Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-14 / 62. szám
[20 SZALON ■ 2020. MÁRCIUS 14. www.ujszo.com Csak a Stranger Thingset másolja, mégis meglepően élvezhető Egy kép szubjektív leírása A Netflix legsikeresebb saját gyártású sorozata továbbra is a Stranger Things, és a streaming szolgáltató mindent megtesz azért, hogy sikeresen lemásolja a receptet. Az Ez így nem OK bár másolat, de kétségtelenül az élvezhető fajtából. Amikor kijött az Ez így nem OK előzetese, joggal gondolhattuk, hogy a Netflixnél simán összekeverték a Stranger Things, a 13 okom volt... és A kib***ott világvége receptjét, hogy a háromból kihozzanak valami újat, és tényleg az volt az ember érzése, hogy egy ilyen forgatókönyvet már nem is emberek írnak, hanem egy algoritmus alkot meg a korábbi sikerek alapján. A sorozat azonban szerencsére valamivel mélyebb és érdekesebb, mint amit az előzetese sejtet, és a főszerepet játszó Sophia Lillisnek (Éles tárgyak, Az - Első és második fejezet) hála akkora érző, dobogó szíve van, hogy magával ragad, noha már a kezdetektől nyilvánvalók a hatásai, vagy csúnyábban mondva az, mit honnan nyúlt. A gimis zaklatások és megaláztatások világa egyértelműen a 13 okom volt.. ,-ból lehet ismerős, a kissé zavart, szuperképességekkel bíró, érzékeny tinilány karakterét a Stranger Thingsből kölcsönözték, a lázadó szerelemesek szála A 100***011 világvégéből való, a sorozat végkifejlete pedig erősen idéz a Carrie című horror klasszikusból, még ha valamivel visszafogottabb is annál. Azonban a rengeteg ismerős hozzávaló ellenére mégis akad annyi báj és egyediség a szériában, hogy nem fogjuk azt érezni, hogy ezt az egészet láttuk már korábban. A főhős Sydneynek nem elég, hogy a gimiben kell megélnie azt, hogy többen csúfolják azért, mert vörös, pattanásos és nem annyira nőies, meg kell birkóznia az apja elvesztésének terhével is, aki egy éve lett öngyilkos a családi házuk pincéjében. Zárkózott, az anyja ellen lázad, egyetlen barátja van, és maga sem tudja pontosan, hogyan áll a szerelmi életével. Nehezen kezeli az indulatait, és ez adja a sztori kiindulópontját: észreveszi, hogy amikor dühössé, kétségbeesetté válik vagy fél, furcsa dolgok történnek körülötte: egy hatásos jelenetben például kitép néhány fát tövestül az erdőben, aminek szemtanúja is lesz a szomszéd srác képében, aki véledenül fűiig szerelmes Sydneybe. Az alkotók ügyesen keverik a kamaszos gimisorozatok báját és humorát a drámával, valamint az X-Menes, szuperhősös eredettörténettel, bár ez utóbbi csak a széria második felében válik hangsúlyosabbá. Izgalmas döntés volt az írók részéről, hogy bár a szuperhőstörténetek látványorientáltak, ők kifejezetten visszafogottan bánnak ezzel a szállal, nincs Marveles puszutáscunami, csak egy-egy rövid, de drámai pillanat erejéig mutatkozik meg, mire is képes Syd. Szintén baráti, hogy az epizódok hossza alig haladja meg a húsz percet: ha a hét részt összeadjuk, nagyjából két és fél óra alatt ledarálható az egész, bár a struktúrája tényleg indokolttá teszi, miért sorozatot, és nem játékfilmet készítettek belőle. Az Ez így nem OK tehát kétségtelenül kópia, de nem a lélektelen fajtából, és bőven leköti az embert annyira, hogy nem akarja abbahagyni közben. Tóth Csaba objektiven kellene leírni ezt a képet, elő kellene venni régi tudásunkat, melyet Zeman tanár úr sulykolt belénk - a Flexaret kétfényaknás fényképezőgépről, a cserépkályha mellett ülő férfiról, ez utóbbi leírása kissé letért a megadott útról, került bele némi érzelmi töltöttség, egy csöpp fantázia, aminek semmi keresnivalója nem volt abban az írásban. Jegyet nem kaptam rá, de akkor bosszantott. Csak valahogy sajnáltam azt az öltönyös embert, akit a kályha mellé ültettek, egyedül, úgy fényképezték le. Persze, portré, de semmit sem mondott, ki kellett hozzá valamit találni, hogy ne legyen olyan magányos. Ez a fénykép nem egy magányos férfi portréja. Az eredetihez képest hosszabb, sűrűbb a haja, a szemöldöke, teltebb az arca és nem zöld, hanem kék a szeme. Olyan világító kék. Kicsit hideg, mintha az ember veséjébe látna. Csupán a mosolya a régi, a mindenkori. Barátságos, mintha az élet minden gondját átdobná a kerítésen. Rég nem annak az embernek az arca, aki többször el akart költözni ebből az országból. Amikor Meciarban hitt, mint oly sokan mások, hazajött, az ajtófélfának támaszkodott, valószínűleg erőt várt tőle, mert egy költözéshez bizonyára nem lett volna ereje. Az elsőt is nehezen tűrte. Csak lábatlankodott a bútorszállítók körül, nem találta a helyét. Megnyugtathatta volna magát: ő nem ezért jött a világra. Egy írónak nem kell cipekedni, még akkor sem, ha lehet, volt a költöztető fiatalemberek közt, aki olvasta valamelyik könyvét, elvégre egy bútorszállítónak az a dolga, hogy cipelje az ágyakat, szekrényeket, a gondosan újságpapírba csomagolt tányérokat, bögréket, porcelán kávéscsészéket, mindent, ami törékeny, és óvatosan bánjon velük. Talán, amikor hazamegy a bútorszállító, befalja a vacsorát, nincs türelme lassan eszegetni, nem férfihoz, főleg nem bútorszállító férfihoz való. Az asszony már nem néz rá szemrehányón, csak a gyerekeket inti, egészségtelen a gyors falás, szépen rágjanak meg minden egyes falatot, ne terheljék hosszan elnyúló emésztéssel a gyomrukat, rosszat fognak álmodni, használják hófehér, egészséges fogsorukat, különben úgy járnak, mint a nagypapa, akinek már vendégfogsora van, éjszaka külön alszik az éjjeliszekrényen egy vízzel teli pohárban, és speciális ragasztót használ, hogy napközben ki ne essen, ha almába harap vagy a szomszéd nénivel hahotázik, mert ti is tudjátok, szeret tréfálkozni a szomszéd nénivel, pedig az a lánya lehetne. Ezt már nem hallja a bútorszállító, legalább századszor nem hallja, békésen leheveredik, és olvas. Az író viszont nem kezdi tologatni a bútorokat, minden úgy van jól, ahogy van. Elrendeződtek a bútorok, ágynak dőlt. Hogy boldog volt-e attól, hogy a saját lakásában hajtotta álomra a fejét, sohasem derül ki. Sok minden oda van bezárva örökre egy fekete urnába. Ha látná, biztosan mosolyogna, de az ember, amikor már oda kerül, nem látja, nem láthatja, mi van az urnában a hamvai mellett, sem azt, mi van az urnán kívül. Történetek, gondolatok, indulatok - itt is, ott is. Meciar is ott pöffeszkedik, persze az ő volt gondolataként: egyszer csak kiderült, hogy nem is olyan ideális, amilyennek képzelték, és ismét felvetődött a költözködés gondolata. Megint nekidőlt az ajtófélfának, és ingerülten - legalábbis magához képest ingerülten, emelt hangon - bejelentette, ha Meciar marad, költözünk. Magyarországra, persze, mert egy magyar író elméletileg Magyarországon érzi otthon magát, hátha attól nem lesz határon túli. Ám ha nem lesz határon túli, határon inneni lesz, ami nem a legjobb státus, mert az írótársak vagy volt határon túliként, vagy egyszerűen betelepült határon túliként, vagy ami még rosszabb, határon belüliként kezelik, ami bizony már konkurencia. Akkor vége a vállveregetéseknek, a barátságos bírálatoknak, a díjaknak, hiába jó író, no. Meciar bukott, mi maradtunk. Másként viszonyult a tiszavirág-életű képviselőségéhez. Nem értettem. Azt hittem, a politikát politikusok csinálják, nem írók, színészek, más művészek. Ők föllázadtak a rendszer ellen, tüntettek, mozgalmat, pártot szerveztek, adták a nevüket. Ennyi. Tessék visszavonulni a színpadra, az íróasztalhoz, a festővászonhoz. Egy asszony naivitása időnként nem ismer határokat. Hiszen hol lehettek volna a demokrata, liberális, jobboldali és a többi jól kifejlett politikusok5 Nem bujkáltak az erdőben, mint a partizánok. Aztán sokan átalakultak, s miután átalakultak, újra átalakultak, a vályú mellett deleltek, éjszakáztak Jó Arany Jánosunk is emlegette már a vályút, igaz, ő pusztán az ökrökkel összefüggésben. Nem értettem kristálytisztán, miért is jó önkormányzati, de főleg parlamenti képviselőnek lenni, miért pályáznak egyes jelöltek többször egymás után. Aztán megvilágosodott az elmém, amikor megtudtam, hogy a pályázat nyertese pontosan tudja, kinek tartozik hálával. Furcsa módon az orvosi hálapénz nagyobb botrányt vált ki, mint a korrupció. Szerencsére a kooptálás nem volt hosszú életű, valahogy lenyeltem, hogy Fülek vagy környékének képviselője azt sem tudja, milyenek a legégetőbb gondok, csak elmegy látogatóba, a falu eleje mesél neki, oszt nincs tovább. Nem is kell, jött a választás, az igazi, az első igazi hosszú évtizedek után, amikor több párt több jelöltje volt, nem az a vicces úgyis mindegy fajta. És ő végre letehette a politikát, fölvehette a tollat. Amikor elkészült, kopoghatott az írógépen, később a számítógépen, legkésőbb a notebookon. így esik ki lassan a toll még az írók kezéből is. Amíg el nem jő az az idő, amikor a gyerekek már nem tollal tanulnak írni, hanem billentyűvel. Nem ejtenek pacát a füzetbe, nem felejtik otthon a füzetüket, de még a tankönyveiket sem, mert minden egy notebookba lesz bezárva. Már csak a jelszó, az a bűvös jelszó okozhat gondokat a szórakozott professzorjelölteknek, esetleg az írópalántáknak. De nem baj, semmi sem baj, az idő kereke és a fejlődés lendülete megállíthatadan. Talán egy pohár finom vörösbor, a könnyebbik, félszáraz fajtából a nap érlelte ausztrál szőlőből, az leülteti, elgondolkodtatja az embert, aki kinéz az ablakon, és mit lát: mindenütt házak, a házakon ablakok, néhány szobában ég a lámpa, valaki olvas a hintaszékben, aztán félrebillen a feje, elszundít. Ez sem baj. Ez is megér egy mosolyt. Egy mindent, mindenkit megértő mosolyt. Grendel Ágota A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE 1990. március 17., szombat * Első országos közgyűlését tartja Pozsonyban a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Az ülésen felmerül annak a lehetősége is, hogy az MKDM magyar frakcióként a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom része marad, a jelenlévők azonban végül az önálló mozgalommá válás mellett döntenek. Jóváhagyják az MKDM alapszabályát, s megválasztják vezetőségét: elnöke Janics Kálmán, alelnöke Szőcs Ferenc, főtitkára Rajczy László. 1990. március 19., hétfő • A Szövetségi Gyűlés Kulturális és Oktatási Bizottsága az SZNT állásfoglalásának hiányára hivatkozva elnapolja a Jókai Mór Egyetem alapítására benyújtott törvényjavaslat megvitatását. • A szlovák Belügy- és Környezetvédelmi Minisztérium politikai mozgalomként bejegyzi a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat. 1990. március 22., csütörtök • Kassán, a 21. Kazinczy Nyelvművelő Napokon, a Csemadok Központi Nyelvi Szakbizottságának jogutódaként megalakul a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága. 1990. március 23-24., péntek-szombat • Besztercebányán tartja 4. szlovákiai közgyűlését a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom, amelyen a VPN és az FMK között megállapodás születik a közelgő parlamenti választáson való közös indulásról. Janies Kálmán vágkirályfai mellszobra (Képarchívum) 1990. március 26., hétfő * Az SZNT Nemzeti Bizottsága és Nemzetiségi Bizottsága, bár elismeri az égető magyar pedagógushiányt, a bonyolult belpolitikai helyzetre hivatkozva nem támogatja a Jókai Mór Egyetem megalapítását, helyette a nyitrai Pedagógiai Főiskola kihelyezett karának létrehozását javasolja. 1990. március 27., kedd • A Szövetségi Gyűlés elfogadja az alapvető polgári és politikai jogokat rögzítő, az egyesülési, gyülekezési és petíciós jogról szóló törvényeket. 1990. március 29., csütörtök * A Szövetségi Gyűlésben a szövetségi állam hivatalos nevének megváltoztatásáról tárgyalva sem a Cseh-Szlovák Köztársaság, sem pedig a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság névjavaslat nem kapja meg a szükséges szavazatszámot. Hoszszas vitát és egyeztetést követően, kompromisszumos megoldásként végül olyan alkotmánytörvényt fogadnak el, amely szerint az ország új neve csehül Csehszlovák Szövetségi Köztársaság (Ceskoslovenská federativní republika), szlovákul Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság (Cesko-slovenská federatívna republika) lesz. Az ennek kapcsán kibontakozó cseh—szlovák ellentét „kötőjelháború” néven vonul be a köztudatba és a szakirodalomba. • Tizenhét új képviselő kooptálásával befejeződik a szlovák parlament átalakítása. • A Pravdától az Apollopress Kiadóvállalat veszi át az Új Szó kiadását, amelynek új főszerkesztője Szilvássy József lesz. 1990. március 30., péntek • A szlovák kormány és az SZNT közös nyilatkozatban tiltakozik a Szövetségi Gyűlésnek a szövetségi állam új nevére vonatkozó döntése ellen, ugyanakkor arra is felszólítja a politikai erőket, hogy ne éljenek vissza a lakosság nemzeti érzelmeivel. • A szlovák parlament épülete előtt a Szlovák Nemzeti Párt és a Stúr Társaság szervezésében több ezer fős tömeg tiltakozik a szövetségi parlament döntése ellen. A tüntetők követelései között szerepel az önálló szlovák állam megteremtése is. • Az Együttélés politikai mozgalom választási koalíciós szerződést köt a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal. A szerződés értelmében a jelölőlistákon szereplő képviselőjelöltek 60%-át az MKDM, 40%-át az Együttélés állítja. (Összeállította Popély Árpád)
