Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-14 / 62. szám

[20 SZALON ■ 2020. MÁRCIUS 14. www.ujszo.com Csak a Stranger Thingset másolja, mégis meglepően élvezhető Egy kép szubjektív leírása A Netflix legsikere­sebb saját gyártású sorozata továbbra is a Stranger Things, és a streaming szolgáltató mindent megtesz azért, hogy sikeresen lemásolja a receptet. Az Ez így nem OK bár másolat, de kétségtelenül az élvezhető fajtából. Amikor kijött az Ez így nem OK előzetese, joggal gondol­hattuk, hogy a Netflixnél simán összekeverték a Stranger Things, a 13 okom volt... és A kib***ott világvége receptjét, hogy a háromból kihozzanak valami újat, és tényleg az volt az ember érzése, hogy egy ilyen forgató­­könyvet már nem is emberek írnak, hanem egy algoritmus alkot meg a korábbi sikerek alapján. A sorozat azonban szerencsére valamivel mélyebb és érdekesebb, mint amit az előze­tese sejtet, és a főszerepet játszó Sophia Lillisnek (Éles tárgyak, Az - Első és második fejezet) hála akkora érző, dobogó szíve van, hogy magával ragad, noha már a kezdetektől nyilvánvalók a hatásai, vagy csúnyábban mondva az, mit honnan nyúlt. A gimis zaklatások és megalázta­tások világa egyértelműen a 13 okom volt.. ,-ból lehet ismerős, a kissé zavart, szuperképességekkel bíró, érzékeny tinilány karakterét a Stranger Thingsből kölcsö­nözték, a lázadó szerelemesek szála A 100***011 világvégéből való, a sorozat végkifejlete pedig erősen idéz a Carrie című horror klasszikusból, még ha valamivel visszafogottabb is annál. Azon­ban a rengeteg ismerős hozzávaló ellenére mégis akad annyi báj és egyediség a szériában, hogy nem fogjuk azt érezni, hogy ezt az egészet láttuk már korábban. A főhős Sydneynek nem elég, hogy a gimiben kell megélnie azt, hogy többen csúfolják azért, mert vörös, pattanásos és nem annyira nőies, meg kell birkóznia az apja elvesztésének terhével is, aki egy éve lett öngyilkos a családi házuk pincéjében. Zárkózott, az anyja ellen lázad, egyetlen barátja van, és maga sem tudja pontosan, hogyan áll a szerelmi életével. Nehezen kezeli az indulatait, és ez adja a sztori kiindulópont­ját: észreveszi, hogy amikor dühössé, kétségbeesetté válik vagy fél, furcsa dolgok történnek körülötte: egy hatásos jelenetben például kitép néhány fát tövestül az erdőben, aminek szemtanúja is lesz a szomszéd srác képében, aki véledenül fűiig szerelmes Sydneybe. Az alkotók ügyesen keverik a kamaszos gimisorozatok báját és humorát a drámával, va­lamint az X-Menes, szuperhősös eredettörténettel, bár ez utóbbi csak a széria második felében válik hangsúlyo­sabbá. Izgalmas döntés volt az írók részéről, hogy bár a szuperhőstörté­netek látvány­orientáltak, ők kifejezetten vissza­fogottan bánnak ezzel a szállal, nincs Marveles puszutáscunami, csak egy-egy rövid, de drámai pillanat erejéig mutatkozik meg, mire is képes Syd. Szintén baráti, hogy az epizódok hossza alig haladja meg a húsz percet: ha a hét részt összeadjuk, nagyjából két és fél óra alatt ledarálható az egész, bár a struktúrája tényleg indokolttá teszi, miért sorozatot, és nem játékfilmet készítettek belőle. Az Ez így nem OK tehát kétségtelenül kópia, de nem a lélektelen fajtából, és bőven leköti az embert annyira, hogy nem akarja abbahagyni közben. Tóth Csaba objektiven kel­lene leírni ezt a képet, elő kel­lene venni régi tudásunkat, melyet Zeman tanár úr sulykolt belénk - a Flexaret kétfényaknás fényképezőgépről, a cserépkályha mellett ülő férfiról, ez utóbbi le­írása kissé letért a megadott útról, került bele némi érzelmi töltöttség, egy csöpp fantázia, aminek semmi keresnivalója nem volt abban az írásban. Jegyet nem kaptam rá, de akkor bosszantott. Csak valahogy sajnáltam azt az öltönyös embert, akit a kályha mellé ültettek, egye­dül, úgy fényképezték le. Persze, portré, de semmit sem mondott, ki kellett hozzá valamit találni, hogy ne legyen olyan magányos. Ez a fénykép nem egy magányos férfi portréja. Az eredetihez képest hosszabb, sűrűbb a haja, a szemöldöke, tel­­tebb az arca és nem zöld, hanem kék a szeme. Olyan világító kék. Kicsit hideg, mintha az ember vesé­jébe látna. Csupán a mosolya a régi, a mindenkori. Barátságos, mintha az élet minden gondját átdobná a kerítésen. Rég nem annak az em­bernek az arca, aki többször el akart költözni ebből az országból. Ami­kor Meciarban hitt, mint oly sokan mások, hazajött, az ajtófélfának tá­maszkodott, valószínűleg erőt várt tőle, mert egy költözéshez bizonyá­ra nem lett volna ereje. Az elsőt is nehezen tűrte. Csak lábatlankodott a bútorszállítók körül, nem találta a helyét. Megnyugtathatta volna ma­gát: ő nem ezért jött a világra. Egy írónak nem kell cipekedni, még akkor sem, ha lehet, volt a költöz­tető fiatalemberek közt, aki olvasta valamelyik könyvét, elvégre egy bútorszállítónak az a dolga, hogy cipelje az ágyakat, szekrényeket, a gondosan újságpapírba csomagolt tányérokat, bögréket, porcelán kávéscsészéket, mindent, ami töré­keny, és óvatosan bánjon velük. Ta­lán, amikor hazamegy a bútorszállí­tó, befalja a vacsorát, nincs türelme lassan eszegetni, nem férfihoz, főleg nem bútorszállító férfihoz való. Az asszony már nem néz rá szem­rehányón, csak a gyerekeket inti, egészségtelen a gyors falás, szépen rágjanak meg minden egyes falatot, ne terheljék hosszan elnyúló emész­téssel a gyomrukat, rosszat fognak álmodni, használják hófehér, egész­séges fogsorukat, különben úgy járnak, mint a nagypapa, akinek már vendégfogsora van, éjszaka külön alszik az éjjeliszekrényen egy vízzel teli pohárban, és speciális ra­gasztót használ, hogy napközben ki ne essen, ha almába harap vagy a szomszéd nénivel hahotázik, mert ti is tudjátok, szeret tréfálkozni a szomszéd nénivel, pedig az a lá­nya lehetne. Ezt már nem hallja a bútorszállító, legalább századszor nem hallja, békésen leheveredik, és olvas. Az író viszont nem kezdi tologatni a bútorokat, minden úgy van jól, ahogy van. Elrendeződtek a bútorok, ágynak dőlt. Hogy boldog volt-e attól, hogy a saját lakásában hajtotta álomra a fejét, sohasem de­rül ki. Sok minden oda van bezárva örökre egy fekete urnába. Ha látná, biztosan mosolyogna, de az ember, amikor már oda kerül, nem látja, nem láthatja, mi van az urnában a hamvai mellett, sem azt, mi van az urnán kívül. Történetek, gon­dolatok, indulatok - itt is, ott is. Meciar is ott pöffeszkedik, persze az ő volt gondolataként: egyszer csak kiderült, hogy nem is olyan ideális, amilyennek képzelték, és ismét fel­vetődött a költözködés gondolata. Megint nekidőlt az ajtófélfának, és ingerülten - legalábbis magához képest ingerülten, emelt hangon - bejelentette, ha Meciar marad, költözünk. Magyarországra, persze, mert egy magyar író elméletileg Magyarországon érzi otthon ma­gát, hátha attól nem lesz határon túli. Ám ha nem lesz határon túli, határon inneni lesz, ami nem a leg­jobb státus, mert az írótársak vagy volt határon túliként, vagy egysze­rűen betelepült határon túliként, vagy ami még rosszabb, határon belüliként kezelik, ami bizony már konkurencia. Akkor vége a vállvere­­getéseknek, a barátságos bírálatok­nak, a díjaknak, hiába jó író, no. Meciar bukott, mi maradtunk. Másként viszonyult a tiszavi­rág-életű képviselőségéhez. Nem értettem. Azt hittem, a politikát politikusok csinálják, nem írók, színészek, más művészek. Ők föl­lázadtak a rendszer ellen, tüntet­tek, mozgalmat, pártot szerveztek, adták a nevüket. Ennyi. Tessék visszavonulni a színpadra, az író­asztalhoz, a festővászonhoz. Egy asszony naivitása időnként nem is­mer határokat. Hiszen hol lehettek volna a demokrata, liberális, jobb­oldali és a többi jól kifejlett politi­kusok5 Nem bujkáltak az erdőben, mint a partizánok. Aztán sokan átalakultak, s miután átalakultak, újra átalakultak, a vályú mellett deleltek, éjszakáztak Jó Arany Já­nosunk is emlegette már a vályút, igaz, ő pusztán az ökrökkel össze­függésben. Nem értettem kristály­­tisztán, miért is jó önkormányzati, de főleg parlamenti képviselőnek lenni, miért pályáznak egyes jelöl­tek többször egymás után. Aztán megvilágosodott az elmém, amikor megtudtam, hogy a pályázat nyer­tese pontosan tudja, kinek tartozik hálával. Furcsa módon az orvosi hálapénz nagyobb botrányt vált ki, mint a korrupció. Szerencsére a ko­­optálás nem volt hosszú életű, va­lahogy lenyeltem, hogy Fülek vagy környékének képviselője azt sem tudja, milyenek a legégetőbb gon­dok, csak elmegy látogatóba, a falu eleje mesél neki, oszt nincs tovább. Nem is kell, jött a választás, az igazi, az első igazi hosszú évtizedek után, amikor több párt több jelöltje volt, nem az a vicces úgyis mindegy faj­ta. És ő végre letehette a politikát, fölvehette a tollat. Amikor elké­szült, kopoghatott az írógépen, később a számítógépen, legkésőbb a notebookon. így esik ki lassan a toll még az írók kezéből is. Amíg el nem jő az az idő, amikor a gyerekek már nem tollal tanulnak írni, ha­nem billentyűvel. Nem ejtenek pa­cát a füzetbe, nem felejtik otthon a füzetüket, de még a tankönyveiket sem, mert minden egy notebookba lesz bezárva. Már csak a jelszó, az a bűvös jelszó okozhat gondokat a szórakozott professzorjelölteknek, esetleg az írópalántáknak. De nem baj, semmi sem baj, az idő kereke és a fejlődés lendülete megállít­­hatadan. Talán egy pohár finom vörösbor, a könnyebbik, félszáraz fajtából a nap érlelte ausztrál sző­lőből, az leülteti, elgondolkodtatja az embert, aki kinéz az ablakon, és mit lát: mindenütt házak, a háza­kon ablakok, néhány szobában ég a lámpa, valaki olvas a hintaszékben, aztán félrebillen a feje, elszundít. Ez sem baj. Ez is megér egy mosolyt. Egy mindent, mindenkit megértő mosolyt. Grendel Ágota A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE 1990. március 17., szombat * Első országos közgyűlését tart­ja Pozsonyban a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom. Az ülésen felmerül annak a lehető­sége is, hogy az MKDM magyar frakcióként a szlovák Keresz­ténydemokrata Mozgalom része marad, a jelenlévők azonban vé­gül az önálló mozgalommá válás mellett döntenek. Jóváhagyják az MKDM alapszabályát, s megvá­lasztják vezetőségét: elnöke Janics Kálmán, alelnöke Szőcs Ferenc, főtitkára Rajczy László. 1990. március 19., hétfő • A Szövetségi Gyűlés Kulturális és Oktatási Bizottsága az SZNT állás­­foglalásának hiányára hivatkozva elnapolja a Jókai Mór Egyetem ala­pítására benyújtott törvényjavaslat megvitatását. • A szlovák Belügy- és Környezet­­védelmi Minisztérium politikai mozgalomként bejegyzi a Ma­gyar Kereszténydemokrata Moz­galmat. 1990. március 22., csütörtök • Kassán, a 21. Kazinczy Nyelv­művelő Napokon, a Csemadok Központi Nyelvi Szakbizottságának jogutódaként megalakul a Cseh­szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága. 1990. március 23-24., péntek-szombat • Besztercebányán tartja 4. szlo­vákiai közgyűlését a Nyilvános­ság az Erőszak Ellen mozgalom, amelyen a VPN és az FMK között megállapodás születik a közelgő parlamenti választáson való közös indulásról. Janies Kálmán vágkirályfai mell­szobra (Képarchívum) 1990. március 26., hétfő * Az SZNT Nemzeti Bizottsága és Nemzetiségi Bizottsága, bár elis­meri az égető magyar pedagógushi­ányt, a bonyolult belpolitikai hely­zetre hivatkozva nem támogatja a Jókai Mór Egyetem megalapítását, helyette a nyitrai Pedagógiai Főis­kola kihelyezett karának létrehozá­sát javasolja. 1990. március 27., kedd • A Szövetségi Gyűlés elfogadja az alapvető polgári és politikai jogo­kat rögzítő, az egyesülési, gyüleke­zési és petíciós jogról szóló törvé­nyeket. 1990. március 29., csütörtök * A Szövetségi Gyűlésben a szö­vetségi állam hivatalos nevének megváltoztatásáról tárgyalva sem a Cseh-Szlovák Köztársaság, sem pe­dig a Csehszlovák Szövetségi Köz­társaság névjavaslat nem kapja meg a szükséges szavazatszámot. Hosz­­szas vitát és egyeztetést követően, kompromisszumos megoldásként végül olyan alkotmánytörvényt fo­gadnak el, amely szerint az ország új neve csehül Csehszlovák Szövet­ségi Köztársaság (Ceskoslovenská federativní republika), szlovákul Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársa­ság (Cesko-slovenská federatívna republika) lesz. Az ennek kapcsán kibontakozó cseh—szlovák ellentét „kötőjelháború” néven vonul be a köztudatba és a szakirodalomba. • Tizenhét új képviselő kooptálásá­­val befejeződik a szlovák parlament átalakítása. • A Pravdától az Apollopress Ki­adóvállalat veszi át az Új Szó ki­adását, amelynek új főszerkesztője Szilvássy József lesz. 1990. március 30., péntek • A szlovák kormány és az SZNT közös nyilatkozatban tiltakozik a Szövetségi Gyűlésnek a szövetségi állam új nevére vonatkozó döntése ellen, ugyanakkor arra is felszólítja a politikai erőket, hogy ne éljenek vissza a lakosság nemzeti érzelme­ivel. • A szlovák parlament épülete előtt a Szlovák Nemzeti Párt és a Stúr Társaság szervezésében több ezer fős tömeg tiltakozik a szövet­ségi parlament döntése ellen. A tüntetők követelései között szere­pel az önálló szlovák állam megte­remtése is. • Az Együttélés politikai mozgalom választási koalíciós szerződést köt a Magyar Kereszténydemokrata Moz­galommal. A szerződés értelmében a jelölőlistákon szereplő képviselője­löltek 60%-át az MKDM, 40%-át az Együttélés állítja. (Összeállította Popély Árpád)

Next

/
Thumbnails
Contents