Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)
2020-03-13 / 61. szám
www.ujszo.com | 2020. március 13. KULTÚRA I 9 „Nem zavar, hogy csak 12 vagyok?" A Behálózva című dokumentumfilm az egyre több áldozatot követelő online gyerekmolesztálásról készült Afilm testközelből mutatja be, hogyan szolgáltatják ki magukat a gyerekek az interneten vadidegeneknek anélkül, hogy tudatosítanák azt (Fotók Fiimtopia) SZALAY HAJNALKA 2458 felnőtt férfi kezdeményezett beszélgetést különböző közösségi oldelakon három, általuk 12 évesnek gondolt lánnyal, hogy szexuális igényeik kielégítésére használják fel őket. A valóságban azonban három felnőtt színésznőről van szó, a háttérben pedig mindent kamerák rögzítettek - így készült a Behálózva című dokumentumfilm. „Vesd le egy kicsit a trikódat” - kéri 12 éves csetpartnerétől egy férfi webkamerán keresztül. A tabuizált, de egyre több áldozatot követelő online gyerekmolesztálásról két cseh rendező, Barbora Chalupová és Vít Klusák forgatott Behálózva címmel dokumentumfilmet, hogy testközelből mutassák be, hogyan szolgáltatják ki magukat a gyerekek vadidegeneknek anélkül, hogy mindezt tudatosítanák. Csak az elkövetők igaziak Három felnőtt, de koruknál jóval fiatalabbnak kinéző színésznő „alakult” át a film kedvéért 12 éves kislánnyá, hogy művileg berendezett gyerekszobájukban, álprofiljaik segítségével tíz napig beszélgessenek az interneten. Az alapszabályok egyszerűek voltak: ők nem kezdeményeznek beszélgetést és nem is provokálnak, csupán szégyenlősen reagálnak a megkeresésekre. Az eredmény még a film készítőit is meglepte: a profilok regisztrálását követő néhány percben már 16 olvasatlan üzenetük volt különböző korú férfiaktól. A forgatás tíz napja alatt pedig összesen 2458 szexuális ragadozó kereste meg a lányokat, az internetes zaklatás legkülönfélébb formáit produkálva. Volt, aki önmagáról küldött meztelen képeket a lányoknak, cserébe pedig ugyanezt várta el a 12 (!) évesnek gondolt beszélgetőpartnerétől, de olyan is akadt szép számmal, aki a webkamera előtt végzett önkielégítést, vagy pomóvideókat küldött a színészeknek. A film kendőzetlenül mutatja be, mit tapasztalhat az a több tízezer gyerek világszerte, aki naivan megbízik az interneten megismert idegenben. Hogyan használják ki és hogyan zsarolják őket? Hogyan élnek vissza az őket ábrázoló fényképekkel, és hogyan próbálnak pénzt kicsikarni a megrémült gyerekektől, akik attól félnek, hogy a képeikkel legközelebb a szüleik találkoznak? Ezekre és még sok egyéb kérdésre is választ kapunk a filmből. Barbora Chalupová és Vít Klusák mozgóképes dokumentuma azonban nem áll meg ezen a ponton. A lányoknak, megfelelő biztonsági intézkedések mellett, találkozókat is szerveztek, és nyilvános helyen nézhettek a szemükbe azoknak, akik a legízléstelenebb módszerekkel próbálták őket manipulálni. Az alkotás egyik legizgalmasabb része kétségkívül az, amikor a komplett stáb várja otthona előtt azt a férfit, aki mindhárom lányt zaklatta az interneten. Két változat A filmből nemcsak mozi-, hanem egy gyerekek számára megvágott, a PENGE Az olvasás utazás Csehy Zoltán számára az utazás - e könyvben legalábbis - elválaszthatatlan a szenvedélyes műértelmező munkától. Attól a felfokozott interpretációs aktivitástól, ami kiállí-JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA tóterekből koncerttermekbe, emlékhelyekről egyebek között könyvtárakba hajtja a költőként, fordítóként, irodalomtörténészként és kritikusként is elismert alkotót, és minden egyes művészeti produktummal való találkozás alkalmával arra készteti, hogy agresszív koncentrációval vegye górcső alá saját reakcióit is. Ebben az értelemben a dátum nélküli, hosszabb-rövidebb naplóbejegyzéseket címmel ellátott fejezetekbe gyűjtő, fotókkal illusztrált kötet azon útirajzok sorában is elhelyezhető, melyek az utazást mint önmagunk megismerésének toposzát tematizálják. Ugyanakkor itt az utazás nem feltétlenül eredipényezi a saját és az idegen különbségeinek detektálását, és csak annyiban jár a határátlépések, a mássággal való találkozás felforgató tapasztalatával, amennyiben egy-egy mű mozdíthatja ki a befogadót a megszokott hétköznapokból. Hiszen ez az utazó meglehetősen otthonosan érzi magát a színre vitt többnyelvű, intellektuális közegben. Viszont a művészet neki drog, érzékei a végletekig érzékenyednek tőle, rajongó odaadással nyílnak gyakorlatilag minden felé, ami valamiképpen magán viseli az esztétikai megformálás nyomait. így lesz Svájc egy monumentális, döntően vizuális alkotás, a kötet pedig egy olyan ekphrasztikus kísérlet, amely annak a nehezen összefogható tapasztalategyüttesnek az elemeit akarja rögzíteni, amit ez az ország az utazónak jelent. A rögzítés (kultur)technikája hasonló a tárlat- vagy a koncertlátogatások gyakorlatához - menni kell, utazni az élményért, keresni, megragadni az alkalmakat, kihasználni a lehetőségeket. E lehetetlen vállalkozásra az alcím tanúsága alapján fél év állt rendelkezésre, és a könyv véletlenül sem akaija elhitetni, hogy a törekvést siker koronázza. Az eredmény mégis unikális, egy a befejezhetetlenség tényét vállaló, lezárva azonban kerek kötet, amely szokatlan olvasmányélményhez juttat. A naplószerűséget erősítik az Ovidiusszal kapcsolatos elmélkedések - Csehy a Svájcban töltött hónapok alatt az ő szövegeit is fordította -, vagy azok a szöveghelyek is, amelyek referenciáiitása könnyen felfejthető. Például a pályatársakra vagy a közelmúlt irodalompolitikai történéseire tett utalások, illetve az az időbeli hálózat, ami - ha veszi valaki a keresés fáradtságát - az említett koncertek és kiállítások megrendezésének időpontjaiból is rekonstruálható. A poétikus, terminusokkal sűrített, idegen nyelvi kifejezésekkel átszőtt prózanyelv nagyon kifejező, de hamar tobzódni kezd, és már-már fárasztóan veszi igénybe az olvasóját. Nemcsak a néhol zavaróan bonyolult fogalmazásmód miatt könnyű eltévedni a kötetben, hanem azért is, mert a kápráztató leírások sorozata önkényessé válik, és hogy konkrétan mi is volt az apropója bizonyos fragmentumok felvételének a könyvbe, ezt illetően gyakran semmi fogódzó nincs. Paradox módon tehát a könyv hátránya az, ami egyedivé is teszi. Az a túlhajszolt elragadtatás, ami már az első oldalakkal bebizonyítja a számunkra, hogy az olvasás is utazás. Csehy Zoltán: Grüezi! Fél év Svájc, Kalligram, 2019. Értékelés: 9/10 színészek által kommentált verzió is készült, amelyet iskolákba visznek el. Az alkotók ezzel azt szeretnék elérni, hogy a fiatalabb korosztály is megértse, illetve pontosan értelmezze a vásznon zajló történéseket, egyben lehetőséget teremtsenek megértetni velük, miért fontos az átgondolt internethasználat. Némi optimizmusra adhat okot az is, hogy a filmforgatás során készült anyag egy részét a rendőrség is megkapta, és több esetben is indult eljárás az érintettek ellen. A forgatás helyszínén a filmes alkotókon kívül pszichológusok, szexológusok és jogászok is tartózkodtak folyamatosan, a történetben szereplő színésznők pedig sokszor igénybe is vették a szolgáltatásaikat. Ez a nagyon fontos mozgóképes alkotás érzelmileg csak erősebbé válik azáltal, hogy a lányok idegeit gyakran a végletekig feszítő szexuális ragadozók viselkedését hogyan magyarázzák a szakemberek, valamint, hogy a színésznők nem rejtik el valódi érzelmeiket. Klusák egy inteijúban elmondta, a három színésznő közül az egyik a forgatás után is folyamatosan konzultált pszichológussal. Az összhatáshoz remekül járul hozzá a zene is, amely csak fokozza a feszültségek így a nézők még a stáblista alatt is székeikhez szögezve értelmezik a látottakat, miközben akaratlanul is eszükbejut: vajon a saját gyerekeik tapasztaltak-e már hasonlót. A film nézéséhez erős idegek kellenek, bár a feszült pillanatokat a készítők nemegyszer humorral próbálják oldani, ezzel is ráébresztve a nézőket, hogy stúdióban, előre elkészített, átgondolt forgatókönyvet látunk megvalósulni. Mindez azonban csupán addig tart, amíg meg nem halljuk a videóhívás jól ismert hangját... Behálózva (V siti / V sieti): csehszlovák dokumentumfilm, 90 perc, 2019. Rendező és forgatókönyvíró: Vít Klusák, Barbora Chalupová. Operatőr: Adam Krulis. Zene: Jonatán Pastiréák. Szeptemberre várható a Beatles-film Los Angolos. Szeptemberre tűzték ki az Oscar-díjas Peter Jackson The Beatles: Get Back című dokumentumfilmjének bemutatását. A produkcióban korábban sosem látott felvételek is szerepelnek a Beatles együttesről. A forgalmazási jogokat a Disney vásárolta meg, amely Észak-Amerikában szeptember 4-én kezdi meg a vetítéseket. A nemzetközi piacon történő forgalmazás dátumairól később döntenek - jelentette be a stúdió. Jackson filmjét az 1970-es Let It Be című dokumentumfilm újváltozataként jellemezték. Az új produkcióban a Beatles tagjai, John Lennon, Paul McCartney, George Hamson és Ringó Starr láthatók, amint stúdiófelvételt készítenek a ma már klasszikusnak számító dalaikból, nevetnek, bolondoznak és játszanak a kamera előtt. Az együttes utolsó, 1969-es élő előadása is szerepel a filmben. A produkció zenei anyagát a nevezetes londoni Abbey Road stúdióban Giles Martin és Sam Okell keverte. (MTI, k)
