Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-03 / 52. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2020. március 3. I 7 Kulturális veszteségeink 73. „Bonyolult dolog, nem biztos, hogy ez a magyaroknak való' JUHÁSZ KATALIN Ismerősöm kihallgatott a Dunaszerdahely-Pozsony járaton három egyetemistát és elmesélte, miről beszélgettek. Egyrészt, mert tudta, hogy magam is szívesen tanulmányozom a hazai magyar ifjúságot buszon, vonaton, ahol csak tehetem, mert szeretnék minél többet tudni róluk, megismerni a gondolkodásukat, értékrendjüket, és valamiféle előképet kapni a jövő társadalmáról. Másrészt az illető nem bírta magában tartani, amit hallott, muszáj volt elmondania, már csak lelki terápiás okokból is - bárkinek, aki szembejön, lehetőleg még a választás előtt. Nos, én jöttem szembe, és az információt elraktároztam jó mélyre, szinte el akartam temetni. Nem volt szándékomban ekkora közönséggel megosztani, mert túl szomorú, lehangoló, sőt kétségbeejtő. Akkora kulturális veszteség, hogy csak úgy zeng. De most, hogy ismetjük a választás eredményét, mégiscsak kikívánkozik. Szóval három egyetemista utazik a vonaton. Egészen biztosan a jövő értelmiségéről beszélünk, mert eleinte mindenféle vizsgákról, felmérőkről volt köztük szó. Aztán egyikük bedobta, hogy választás lesz, tudtok-e róla, srácok? Azért látni mindenütt ilyen óriásplakátokat számokkal meg öltönyös arcokkal. Erre a másik megjegyezte, hogy ő tulajdonképpen elégedett a polgármesterrel, úgyhogy felőle akár maradhat is. A tájékozottabb fiú felvilágosította, hogy a parlamenti választásról beszél, de a másik láthatóan nem tudott mit kezdeni ezzel az információval, bár a parlament szót bizonyára hallotta már. A poénbombát a harmadik dobta le: akkor bizony a magyar pártra kell szavazni, bár ő úgy tudja, több magyar párt is van most, szóval bonyolult a dolog, nem biztos, hogy nekik való ez az egész. Ennyi volt, ezek után megint az egyetemről, műszaki dolgokról, szigorú tanárokról kezdtek beszélni. Hagyok egy kis időt, emésszék meg nyugodtan. Én kb. két hete emésztem. És tegnap délután, a csalódott nyilatkozatok olvasgatása közben „szembejött” a Facebookon egy dal. Nagy kedvencem volt tizen-egynéhány éve, a zenekar neve The National, jártam is abban ajellegtelen, csendes amerikai városban, ahonnan elindultak a világhír felé (Columbus, Ohio), és hát nem igazán volt ott mit fotózni. Az, hogy a Fake Empire című 2007-es daluk épp tegnap talált ismét szíven, nem lehet véletlen. A komor, borongós, lassú kezdés tipikus balladát ígér, az énekes szinte csak dörmög, alatta diszkrét zongorafutamok, finom, intelligens, szép dallam. A minimalista refrén pedig a következő: „We're half awake in a fake empire” azaz: Félálomban vagyunk egy hamis birodalomban. És amikor a hallgató már elringatja magát, belefeledkezik a balladába, egyszer csak felgyorsul az alapritmus (3/4-esről 4/4-esre), a dobos szétveri a harmóniát, a zongorista katatón zajongásba kezd, a gitárok egyre intenzívebben zúznak, és ez a gradáció másfél percen át tart. És egyre idegesítőbb. Fúvósokat is bevetnek, azok is mintha megbolondultak volna, szembe fújnak a dallammal. Mintha azt üzenné Matt Beminger és csapata, hogy hahó, ébresztő, emberek, vegyétek már észre, hogy semmi sem az, aminek látszik, hogy folyamatosan átvernek titeket. Az eredeti videó valamiért eltűnt a YouTube-ról, most csak „audioban” hallható a dal, de emlékszem, hogy egy kis kultúrházban játszódott a filmecske, ahol gondtalanul táncoltak a kiöltözött párok, miközben a The National húzta a talpalávalót. Az is a látszatról szólt, arról, hogy hazudunk magunknak, egymásnak, mímeljük, hogy minden rendben, sőt talán nem is tudjuk, hogy egy hamis birodalomban élünk, félálomban, mesterséges kulisszák között. Vajon mikor ébred fel az a három egyetemista? Felébrednek egyáltalán? Vagy örökre lemondhatnak róluk a demokráciára törekvő, tájékozott, kritikus polgárokra számító társadalmi-politikai erők? Ha ilyen lesz a jövő nemzedéke, vajon mire számíthat ez az ország, és benne a magyar kisebbség? Kijönni végre e politikai zsákutcából SZILVÁSSY JÓZSEF politikai kultúra egyik alapszabálya szerint ha egy párt kudarcot vall, akkor a döntéshozó vezetőinek illik lemondani. Sajnos a mögöttünk levő választás eredménytelensége miatt a Hídban - de nem csak ott - időszerű a mielőbbi tisztújítás. A nemzedékváltás. Bugár Béla egyelőre saját elhatározásából távozna a pártelnöki posztról. Ugyanakkor választás éjszakáján telefonon a Híd nevében újabb tárgyalásokat javasolt Menyhárt Józsefnek. Ez a felvetése megkésett gesztusnak, netán politikai végrendeletnek minősíthető, hiszen ha állja a szavát, akkor nyilván nem vesz részt a pártközi egyeztetéseken. Önvizsgálat vár a Magyar Közösségi Összefogás vezetőire is, bár közülük néhányan halvány sikerként igyekeznek beállítani azt, hogy ez a magyar választási párt most valamivel több voksot kapott, mint négy évvel ezelőtt az MKP. Csak nem teszik hozzá, hogy ez sem volt elég az ötszázalékos küszöb átlépéséhez, vagyis 112 692 magyar szavazat itt is elveszett, illetve a parlamenti pártokat erősíti. Miként a Hídra leadott 59 174 voks is. így aztán a két párt politikusaira adott karikák legfeljebb annyit jelentenek, hogy vannak még támogatók. A Híddal korábban rokonszenvezők jelentős része elfordult a párttól, éspedig nyilvánvalóan azért, mert a vezetőinek még Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolása után sem volt kellő kurázsija a kormánykoalíció elhagyásához. Erre a választásra sem sikerült egyetlenegy magyar listát állítani, erről viszont nem csak a Híd tehet. Ébben a kudarcban nem makulátlanok az MKP elnökségének hangadói sem, akik felülírták az országos testületük határozatát, amely az MKP és a Híd választási együttműködését szorgalmazta. Magyarázkodásaik, mondvacsinált ürügyeik ismételgetése sem változtat a tényeken. Alapos tisztújítást, nemzedékváltást azért is tart fontosnak a legtöbb polgár, mert a jelenlegi pártvezetők többségében még mindig személyeskedő indulatok buzognak. Kiábrándító példa volt a Bárdos-Bugár csörte a TA3 hírtévében, ahol az MKÖ listavezetője verbálisán nekirontott egykori párttársának, aki riposztjai során nem mindig tudta megőrizni higgadtságát. Alighanem a magyar nézők egy része ezután az időnként kocsmai marakodást idéző hangoskodások miatt otthon maradt, voksolás helyett. Vagy inkább szlovák pártra szavazott. Olykor kegyetlen arcát mutatja a politika, és gyakran nincs tekintettel a kétségtelen érdemekre, részeredményekre sem. De most kőkeményen jelzi a közösségi igényt: legalább néhány pártvezetőnek távoznia kellene tisztségéből. Csak így lehet kijutni abból a zsákutcából, amelybe elsősorban ők sodorták a hazai magyar politizálást. Elvben ezt a nagy feladatot főleg azok a rátermett személyek végezhetnék el, akiknek nincsenek egymással szemben előítéleteik, s már ott szerepeltek a jelöltlistákon. A sebek nyalogatására, pozícióféltésből fakadó pótcselekvésekre most sincs idő, és erre remélhetően a tisztújító pártszervek is rádöbbennek, a tagsággal együtt. Mielőbb helyzetbe kell hozni azokat, akik a valóban teljes hazai magyar összefogás elkötelezettjei. Ugyanis a megújult pártok vezetésének meg kell szerezniük potenciális választópolgáraik bizalmát, ezzel együtt lehetőleg visszaszerezni a kiábrándultakat, és felrázni a közügyek iránt most közönyöseket. Elképzelhető, hogy Igor Matovic összehozza a szlovák négypárti kormánykoalíciót, bár az érdekeltek értékrendje - különösen a győztes pártvezetőé és Richard Suliké-elég távol áll egymástól, Boris Kollár meg drága menyasszonyként riszálja magát és árulja a pártát. Ezért elhúzódó kormányalakítási tárgyalások is lehetnek, középtávon pedig akár az előrehozott választást sem lehet kizárni a kormánypártok közti lehetséges súrlódások miatt. De nemcsak ezért, hanem ezt az eshetőséget is szem előtt tartva égető szükség van az ismét egységes, és százezrek támogatásának köszönhetően újra erős hazai magyar politizálás minél gyorsabb megteremtésére. Belső levelek: így cenzúráznak a magyar állami médiában Titokzatos döntéshozók bólintanak rá az anyagokra vagy kaszálják el azokat az állami médiánál, emberi jogi szervezetekről nem írnak - állítja a brüsszeli Politico belső levelezésre hivatkozva. Kényes téma: Greta Thunberg és az EU-s ügyek. Ezekről és még néhány, „fentről” érzékenynek bélyegzett témáról ugyanis csak akkor írhatnak, tudósíthatnak a közmédiában, ha arra engedély érkezik - derül ki a belső levelezésekből. A dolgozóknak van egy listájuk azokról a témákról, amelyekhez felsőbb szintű jóváhagyást kell kérniük. A Politico hivatkozik egy neve elhallgatását kérő alkalmazottra is, aki elmondja, még ők sem tudják, ki az, aki leokézza vagy elutasítja az adott témákat és tartalmakat. A Politico szerint egy 2019. októberi, Végh Sándor által küldött e-mailben szerepel a beleegyezést igénylő kérdések felsorolása, amelyek közé tartozik eszerint „a migráció, az európai terror, Brüsszel, egyházi ügyek”, illetve az „EU+” országok, azaz uniós és néhány európai állam választási hírei is. Egy másik, augusztusi, Ráthy Sándor-levélre hivatkozva azt írta a lap, hogy a Greta Thunberggel kapcsolatos hírek megírását csak főszerkesztői engedéllyel szabad megkezdeni. Ez akkor történt, amikor a svéd aktivista felszólalt New Yorkban az ENSZ-ben, erről az MTI archívumában a Politico nem talált beszámolót. A Politico igazoltnak látja a korábban a Népszavában megjelent tiltott témákról szóló cikket is, ugyanis állításuk szerint az e-mailekben arra is találtak utalást, hogy Pintér Tamás szerkesztőt egy november 8-án kelt levélben Bende Balázs, a Híradó külpolitikai rovatvezetője arról tájékoztatta: nem adnak le Amnesty International-es és Human Rights Watchos anyagokat. A Politico emellett összefoglalja a magyar közmédia jelenlegi kormányhoz kapcsolódását, és Julie Majerczakot, a Riporterek Határok Nélkül brüsszeli irodavezetőjét idézik, aki szerint mindez egyértelműen a cenzúra jelenlétét mutatja: „Elfogadhatatlan és aggasztó. A közmédiának függetlennek és semlegesnek kellene lennie, nem pedig a kormány szócsövének”. Az MTVA közleményben reagált, azt írta, ismét összehangolt támadást intéztek - ezúttal külföldi segítséggel - a közmédia ellen, és álhíreket gyártó internetes oldalaknak nevezte azokat a szerkesztőségeket, amelyek az ügy kapcsán kérdésekkel fordultak a közmédiához. (hvg, úsz)
