Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-04 / 53. szám

www.ujszo.com | 2020. március 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Koronavírussal megtámadott sportvilág Meg lehet rendezni a foci-Eb-t és a nyári olimpiát? J. MÉSZÁROS KÁROLY Lesz nyári olimpia július­ban Tokióban? Vagy jú­niusban labdarúgó- Európa-bajnokság? Ép­pen mostanra szórták szét a rende­zést tizenkét ország városaiba. Meg lehet rendezni? Vékony jégen táncolunk. Könnyen végzetes lehet, ha nem vagyunk, leszünk óvatosak. A ko­ronavírus kiszámíthatatlanul teljed, nem ismer határokat, csak vírus­­hordozó embereket, akiken nem látszik ez a veszélyforrás, jelei azonban vannak. Megtámadta már a sportvilágot is. Szerencsére csak közvetve, de máris jókora érvágást okozva. Mert nem nevezhető másnak, ha a harmincezer nézőrészámító sílövő-vk-viadal nélkülük zajlik, ha éveken át előké­szített világbajnokságok szervezését kell másnak átadni vagy későbbre halasztani a rendezést, ha a klub­kasszába bevételt hozó első osztályú bajnokikat üres lelátók előtt játsszák, ha az egyébként több ezer embert vonzó sporteseményen csak a spor­tolók és a kísérőik vannak jelen. Mint az emberiségnek a vírus megállítására, úgy ezen belül a sportélet szétmarcangolására sincs egyelőre ellenszer. Úgy néz ki, mint az alma, amibe beleharaptak, s ahányszor beleharapunk, annyiszor lesz csonkább. Nincs erre felké­szülve senki, mindenhol egyedi megoldásokat keresnek, és inkább óvatosak, minthogy bajba kevered­jenek. Ez az állapot azért fojtogatja a sportot, mert tömegek, nézők nélkül semmit sem ér. Nem tudja magát fenntartani, elveszik az értelme, öncélú mozgássá válna a sportolók számára. Szerencsére egyelőre csak a sportvilág töredéke hajtott kény­szerből fejet a koronavírusnak. Máshol fürgén zajlik az élet, mintha semmi sem történne. Csak a leve­gőben van valami. Amire a sport­ember is a maga módján reagál, odafigyelve immunrendszerére. És reménykedik, hogy 2020 nagy vi­lágeseményei - a labdarúgó- Európa-bajokság és a tokiói nyári olimpia - nem kerülnek a koronaví­rus szorításába, nem kérdőjelezi meg a lebonyolításukat. Realista­ként kerüli a pánikot, de nem hagyja figyelmen kívül a vírustörténetet sem. És megoldásokat keres. Győztes mentalitása most a koro­navírus ellen indul harcba. Ami szintén nem akármilyen kihívás. BELLA CSAO, BELLA CSAO, BELLA CSAÓ, CSAÓ, CSAÓH! Vigadva sír a (jó) magyar (Cartoon ize r) Egy vállalkozóbarát kormány? DUDÁSTAMÁS Pár héttel ezelőtt még kevesen fogadtak volna arra, hogy az or­szág következő miniszterelnökét Igor Matovicnak fogják hívni, de hétvégén az Igor választási hurrikán mindenkit elsöpört. Az OEaNO választási győzelme nagy változásokat ígér a politikai életben, és ezek a gazdaságpolitikát sem fogják elkerülni. Még nem tudni pontosan, kik fogják alkotni a következő kormánykoalíciót, de a lehetsé­ges pártok listáját áttekintve leszögezhetjük, nagy eséllyel vállalkozóbarát koalíció jön létre. Ez már önmagában nagy változást jelent, ugyanis a Smer által vezetett kormányok köztudottan a szakszervezetekhez álltak közel, és a vállalkozói szférával gyakran feszült volt a kapcsolatuk. Az alakulófélben lévő kormánykoalíció legerősebb pártja nem igazán a gazdaságpolitikai témák boncolgatásáról ismert, Igor Matovic a választási kampányban mindent a korrupció elleni harcra tett fel. Ez jól megfigyel­hető az OEaNO választási programjában is, ahol a teljesítőképes gazdaság című szekció a program legvégén kapott helyet. Ennek ellenére azt mond­hatjuk, a párt javaslatai nagyrészt jó irányba mutatnak, és a többségük el­len a koalíciós partnereknek sem lehet kifogása. Az SaS gazdasági programja senkinek sem okozhat meglepetést, hiszen a párt megalakulása óta a gazdasági liberalizmus híve. A parlamenti újonc Za l’udí is inkább jobbközép pártnak mondható gazdaságpolitikailag, ez nem meglepő annak tükrében, hogy a párt fő gazdaságpolitikai szakembe­re az a Tomás Meravy, aki a múltban Ivan Miklós tanácsadójaként is tevé­kenykedett. Ez a három párt gazdaságpolitikai téren biztosan meg tudna egyezni, az esetleges konfliktust a negyedik koalíciós partnerként szóba jövő Sme ro­­dina jelentheti. Boris Kollár masszív állami befektetésekkel kampányolt, állami bérlakások, vasútvonalak, autópályák építésével. Ezeket az állami vállalatok hitelfelvételből finanszíroznák, de kivonnák őket a közszférá­ból, úgyhogy a többlethitelek nem jelennének meg az államadósságban. Ezt az ötletet azonban a lehetséges koalíciós partnerek gazdasági szakem­berei már a kampány alatt élesen bírálták, és nem valószínű, hogy a vá­lasztás után megváltozott az álláspontjuk. Ezen a téren nem lesz könnyű kompromisszumot találni, viszont az állami bérlakások építése Boris Kol­lár számára kulcsfontosságú feltétel. Semmiképp sem szabad megfeledkezni arról, hogy az új kormánykoa­líció kezét erősen megkötik az előző kormány által elfogadott szociális in­tézkedések, bár azok megszüntetését a lehetséges kormánypártok nem tervezik. Ez valahol érthető, viszont csak a 13. nyugdíj bevezetésére kö­rülbelül 350 millió euróra lesz szükség, és az állami költségvetés tartalékai már rég kimerültek. Igor Matovic mantrája ezen a téren az, hogy ha le­­csökkentjük a közpénzek szétlopását és az adócsalást, akkor nőni fognak a költségvetési bevételek és lesz pénz mindegyik prioritásra. Ez jól hangzik, a valóságban azonban ez a küzdelem nehéz lesz, és nem hoz azonnali eredményeket. Ha az új koalíció nem akarja tovább növelni a költségvetési hiányt, akkor a költségvetési kiadásokat valamely területeken minden­képpen meg kell nyirbálni. Minden kihívás ellenére jó esély van arra, hogy az új kormány gazda­ságpolitikája jó irányba mozdul el. A lehetséges koalíciós pártok vezetői mindannyian a vállalkozói szférából érkeztek, ezért át tudják érezni annak jelenlegi gondjait. Várható tehát, hogy az elkövetkező években a vállalko­zói környezet javítása lesz a középpontban, de a szükséges oktatási refor­mok elkezdésére is vannak a pártok soraiban jó szakemberek. Tehát óvatos bizakodással várhatjuk az új kormány felállását, de persze azért ne feled­jük, hogy a múltban a kezdeti optimizmus többször is gyorsan csalódásba csapott át. FIGYELŐ Feltárulhatnak a Vatikán második világháborús titkai Megnyitotta a XII. Piusz pápa korára vonatkozó leváltári gyűjteményét a Vatikán. A mintegy 2 millió irat kulcsfon­tosságú bizonyítékot adhat a Vatikán szerepéről a második világháború­ban és a hoiokausztban. Máris több mint kétszáz történész jelentkezett be kutatásra, de az anyag feldolgozása így is évekig tarthat. Az iratokból újabb részletek derülnek ki az egy­ház holokauszthoz való hozzáállásá­ról. A kérdés nagyon vitatott, XII. Pi­­uszt 1939 és 1958 között volt pápa, és többen azzal vádolták, hogy közöm­bös volt a zsidók mészárlásával szemben, Hitler ellen pedig nem emelte fel a szavát. Az első történészek egyike, aki be­léphetett, Hubert Wolf német egy­háztörténész. „Őszintén megmon­dom, sejtelmem sincs, hogy a pápa mikor, miről tudott. Ki számolt be ne­ki Auschwitzról? Mikor értesült a zsidókérdés úgynevezett végső meg­oldásáról? Reméljük, hogy a forrá­sokból választ kapunk a tevékenysé­gét övező fo kérdésekre” - mondta. „XII. Piusz pápa sosem emelte fel hangját a nácik ellen, és kétlem, hogy a dokumentumokban valami mást ta­lálnánk” — jegyezte meg Ana Foa olasz történész, rámutatva, hogy az egyházfő magatartása a németekkel szemben „nagyon diplomatikus és hagyományos volt”. „Úgy gondolta, feladata az életek mentése, nem ideo­lógiák elítélése” - tette hozzá. „XII. Piusz nem volt különösebben zsidó­ellenes, de nem tagadta meg az egy­ház zsidóellenes történelmét”. Gallagher érsek szerint viszont az iratokból kiderülnek azok az erőfe­szítések, amelyekkel XII. Piusz az ül­dözöttek megsegítésére törekedett, és kiderül, hogy a nácik mennyire gyűlölték őt és a katolikus egyházat. A pápa védelmezői szerint ugyanis Piusz a színfalak mögött üldözötteket mentett, rendházakat, kolostorokat nyitott meg előttük. Azt állítják, a pá­pa vezetésével a katolikus egyház egymillió zsidót mentett meg, többet, mint minden más nemzetközi szer­vezet. „Az egyház nem fél a történelem­től” - mondta egy éve Ferenc pápa, amikor a vitatott levéltári anyag meg­nyitásáról döntött. (mti, nsz) Matoviőot mintha kicserélték volna Igor Matovic viselkedése a vá­lasztás után, tanácskozása Zuzana Őaputová államfővel, továbbá a lehetséges koalíciós partnerektől érkező visszajelzések is azt mu­tatják, mintha egy teljesen sima átmenet következne egy új politi­kai realitásba. Matovic médiasze­replései során kedvező benyomást keltett, úgy viselkedik, amit nem is olyan rég el sem tudtunk volna képzelni. Diplomatikusan nyilat­kozik, és mintha eltűnt volna a mindenre képes izgága botrány­hős - írja a Sme kommentálja. Persze nagyon az elején vagyunk a tárgyalásoknak, és az igazán nehéz pillanatok a kormányzás során jönnek majd el, emellett nem minden a magatartás meg­változása, a lényeg, hogy milyen célokat és programot tud felmu­tatni és abból mit valósít majd meg, mutat rá a lap. (úsz) Napi fólmilliárd lenne a londoni zárlat Londoni elemzők szerint napi fél­­milliárd font kárt okozna a brit gazdaságnak, ha a koronavírus miatt zárlat alá vonnák a brit fő­várost. A CEBR gazdasági elemzőműhely tanulmánya hang­súlyozza: valószínűtlen, hogy Londont teljes karantén alá kelle­ne helyezni, de nem teljesen indo­kolatlan egy ilyen drasztikus in­tézkedés modellezése. Becslések szerint csak az elmúlt két hétben legalább 15 ezer londoni tért haza fertőzött térségekből, és ha csak kis töredékükről bebizonyosodik, hogy betegek, munkaadóik elren­delhetik a munkahelyek bezárását. Egy egész Londonra kiterjedő zárlat napi 495 millió font gazda­sági kiesést okozna. Más londoni házak is jósolják, hogy a gazdaság megszenvedi a koronavírust, de ennyire drasztikus forgatókönyvet egyik sem vázolt fel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents