Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-10 / 58. szám

ÍIÖANGOL FUTBALL FOCITIPP ■ 2020. MÁRCIUS 10. www.ujszo.com Fontos állomások és személyek: Puskás Ferenc és Billy Wright vezeti a magyar és az angol válogatottat 1953-ban a Wembley-ben; Alf Ramsey edzést vezényel az angol válogatottnak Cantona; Frans Thijssen és Arnold Mühren ünnepli az Ipswich 1981-es UEFA-kupa sikerét (az óramutató járásának megfelelően) 1965-ben; Arséne Wenger; Eric (Fotók: TASR/AP, képarchívum) ember 23-i 6-3-as mérkőzésen a Wembley-ben, amikor a magyarok oktatták Angliát. A Puskás Ferenc, Hidegkúti Nán­dor, Bozsik József vezette Arany­csapat győzelmével felébredt az an­gol futball, a játékosok és a vezetők is rájöttek arra, hogy bár a sportág A Guardian egyik nép­szerű rovata (This is Europe) a múlt hé­ten a világ egyik leg­híresebb fútballszak­­írójának elemzésével folytatódott: Jonathan Wilson arra próbált rávi­lágítani, hogy a magyarok londoni 6-3-as győzelme hogyan vezetett az angolok világbajnoki győzelméhez, és az európaiak hogyan alakították át a szigetország fútballját - amit jó lesz mindenkinek szem előtt tartani a brexit kapcsán. Az 1966-os világbajnoki győzelem idején Alf Ramsey dolgozott szö­vetségi kapitányként, aki addigra már sokat tapasztalt és tanult — még a saját kárán is. A Southampton­­ban és a Tottenhamben futballozó egykori válogatott jobbhátvéd ott volt a pályán azon az 1953. nov-Jürgen Klopp és Pép Guardiola személyében két edzőfejedelem irányítja a két legjobb angol csapatot Köszönjük, Magyarország, köszönjük, Európa! A magyar válogatott és a két világháború közötti Budapest hatása az angol labdarúgásra őshazájából helyi tanárok, matró­zok, bankárok, kereskedők terjesz­tették el világszerte a sportágat, az angol fölény mítoszát a magyarok visszavonhatatlanul megsemmisí­tették. De ahogy Wilson a Futballforra­­dalmak című könyvében megfo­galmazta, Alf Ramsey azt vallotta, hogy a londoni végeredmény csaló­ka. „Nem mulasztott el rávilágítani arra, hogy a magyarok több gólja is hosszú indítást követően született. Sőt megpendítette Gil Merricknek, a válogatott kapusának a felelőssé­gét is, mondván, hogy szinte min­den kapura tartó lövésből gól lett.” Ramsey hitt az angol felsőbbrendű­ségben, megrögzött konzervativiz­musa pedig ellenkezett azzal, hogy külföldi játékosokkal foglalkozzon, akár csak azért is, hogy ellessen tőlük valamit. Számára mindenki idegen volt, aki nem angol. „Üdvözöljük Skóciában” - mondta neki egyszer egy helyi újságíró, ami­kor Prestwickbe érkezett. „Kiba­szott vicces” - válaszolta dühösen. De állítólag amikor Moszkvában járt, és lehetősége lett volna elmen­ni a világhírű Bolsoj Színházba, inkább csakazértis a brit nagykövet­ségre ment, hogy megnézzen egy Alf Gamett-filmet, a kedvenc angol sorozatának új részét. Amikor viszont Anglia megkapta Ricardo Villa és Osvaldo Ardiles (j) az angol futball első nagy külföldi sztárjai voltak a legnagyobb leckét a magyarok- tizedek óta nem változott, teljesen tói, következett a radikális változás megváltoztatták, a 4—2-4-es rend­időszaka. A játékstílust, amely év- szert felváltotta a 4-3-3. Ramsey szakított a hagyományokkal Wilson szerint Ramsey-t azért nem vágta annyira mellbe a ma­gyarok technikai és taktikai kép­zettsége, hiszen a Tottenhamnél Arthur Rowe passzolj és fuss (push and run) rendszere nem állt távol Sebes Gusztáv válogatottjának stí­lusától. (Érdekesség, hogy Rowe a két világháború között azért jött Budapestre, hogy itt tanulmá­nyozza a közép-európai stílust és passzjátékot.) Ugyanakkor edzőként Ramsey volt az, aki az általa is kedvelt taktiká­hoz hozzányúlt: az Ipswich mene­dzserként, a balösszekötő Jimmy Leadbittert szélsőként játszatta. „Balszélsőként kellett pályára lép­nem, de ez egyáltalán nem az én posztom volt. Viszont Ramsey azt kérte tőlem, hogy mélyen lépjek vissza, hogy a helyezkedésemmel segíteni tudjam a védők labdaki­­hozatalát. A bekk persze nem jött vissza velem a saját térfelemre, így mindehhez megvolt a területem. Aztán mikor átvettem a labdát, és megindultam a kapu felé, már a bekk is kilépett rám, ezzel elhagyta a helyét, és üresen maradt a pálya bal oldala. Több sem kellett Ted Phillipsnek, a középcsatárunknak, ő ezt az üres területet kezdte támad­ni” - idézte Leadbettert a Futball­­forradalmakban. Ramsey az Ipswichet 1955-ben a harmadosztályban vette át, 1962- ben pedig már a legfelsőbb osz­tályban nyert aranyérmet. Aztán a válogatotthoz került, és mire az angolokkal megnyerte az 1966-os világbajnokságot, már mindkét szélsőt visszavonta, kialakítva a 4 4 2-es szisztéma korai formáját. Azt azonban sohasem ismerte volna el, hogy Anglia a vb-aranyát a ma­gyaroknak köszönhette.

Next

/
Thumbnails
Contents