka a karantén első napjaiban az otthonról dolgozó újságírók szájmaszkos fényképe volt a címlapon. A nyomtatás és a terjesztés körüli kezdett nehézségeken már túl vannak. A tartalmat is a karanténhoz igazították: rendezvények és események híján több véleménycikket közölnek. Nem aggódnak a jövőt illetően, mivel olvasóik többsége stabil előfizető. A járvány kirobbanásakor válságstáb léterhozásávál reagált Finnország svéd nyelvű napilapja, a Hujvudstadsbladet. A válságstáb gyors döntéseket hozott arról, hogyan kezeljék a válságot. Az ötven honról kezdett dolgozni. Időnként felbukkantak kisebb nehézségek, de az átállás simán ment, tájékoztatott Tommy Westerlund, a lap munkatársa, korábbi főszerkesztője, aki elárulta, hogy a közös videókávézásokat tartanak, hogy ezzel is erősítsék a kapcsolattartást távmunka közben. A katalán Regió7 szerkesztősége Manresában, Katalónia szívében van, amely a járvány által veszedelmesen sújtott terület. Éppen ezért a szerkesztőség munkáját nagyban befolyásolja a szigorú kijárási tilalom. Március 9-én már látni lehetett, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint amire Spanyolországban fölkészítették a lakosságot. Az újságírók fokozatosan hagyták el az irodát, március 13. és 16. között a szerkesztőség fele átállt távmunkára. Két nappal később az 55 fős csapatból már csak hatan jártak be dolgozni, majd ez a szám négyre apadt. Az újság minden nap megjelent, de a koordináció fárasztó, és sok energiát felemészt. A kisebbségi lapok - a nagy, vezető lapokhoz hasonlóan - a sokféle akadály ellenére Európa-szerte igyekeznek továbbra is naprakész, érdekes tartalmat előállítani és hasznos információkkal ellátni az olvasóikat, hiszen a pontos, hiteles tájékoztatás szerepe válsághelyzetben felértékelődik. A társlapok kollégái komorabb leveleiket is optimistán zárták, bíznak a válság leküzdésében és az olvasók támogatásában. Sánta Szilárd Halottak és élvezik Nem gondoltam volna, hogy a zseniális humorú Hétköznapi vámpírok című film sorozatként is megállja a helyét, azt meg pláne nem, hogy egynél több évad is van benne ióta az új-zélandi Taika Waititi a Marvei univerzum része lett, szinte nincs olyan geek, aki ne ismerné a nevét. Waititi azonban nem szuperhősfilmekkel, hanem sajátos humorú kis vígjátékokkal alapozta meg a hírnevét, melyek közül a legismertebb a Hétköznapi vámpírok, egy aranyos és ödetes kis mockumentary, ami A Hivatal kamerába beszélős, áldokumentarista stílusában mesélt néhány vámpírról, akik Wellington városának egyik jókora házában költöztek össze, hogy egymás társaságában elviselhetőbbé váljon az öröklét. A film kompakt kis másfél órás szórakozást nyújtott, viszont nem hagyott hiányérzetet az emberben: se folytatásra, se tévésorozat-változatra nem vágytam utána. Utóbbi azonban mégis megszületett, és annyira szkeptikus voltam, hogy az első évadot annak idején meg sem néztem. Most jött a második, én pedig valami vidám néznivalóra vágytam, és Jemaine Clement és Taika Waititi sorozata ezt meg is adta nekem. A jó hír az, hogy a Hétköznapi vámpírok sorozatváltozata azoknak is szórakoztató, akik annak idején látták a filmet, és azoknak is, akik most először merülnek el a vámpírlakótársak csodásán abszurd, kellően fekete humorú világában. Az alkotók nem ugyanazokat a poénokat pufogtatják el újra, a helyszín pedig most nem Wellington, hanem az Egyesült Államok, és azon belül is Staten Island lett, ami már önmagában frissességet hoz a sorozatba. A karakterek sem ugyanazok, bár akadnak hasonlóságok a filmes változataikkal. Az első évad számomra legszuperebb újdonsága Colin Robinson, az ener- I giavámpír volt, akinek szűperké- I pessége, hogy annyira fárasztó, I hogy még a vámpírok energiáját is képes elszívni. Az alkotók most is remekül játszanak a gótikus horrorelemek és a valóság bizarr keverésével: csodás ödet, hogy például szüzeket vadászni pont szerepjátékosok közé mennek, a sztár cameo-k pedig szintén sokat dobtak az összképen. A második évadra a széria szerencsére nem fulladt ki, sőt azáltal, hogy a vámpírokról az ember familiárisokra került át a reflektorfény, új lendületet kapott. A Harvey Guillén által mesterien alakított, gazdái által csúnyán elnyomott Guillermo gyakorlatilag főhőssé válik a folytatásban, és az egyik legizgalmasabb új karakter szintén egy familiáris, a Haley Joel Osment által játszott Topher lett. Egészen hiheteden, hogy A hatodik érzék ártadan szemű kisfiújából milyen remek és sokszínű karakterszínész vált. A poénok a folytatásban sem fáradtak ki (például vámpírjaink kapnak egy elátkozott levelet, melynek a feladója Mailer Daemon...), és az alkotók továbbra is pazar érzékkel adják vissza az öröklét mérheteden unalmát. Messze nem olyan újszerű és ödetes a Hétköznapi vámpírok sorozatként, mint annak idején filmként volt, hiszen nagyrészt az ott bejáratott formulát viszi tovább, de étződik rajta, hogy nemcsak azért csinálták meg, hogy egy újabb bőrt húzzanak le a témáról. Tóth Csaba
