Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-14 / 86. szám
8 I KULTÚRA 2020. április 14. | www.ujszo.com RÖVIDEN Márai kassai Kalandja a tévében Ma 20.30-tól látható a Magyar Televízió M5 csatornáján Márai Sándor Kaland című drámája a kassai Thália Színház társulatának előadásában. Egy orvosprofesszor karrierje csúcsán véletlenül megtudja, hogy fiatal felesége összeszűrte a levet közvetlen munkatársával, és külföldre akarnak szökni. A férj megvizsgálja az asszonyt, és halálos betegséget talál nála, amellyel legfeljebb fél évig élhet. A hódítóval közli a tényállást, utasítja őt, hogy most már csinálja végig ezt a kalandot, de orvosi kíséretként menjen a nővel, vigyázzon rá, adjon meg neki mindent az utolsó hetekben. A sima felszarvazás egy csapásra két férfi becsületbeli ügye lesz, a professzor erkölcsi győztessé válik. A tavaly októberben bemutatott előadást Beke Sándor rendezte, aki 80. születésnapjára kapta ezt a lehetőséget az 50 éve alapított színházban. A főbb szerepekben Kelemen Csabát, Kiss Szilviát és Madarász Mátét láthatjuk. (juk) Semmifesztivál a cseh színházakban Prága. Csehországban is bajba sodorta a kulturális intézményeket a koronavírus-járvány. Indult azonban egy ötletes kezdeményezés: a prágai városháza meghirdette a NIC2020-t, avagy Nie Festival 2020-at, amihez sorra csatlakoznak országszerte az üresen maradó színházak, koncerttermek. Május elsejére lehet jegyet váltani a szokásos módon: a helyszín, azon belül az üléshely kiválasztása után át kell utalni a vételárat. Az a különbség, hogy a jelzett napon is üresek maradnak a színpadok és nézőterek. A cseh közönség vevő az ötletre, ezrével váltják a jegyeket az olcsó zsöllyétől a VIP-páholyokig, hogy így támogassák a bajbajutott ágazatban dolgozókat. (24 hu) Se nem retró, se nem trendi A Pet Shop Boys új lemezének dalaiból egyfajta egészséges eszképizmus árad Hits-tuméjuk elmarad, mert erről a lemezről nyilván kevés fért volna a műsorba, és az efféle megmozdulások egyébként a régi dicsőségükből élőknek valók. A Pet Shop Boys viszont előretekint, a gyorsabb tempójú, bulizósabb dalokban (Happy People, Monkey Business, Wedding in Berlin) és a középtempósakban (You Are The One, Hoping for a Miracle) egyaránt. Neil Tennant finom, bársonyos hangja a régi, és továbbra is úgy tud négyperces, kompakt történeteket mesélni, hogy az ember szinte képeket lát maga előtt. Indulásukkor azt mondták, diszkózenét akarnak csinálni. Ehhez képest már első slágerük, az 1984-es West End Girls sem pusztán ennyi, mert benne van a nagyvárosi magány, melyet a diszkógömbök hivatottak eltüntetni, persze sikertelenül. Ez a kettősség, az erőltetett hedonizmus és a mögötte kísértő kiüresedés foglalkoztatja őket mindmáig. Néha sikerül kitömi a kalickaból, máskor bent rekedünk. Első négy-öt lemezük abban a korszakban született, amikor a brit kormány fokozatosan egyre nyomasztóbb szociális bizonytalanságba taszította a társadalmat. Tennanték a vadkapitalizmusról énekeltek, romantikus sétákról a luxusbutikok előtt, ahol semmit sem engedhetnek meg maguknak, vagy éppen arról, hogy nem tudják kimutatni szerelmüket, mert titkolniuk kell nemi identitásukat. Ez az attitűd paradox módon sokkal közelebb állt a poszt-punk éra lázadóihoz, mint a lakossági popzenéhez, ahová a Pet Shop Boyst sorolták. Az új lemezen folytatódik ez a vonal, ám egy kicsit el is kanyarodik: a magára maradt egyén már nem kapálózik sorsa ellen, hanem álomvilágba menekül. Egyfajta egészséges eszképizmus árad ezekből a dalokból, ami mostanság akár gyógyító erejű is lehet. Zeneileg pedig egy olyan világba röpít minket a duó, amelyről nem mondhatjuk, hogy „hajdan volt”. Mert annyira frissnek hat, mintha még mindig létezne. Pet Shop Boys: Hotspot, x2 Recordings, 2020 JUHÁSZ KATALIN Minden különösebb hírverés nélkül jelent meg a Pet Shop Boys tizennegyedik albuma, a Hotspot, amely szerintünk jóval több figyelmet érdemel, mint amennyit eddig kapott. Ez „hivatalosan” egy albumtrilógia lezárása, de az előző két lemez nélkül is működik. Vannak persze közös pontok, a legfontosabb talán a producer, Stuart Price személye, aki a 2013-as Electric és a 2016-os Super munkálatait is vezette. Ugyanabban a berlini stúdióban vették fel - Neil Tennant és Chris Lowe beleszeretett Berlinbe, a dalszövegekben is ott bujkál a város. A hangulat visszafogottabb, mint a bulizós, szórakoztató Super vagy a kísérletező Electric esetében. Az eredeti terv, hogy háromévente jelentetik meg a trilógia darabjait, nem jött össze, viszont tavaly közbeékeltek egy Agenda című, 13 perces EP-t, mert úgy érezték, véleményt kell mondaniuk a társadalom állapotáról, Trumpról, a brexitről, a gazdagokról. A transzparensekre kívánkozó kritikus szövegek miatt azok a dalok tényleg nem passzoltak volna a Hotspotra, amely igazi individualista kiáltvány. Egyfajta befelé menekülés jellemzi a lemezt, nemcsak a szövegek szintjén-amellett, hogy tudjuk: a Pét Shop Boysnál mindig is fontos volt a mondanivaló. Ezek a számok ugyanis olyanok, mintha mélyről feltörő zenei emlékeket, dallamíveket, ritmusokat, szekvenciákat ragadnának meg bennük. Ettől egyszerre ismerős és új is, amit hallunk. Se nem retró, se nem trendi, pedig Neil Tennant (65) és Chris Lowe (60) tisztában van a mai trendekkel, Stuart Price pedig olyan menő zenekarok albumain dolgozott, mint a The Killers, a Keane, az Everything Everything vagy a Hard-Fi. És 42 éves korára három Grammy-díjat is begyűjtött szép csendben, elektronikus zenei kategóriákban. Mégsem kreált divatos deep-house hangzást, sem EDM-harmóniákat erre a lemezre. A Pet Shop Boys megmaradt a saját világában, amely elég gazdagon berendezett ahhoz, hogy a huszonegyedik században is működni tudjon, és a fiatalok figyelmét is felkeltse - már ha rábukkannak valahol, mivel Tennanték nem igazán aktívak az Instagramon, sem aFacebookon. Egymásra rétegzett analóg szintetizátor-szólamok és simogató dallamok jellemzik ezt a világot. Olyan, mint egy gondos türelemmel összerakott legó-ház: minden apró részlet a helyén van, egyszerre tetszetős messziről, azaz háttérzeneként hallgatva, és nagyítóval figyelve. Kezdő dalszerzőknek különösen melegen ajánlott, mert ezek ketten egyetemen taníthatnák a szakmát. Csupán a Dreamland című dalba segített be a vendég Olly Alexander, a Years |& Years frontembere - két nemzedék szintipop-zenekarainak organikus kapcsolódását manifesztálva. Még egy hires embert meghívtak a stúdióba: Bemard Butler gitárost, aki annak idején, a kilencvenes években a Suede hangzását kitalálta, aztán amikor már futott a szekér, kilépett a zenekarból. O a Burning the Heather című dream-popos dalban működik közre akusztikus gitáron - ritkán hallani ezt a hangszert Pét Shop Boys-dalban. Ez volt egyébként az új album két előzetes kisle-Chris Lowe és Neil Tennant (Arch.) meze - talán nem is Tennanték, hanem a vendégek kedvéért. A Hotspot ugyanis tele van erős dalokkal, szinte bármelyik megfelelt volna beharangozónak, ha ebben a nagy harangzúgásban egyáltalán van értelme részt venni egy markáns saját hanggal rendelkező formációnak. Nem is baj, hogy az idei Greatest Ma lenne 70 éves a magyar próza egyik legnagyobb alakja 2016. június 9-én Esterházy Péter nyitotta meg az Ünnepi Könyvhetet, Dés Lászlóval közösen. Július 14-én az író elhunyt. (Fotó: MTI) „Mindig van egy egyszerű történet, amit egyszerűen el akarok mesélni, és akkor aztán ez nekem nem sikerül" - mondta egy interjúban Esterházy Péter, aki ma lenne 70 éves, és majdnem négy éve halott. Az egyszerre félelmetes és felemelő Hasnyálmirigynaplóban viszont már azon is eltöpreng, „Hogy az életnek a művek rovására történő fölértékeléséből mi minden következik. Hogy nem számít a műgond, többet ér az élet spontaneitása, formátlansága. Az őszinteség, a kézzelfogható valóságvonatkozások, az ún. irodalmon kívüli erények fölértékelődése. Az így olvasott személyes mű nem »jó mű«, viszont nem csak mű(vészet).” Esterházy a kortárs magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja. Főleg eleganciát, stílust, ízlést, könnyedséget és iróniát lehet tanulni tőle. Már két első elbeszéléskötetében (Fancsikó és Pinta, Pápai vizeken ne kalózkodj,1977) újszerű, szokatlan nyelvet használ, ám a magyar irodalom anekdotikus hagyományaira is épít. Az 1979-es Termelési-regény az önértelmezést boncolgató elbeszélésmód egyik alapszövegévé vált újabb prózairodalmunkban. A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei, amelyek folyóiratokban közölt szövegekkel kiegészítve, Bevezetés a szépirodalomba címmel rendeződtek könyvvé. 1987-ben nagy sikert aratott a Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk, amelynek főhőse, Weöres Sándor Psychéjének modem utóda ékes 17. századi nyelven adta elő napjainkban játszódó szerelmi történetét. Későbbi „nő-tárgyú” könyvei (Hrabal könyve, Egy nő) arról tanúskodnak, hogy írójuk hihetetlen beleérzéssel térképezi fel a nőiség finom árnyalatait. 1988-ban jelent meg irodalmi tanulmányainak első kötete, A kitömött hattyú, később publicisztikáiból több kötetet is összeállított. Jelentős a Harmonia caelestis című fikciós családi krónikája, majd a Javított kiadás, amelyben ironikusindulatos megjegyzéseivel adta közre apja ügynöki jelentéseinek egyes részleteit. Futballkönyvei (Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet) is nagy sikert arattak, utóbbit 2009-ben az év legjobb fútballkönyvének választotta a Német Futballkultúra Akadémia. 2013-ban publikálta Egyszerű történet vessző száz oldal című regényét, amely a 17. századba kalauzolja olvasóját. A művet 2014-ben Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat címmel folytatta, az 1950-es évek Magyarországán játszódó családregényt komolyabb hangvétel jellemzi, mint az előzményt. 2015-ben jelent meg Szüts Miklós festőművésszel közös kötete, A bűnös, valamint Az évek iszkolása című, Marianna D. Bimbaummal készült beszélgetős könyve. Drámaíróként is jelentősét alkotott. Utolsó színpadi művét, a Mercedes Benz című történelmi revüt a Szlovák Nemzeti Színházban mutatták be. Műveiből több film is készült (Idő van, Tiszta Amerika, Anna filmje, Érzékek iskolája). Több rangos magyar és nemzetközi elismerést kapott, köztük Herder-díjat, Kossuth-díjat. (MTI, juk)
