Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-18 / 65. szám
[ÍV KÖNYVESPOLC ■ 2020. MÁRCIUS 18. www.ujszo.com Csodák márpedig vannak HAZAI SZERZŐKTŐL „Egy különleges Svájc-enciklopédia és a legérdekfeszítőbb naplók egyike, amilyet csak az ember el tud képzelni: Csehy eufórikus kíváncsisággal derít fel múzeumokat és tájakat, temetőket és bolhapiacokat, könyvtárakat és templomokat, Paul Klee és Alberto Giacometti, Thomas Mann, Friedrich Nietzsche és Richard Wagner nyomába ered. Precíz, ugyanakkor poétikus leírásai és reflexiói Ovidius Átváltozásaihoz vezető asszociatív kitérőkkel váltakoznak, s a szerző kaleidoszkópszerű önarcképét is kirajzolják” - írja Ilma Rakusa Csehy Zoltán különleges beszámolójáról, amely azoknak a hónapoknak a lenyomata, amelyek a szerzőt alkotói ösztöndíjjal egy svájci kolostorba, majd az ország különböző tájaira vezették. Csehy Zoltán : Grüezi! - Fél év Svájc Pesti Kalligram, 2020, 248 oldal * * * Kőrös Zoltán levéltárosnak, történésznek korábban két oral history kötete jelent meg a Fórum Kisebbségkutató Intézetnél: a Muszkafoldön és a Nyugati fogságban. Az előbbi a szlovákiai magyarok szovjet hadifogságát térképezte fel, a másik azokét, akik megjárták az amerikai, brit és francia hadifogságot. Új kötete is merít az oral history tapasztalataiból, akivel lehetett, még elbeszélgetett bizonyos kérdésekről vagy rákérdezett egy-egy fontosnak ítélt, de homályban maradt részletre. A könyv ugyanis hét szlovákiai magyar naplóját, memoárját közli a második világháború végéről, a lágerélet és a viszontagságos hazatérés tapasztalatairól. Kőrös Zoltán: „Ma este indulunk a frontra... Felvidékiek naplói és memoárjai a második világháborúból Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2019,399 oldal Nem mindennapi történet egy huszonéves fiatalember és egy idős hölgy találkozásáról, barátságáról, lelki egymásra hangolódásáról. Egy poros dél-szlovákiai kisvárosban kezdődik, és a napfényes Argentínában ér véget. A kilencvenes évek elején vagyunk, amikor egy fogadóirodában állást kapni igazi vágyálom volt sok | lézengő, sült galambra váró fiatal számára. Főhősünk, Gábor úgy | érzi, megfogta az isten lábát, amikor megürül egy hely az általa gyakran látogatott irodában, de csak ideig-óráig élvezi ezt a munkát, mert egyre inkább úgy érzi, valami hiányzik az életéből ahhoz, hogy boldog lehessen. Egy nap aztán betoppan egy idős hölgy, és megteszi a teljes argentin bajnokságot. Azt mondja, a férje tippjeit játssza meg. Nem nyer, de felkelti Gábor érdeklődését. A fiatalember nyo-Boldogok azok a falvak, amelyeknek így vagy úgy, de valaki külön szakkönyvet szentel. Azért is mondhatjuk ezt, mert bőven akadnak olyan néhány ezer fős települések is Szlovákiában, amelyek társadalmával és kultúrájával szinte sehol sehol sem foglalkoztak részletesebben. Itt most nem a néhány oldalas füzetekre, kis településtörténeti áttekintésekre kell gondolni (noha azoknak is megvan a maguk haszna), hanem a komoly, tudományos minőséget képviselő munkákra. Ezeknek ugyanis az a jellegzetessége, hogy egy-egy résztémán keresztül betekintést nyújtanak egy jóval nagyobb „valamibe”: a helyi életbe. A Sándor Anna és Tóth Katalin által jegyzett, Sima Ferenc (1917—2005) gyűjtését feldolgozó Nyitragerencséri tájszótár bevezetőjét olvasva gyorsan egyértelművé válik, hogy a szerzők is tisztában voltak mindezzel. Az olvasó elsősorban a tájszavakról és a helyi nyelvről kaphat képet, de aki szemfüles, az a szövegben az egykori nyitragerencséri élet meganynyi jellegzetességére is felfigyelhet: a tájszavak és a példamondatok az adott falu, s ezáltal a Zoboralja mentalitásába, folklórjába, részben helytörténetébe is betekintést nyújthatnak. A tájszavak „íze” vitán felül alkalmas erre is. A kötet gyakorlatilag két részre oszlik. Az első 67 oldal egy számos mozni kezd a néni után, megtudja, hogy fiatalasszonyként kivándorolt Argentínába, és nemrég költözött haza szülővárosába, ahol viszont szinte senkivel sem érintkezik. rétegből álló felvezetés, míg a tulajdonképpeni tájszótár (69-284. oldal) alkotja a könyv oroszlánrészét. Érdemes elmélyedni az első részben is, mégpedig azért, mert Sándor Annának sikerült eleget tennie a jó bevezetés alapkövetelményeinek. Egyfelől képes megszólítani a dialektológiai kérdések iránt nem elkötelezetten érdeklődő olvasót is, nem merül el túlságosan szakmai w A példamondatok az adott falu, s ezáltal a Zoboralja mentalitásába, folklórjába is betekintést nyújtanak. kérdésekben. Másfelől pedig érthetően, világosan fogalmazva mutatja be a nyelvészi-nyelvészeti munka megannyi nehézségét és szépségét. Ugyanis, ahogyan a cím is mutatja, nem saját kutatás bemutatásáról van szó, a kötet anyagát a néhai Sima Ferenc öt évtizeden keresztül,' 1940-től 1992-ig végzett gyűjtései adják. Sima eredetileg 12 Nyitra-vidéki településen gyűjtött. Az Gábor is magányos, nemrég halt meg a nagyanyja, az egyeden személy, akihez igazán ragaszkodott. Egyre többet gondol a nénire, virággal várja a fogadóirodában általa hátrahagyott cédulagyűjteményből dolgozta fel Sándor Anna és Tóth Katalin a nyitragerencséri anyagot. Minderről bőven lehet olvasni az említett bevezetőben, amely egyebek mellett bemutatja Nyitragerencsér történeti hátterét, a nyelvjárás típusát és jellemzőit, a jellemző hangtani, alaktani és mondattani jelenségeket. A kötet nagyobb részét kitevő tájszótár használatához mindenképpen szükséges legalább áttekinteni a szócikkek szerkezeti felépítéséről szóló rövid, kétoldalas útmutatást (64-65. o.). Már pusztán ebből a rövid passzusból is látszik az a gondosság, amellyel Sima Ferenc végezte a gyűjtést, illetve ahogyan Sándor Anna és Tóth Katalin kötetté formálta a felgyújtott anyagot. A tájszótár felépítéséről is ejtsünk néhány szót. Egy-egy címszó a köznyelvi alakból áll. Kivételnek számítanak azok az ún. valódi tájszavak, amelyeknek egyszerűen nincs köznyelvi változatuk. A „lényeget” az egyes szócikkeknél a dőlt betűvel szedett nyelvjárási szóalakok képviselik — ez a gerencsért tájszavak fonetikus lejegyzését jelenti. Ugyanez vonatkozik a példamondatokra is. (Érdemes megemlíteni, hogy Sándor Anna összefoglalója szerint Sima Ferenc elsősorban mindennapi élethelyzetekben, megszokott tevékenységek végzése közben - mint amilyen például a tollfosztás, disznóölés stb. - gyűjtötte a tájszavakat.) a megszokott időben, úgy érzi, a nagymamája helyett őt küldte neki az ég. A szimpátia kölcsönösnek bizonyul: Lisa néni megnyílik, belekezd az élettörténetébe, hetente újabb fejezeteket oszt meg a fiúval. Gábor pedig, akivel addigi élete során semmi izgalmas nem történt, mohón issza a szavait. Aztán egyszer csak vége szakad a mesének, Lisa néni kómába esik, élet-halál közt lebeg. Gábor azonban nagyon kíváncsi a történet folytatására, ezért elhatározza, hogy Argentínába utazik, hátha többet is megtudhat Lisa néni és férje, Gustavo bácsi életéről, mint amennyit lehetősége volt hallani... De hogyan boldogul spanyoltudás és helyismeret nélkül? Nos, megannyi szerencsés véledennek köszönhetően sokkal többet talál, mint amennyire számított. Azért utazik el, hogy lezárjon valamit, ehelyett elkezdődik egy új fejezet az életében. Ezt a könyvet egy negyvenes éveinek közepén járó ember írta, aki nem nevezhető írónak, bár 1993 óta jelentek meg cikkei, interjúi különböző lapokban. Álnév mögé bújik, első regényének borítóján a Rodnas Principe név virít, de mi tudjuk róla, hogy losonci származású, és Princz Sándor néven anyakönyvezték. Az egykori Heti Ifi olvasói talán még emlékeznek rá, a többiek meg úgyis elsősorban a történetre kíváncsiak, nem pedig a szerzőre, úgyhogy ennél többet nem is mondunk róla. Az egyes Végezetül hangsúlyozni kell, hogy nem ismeretterjesztő, hanem szaktudományos kiadványról beszélünk. A kötetet kézbe vevő olvasónak rá kell hangolódnia a speciális nyelvészeti tematikára és terminológiára ahhoz, hogy megmutatkozzanak a könyv erényei — amikor azonban elegendő érdeklődéssel és türelemmel ezt megteszi, „megszólal” a bemutatott nyelvjárási anyag. szám első személyben elmesélt sztori pedig tényleg magával ragadó, egyszerre hihető és hiheteden, realista és meseszerű, önéletrajzi ihletésű és kitalált. Van benne például szerelem első látásra, amely - csodák csodája - viszonzásra talál. Megtudhatjuk azt is, milyen nehéz új életet kezdeni a világ másik felén, egy ismeretlen városban, és mekkora változást hozhat az ember életébe egy-egy szerencsés döntés. Például az, hogy felsegít valakit az utcán és eltámogatja oda, ahova az illető menni akar, vagy hogy talál egy érmét a nagymama házának a padlásán, és nem dobja ki a többi kacattal együtt, hanem zsebre vágja. A végén pedig akkora csattanó vár ránk, hogy beleszédülünk. Akit nem zavar az olykor pongyola fogalmazás, a stilisztikai ügyedenségek, az itt-ott döccenő' mondatok, az erőltetett dialógusok, az kitűnően fog szórakozni. A finnyás irodalmárok kedvéért pedig megismétlem, hogy első kötetről van szó, amely mindezek ellenére tele van bájjal, finomsággal, szeretetéhséggel. Ki ne érezte volna már, hogy üres az élete, hogy nem jut egyről a kettőre, vagy hogy kisiklik a kezéből, amit épp megszerzett? És ki nem várt még a csodára, amely talán közelebb van, mint hinnénk? Juhász Katalin Rodnas Principe: Az öreg hölgy - Evita ajándéka Papirusz Book Könyvkiadó, 2019, 268 oldal Ilyen szempontból bátran ajánlható a könyv mindenkinek, akiket érdekel a Zoboralja kultúrája, valamint a szlovákiai magyar nyelvterület dialektusai. Vatascin Péter Sándor Anna-Tóth Katalin: Nyitragerencséri tájszótár- Sima Ferenc tájszóhagyatéka alapján Kalligram, 2020, 284 oldal Megszólal a nyelvjárási anyag A mellékletet szerkesztette: Lakatos Krisztina. E-maít: ujszoíSiujszoxom. Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o,, Új Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3,
