Új Szó, 2020. április (73. évfolyam, 77-100. szám)

2020-04-09 / 84. szám

www.ujszo.com | 2020. április 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 9 Meddig búja Matovic? Már senki se mondhatja róla, hogy képtelen irányítani egy országot ÉVA MIHOÖKOVÁ mr talán már I /1 senki sem I W I nevezné Igor 1 ▼ Matovicota nagyszombati bolondnak és bohóc­nak. Sőt, talán túl nagy elánnal vetet­te bele magát az ország vezetésébe, és úgy ragadta magához a vezető szerepét, hogy lefagy a mosoly az ember arcáról Úgy akarja irányítani az országot, mint eddig ellenzékben levő pártját. Mindenről ő akar dönte­ni, mindent ő akar bejelenteni, a döntéshozó testületeket csak szüksé­ges formalitásnak tekinti. Sok meg­határozó politikus távozott korábban emiatt az OCaNO-ból, például mos­tani koalíciós partnere, Veronika Remisová is. Persze Matovic még messze nem tekinthető autokrata po­litikusnak, de a kezdet az bizony alighanem valahogy így fest. A véget érni nem akaró napi sajtó­­tájékoztatói miatt előbb sokan csak megmosolyogták, hogy hát szereti hallgatni saját magát. A valódi ok azonban az lehet, hogy egy percre sem akarja kiengedni a kezéből az ellenőrzést, megosztani a felelőssé­get, még az egyes ágazatokért fele­lős, nála felkészültebb miniszterek­kel sem. Hiszen a törvény szerint végső soron a központi válságstáb­nak nem is ő a főnöke, hanem a bel­ügyminiszter. Aztán az oktatásügyi minisztert megelőzve - és neki rész­ben ellenmondva - bejelenti, hogy szeptemberig biztos nem nyitják ki az iskolákat, és minden koalíciós egyeztetés nélkül előrukkol a két­­három hetes blackuottal, az ország teljes leállásával. Történik mindez pontosan a koalíciós szerződés alá­írása idején, a dokumentum pedig leszögezi, hogy a közös kormányzás alapja a koalíciós pártok elnökei közti egyeztetés és egyezség a kulcs­­fontosságú kérdésekben. Aggodalomra ad okot az új kor­mányfő újfajta retorikája: a média elferdíti a tényeket, nem értenek a dolgokhoz azok a kormánypárti po­litikusok, akik nem értenek vele egyet, akinek más a véleménye, mint az övé, az csak okoskodik vagy fon­toskodik. A csúcs talán az a kijelen­tése, hogy egyes kormánypárti poli­tikusok olyanok, mint a gyerekek, akiknek mindig mindent el kell ma­gyarázni. Más szóval: ellentmondani merészelnek neki. Ha jobban megnézzük Matovic viselkedését, nehéz nem arra gon­dolni, hogy az autokrata Orbán Vik­tortól nem csak a nemzeti konzultá­ciókat venné át. Persze nálunk fel sem merült a rendeleti kormányzás, de azt látni, hogy Matovic akar min­dent kézben tartani, nehezen tűri, ha valami nem az ő hatáskörébe tarto­zik, a szövetségeseinek eltérő véle­ményét pedig csak egy akadálynak tekinti, amit le kell küzdeni. Kétségtelen, hogy veszélyhely­zetben van az ország, emberek élete a tét, de hadiállapotról azért nem be­szélhetünk. Semmi sem indokolja tehát, hogy Matovic mondjuk Wins­ton Churchill háborús brit miniszter­­elnök szerepébe helyezze magát, aki az égből potyogó bombák között ve­zeti győzelemre a népét. Úgy tűnik, igaza lesz Michal Vasecka szocioló­gusnak, aki három hete azt mondta, Matovic veszedelmes mértékben el­kezdhet hinni önmagában. Ha nem fogja vissza magát, a a járvány végé­re elfogyhat a koalíciós partnerek tü­relme és a kormánypártok összetar­tása. De kérdés, meddig fogja ezt bírni szusszal, illetve mikorra merül ki. Állítólag most napi tizennyolc órát dolgozik. Túl sokáig nem lehet bírni ezt a gyilkos tempót. A szerző a Trend kommentátora Az EU ott van, ahol akarjuk, hogy legyen FELEDY BOTOND A Kínai Kommunista Párt csapatai a járvány ottani tetőzése után nagy örömmel vetik be magukat a világpolitikába és a koronavírus-diplomáciába. Az európai országok egy részé­ben így érdekes módon attól hangos a sajtó, hogy mennyi maszk és más felszerelés érkezett Kínából. Mintha ez egy szívesség len­ne, amit Peking osztogat, és nem kellene fizetni érte. Eközben szidják az Európai Uniót, holott csak az történhet Brüsszelben, amit maguk a tag­államok jóváhagynak, és így is euró-százmilliárdok lettek megmozdítva a járvány elleni harcra. Kétségtelen, a nemzeti reakciók erősek, és nem csak a határok lezárá­sáról van szó. A titkosszolgálatok a világ minden érintett országában bevetésen vannak, hogy segítsék az állami lélegeztetőgép-beszerzést, gyógyszeripari titkok kifürkészését és az ellátáshoz szükséges védőfel­szerelések felhajtását. Mindenhol kevés van ezekből, kivéve abban az országban, ahol kitört a járvány, hiszen Kína ezeket január végétől, egész februáron át felvásárolta a világban. Csehországban már azonosították is a felvásárlásokat, hiszen a cseh miniszterelnök nem épp Kína-barát politikát folytat, így nem volt diplo­máciai kockázat e tények kimondásában. Mások elkezdték Kínából érkező szállítmányok minőséget vizsgálni, így Spanyolországban, Hollandiában és több helyen kiderült, hogy nem felelnek meg a minősítéseknek a kínai cégek által szállított felszerelések. Még a magyar tiszti főorvos is elismerte, hogy„különböző minőségűek a beszerzések”. Ehhez képest is egészen meglepő, hogy a tagállamok saj­tóhíreiben több helyütt azt találjuk, hogy segítség csak keletről érkezik. Az már csak hab a tortán, hogy a Moscow Times értesülései szerint az olaszok már kémeket is azonosítottak a segítségül küldött orosz egész­ségügyi csapat tagjai között. De Kína sem ingyen adja a maszkokat, azokért fizetni kell, nem is ke­veset. És csatolt termékként érkezik Peking szeme, füle és bélyege. A mérleg másik serpenyőjébe is ideje lenne belenézni. Az EU Koronavírus-járvány elleni befektetési kezdeményezés elnevezésű alapja 37 milliárd eurót fordít a nemzeti egészségügy, a kis- és közép­­vállalkozások támogatására és gazdasági ösztönző intézkedések finan­szírozására; a SURE névre keresztelt uniós alapból az államilag támo­gatott munkahelymegőrzési rendszerre, tehát kifejezetten a munkanél­küliség enyhítésére jut 100 milliárd euró, míg az Éurópai Központi Bank „Pandemic Emergency Purchase Programme (PEPP)” programja 750 milliárd eurónyi értékpapír-vásárlással önt pénzt a tagállamokba. A sort lehetne folytatni. Közös uniós egészségügyi felszerelésbeszerzés indult már egy hónapja, de láthatjuk az együttműködést, amikor német heli­koptereken viszik a francia és olasz pácienseket német kórházakba. Az Európai Unió annyit tesz, amennyit a tagállamai jóváhagynak neki. Kína és Oroszország viszont pontosan annyit tesz, és azt, ami a saját érdekében áll. Az Egyesült Államok pedig - döbbenetes módon - keve­set tett eddig, hetekig a maga polgárai veszélyeztetését is ölbe tett kézzel nézte. A tanulság számunkra, uniós polgárok számára: olyan kormá­nyokra van szükség, amelyek felismerik, hogy mely területeken kell biztosítania az EU-nak a saját stratégiai ellátását. Megalakulásakor az Európai Unió ezt az élelmiszer-ellátásra terjesz­tette ki, ez volt a közös mezőgazdasági politika alapja. Néhány más te­rületen is voltak törekvések az uniós önállóság elérésére. Például az el­múlt években - eddig nem túl sikeresen - az informatikai eszközök te­rén. De hogy az egészségügyi alapeszközökben vagy éppen energiahor­dozókban külső államokra szoruljunk... ez láthatóan életveszélyes. És tagállamonként külön-külön vagy egyáltalán meg sem oldható ez a do­log, vagy sokkal drágábban. így tehát ez a krízis is épp azt bizonyítja, hogy a megoldás a több Európa lenne, nem a kevesebb. Ettől persze nem biztos, hogy ebbe az irányba fogunk menni. Ünnepi pótmegoldások H őkezelt hőlégballonok haladtak át a horizon­ton, amikor Bandika és Ervin észrevette, hogy a horizonton hőkezelt hőlég­ballonok haladnak át. Tetszik látni? - engedte le távcsövét Bandika. Tetszem-hümmögte Ervin. Mi le­het ez? Frontátvonulás? Vagy megint mennek a NATO-gépek a Balkánra? Dehogy, azt éjszaka szokták, sziszegte Ervin. Az igaz, ütötte le a hamut Bandika. És azt tetszett hallani, hogy megfordult a történelem?-kérdezte. Mert? Mi van? Hát az, hogy ezer éve még a katonák hajtották a népet a templo­mokba, most meg katonák fogják megakadályozni a húsvétot. Min­denki csak a saját járásábanjárkál­­hat, de locsolkodni nem tanácsos ott sem, hiszen a vírus cseppfertő­zéssel terjed. Ervin bólintott: ez lo­gikus, de mit tegyen, aki nem ismeri a járást? Mármint a saját járását, és csak a szomszéd faluba akar át­menni, de az már egy másik járás. Azért a szomszédokat meglocsol­hatjuk, jegyezte meg Bandika. Er­vin nem értette. Hát slaggal - csa­pott a térdére Bandika. Úgy is min­denki a kertben lesz, hát a kerti slaggal húsvéthétfőn szépen át lehet fecskendezni. Amikor mi locsol­kodni jártunk iskolás korunkban, bizonyos házaknál már a kapuban a kezünkbe nyomták a kerti slagot, jelezve: kölnivíz helyett inkább az­zal próbálkozzunk, nem hogy még valaki hervadásnak indul az év fo­lyamán. De mit tegyen, akinek a slagja nem rendelkezik akkora ha­tótávolsággal, mint amekkora a meglocsolandó személytől elvá­lasztja? Milyen megoldást kínál erre a huszonegyedik század? Hát... vakarta a fejét Bandika, alighanem a házhoz szállítás lesz a jó választás. Biciklis futárral vizet küldünk a lányos házhoz és a cím­zett feladata lesz, hogy a kapott vi­zet valamilyen formában magára öntse, illetve az ünnepi rituálét va­lakivel elvégeztesse. Ervinnek nem tetszett az ötlet. Le vagyunk mi maradva, kedves kuzin, nagyon le. Romániában ugyanis már nemcsak az ebédet, de a szellemi táplálékot is házhoz szállítják. Az ortodox egy­ház bizonyos régiókban leleményes pótmegoldásokat foganatosított a húsvét becsületét megmentendő. Bukarestben és Neamt megyében a szentek csontjait például kisteher­autóval hordják körbe, hogy a templomlátogatás lehetőségétől megfosztott hívek a karanténban is érezhessék az ereklyék simogató közelségét. A Szatmár megyei Túrvékonya település ortodox pa­rókiája meg azzal a forradalmi öt­lettel állt elő, hogy ételhordókban házhoz viszik az áldozok eledelét. Elég kiállni egy gyertyával a kapu­ba, a pópa fékez, letekeri az ablakot, kiadja a Daciából Krisztus testét, aztán pöfög is tovább. A húsvéti kosarak szentelését pedig úgy old­ják meg, hogy a hívek bepakolják a szentelni valót az autójuk csomag­tartójába, melynek fedelét nem csukják le. Elpöfögnek a templom felé, ahol a pópák már várják a nyi­tott csomagterű kocsikat, és tisztes távolból feléjük lóbálják a szen­­teltvizes buzogányt. Ráadásul bo­nuszként egyúttal az autókat is megszentelik. Sajnos mifelénk a házhoz szállítás a szellemi táplá­lékra még nem vonatkozik, konsta­tálta Bandika, és elpakolta a táv­csövet. Van tehát hová fejlődnünk. A szerző a Vasárnap munkatársa

Next

/
Thumbnails
Contents