Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)
2020-04-09 / 84. szám
www.ujszo.com | 2020. április 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 9 Meddig búja Matovic? Már senki se mondhatja róla, hogy képtelen irányítani egy országot ÉVA MIHOÖKOVÁ mr talán már I /1 senki sem I W I nevezné Igor 1 ▼ Matovicota nagyszombati bolondnak és bohócnak. Sőt, talán túl nagy elánnal vetette bele magát az ország vezetésébe, és úgy ragadta magához a vezető szerepét, hogy lefagy a mosoly az ember arcáról Úgy akarja irányítani az országot, mint eddig ellenzékben levő pártját. Mindenről ő akar dönteni, mindent ő akar bejelenteni, a döntéshozó testületeket csak szükséges formalitásnak tekinti. Sok meghatározó politikus távozott korábban emiatt az OCaNO-ból, például mostani koalíciós partnere, Veronika Remisová is. Persze Matovic még messze nem tekinthető autokrata politikusnak, de a kezdet az bizony alighanem valahogy így fest. A véget érni nem akaró napi sajtótájékoztatói miatt előbb sokan csak megmosolyogták, hogy hát szereti hallgatni saját magát. A valódi ok azonban az lehet, hogy egy percre sem akarja kiengedni a kezéből az ellenőrzést, megosztani a felelősséget, még az egyes ágazatokért felelős, nála felkészültebb miniszterekkel sem. Hiszen a törvény szerint végső soron a központi válságstábnak nem is ő a főnöke, hanem a belügyminiszter. Aztán az oktatásügyi minisztert megelőzve - és neki részben ellenmondva - bejelenti, hogy szeptemberig biztos nem nyitják ki az iskolákat, és minden koalíciós egyeztetés nélkül előrukkol a kéthárom hetes blackuottal, az ország teljes leállásával. Történik mindez pontosan a koalíciós szerződés aláírása idején, a dokumentum pedig leszögezi, hogy a közös kormányzás alapja a koalíciós pártok elnökei közti egyeztetés és egyezség a kulcsfontosságú kérdésekben. Aggodalomra ad okot az új kormányfő újfajta retorikája: a média elferdíti a tényeket, nem értenek a dolgokhoz azok a kormánypárti politikusok, akik nem értenek vele egyet, akinek más a véleménye, mint az övé, az csak okoskodik vagy fontoskodik. A csúcs talán az a kijelentése, hogy egyes kormánypárti politikusok olyanok, mint a gyerekek, akiknek mindig mindent el kell magyarázni. Más szóval: ellentmondani merészelnek neki. Ha jobban megnézzük Matovic viselkedését, nehéz nem arra gondolni, hogy az autokrata Orbán Viktortól nem csak a nemzeti konzultációkat venné át. Persze nálunk fel sem merült a rendeleti kormányzás, de azt látni, hogy Matovic akar mindent kézben tartani, nehezen tűri, ha valami nem az ő hatáskörébe tartozik, a szövetségeseinek eltérő véleményét pedig csak egy akadálynak tekinti, amit le kell küzdeni. Kétségtelen, hogy veszélyhelyzetben van az ország, emberek élete a tét, de hadiállapotról azért nem beszélhetünk. Semmi sem indokolja tehát, hogy Matovic mondjuk Winston Churchill háborús brit miniszterelnök szerepébe helyezze magát, aki az égből potyogó bombák között vezeti győzelemre a népét. Úgy tűnik, igaza lesz Michal Vasecka szociológusnak, aki három hete azt mondta, Matovic veszedelmes mértékben elkezdhet hinni önmagában. Ha nem fogja vissza magát, a a járvány végére elfogyhat a koalíciós partnerek türelme és a kormánypártok összetartása. De kérdés, meddig fogja ezt bírni szusszal, illetve mikorra merül ki. Állítólag most napi tizennyolc órát dolgozik. Túl sokáig nem lehet bírni ezt a gyilkos tempót. A szerző a Trend kommentátora Az EU ott van, ahol akarjuk, hogy legyen FELEDY BOTOND A Kínai Kommunista Párt csapatai a járvány ottani tetőzése után nagy örömmel vetik be magukat a világpolitikába és a koronavírus-diplomáciába. Az európai országok egy részében így érdekes módon attól hangos a sajtó, hogy mennyi maszk és más felszerelés érkezett Kínából. Mintha ez egy szívesség lenne, amit Peking osztogat, és nem kellene fizetni érte. Eközben szidják az Európai Uniót, holott csak az történhet Brüsszelben, amit maguk a tagállamok jóváhagynak, és így is euró-százmilliárdok lettek megmozdítva a járvány elleni harcra. Kétségtelen, a nemzeti reakciók erősek, és nem csak a határok lezárásáról van szó. A titkosszolgálatok a világ minden érintett országában bevetésen vannak, hogy segítsék az állami lélegeztetőgép-beszerzést, gyógyszeripari titkok kifürkészését és az ellátáshoz szükséges védőfelszerelések felhajtását. Mindenhol kevés van ezekből, kivéve abban az országban, ahol kitört a járvány, hiszen Kína ezeket január végétől, egész februáron át felvásárolta a világban. Csehországban már azonosították is a felvásárlásokat, hiszen a cseh miniszterelnök nem épp Kína-barát politikát folytat, így nem volt diplomáciai kockázat e tények kimondásában. Mások elkezdték Kínából érkező szállítmányok minőséget vizsgálni, így Spanyolországban, Hollandiában és több helyen kiderült, hogy nem felelnek meg a minősítéseknek a kínai cégek által szállított felszerelések. Még a magyar tiszti főorvos is elismerte, hogy„különböző minőségűek a beszerzések”. Ehhez képest is egészen meglepő, hogy a tagállamok sajtóhíreiben több helyütt azt találjuk, hogy segítség csak keletről érkezik. Az már csak hab a tortán, hogy a Moscow Times értesülései szerint az olaszok már kémeket is azonosítottak a segítségül küldött orosz egészségügyi csapat tagjai között. De Kína sem ingyen adja a maszkokat, azokért fizetni kell, nem is keveset. És csatolt termékként érkezik Peking szeme, füle és bélyege. A mérleg másik serpenyőjébe is ideje lenne belenézni. Az EU Koronavírus-járvány elleni befektetési kezdeményezés elnevezésű alapja 37 milliárd eurót fordít a nemzeti egészségügy, a kis- és középvállalkozások támogatására és gazdasági ösztönző intézkedések finanszírozására; a SURE névre keresztelt uniós alapból az államilag támogatott munkahelymegőrzési rendszerre, tehát kifejezetten a munkanélküliség enyhítésére jut 100 milliárd euró, míg az Éurópai Központi Bank „Pandemic Emergency Purchase Programme (PEPP)” programja 750 milliárd eurónyi értékpapír-vásárlással önt pénzt a tagállamokba. A sort lehetne folytatni. Közös uniós egészségügyi felszerelésbeszerzés indult már egy hónapja, de láthatjuk az együttműködést, amikor német helikoptereken viszik a francia és olasz pácienseket német kórházakba. Az Európai Unió annyit tesz, amennyit a tagállamai jóváhagynak neki. Kína és Oroszország viszont pontosan annyit tesz, és azt, ami a saját érdekében áll. Az Egyesült Államok pedig - döbbenetes módon - keveset tett eddig, hetekig a maga polgárai veszélyeztetését is ölbe tett kézzel nézte. A tanulság számunkra, uniós polgárok számára: olyan kormányokra van szükség, amelyek felismerik, hogy mely területeken kell biztosítania az EU-nak a saját stratégiai ellátását. Megalakulásakor az Európai Unió ezt az élelmiszer-ellátásra terjesztette ki, ez volt a közös mezőgazdasági politika alapja. Néhány más területen is voltak törekvések az uniós önállóság elérésére. Például az elmúlt években - eddig nem túl sikeresen - az informatikai eszközök terén. De hogy az egészségügyi alapeszközökben vagy éppen energiahordozókban külső államokra szoruljunk... ez láthatóan életveszélyes. És tagállamonként külön-külön vagy egyáltalán meg sem oldható ez a dolog, vagy sokkal drágábban. így tehát ez a krízis is épp azt bizonyítja, hogy a megoldás a több Európa lenne, nem a kevesebb. Ettől persze nem biztos, hogy ebbe az irányba fogunk menni. Ünnepi pótmegoldások H őkezelt hőlégballonok haladtak át a horizonton, amikor Bandika és Ervin észrevette, hogy a horizonton hőkezelt hőlégballonok haladnak át. Tetszik látni? - engedte le távcsövét Bandika. Tetszem-hümmögte Ervin. Mi lehet ez? Frontátvonulás? Vagy megint mennek a NATO-gépek a Balkánra? Dehogy, azt éjszaka szokták, sziszegte Ervin. Az igaz, ütötte le a hamut Bandika. És azt tetszett hallani, hogy megfordult a történelem?-kérdezte. Mert? Mi van? Hát az, hogy ezer éve még a katonák hajtották a népet a templomokba, most meg katonák fogják megakadályozni a húsvétot. Mindenki csak a saját járásábanjárkálhat, de locsolkodni nem tanácsos ott sem, hiszen a vírus cseppfertőzéssel terjed. Ervin bólintott: ez logikus, de mit tegyen, aki nem ismeri a járást? Mármint a saját járását, és csak a szomszéd faluba akar átmenni, de az már egy másik járás. Azért a szomszédokat meglocsolhatjuk, jegyezte meg Bandika. Ervin nem értette. Hát slaggal - csapott a térdére Bandika. Úgy is mindenki a kertben lesz, hát a kerti slaggal húsvéthétfőn szépen át lehet fecskendezni. Amikor mi locsolkodni jártunk iskolás korunkban, bizonyos házaknál már a kapuban a kezünkbe nyomták a kerti slagot, jelezve: kölnivíz helyett inkább azzal próbálkozzunk, nem hogy még valaki hervadásnak indul az év folyamán. De mit tegyen, akinek a slagja nem rendelkezik akkora hatótávolsággal, mint amekkora a meglocsolandó személytől elválasztja? Milyen megoldást kínál erre a huszonegyedik század? Hát... vakarta a fejét Bandika, alighanem a házhoz szállítás lesz a jó választás. Biciklis futárral vizet küldünk a lányos házhoz és a címzett feladata lesz, hogy a kapott vizet valamilyen formában magára öntse, illetve az ünnepi rituálét valakivel elvégeztesse. Ervinnek nem tetszett az ötlet. Le vagyunk mi maradva, kedves kuzin, nagyon le. Romániában ugyanis már nemcsak az ebédet, de a szellemi táplálékot is házhoz szállítják. Az ortodox egyház bizonyos régiókban leleményes pótmegoldásokat foganatosított a húsvét becsületét megmentendő. Bukarestben és Neamt megyében a szentek csontjait például kisteherautóval hordják körbe, hogy a templomlátogatás lehetőségétől megfosztott hívek a karanténban is érezhessék az ereklyék simogató közelségét. A Szatmár megyei Túrvékonya település ortodox parókiája meg azzal a forradalmi ötlettel állt elő, hogy ételhordókban házhoz viszik az áldozok eledelét. Elég kiállni egy gyertyával a kapuba, a pópa fékez, letekeri az ablakot, kiadja a Daciából Krisztus testét, aztán pöfög is tovább. A húsvéti kosarak szentelését pedig úgy oldják meg, hogy a hívek bepakolják a szentelni valót az autójuk csomagtartójába, melynek fedelét nem csukják le. Elpöfögnek a templom felé, ahol a pópák már várják a nyitott csomagterű kocsikat, és tisztes távolból feléjük lóbálják a szenteltvizes buzogányt. Ráadásul bonuszként egyúttal az autókat is megszentelik. Sajnos mifelénk a házhoz szállítás a szellemi táplálékra még nem vonatkozik, konstatálta Bandika, és elpakolta a távcsövet. Van tehát hová fejlődnünk. A szerző a Vasárnap munkatársa
