Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-16 / 88. szám

www.ujszo.com | 2020. április 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Felkészül: Afrika Beláthatatlan folyamatokat indíthat el a vírus a fekete kontinensen FELEDY BOTOND Pontosabban felkészül-e Európa. Afrika miatt ed­dig azért aggódtunk, hogy az emberkereskedő háló­zatok ezrével hozzák északi partjai­ra a menekülni vágyó szubszaharai lakosokat. A járvány az egész afri­kai geopolitikai kihívást felgyorsít­ja, és kérdés, hogy a maguk problé­máival küszködő euroatlanti orszá­gok készek-e ezzel megküzdeni. Az afrikai kontinensen egy hóna­pos csúszással hozták meg az óvin­tézkedéseket, és sem az állami költ­ségvetések, sem a lakosság nincs olyan helyzetben, mint mifelénk. Az első számok érkeznek a napok­ban az afrikai országokból, ám a széles körű tesztelés hiánya és a gyér egészségügyi infrastruktúra miatt csak tippelhetünk, milyenek lehetnek a valós adatok. Egyes közép-afrikai országokban még élénken él az ebolajárvány emléke, hiszen alig pár éve, hogy megállí­tották (Kongóban azóta volt újabb hulláma, amiről a világsajtó nagy része lemaradt...). Egyes régiókban így még állnak a szeparációs házak, amelyeket újra használni tudnak, ám a legtöbb helyen nincs meg a városi kultúrája annak, hogy mit kezdjen a lakosság a járvánnyal. Az afrikai korfa jóval kedvezőbb az európainál: míg nálunk a lakos­ság 43 százaléka 50 év fölötti, ott csupán 19 százaléka. Tehát a legve­szélyeztetettebb idős korosztály arányaiban jóval kisebb. Ugyanak­kor nem ismerjük még a vírus összes tulajdonságát, és azt sem szeret­nénk, hogy sok millió újabb lehető­sége legyen a mutálódásra minden egyes fertőzöttnél, ezért az afrikai országok is beálltak a karanténnal és a határok, légi folyosók lezárásával járó intézkedések mögé. Ám ahogy a világgazdaság visszaváltott, azt azonnal megérez­ték a még gazdagabbnak számító afrikai országok is. Hiszen olajból élnek (Nigéria, Kamerun, Gabon vagy Angola), vagy ásványi nyers­anyagokból (Zambia, Kongó). Zu­han a kereslet, az ipari termelés le­áll, és nemcsak az európai és kínai karantén idejére. Valószínűleg las­san kúszik majd újra felfelé a keres­let, ez pedig egyenlő lehet egyes af­rikai országok nemzeti tragédiájá­val, hiszen nincsenek a közel-keleti országokhoz mérhető tartalékaik. E bevételekből fizetik - az uralkodó elit szinte mindenhol elképesztő korrupciója mellett - sok esetben az élelmiszerimportot, az egészség­­ügyi eszközök beszerzését, az ener­giaimportot. Akár afrikai nagyvá­rosokban is ellátási problémák jö­hetnek, és ez beláthatatlan folya­matokat indíthat el: vándorlást, a helyi természeti erőforrások felélé­sét, külföldiek elleni fellépést, fosztogatást, külföldi társaságok kisajátítását és radikális rezsimvál­­tásokat. Becslések szerint Afrika egyes helyein akár a munkaképes lakosság 80 százaléka a szürke gaz­daságban dolgozik, napi, feketén kapott jövedelemért. Ez azt jelenti, hogy ha bármi miatt leállnak a vál­lalatok, akkor az ily módon foglal­koztatott tömegek villámgyorsan nagyvárosi nincstelenekké válnak. Ha folytatnánk a gondolatmenetet, a bűnbakkereséstől a politikai radi­­kalizáción át az összeomló államo­kig nagyon széles a spektruma a kedvezőtlen forgatókönyveknek. A kérdés tehát az, hogy miközben a fejlett világ a maga halottjaira fi­gyel, tud-e annyit előre tervezni, hogy a saját érdekében mégis be­fektet Afrikába ezekben a vészter­hes hónapokban. A stabilitás meg­őrzése geopolitikai érdek. Az pedig európai érdek, hogy az uniós tagál­lamok lépjenek fel stabilizáló erő­ként, ne pedig olyan államok, me­lyekkel amúgy is vetélytársak va­gyunk a nemzetközi politikában. Ha nincs szájmaszk, a búvármaszk is jó. Bevásárlás Santiago de Chile egyik piacán. (TASR/AP-felvétel) Két év távolságtartás? Akár 2022-ig is szükség lehet a társadalmi távolságtartásra - állítja a Science folyóiratban megjelent tanulmányában az amerikai Harvard Egyetem tudóscsoportja. A járványügyi szakemberekből, biológusokból, orvosokból álló cso­port kutatási eredményei szerint sza­kaszosan és különböző intenzitással, de továbbra is szükség lesz a társa­dalmi távolságtartásra, hogy ne tör­jön ki újabb járványhullám. A tudó­sok abból a feltételezésből indultak ki, hogy a mostani járvány is idényjel­legű, mint a koronavírus többi fajtája által okozott, vagy akár az egyszerű influenza. Csakhogy a szimulációs kísérleteknél kiderült, hogy a SARS­­Cov-2-nek több ismeretlen jellemző­je van. Nem sikerült még megállapí­tani például, hogy az egyszer már fel­gyógyult betegnél kialakul-e immu­nitás, és ha igen, mennyi ideig tart. „A társadalmi távolságtartás időn­kénti bevezetése valószínűleg nem lesz elég ahhoz, hogy a vírus az Egye­sült Államokban megmaradjon a kórházak intenzív osztályain belül” - mondta Stephen Kissler biokémikus­matematikus. Gyógyszer hiányában „kétségtelenül szükség lesz” a társa­dalmi távolságtartásra. A kutatócsoport szerint a távolság­­tartást csakis akkor lehet mellőzni, amikor felfedezték a hatékony keze­lést vagy a védőoltást, addig változó helyeken, változó időtartammal, de muszáj lesz fenntartani. Marc Lipsitch járványügyi szak­ember arról beszélt, hogy a távolság­­tartás felfüggesztése közötti idősza­kokban a járvány nemcsak fellángol, hanem minden alkalommal hevesebb és pusztítóbb lesz, és a vírus egyre szélesebb körben, a fiatalok között is szed áldozatokat. Ez azonban lehe­tővé teheti a népesség csoportimmu­­nitásának vagy a kollektív immuni­tásnak a kialakulását is. (MTI) Karanténba Matoviöcsal! HEGEDŰS NORBERT Kormányfőnket hallgatva egyre többször merül fel bennem: talán jót tenne neki, ha elzárnák őt néhány napra az egyik ka­ranténközpontban. A dolog természetesen kivitelezhetetlen, pedig számos pozitív hozadéka lenne, tehát játsszunk el a gondolattal. Egyrészt végre kipihenhetné magát: az elmúlt hetekben ren­geteget dolgozott, ülések, meetingek, sajtótájékoztatók, ráfér egy-két sza­badnap. Mindannyian tapasztaljuk, hogy minél több koronavírussal kap­csolatos hírt, elemzést olvasunk, annál jobban elfog a pánik, maga alá te­met a kilátástalanság és a reménytelenség érzése. Ennek kivédése érdeké­ben sokan egyszerűen felhagytak a hírfogyasztással: csak minimális mér­tékben tájékozódnak, mert egyszerűen elegük van a stresszből. Gondol­junk bele, mit érezhet Igor Matovic. Kormányfőként ezt egyszerűen nem teheti meg, folyamatosan öntik rá az új információkat és statisztikákat, ne­ki pedig döntéseket kell hoznia, ezeken a döntéseken pedig életek múlnak. Azt el kell ismernünk, hogy az óriási nyomás ellenére Matovic (és Szlová­kia) eddig elég jól teljesít. De ezt nem lehet sokáig bírni. Amikor Matovié beköltözik a karanténközpontba, egy időre a telefonját is elvenném tőle. Persze csakis az ő érdekében, ahogy ő is csak a mi érde­künkben tartja továbbra is lefagyasztva az országot. Ha ugyanis nincs nála a telefonja, nem kezdeményezhet zéró bizonyíték alapján nyilvános lin­­cselést a közösségi hálón. „Önök szerint milyen büntetés lenne igazságos egy olyan ember számára, aki időseket gondoz egy otthonban, és eltitkolja, hogy például Olaszországban töltötte a szabadságát?” - kérdezte követőit Matovic. A bazini idősotthon esete sajnálatos és ki kell vizsgálni, de az biztos, hogy a büntetés mértékét nem egy facebookos szavazáson kell el­dönteni. Szeretném azt hinni, hogy a miniszterelnök csak pillanatnyi fel­­indultságában posztolt, de a bejegyzés még mindig ott virít az oldalán, így ennek elég kicsi az esélye. Nem más ez, mint meghívó boszorkányüldö­zésre. Szlovákia lakossága nagyon sokrétű, így a járvány okozta helyzet is sokféle választ szült. Volt, aki a legjobb arcát mutatta: a szolidaritásnak és az önkéntes segítségnek számos szép példáját láttuk az elmúlt napokban. De a stresszhelyzet egyesekből a kevésbé vonzó tulajdonságokat hozta elő: bizalmatlanságot, önzést, vádaskodást is látunk eleget. Vészhelyzet­ben ezek is természetes reakciók, ezért nagyon nem mindegy, hogy az or­szág vezetője melyik reakcióra játszik rá. Mert ha ő farkast kiált, nagyon sokan gondolkodás nélkül követni fogják. Úgyhogy ráfér a pihenés. Mivel a bősi központban vadidegeneket zárnak össze egymással, lenne lehetősé­ge szocializálódni, ismerkedni. Lehet, hogy koalíciós barátját, Richard Sulíkot is bezárhatnánk vele, mivel a múlt héten kiderült, hogy neki is gondjai vannak a közösségi háló felelős használatával. Bősön nem kéne Facebookon üzennie Matoviénak: megbeszélhetnék a szobában. Ráadásul pár napra egyszerű, hétköznapi emberekké válnának, megtudhatnák, ho­gyan éljük meg mi a világjárványt. Umberto Eco egyik írásában (Hogyan kezdi ki a demokrácia a demokráciát?) levezeti, hogy a mai vezetők szinte semmit nem tudnak a saját választóik életéről, mivel a hatalom birtokosai­ként szükségszerűen egy burokban élnek. „Minél nagyobb felelősséggel viseltetik valaki a világ iránt, annál valószínűbb, hogy semmit nem tud ró­la” — írja az olasz professzor. Pár nap karantén ezt a paradox helyzetet nem oldja fel, de rést üthet a pajzson - és ez is több a semminél. Áz ország lakosságának nagy része lassan egy hónapja él bezárva, ha a kormányfő is kipróbálná a dolgot pár napra, talán jobban megértené őket. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy oldjuk fel az összes korláto­zást - nem, ezt döntsék el a szakértők. De pár nap karantén után, talán az Egyszerű Ember is jobban meggondolná a jövőben, hogy mit beszél és mit posztói, így a már létező problémák mellé nem kreálna újakat. FIGYELŐ Menekült orvosok segítsenek Az Európa Tanács és az ENSZ arra szólította fel az EU-tagállamokat, tegyék lehetővé, hogy a menekül­tek között lévő egészségügyi szak­emberek részt vegyenek a koronavírus-járvány leküzdésében. A nyilatkozat szerint sok európai ország továbbra is nehezen küzd meg a koronavírus okozta válság­gal. Ezért arra hívták fel a figyel­met, hogy az Európában tartózko­dó menekültek és menedékkérők között egészségügyi végzettséggel, megfelelő képesítéssel és tapasz­talatokkal rendelkezők is vannak, akik bekapcsolódnának a járvány elleni küzdelembe. Az egészségügyi szakma szigorú szabályozásait figyelemebe véve a nyilatkozattevők arra kérték az il­letékes nemzeti hatóságokat, hogy járuljanak hozzá a munkavégzés­hez szükséges engedélyek meg­adásához. (MTI) Bírálat a kínai kommunistáknak Több mint száz politikai szereplő, tudós és aktivista szerte a világból nyílt levélben bírálta a Kínai Kom­munista Pártot (KKP) a korona­vírus-járvány kezelésének módja miatt. Az európai, amerikai és ausztráliai akadémikusok, jogá­szok, elemzők mindenekelőtt a „félelem kultúráját” vetik a KKP szemére. Azt, hogy elhallgatott a világ elől a járvány elleni küzdelem szempontjából létfontosságú in­formációkat. „A KKP miatt az Egészségügyi Világszervezet kez­detben alábecsülte a vírus veszé­lyességét”- áll a levélben. Peking számos orvost, tudóst, újságírót hallgattatott el, akik a párt közlése­itől eltérő véleményt hangoztattak. , .Mindenkit veszélybe sodort Kína autokrata rendszere, amely min­dent, még az emberek egészségét­­politikai szempontból mérlegel” - olvasható a levélben. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents