Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-14 / 86. szám

www.ujszo.com | 2020. április 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Oda szeretnék elutazni Jött a sonkaszeletelés, LAMPL ZSUZSANNA Különleges húsvét volt ez a mostani. A gyere­kek a városban, mi fa­lun. Köztünk áthágha­tatlan határ, amit egy hónappal ez­előtt önként szabtunk magunknak, hogy még véletlenül se terjedhessen közöttünk a kór. Ahhoz képest, hogy azelőtt gyakran szoktunk ta­lálkozni, egészen jól viseltem ezt a „karantént”, mert az ember racio­nálisan meg tudja magának magya­rázni, hogy mit miért tesz. De ami­kor szombaton este felszeleteltem a korábbiaknál jóval kisebb húsvéti sonkát, azért belém mart a szomo­rúság. Pe.dig különlegesen szép volt ez a szombat. Délután felhívott egy ba­rátnőm, akivel két éve egy kalábriai utazáson ismerkedtem meg. A fil­mek és a vándorlás szeretete hozott össze bennünket, legalábbis elsőre úgy tűnt, de aztán kiderült, hogy ő amikor belém mart a szomorúság nekem ritka lelki rokonom. Meg­kérdezte, legközelebb hova me­gyünk. Hát hova. A másik szobába. Ezután interneten keresztül be­kapcsolódtam a feltámadási szent­misébe, amely a szomszédban levő templomban zajlott. Olyan közel, hogy láttam a homlokzati rozettán keresztül, amint felgyulladt a fény. A misét száz ember követte. Ott, a szobánk csöndjében nagyon erősen érzékeltem a közelségüket és a sö­tétséget legyőző Fény jelenlétét. Ezt követően jött a sonkaszeletelés, amikor belém mart a szomorúság. Vacsora után olvasni kezdtem és megismertem egy csodálatos törté­netet. Bizonyára sokan hallottak ró­la, de sokan nem, ezért röviden összefoglalom. Az újságíró Andreas Englischt felkérte egy természetvé­dő társaság, hogy járjon utána, ki az, aki egy természetvédelmi területen mert építkezni. Mint utóbb kiderült, az építmény egy hatalmas kolostor volt. Az újságíró (nem mellesleg vatikáni tudósító) maga is felhábo­rodott, pláne, amikor nyilvánvaló­nak tűnt, hogy az egyház keze van a dologban. Nekiállt nyomozni (nyo­mozni, nem pedig bizonyítékok nélkül vádaskodni!). Szó szerint rö­gös utat járt be. A kolostor egy Isten háta mögötti területen állt, ahova szinte hegyet mászva lehetett csak eljutni. Englisch el sem tudta kép­zelni, hogyan lehetett odaszállítani a rengeteg építőanyagot. Hát persze, helikopterekkel! Lelki szemeivel már látta a cikket, amelyben majd felfedi, hogy az egyház még a kato­naságot is bevonta ebbe az illegális építkezésbe, ami ugye, hatalmas botrány! És még sok mindent gondolt, mígnem találkozott Pietro Lavini kapucinus szerzetes atyával, mel­lesleg évtizedek óta remetével. Az újságíró útja rögös, de csodálatos. Nem árulom el a végét, csak annyit, hogy a kolostort Pietro atya építette. Egyedül? Hitetlenkedett az újságíró. Nem. Ketten. Az Isten és én, mondta az atya. Miután ezt elolvastam, kimentem az udvarra. Csodálatos égbolt borult rám, tele csillagokkal, ahogyan erre gyerekkoromból emlékszem. Gon­dolkodtam. S már tudom, hova sze­retnék majd elutazni. Oda, a Sibilli­­ni Nemzeti Parkba, ahol az a kolos­tor van. (Kotrha) Moszkvában csak kóddal lehet autóba ülni, buszra szállni, orvoshoz menni Holnaptól csak az hagyhatja el a lakását Moszkvában és utazhat tömegközlekedési eszközön, aki ehhez kódot kap a hatóságoktól. Persze a hackerek is meglátták ebben a lehetősóget. Csak digitális igazolvánnyal lehet tömegközlekedési eszközt vagy saját autót használni, munkába és orvos­hoz menni, bármi egyéb célból utazni az orosz fővárosban, és ezt bárhol bármikor ellenőrizheti a rendőrség és a hadsereg. A taxisok sem vehetnek fel olyan utast, aki nem kapott kódot. A hatóságok a kiadásnál azt is ellen­őrzik, valós oka van-e a kód lekéré­sének. Az orvos felkeresésére vagy magáncélra kiadott kód egy napig ér­vényes, a munkába járók havi kódot kapnak. Magáncélra csak heti kétszer adnak ki kódot, vidékről is csak kód­dal lehet bemenni a fővárosba. Kód nélkül csak a legközelebbi üz­letig lehet elmenni, 100 méteres kör­zetben saját kutyát sétáltatni, vala­mint a szemetet levinni. A digitális kódokat tegnaptól lehet kikérni, ám a hackerek és csalók azonnal lecsaptak. A regisztráláshoz használandó, amúgy is erősen terhelt önkormányzati weboldalt folyama­tos hackertámadások érik, és a csalók adathalász oldalakat hoznak létre, al­ternatív bejegyzési lehetőségeket kí­nálva. A bűnözők hamis sms-ekkel próbálják félrevezetni az embereket, azt állítva, hogy megsértették a ka­rantén előírásait, ezért utalják át a bír­ság összegét. Konsztantyin Koszacsov, a parla­ment külügyi bizottságának elnöke szerint az európai uniós országokban dezinformáció teljed az oroszországi járványhelyzetről. Valótlannak ne­vezte, hogy a Kreml torzítja a jár­ványra vonatkozó adatokat, és a hely­zet súlyosabb az olaszországinál vagy a spanyolországinál. Azt is megala­pozatlannak nevezte, hogy Oroszor­szág terjeszt álhíreket a járvánnyal kapcsolatban, mert „Moszkva erős EU-ban érdekelt”. (MTI) I 7 Járási karantén MÁRIUS KOPCSAY Oszd meg és uralkodj - ez volt a Római Birodalom kor­mányzó elve. Matovicnak és a jelenlegi kormánynak ne­héz időben, járvány idején kell „uralkodnia”, és a jelenlegi helyzet óhatatlanul a közvélemény megosztottságához vezet. Ez a jelenség a húsvéti ünnepek kapcsán mutatkozott meg eddig a legerősebben, Miután a kormányfő bedobta a köztudatba az ország lekapcsolása, a blackout lehetőségét (amivel talán megállítható lenne a járvány terje­dése), úgy gondolta, hogy kicsiben ki is lehetne próbálni ezt az ünne­pek alatt, ezért radiálisabb korlátozásokat vezetett be húsvétra. Hozzá kell tenni, hogy szakértőkkel is megvitatta ezt a lehetőséget, akik fel­sorakoztak mögéje, és Zuzana Caputová államfő is kiállt mellette. így aztán húsvétra afféle, járási karanténba” került mindenki, és elma­gyarázták az embereknek, hogy ne menjenek locsolkodni, a mini­mumra csökkentsék az egymással való találkozások számát. És mi történt? Aki azt tervezte, már a szigorítás bejelentése előtt elutazott oda, ahova akart. Akinek pedig dolgoznia kellett, az a járás határán várakozott a hosszú kocsisorban, és hirtelen már az sem volt világos, milyen utasítást kaptak a rendőrök. Minden autót meg kell állítani, vagy csak szúrópróbaszerű ellenőrzésről van szó? A kommunista időkben ilyen „bizonytalankodás” aztán nem fordul­hatott elő, és akiknek vannak azokból az időkből immár történelmi “keserű tapasztalatai, talán most könnyebben tudják elfogadni a tiltá­sokat és a jelenlegi helyzetet. Nekik az is ismerős, hogy sorakozni kell a posta vagy az üzlet előtt, ahol esetleg éppen üresek a polcok, egyes árucikkekből hiány van, a határok zárva, korlátozva vannak a jogaink - mindez előbújik az egyéni vagy a kollektív történelmi tudatból. De ki­bírjuk, mert ki kell bírnunk. Ugyanakkor ehhez nem adnak segítséget a felesleges politikai konf­liktusok, amikor egyesek úgy kritizálják Matovicot, mintha máris el­felejtették volna a Fico-kormányzás több mint egy évtizedét, vagy épp ellenkezőleg, még a legjózanabb visszafogott bírálatot is egyenesen Smer-pártiságnak és majdhogynem hazaárulásnak tekintik. És persze mindenki szidja - az újságírókat. Talán könnyebb lenne elviselni a karantént és a korlátozásokat, a lo­csolásmentes húsvétot, ha legalább már halvány reménysugarat lát­nánk az alagút végén, ha legalább sejthetnénk, meddig tart ez, a kor­mány tagjai vázolnák, mikor jöhetnek a könnyítések, milyen ütemben, mint megtette ezt a cseh, a német, az osztrák, de még az igazán rendkí­vüli helyzetben levő spanyol kormány is. Már túl régóta várunk a posta előtt a sorban, anélkül, hogy fogal­munk lenne róla, milyen messze van még az ajtó, mikorra juthatunk be. Járna már egy ilyen kis jutalom és remény a fegyelmezettségért, rá­szolgáltunk, például ezzel a húsvéttal is. A szerző a TASR munkatársa FIGYELŐ 700 halottat szedtek össze a lakásokból Az ecuadori rendőrség több mint 700 holttestet gyűjtött össze laká­sokból az ország legnagyobb vá­rosában, Guayaquilben, ahol a korona vírus-járvány miatt a kór­házak és a temetkezési szolgálta­tók is túlterheltek. A latin-amerikai országban Gua­yaquilben a legrosszabb a jár­ványhelyzet. Már április elején jelentette a média, hogy a tenger­parti városban a hatóságok kény­telenek tengeren odaszállított hűtőkonténerekben elhelyezni a holttesteket. A közösségi médiá­ban pedig az utcán hagyott holt­testekről jelentek meg felvételek. A rendőrök és a katonák három hete kezdték a holttestek össze­­szedését, azt nem közölték, hogy hányán haltak meg a koronavírus miatt. A holttestek közül mintegy 600-at az azonosítás után már el­temettek a város két temetőjében. A hivatalos adatok szerint Écua­­dorban 7500 az igazolt fertőzöttek száma, és ebből 333-an haltak meg a betegségben azóta, hogy a vírus február 29-én megjelent az or­szágban. Guayas tartományban jegyezték fel a fertőzések 72 szá­zalékát, ezen belül Guayaquil vá­rosban mintegy 4000 a fertőzöttek száma. (MTI) Rendőrszerenád járvány idején Éneklő rendőrök próbálják tartani a lelket az otthonukba zárt embe­rekben Panamavárosban. Egyen­ruhás, maszkot és gumikesztyűt viselő rendőrök adtak elő egy 20 perces műsort a panamai főváros egyik negyedében az egyik to­ronyház tetején, hogy felvidítsák az embereket. Az éneklő zsaruk a legendás brit rockzenekar, a Queen, Rubén Blades panamai salsasztár és Diego Torres argentin popsztár dalaiból adtak válogatást. A városlakók közül sokan az er­kélyükön táncoltak a zenére, má­sok panamai zászlócskát lengettek. Felipe Cruz rendőrfőnök azt mondta, hogy a rendőrség hétvé­genként mindaddig hasonló kon­certtel szórakoztatja a panamavá­rosiakat, amíg tart a járvány. A cél az, hogy „boldogságot, örömöt, reményt, hitet adjanak az embe­reknek” - tette hozzá. A közép-amerikai országban kü­lönösen hétvégén van érvényben szigorú karantén, vasárnap senki sem hagyhatja el a lakását. Hét­közben egyik nap csak a férfiak, másik nap csak nők mehetnek ki az utcára két órára. Panamában mintegy 3400 embernél mutatták ki a koronavírus-fertőzést, leg­alább 87 a halottak száma. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents