Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-09 / 84. szám

10| KULTÚRA 2020. április 9. | www.ujszo.com Sissi várhat, most a csülök a fontos Gubík Ági tizenhét éves fiával tölti a húsvéti ünnepeket, haza nem jöhet, a finomságokat ő süti-főzi meg SZABÓ G. LÁSZLÓ Sem a szüleit Zselízen, sem a zsemlóri rokonait nem tudja meglátogatni Gubík Ági színésznő, így most először hazai finomságok sem kerülnek a húsvéti asztalára. A karantén miatt nem ugorhat haza Buda melletti otthonából. Nem érte váratlanul a karantén. Lélekben fel is készült rá. Március­ban még volt két előadása. Az egyik a Pinceszínházban, Donald Margu­­lies Pulitzer-díjas vígjátéka, a Va­csora négyesben, a másik a Spirit Színházban, Márai Sándor szín­műve, az Eszter hagyatéka. De mint mondja, mindkét esetben érezni le­hetett, hogy félnek az emberek, már kerülik a közösséget. „A jegyek ugyan itt is, ott is el­keltek, de a Pinceszínházban foghí­jas volt a nézőtér, húsz-huszonöt szék üres maradt, a Spiritbe pedig négyen vagy öten jöttek csak el. Ak­kor már nagyon sok színház nem ját­szott, és lehetett is érezni, hogy ha nem is zárnánk be, akkor sem len­nének már nézők, feleslegesen vár­nánk rájuk. Pánikba nem estem. A szabadúszás sok mindenre meg­tanított. Én már évek óta az előadá­saim számától függök. A bizonyta­lanság a lételemem lett. Megszok­tam már, hogy egyik napról a má­sikra minden megváltozhat körülöt­tem. Készülök vagy várok valamire, ami aztán elmarad. Vagy csúszik egy próbafolyamat. Vagy úgy alakul a helyzet, hogy a forgatás csak két év múlva kezdődik el. Erre is volt már példa. Ilyen értelemben engem már tényleg semmi nem ér váratlanul. Az anyagi kieséstől félek csupán. Hogy meddig lehet ezt húzni, úgy bírni, hogy egyáltalán nincs bevétel. Nyilván nem sokáig. Miközben ezt a hirtelen jött lelassulást, fékezést, kicsengetést nagyon élvezem.” Vagyis a helyzet lelki aspektusát. Az együttlétet, a befelé fordulást. A dolgok kényszerű átértékelését. „Nagy szerencsénk, hogy Adám fiammal, aki már tizenhét éves, gyönyörű helyen lakunk. Buda kör­nyékén, természetközeiben. Kertes házunk van. Mehetünk futni, bicik­lizni. Sokat sétálunk, beszélgetünk. Ahogy belegondoltam: nekem ed­dig soha nem adatott meg, hogy ennyit legyek a fiammal. Még a ter­hességem idején, sőt még azt köve­tően sem, hogy megszületett. Egy hónapos korában már dolgoztam. Vissza kellett mennem Sirályt ját­szani Komáromba, mert a terhessé­gem miatt vették le a műsorról. Vár­ták, hogy újra repertoárra tűzhessék az előadást. Anyaként, házi­asszonyként igazából nem lehettem itthon. Most sütök-főzök, tésztát ke­lesztek, és nagyon élvezem ezt a helyzeten. Közben tudom, hogy ez így nem normális, nem én válasz­tottam. Kellett hozzá ez a szörnyű járvány. De most legalább nem fo­lyik ki a kezem közül az idő. Nem hajszolom magam egyik napból a másikba, tudom, milyen év van, mi­lyen hónap. Máskor állandóan jövök-megyek, szaladok, sietek, ne­hogy elkéssek valahonnan. Ez most nincs, és jó, hogy nincs. Egyébként pedig valahogy túl kell élni ezt az egészet. Izgulok, hogy kitartson a tartalékunk. De ezzel sem vagyok egyedül. A kollégáim közül sokakat nyomaszt ez a probléma.” Az online versmondás, mint mondja, nem az ő műfaja. Nem tu­dott beállni azok közé, akik rögtön váltottak, átálltak, feltalálták magu­kat, és otthon felvett produkcióikkal szórakoztatják a közönséget. Neki a színház élő kapcsolat. „Ha eljön valaki megnézni a szín­házban, mert kíváncsi rám vagy a darabra, az az ő választása. De hogy én online nyomassam magam, szin­te ráerőszakoljam magam másokra, arra képtelen vagyok. A teljes igaz­sághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nem akarok mindenáron jelen lenni. Ugyanúgy, ahogy a természet fellélegzik, vagy ahogy most meg­tisztul a földgolyó, kisebb a környe­zetszennyezés, én is tisztulni, töl­tődni akarok. Megújulásra vágyom. Végre van időm orosz klasszikuso­kat olvasni. Adám kezében Doszto­jevszkij, az enyémben Bulgakov műve. 0 a Karamazov testvéreket olvassa, én a Mester és Margaritát falom. Erre idő kell. Eddig mindig az volt előtérben, hogy szöveget kell memorizálnom. Hogy most ezt ját­szom, most azt, utána meg amazt. Mindig készültem valamire, vagy felújító próbám volt. Igen, most azt is élvezem, hogy nem kell szöveget tanulnom. Csak olvasok, szívom magamba a sok gyönyörűséget. Es­ténként Ádámmal mindig filmet né­zünk. Vagy olyat, amit eddig egyi­künk sem látott, vagy az ő életéből eddig kimaradt, és szeretném, ha lát­ná. En most legalább húszéves el­maradást hozok be.” Hogy milyen feladatok várnak rá az új évadban? Don Carlos-bemutatója lesz, készül egy negyvenperces Eg­­ressy Zoltán-monológra, a Kugler- Art Szalonban, Szombathelyen ven­dégként pedig Marthát alakítja majd a Nem félünk a farkastól című Ed­ward Albee-darabban. „A színész számára ez most kény­szerpihenő, de a következő évadban sok munkám lesz. A Spinoza Szín­házban egy monodráma is vár rám Sissi életéről. A szöveg már itt van az asztalomon, de még nem lapoztam bele. Lesz időm rá úgyis bőven. Ab­ban bízom, hogy a nézők ki lesznek éhezve a színházra. Az online pro­dukciók lefutnak egy idő után. A színház a kontaktusról szól, a je­lenlétről, színész és néző közvetlen kapcsolatáról.” Itthoni családjával és rokonaival telefonon tartja most a kapcsolatot. A teljes határzár idején nem talál­kozhat velük, de megtörtént már, hogy azért engedték haza, mert megtartotta szlovák állampolgársá­gát, vissza pedig azért mehetett, mert magyar lakcímkártya birtokosa. „Tizenvalahány nappal ezelőtt úgy beszéltük meg, hogy a szüleim és én a határon várunk majd egy­másra. Megérkezünk maszkban, be­szélgetünk egy kicsit, átadják a ha­zait, és elbúcsúzunk egymástól. A szüleim már veszélyeztetett élet­korban vannak, nem kockáztatha­tom az egészségüket. Most, húsvét előtt nem is fogunk találkozni. Hoz­ták volna a finom falatokat, ahogy megegyeztünk, de ez most elmarad. De sütök-főzök én is eleget. Tartot­tam a húsvéti böjtöt, negyven napig nem ettem húst, a következő napok­ban ezt is pótolni fogom. Lesz ka­csamáj, mint húsvétkor általában, és mivel tegnap csülökről álmodtam, az sem fog hiányozni az asztalról.” A szerző a Vasárnap munkatársa Játsszon velünk, és nyerjen! MIT KELL TENNIE: Küldjön SMS-t a 6663-as számra a következő módon: JATEK(szóköz)KONYV(szóköz) a beküldő neve és címe. A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával. Az SMS-eket 2020. április 12-ig fogadjuk. 5x vásárlási utalványt 20 € értékben A játékban részt vevők közül öt nyertest sorsolunk ki, akik nevét az Új Szó április 15-ei számában közöljük ÚJ SZÓ Vas Panta Rhei A DUEL-PRESS KFT. az érvényben lévő jogszabályoknak megfelelően dolgozza fel a személyes adatokat. Bővebb információért látogasson el a https://ujszo.com/gdpr weboldalra. Tartottam a húsvéti böjtöt, negyven napig nem ettem húst, ezt most pótolni fogom" (Talabér Tamás felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents