Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-21 / 68. szám

2020. március 21., szombat, 14. évfolyam, 12. szám Közelebb kerülni egymáshoz pont az a kor, amikor olyan megle­pőeket tudnak kérdezni és monda­ni, hogy az ember paff marad tőle.” Kornélia, aki egy ideje már nem él együtt a férjével, gyerme­ke apjával, egy konkrét példát is megosztott velünk. Sára nemrég konstatálta, hogy csak akkor lehet új apukája, ha több szoba és több ágy lesz a lakásban, hiszen másképp nem férne el náluk még egy fő. ,Amikor beszélgetek valakivel a gyerek előtt valamiről, nem tud­hatom, mi áll össze a kis fejében, hogyan gondolja tovább a hallotta­kat. Ezek a versek ezt a folyamatot is segítenek megérteni. A kicsik olyan nüanszokat vesznek észre, olyasmikre reagálnak, amik fölött a felnőtt figyelme elsiklik.” Az ovisoknál ráadásul már bim­bóznak az első szerelmek, amit szintén meg kell fogalmazniuk valahogyan magukban - fiúknak és lányoknak egyaránt, de persze más-más módon. A lányos néző­pont egyik szép példája az Amikor az usziból jövet című vers, ame­lyet Nagy Kornélia jobban szeret a sokkal ismertebb Szerelem című opusznál. (Sten-Malténak nagy, vö­rös és elálló fiile van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fiil). „Egyszerűen azért, mert velem is megtörténtek ezek a dolgok. Nálunk az oviban is meghúzták a hájunkat a fiúk, rácsaptak a fene­künkre, megböktek, elgáncsoltak minket. így mutatták ki a vonzal­mukat irántunk. Akit békén hagytak, az nyilván nem érdekelte őket. Sárának majd el kell mindezt magyaráznom, és lehet, hogy ez a vers segíteni fog.” meg, kollégája, Benkő Géza ré­vén. „Lelkesen mutatta és mondta nekem ezeket a különleges néző­pontból írt, az élet nagy igazságaira rávilágító szabadverseket. Azóta a legkülönbözőbb élethelyzetekben jut eszembe egyik-másik. Szerin­tem ezek nem is igazán gyerekek­nek szólnak, hanem gyerekekről felnőtteknek. Remek útmutatókat lehet bennük találni arról, hogyan látják ők a világot. Amióta anya vagyok, másképp olvasom őket, hiszen a saját kislányom gondolat­meneteit is jobban megérthetem a segítségükkel. Sára most ötéves, ez A svéd gyerekversek egy másik fontos témája a családi viszonyok bemutatása a kicsik szemszögéből. Kornélia azért választotta a Sóder­partit, mert rendkívül fontosnak tartja a nagy esti beszélgetéseket, amikor a gyerektől nem csak azt kérdezik a szülők, hogy mi volt az oviban, iskolában, és nem csak két­­szavas választ várnak. „Hála istennek nálunk voltak ilyen sóderpartik gyerekkoromban. Nagyinál egy kicsit szigorúbb sza­bályok működtek, ő azt vallotta, hogy evés közben nem beszélünk, de ezek speciális helyzetek voltak, mondjuk, egy vasárnapi ebédnél. Egy sima vacsoránál azért minden­ki szót kapott. És amikor kimen­tünk Királyhelmecen a szőlőhegyre és sütöttük a lacipecsenyét, remek alkalom kínálkozott - a nagy be­szélgetésekre. Számomra ez a vers mostanában nem is arról szól, hogy nem hallgatjuk meg a másikat, hanem hogy sok szülő egyáltalán nem kommunikál a gyerekével. Nem azért, mert nem akar, hanem men egyszerűen olyan a világ, hogy Siv Widerberger Sóderparti Daniel, aki az osztályunkba jár, a vacsorát Sóderpartinak hívja. "Sódert esztek vacsorára?" kérdeztem egyszer (mert szerintem ez a Sóderparti olyan lükén hangzik). "Frászt" mondta Dániel, "húst eszünk, és mindenki nyomhatja a sódert, és senki se mondja, hogy fogd be a szád, és mindig kipakolhatod, ami a szívedet nyomja" mondta Dániel, és nevetett. Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti. De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen! Nálunk csak olyan közönséges Vacsora van. Ingrid Sjöstrand Mikor usziból jövet VERSEK ÉS ARCOK Juhász Katalin Versek és arcok című sorozatunkban olyan személyiségekkel be­szélgetünk, akiknek életében meghatá­rozó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. Akirályhelmeci szüle­tésű Nagy Kornélia színésznő a Komáro­mi Jókai Színházban kezdte pályafutását 1996-ban, rögtön az érettségit kö­vetően. Kisebb-nagyobb szerepek sikeres megformálása után, 2000- ben kezdte tanulmányait a pozso­nyi színművészeti főiskolán, egy szemesztert Budapesten végzett el. 2004-ben szerződött a kassai Tháliához, ahol énektudását, drá­mai tehetségét számos darabban kamatoztathatta. Máig tagja a tár­sulatnak, amely jelenleg Pintér Béla Parasztoperájára készül, a próbafo­lyamat viszont jelenleg áll. „Mivel szlovák alap- és közép­iskolába jártam, a magyar nyelvű versek kimaradtak az életemből, egészen harmadikos gimnazista koromig. Akkor viszont bekerül­tem a királyhelmeci KÁOSZ szín­játszó csoportba, ahol egy verses összeállítást kezdtünk próbálni. Akkor és ott csodálkoztam rá elő­ször a magyar költészetre, tizenhat évesen, ami talán kései találkozás­nak tűnik, de szerintem az ember abban az életkorban a legfogéko­nyabb” - véli Nagy Kornélia. A költőkkel való intenzív ismer­kedést egy szerelemnek köszönheti. Ügy alakult, hogy egy versrajongó . fiúval találtak egymásra, aki szerel­mes leveleiben hosszú költeménye­ket küldött neki Kosztolányitól, Adytól, József Attilától és másoktól. „Versek tömkelegét kaptam Prá­gából, kétnaponta érkeztek a leve­lek, és mivel kellő komolysággal viszonozni akartam őket, muszáj volt beleásnom magam a gyűjte­ményes kötetekbe, hogy találjak az akkori érzéseimhez passzoló strófá­kat. Minden verskötetet átböngész­tem, amit csak találtam édesanyám könyvtárában. Abban az időszak­ban talán több verset olvastam ma­gyar nyelven, mint a magyar gim­náziumba járó kortársaim.” A böngészést ugyan némiképp nehezítette, hogy Kornélia diszlexi­ás, azaz nehezebben olvas, mint az ádagemberek, de a szerelem, mint tudjuk, falakat rombol le és hegye­ket mozgat meg. Máig hálás annak a teológushallgatónak azokért a levelekért, men amikor tizennyolc évesen a komáromi színházba került, már eléggé „képben volt”. Most két svéd gye­rekverset válasz­tott, ame­lyekkel szintén Komárom­ban ismer­kedett Mikor usziból jövet sorbaálltunk a buszmegállónál, Johan végigfutott mellettünk, és minden lányra ráhúzott a nedves fürdőnacijával. Mindegyikre, csak rám nem. Monika azt mondta, biztos komái engem. Nem tudom ... Hátha csak kifelejtett? mindenki rohan, és lassan ismeret­len fogalommá válik a közös családi vacsora.” A kassai Thália Színház színész­nője ezt saját magán is tapasztalja, mivel sokszor próbál esténként, vagy előadása van. Ilyenkor vi­szi magával a gyereket, mert egy színészfizetésből nem telik bébi­­szitterre, ahogy sok kollégájának sem. Szóval ritkán ülnek le este hatkor a vacsoraasztalhoz beszél­getni. „Ez persze nemcsak a színészek­re érvényes, hanem mindazokra a szülőkre, akik több műszakban dolgoznak. Számomra főleg azt üzeni ez a vers, hogy találjunk időt egymásra, próbáljunk egy picit lelassulni. A koronavírus-járvány miatt most lehetőségünk van erre, hiszen nem mehetünk sehová, nincs iskola és óvoda, és aki csak tud, otthonról dolgozik. Sajnos ez a helyzet rákényszerít minket egy másfajta működésre. De próbál­juk úgy felfogni mint lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy nagyokat beszél­gessünk a családi sóderpartikon. Sokan nem is tudnak mit kez­deni ezzel a szituációval, mert teljesen szokatlan számukra, hogy együtt vannak otthon a családjukkal, párjukkal. Szerintem a karantén után, úgy decembertől kezdve nagyon sok gyerek fog születni. De sok válás is lesz, mert az összezártság negatívan hathat azokra a párkapcsolatokra, ame­lyek nem elég erősek. Remélem, inkább az előbbi dominál majd, és sikerül okosan kihasználnunk ezt az időszakot. Például arra is, hogy kinyissunk egy-egy polcon porosodó verskötetet és elmerül­jünk benne, vagy akár hangosan <. felolvassunk szeretteinknek Mert azért valljuk be, a rohanó hétköz­napokon kevesen teszik ezt.” Polgár Anikó tárcája a Szalonban 18. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents