Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-18 / 65. szám
2020. március 18., szerda A kísértő és segítő kígyó, a sárgaságot gyógyító lile Aki sárgaságban szenved, szerezzen be egy ragyogó tollú, hófehér, folttalan madarat: a madár majd rápillant a betegre, s magához vonzza a betegségét. Persze lehetséges, hogy nem lesz kedve a szenvedőre nézni, sőt, elfordul tőle csukott szemmel: az sajnos nem jelent semmi jót. JÉ ókori és a közép/I _ kori gyógyászat Ll T M efféle mágikus / % B módszereit ma JL m JL.*é ugyan idejétmúlt kuriózumként kezeljük, ám a kultúra, a művelődés, a művészetek tágabb kontextusában folyamatosan tapasztalhatjuk jelenlétüket. A létező vagy kitalált állatoknak tulajdonított gyógyító képesség ugyanis általában az adott állathoz társított szimbolikus jelentésekkel áll összefüggésben, melyek nemcsak a régebbi műalkotásokat, szokásokat itatják át, hanem máig fontos szerepük van a populáris kultúra egyes rétegeiben. Az említett fehér madár egy kitalált lény: a görög-latin források caladriusnak vagy charadriusnak nevezik, egy régi magyar fordítás lilének. A bestiáriumok ábrázolásain többnyire egy ágyban fekvő, királyi koronát viselő betegre néz vagy elfordul tőle, a sárgaságot ugyanis a — királyok betegségének tartották. Ugyanez a gyógyító madár a szerelem betegségének is lehet a szimbóluma: ha a szerelmes ránéz a kedvesére, az meggyógyul, ha elfordul tőle, az viszont akár a halálát is jelentheti. Egy-egy állat szimbolikus értelmezései lehetnek egymástól homlokegyenest ellentétesek. A kígyó például az álnokság, a gonosz az ármány, a kísértés, az ördögi csábítás megtestesítője, ugyanakkor az okosság jelképe is lehet (a népmesékben is gyakran a kígyó a segítő). Az Aszklépiosz botjára tekeredő kígyó (melyet az élet csillagában, a mentőszolgálatok járművein is láthatunk) a gyógyítást szimbolizálja. A saját farkába harapó kígyó az örökkévalóságot jelképezi. A legalantasabb lény lehet más összefüggésben a legmagasztosabb: így lesz a kígyó a másik ismertebb jelképhez, a halhoz hasonlóan Krisztus kifejezője. Egy lélektani felfogás szerint ezek a szimbólumok tudat alatt ott vannak álmainkban, fantáziaképeinkben is. Egy-egy állat többféle értelmezése abból adódik, hogy „minden teremtmény kettős természetű: dicséretes és feddhető”, amint azt a népszerű középkori természettudományos mű, az ún. Phüsziologosz megfogalmazta. Ez csak egy a számtalan forrás közül, melyekből a nemrég megjelent, Vígh Éva által szerkesztett ÁLLATSZIMBÓLUMTÁR Szerkesztette VÍGH ÉVA BALASSI KIADÓ Állatszimbólumtár merít. A lexikonban A-tól Z-ig, az antiloptól a zergéig sorakoznak az állatcímszók, melyek megadják egy-egy állat latin nevét is, összefoglalják szimbolikus jelentéseit, a hozzájuk kötődő ókori magyarázatokat, bibliai és középkori előfordulásaikat, újkori szimbolikájukat, illetve a magyar művelődéstörténeti, irodalmi, néprajzi vonatkozásokat. Némelyik állatnál egyik-másik szempont erőteljesebben érvényesül. Az adatok hitelességét az olvasó a precíz jegyzetapparátus és forrásjegyzék alapján ellenőrizheti, maguk a szócikkek azonban nem tudományosan túlterheltek, hanem közérthetőek és olvasmányosak. A címszók behatárolásában nem az állattani besorolás dönt, hanem a hagyományba beépült szimbolika. Ezért kerül egy szócikkbe a tücsök és a kabóca, azzal az indoklással, hogy „a régiek is rendre összekeverték őket”, és a szimbolikájuk is hasonló. Együtt tárgyalja a lexikon a fülesbaglyot és kisebb rokonát, a kuvikot. A feldolgozás alapszempontjaiból kiindulva egyértelmű, hogy a több fajjal, alfajjal rendelkező rendeket (pl. békák) a szimbolikus jelentések szempontjából érdemes összevonni. Valós állatok mellett mitológiai, fiktív lényekről is íródtak szócikkek: olvashatunk például a sárkányról, a turulról, a bibliai mitikus szörnyről, a behemótról, az egyszarvúról, a főnixről, a griffről, a mantikór nevű vérengző emberevőről, a görög mitológiabeli hárpiákról, a szirénekről, a kentaurokról, a kerberoszról, a meduszáról, a pegazusról és a hüdráról. Érdekes a mitikus távlatokat a magyar művelődéstörténettel összehangoló nézőpont. A bika esetében például az összefoglalás a sumér és babiloni időktől indul, majd a minószi kultúrán, a Biblián át a reneszánsz és barokk értelmezésekhez jut (ezek magyar lecsapódásai pl. Miskolczi Gáspár Egy jeles vadkert című művében vagy Bőd Péter bibliai lexikonában láthatók). Nem áll meg azonban itt, hanem tovább megy a 19. és 21. századba, a szimbólumtörténetbe Arany Toldiját, Gyulai Pál költészetét vagy a tragikus sorsú 20. századi festőművész, Amos Imre műveit is bevonva. A motívum 19-20. századi magyar irodalmi előfordulásai persze sokkal szerteágazóbbak, minthogy pár mondatban össze leheme őket foglalni, éppen ezért a lexikonnak ezeket a vonatkozásait érezzük a legesedegesebbnek. A bika címszónál például Devecseri Gábor Bikasiratója jellegzetesebb példa lett volna, mint Gyulai Pál Diósgyőri dalok című verse. Az egyes szócikkeket képek is színesítik, ezek többnyire kódexek vagy régi könyvek illusztrációi. Különösen érdekesek Tüskés Anna fotói, melyek néhány szlovákiai vonatkozást is felmutatnak, mint pl. a csetneki plébániatemplomból a Jónás és a cethal ábrázolásáról vagy a garamszentbenedeki apátsági templom Márk evangélistát szimbolizáló oroszlánjáról készült felvétel. Polgár Anikó Állatszimbólumtár A-Z Szerkesztette: Vígh Éva Balassi Kiadó, 2019, 400 oldal Egy reneszánsz ember kedvenc témái Umberto Eco könyveit olvasni olyan, mintha egyszerre fizettünk volna be egy intelligencianövelő és egy relaxációs tanfolyamra. Lenyűgözően széleskörű műveltsége lehetővé tette a szerző számára, hogy az I igazán bonyolult problémákat is áttekinthetően, rendszerezetten közelítse meg, és egy olyan szitán szűrje át, amely a témát mindenki számára közérthetővé teszi. Az Óriások vállán című posztumusz kötet tizenkét előadás szövegét tartalmazza, melyeket Eco 2001 és 2015 között olvasott fel a Milanesiana fésztiválon. Ez az olaszországi multidiszciplináris fesztivál azt a célt tűzte ki maga elé, hogy elősegítse a párbeszédet a különböző művészeti ágak (irodalom, film, zene, színház), valamint a bölcsészet- és társadalomtudományok között. A fesztivál 2008-tól kezdve mindig egy-egy téma köré szerveződött. Eco mindig tartotta magát ezekhez, sőt, olykor a sugalmazójuk is ő volt. El lehet képzelni, hogy egy hozzá hasonló „reneszánsz ember” mennyire élvezhetett egy ilyen eseményt. Az előadások témáit Eco a saját kedvencei közül válogatta, így a szerző hűséges olvasói több-keve[ sebb sikerrel talán meg is tudnák őket tippelni. A kötet lényegében a roppant életmű egyfajta demonstrációjaként is értelmezhető: lám milyen szerteágazó témaköröknek lehet egy ember a | szakértője. A kötet címét adó esszé az egymást követő nemzedékek harcát és ennek irodalmi megjelenítését, kulturális reprezentációját vizsgálja az ókortól egészen napjainking. „Világéletemben izgatott a törpés-óriásos mese. A történelmi törpe-óriás polémia mindazonáltal annak az apák és fiúk közt ősidők óta folyó küzdelemnek az egyik fejezete csupán, amely- mint lámi fogjuk - még ma is közelről érint bennünket” - írja Eco, majd sorra veszi az legendás apa-fiú harcokat, a maradiság-modernség kontextusában ábrázolva a kérdést. Darabokra szedi a Chartes-i Bemátnak tulajdonított aforizmát is („olyanok vagyunk, mint a törpék, akik óriások vállán állnak”), melyből az esszé a címét kölcsönözte. Honnan ered? Miért volt olyan népszerű a középkorban? Alázatos vagy gőgös aforizma volt eredetileg? Eco minden kérdésnek alaposan utánajár. A további esszék a szépségről és a rútságról, az abszolútról és relatívról, a tűz szépségéről, a láthatatlanságról, paradoxonokról és aforizmákról, a hamisság kérdéséről, a művészi tökéledenségről, titkokról és titkos társaságokról, összeesküvésekről, valamint a szentségképzetekről szólnak. Az első esszé kivételével mindegyiket bőséges képanyag illusztrálja, melyeket Eco maga válogatott és az előadások alatt kivetített. Utaltam rá, hogy a könyv miért lehet érdekes Eco hűséges olvasói számára, de még véletlenül sem szeretnék eltántorítani senkit, aki ezzel a könyvvel kezdené a mester műveivel való ismerkedést. Az Óriások vállán remek belépő lehet Eco világába, mivel széleskörű áttekintést ad az egyes témákról, ha pedig el akarjuk mélyíteni az itt megszerzett tudást, továbbléphetünk a szerző egyéb műveire. Például a szépség és a rútság esztétikájával itt egy-egy fejezet foglalkozik, de tudjuk, hogy Eco mindkét témának egy-egy egész könyvet szentelt korábban. Ha az összeesküvések témája tetszett meg, belelapozhatunk A prágai temető című regénybe. A titkos társaságok érdekelned A Foucault-inga című regény pont ezek leleplezéséről szól. A posztumusz esszékötet magán viseli mindazon jegyeket, melyeknek köszönhetően Umberto Eco korunk egyik legismertebb és legnépszerűbb szabad bölcsésze és regényírója lett. Könnyed, szellemes, szórakoztató, ugyanakkor pontos és információgazdag is. Hegedűs Norbert Umberto Eco: Óriások vállán Kossuth Kiadó, 2019, 355 oldal Itt a könyvhónap sok érdekes akcióval IjulSR fWflliJi Szórakoztató irodalom, gyerekkönyvek, kertészet, útikönyvek, sport, egészség, fogyókúrás tippek. Nálunk minden korosztály talál magának olvasmányt! Komárom, Lúdpiac tér | 'ff?. (TVxnicné námestie 4810) • 035/770 11 52, 0908 165 852 IBku4. - -A járvány miatti óvintézkedések idején sem kell unatkoznia otthon, böngéssze internetes oldalunkat, és vásároljon kényelmesen, gyorsan, biztonságosan! DP200195
