Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-28 / 74. szám
^____________________________SZALON ■ 2020. MÁRCIUS 28.______________ „Ne mondd el a feleségednek...” Csakhogy a feleségem még aznap este leolvasta az arcomról, hogy édesanyja után most már kisöccsét is hasztalanul várja haza. Jiszgádál v'jiszkádás... * Hosszú évek múltán úgy alakult a sorsom, hogy kulturális külügyi kapcsolatok teremtése, szerződések aláírása végett sűrűn jártam külföldön. Németországban, Lengyelországban is. A külügyi szolgálatban mindenkiről mindent lenyomoznak, tudnak, feltárnak. Rólam is lenyomozták, hogy háromévi dicstelen és siralmas Horthy-katonáskodásom során, amikor néhány hosszú hónapot a zsidó munkaszolgálatosok keredegényeként, pontosabban zászlóaljírnokaként is eltöltöttem (a légvédelmi tüzérektől - védett alakulat! - , majd a távbeszélőktől - bizalmas alakulat! -, s végül a géppuskásoktól helyeztek át, büntetésből, de ez most nem tarozik ide), többtucatnyi zsidó barátomat, ismerősömet sikerült hamisított katonai papírokkal, okmányokkal, szolgálati jegyekkel megszöktetnem, biztonságba menekítenem. Olykor merőben ismeredeneket is. 99 Nem óhajtottam valamelyik esetleges, utólag a falba illesztett kegyeletes emléktábla temérdek mártírjainak a névsorában rábukkanni a nevére. A háború után hosszú évekkel éppen egy könyvesbolt kirakata előtt szemlélgettem a kiállított könyveket (jó, bevallom, főképpen azért, mert akkor már az én két legelső könyvem is közöttük volt), amikor valaki váradanul, erőteljesen megtaszította a vállamat. Csodálkozva pillantottam az illetőre. Magas, ismeretien, sötét ruhás férfi volt. — Nem ismer meg, hadapród úr? - kérdezte halkan. - Nem emlékszik rám? Nem emlékeztem rá. Esküdni mertem volna, hogy sohasem láttam. - Zsidó munkatábor - mondta változadanul halkan, de nyomatékosan. Villámgyorsan utánagondoltam a dolgoknak. Vajon mi baja lehet velem ismeretien megszólítómnak? Magamban tiszta szívvel leszögeztem, hogy soha én zsidót, zsidó munkaszolgálatost meg nem bántottam. Még szóval sem. Összetévesztett valakivel? Hadapród sem voltam soha, mindössze „címzetes” karpaszományos szakaszvezető, noha a munkaszolgálatosok, sőt a keredegények nagy része is következetesen hadapród úrnak szólított. De akkor is? Nyilván összetéveszt valakivel. Nem jó dolog. Nem tévesztett össze.- Az életemet mentette meg, hadapród úr - mondta, és akkor már megragadta a kezemet. — Nem emlékszik? Elkobozták a gyógyszereimet, mert azzal vádoltak, hogy szimulálok. Bevágtak egy aknaszedő zászlóaljba. Maga csempészett át a névsor összeállításakor egy kőtörő századba. A „terhelő bizonyítékokként” lefoglalt gyógyszereimet is visszaszerezte, kicserélte. Akkor már homályosan emlékeztem. Főképpen a „terhelő bizonyítékok” miatt. Hogy milyen gyógyszerekről volt szó, nem tudtam. Arra azonban emlékeztem, hogy a katonai „gyengélkedőszoba” gyógyszerész-munkaszolgálatosának a segítségével az egész készletet ártatlan, közömbös szódabikarbónára és aszpirinpreparátumokra, lábfeltörések kezelésére szánt kenőcsökre cseréltem fel.- Örülök, hogy sikerült megúsznia - mondtam mosolyogva.- Örülök, hogy találkozhattam önnel, hadapród úr - mondta, aztán a zsebébe nyúlt és a tenyerembe csúsztatott valamit. Megnéztem. Kis, aranyból ötvözött Dávid-csillag volt.- Elfogadja? - kérdezte félénken és sietve folytatta: - Holnap indulok Izraelbe. Tegnap kaptam meg a kiutazási engedélyemet. Örülnék, ha elfogadná. Emlékbe. Az életemért. És szeretném, ha beülne velem oda, a szemközti | kávéházba egy feketére. Szeretnék néhány percig elbeszélgetni magá- | val. Mindig csodáltuk magát hadapród úr...- Hagyja a hadapród urat - legyintettem. - Azoknak a hadaknak én sohasem voltam apródja... Sokáig elbeszélgettünk a kávéházban. Amikor elbúcsúztunk egymástól megkérdezte:- Mit üzen Izraelbe? Ha esetleg közös ismerősökre bukkannék.- Vigyázzanak az anyósom két alapítványi fájára - tört ki belőlem önkéntelenül. Szép anyósom ugyanis, még a béke éveiben, két elültetésre szánt facsemetére szóló utalványt vásárolt a Zsidó Hitközségtől Izrael tervezett befásítására. Vajon állnak-e valahol? De térjünk vissza külügyi kiküldetéseimre. Pontosabban arra, hogy fenti múltam lenyomozása után vendéglátóim több ízben felajánlották, elvisznek valamelyik volt haláltábor immár kegyhelynek átépített megtekintésére. Minden alkalommal valamilyen halaszthatatlan tennivalómra, szorongató időhiányra hivatkozva, illő tisztelettel, udvariasan visszautasítottam a megtiszteltetést. Nem óhajtottam megtekinteni sem Dachaut, sem Bergen- Belsent, sem Auschwitzot. Nem óhajtottam lámi azokat a helyeket, amelyeknek valamelyikén szép anyósomat a halálba küldték. Nem óhajtottam megpillantani valamelyik korabeli fényképfelvételen az egymásra hányt hullák, a csonttá aszott, egymás mellé dobált tetemek között halálba torzult vonásait. Nem óhajtottam valamelyik esetleges, utólag a falba illesztett kegyeletes emléktábla temérdek mártírjainak a névsorában rábukkanni a nevére. Nem. Attól tartottam, ha megpillantom valahol a nevét, az arcvonásait, menthetetlenül és visszatarthatatianul feltör belőlem az az érzés, amely — legszemélyesebb, legbántóbb, legfájdalmasabb egyéni sérelmeim idején is - mindig idegen volt számomra. A kérlelhetetlen, leküzdhetetlen ádáz, tomboló bosszúvágy. * * * * * Nagyon szerény, kedves, gyöngéd, jólelkű asszony volt az én szép anyósom. Jiszgádál v‘jiszkádás... Rácz Olivér Arról reppel, hogy az övé kicsi, és ez tényleg vicces Csinálhat valaki karriert abból, hogy a kisméretű péniszéről rappel? David Burdnek, vagy művésznevén Lil Dickynek (Apró farok) tényleg sikerült, és most már saját sorozatot is kapott. L il Dicky a valóságban 2013-ban robbant be, és vált YouTubeszenzációvá, hiszen izgalmas volt egy fehér, zsidó rapper, akinek minden sorából csak úgy folyt az irónia. Az underground terepről pár év alatt David Burd megérkezett az első ligába, és ha nem vált is szupersztárrá, azt sikerült elérnie, hogy a legnagyobb sztárokkal (pl. Ariana Grande, Chris Brown, Katy Perry...) készítsen közös projekteket, a történetét pedig olyannyira érdekesnek találták, hogy most egy tízrészes tévésorozat készült belőle. A Dave azonban szigorú értelemben véve nem életrajzi történet, bár a főhőst itt is Dave Burdnek, illetve Lil Dickynek hívják. Ez a karakter azonban a valódi Lil Dicky fiktív változata, és ugyan sok tekintetben inspirálódik Burd valós énjével és karrierjével, azért nem egy és ugyanaz. A sorozatbeli Lil Dicky még a karrierje elején jár. A közösségi médiában ugyan már volt egy-két nagyobb dobása, és néha felismerik az utcán, de még nem keres pénzt a rappeléssel, és csak azért nem csóró munkanélküli, mert a szülei pénzelik, pedig már a harmincas évei elejét tapossa. Van egy cuki barátnője (Taylor Misiak a sorozat legnagyobb felfedezettje), néhány haverja, és láthatóan jól érzi magát ebben a kis mikrouniverzumban, ahol az minden gondja, hogyan tudna akkorát dobni a közösségi médiában, ami őt is a sztárok közé emelné. A nagyjából félórás részekből álló széria epizódjai leginkább azt az abszurd problémát járják körbe, hogy miért is bizarr fehér, jómódú zsidó srácként egy alapvetően feketék által dominált műfajban tevékenykedni. Az első részben Dave kapásból egy menő fekete rappernél, YG- nél akar bevágódni, mert el szeremé érni, hogy vendégeskedjen az egyik dalában, és amikor a gangszta rapper ezért elkér tőle tízezer dollárt, ő ezt gondolkodás és mindenféle szerződés nélkül leperkálja neki. Kap egy teljes epizódot a rapperek szövegeinek szexuális túlfűtöttsége is, vagyis pontosabban az, hogy a legtöbben hajlamosak a rapben a saját teljesítményüket és szexuális életüket erősen túlértékelni, és amikor ezek a szövegek találkoznak az otthon valóságával, az bizony könnyen konfliktusokhoz vezethet. Nevesítve: Lil Dicky perverz játékokról szövegel, ám amikor odahaza a barátnője szembesíti ezzel, azonnal visszavonulót fúj, és azt mondja, ő soha az életben nem csinálna ilyet. Egy ragyogó epizód szól arról a bizarr kihívásról, amikor egy nemrég elhunyt Lil Dicky-rajongó kisgyerek szülei kérik fel Dave-et arra, hogy rappeljen a fiuk temetésén. A Dave egy nagyon könnyed hangulatú, jó dumákkal és jó poénokkal teli, igencsak laza, öniróniával teli sorozat, ami a jobb pillanataiban a régi, jó formában lévő Woody Allem vagy akár az Atlanta című zseniális sorozatot is megidézi. Búfelejtő szórakozásnak egyszerűen tökéletes. Tóth Csaba A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE 1990. március 31., szombat • Pozsonyban tartja alakuló kongresszusát az Együttélés politikai mozgalom. A kongresszus jóváhagyja a mozgalom véglegesített alapszabályzatát és programnyilatkozatát, s megválasztja Központi Ügyvivői Testületét és vezetését; elnökké Duray Miklóst, alelnökké Gyimesi Györgyöt és a csehországi lengyel Stanislaw Gawlikot, főtitkárrá Gyurcsík Ivánt választják. 1990. március 31.—április 1., szombat-vasárnap • A Független Magyar Kezdeményezés Tornaiján zajló II. országos közgyűlése úgy határoz, hogy az FMK jelöltjei a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom listáján indulnak a parlamenti választáson. 1990. április 5., csütörtök • Csemart néven megalakul Pozsonyban a Csemadok OV művészeti ügynöksége. Megbízott igazgatója Gyurcsis Imre. • Szlovákiába érkezik Tőkés László református püspök, a romániai forradalom szimbóluma, aki részt vesz az Etika és politika című pozsonyi szimpóziumon, majd ellátogat a Csemadok pozsonyi székházába és Somorjára is. 1990. április 6., péntek • A VPN nevében Fedőt Gál, az FMK nevében Tóth Károly aláírja a két mozgalom választási szerződését, amely értelmében az FMK jelöltjei a választáson a VPN listáján indulnak, s azon - a magyar kisebbség szlovákiai számarányának megfelelően - 12%-os arányban részesednek. • Az Új Szó és a Nap szerkesztősége közös felhívást intéz a magyarországi újságírókhoz, amelyben felszólítják őket, hogy a csehszlovákiai választási kampány során egyetlen magyar politikai mozgalmat se preferáljanak. 1990. április 8., vasárnap • A Csemadok rozsnyói irodalomnépszerűsítő központi szemináriumának résztvevői megalakítják a Csehszlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társaságát. • A Glória Társulat kiadásában megjelenik Pozsonyban a Remény című katolikus hetilap első száma. 1990. április 9., hétfő • Pozsonyban Vaclav Havel csehszlovák és Szűrös Mátyás magyar ideiglenes köztársasági elnök Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország állam- és kormányfőinek, valamint külügyminisztereinek csúcstalálkozóján közös közleményben utasítja el az 1945-ös kassai kormányprogramban is lefektetett kollektív bűnösség elvét. • Nagykaposon megalakul az Erdélyi János Népfőiskola. Megbízott vezetője Fuksz Sándor. 1989. április 10., kedd • A szövetségi, a cseh és a szlovák parlament elnökségének együttes ülésén megállapodás születik arról, hogy a szövetségi állam új hivatalos megnevezése Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság legyen. (Összeállította Popély Árpád) Tőkés László a somorjai Művelődési Ház előtt szervezett nagygyűlésen (Képarchívum)
