Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-05 / 29. szám
121 KULTÚRA 2020. február 5. lwww.ujszo.com Fiktív történet, de nagyon ismerős Soltész Árpád regénye, a Disznó nyomán készült Mariana Cengel Solcanská új filmje, amely most kerül a mozikba SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem sokkal a Kuciakgyilkosság után írta meg Disznó című regényét Soltész Árpád, aki bár tizenöt éve Pozsonyban él, még mindig kassainak tartja magát. Mariana Őengel Solöanská rendezésében film készült a könyvből Jozef Vajda, Marko Igonda és Diana Mérővé főszereplésével. Egy thriller, amelyet az élet inspirált. És a halál. Ez áll a film plakátján. De idéz a tízparancsolatból is: Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Fiktív történet egy olyan fiktív ország jog- és erkölcsi értékrendjéről, amelyben a maffia átszövi a politikát, törvény és bűn között pedig átjárhatók a határok. Főállásban évekig oknyomozó riporter volt Soltész Árpád. A meciari éveket, a vadprivatizációt és az akkori zűrzavaros időket a saját bőrén tapasztalta meg. Első regényében, a Húsban a kilencvenes évek keletszlovákiai maffiáját írta meg. Az oknyomozó újságírással időközben felhagyott, de mint mondja, csak azért, mert oknyomozó riportereknek alakit ki teret a munkájukhoz. Egy kisebb társaság, a Ján Kuciak Oknyomozó Központ vezetője, szerkesztője, menedzsere. „Igazából senki sem kizárólag oknyomozó riporter - vélekedik. - Ez most divatos kifejezés, de nagyon kevesen vannak, akik valóban azok, és tényleg csak azzal foglalkoznak. Egy normális szerkesztőségben ugyanis rengeteg másfajta munkát kell végezni. Én is egyszerű riporter voltam, aki oknyomozó anyagokat is közzétett. A kilencvenes években ez teljesen új műfaj volt az országban. Nyolcvankilenc előtt ilyen nem létezett, nem volt kitől tanulni, tehát abban az időben nem is csináltuk igazán jól. Azóta nagyot fejlődött a szakma. Különböző szlovák napilapoknak tíz évig írtam riportokat. Utána inkább politikai kommentátor voltam, majd egy szlovák kereskedelmi tévécsatorna munkatársa. Ján Kuciak és páija, Martina meggyilkolása után egy adott pillanatban az az ötletem támadt, hogy folytassuk Jankó munkáját. Az én szememben ő volt az első szlovák oknyomozó riporter, aki külföldi kollégákkal kezdett kooperálni. Ez lett a veszte sajnos. De úgy éreztem, az ő munkáját kell továbbvinnünk, és így alakítottuk meg két kollégámmal közösen a róla elnevezett központot. Ennek az élén állok, ezért nem lehetek politikai kommentátor. Ez a kettő elvileg kizárja egymást. Csinálom, amit csinálnom kell.” FÜLVIDÉK A jövő zenéje, szalagra rögzítve Sokat töprengtem azon, hogy a Blahalouisiana és a Margaret Island zeneeladási mutatói között miért van olyan nagy különbség. Az előbbi együttes nagylemezei az utóbbiéival ellentétben nem tudják befészkelni magukat az albumeladási lista élmezőnyébe. A zenéjük alapján rokon zenekarok, karizmatikus énekesnőkkel, mindkettő a fesztiválok népszerű fellépője, népes a rajongótáboruk. A Blahalouisiana harmadik, Minden rendben című stúdiólemeze megadja a választ a kérdésemre. Ezt hallva immár kijelenthetjük, hogy a Margaret Island a jelen zenéjét képviseli, a Blahalouisiana viszont inkább a jövő zenéjét játssza, és erősíti azt a jóslatot, hogy az albumok helyett a különálló daloké a jövő. A Blahalouisiana a székesfehérvári Jacked nevű együttes romjain alakult meg. Ez utóbbi kvintett 2008- ban adta ki angol nyelvű, indierockos Stop the Show című nagylemezét. A kezdeti lendület azonban egy idő után kifulladt, a zenekar Soltész Árpád (Képarchívum) A Disznó plakátján álló szlogen, a Ne ölj!, Ne paráználkodj!, Ne lopj! nagyjából ki is meríti a történet lényegét, vélekedik Soltész Árpád. 2010-ben feloszlott. Mórocz Tamás énekes karrierje a Bermudában folytatódik, a többiek (Jancsó Gábor basszusgitáros, Juhász Ádám dobos, valamint Mózner László és Szajkó András Dániel gitárosok) énekesnővel (Schoblocher Barbara) kiegészülve megalapították a Blahalouisianát. Később egy billentyűs (Pénzes Máté) is csatlakozott hozzájuk. Az együttes a rockos, bluesos, countrys irányból haladva fokozatosanjutott el a mai, indie-popos világához. A nyolc magyar és két angol nyelvű szerzeményt tartalmazó Minden rendben azután jelent meg, miután több dalt (Nem vagyok egyedül, Nekem az nem elég, Testemnek ha engedem) már megismertünk róla. Ugyanez érvényes a 2016-os Blahalouisiana és a 2017-es Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című albumukra. A második korong egy fiatal felnőtt érzelemvilágát tárja elénk. Az új lemez középpontjában a nehézségekkel teli útkeresés áll, de —ahogy a cím is sugallja—a szövegekben nem lesz úrrá a reménytelenség. A zenei hangzás sajátosan blahalouisianás: funkos, szintis, diszkós - kissé rockos (Minden Felvétel indul! Csapó! - Mariana Őengel Solóanská filmje csütörtöktől látható. „A film nem az enyém, hanem a rendezőé. A forgatókönyvet is ő írta, hiszen író is, több sikeres regény szerzője. Az én regényemből két fő cselekményszálat emelt ki. Történetesen azt a kettőt, amelyet én is a legfontosabbnak tartok. Megnéztem a forgatókönyvet, mielőtt elkezdődtek a felvételek, és beszélgettünk is róla. Úgy láttam, érzelmi szinten sikerült továbbvinni, magasabb szintre emelni az anyagot. A regény kicsit máshogy működik emocionális szinten, mint a film, annyit elmondhatok. De amit hangsúlyoznom kell: nem dokumentumrcgényt írtam, hanem fikciót, amely tökéletesen reflektál az ország működésére, jelenlegi állapotára. És nem egy egészséges országról beszélünk. Beteg országról, amely gyógyítható, de nem fájdalommentesen. A történet szereplői nem beazonosíthatóak, inkább archetípusok. Általuk válik láthatóvá, hogy ebben rendben, Let Them Slide Away), némi nyolcvanas évekbeli behatással fűszerezett (Testemnek ha engedem, Pont ilyen házra), az előzőeknél még több érzelemmel (Innen szép a győzelem, Engem is szélből font, Nem vagyok egyedül, Sun in Francisco) és pörgéssel (Nekem az nem elég, Boldog itthon) átszőtt. A zenekar angol nyelvű zeneszámai legalább olyan ütősek, mint a magyarok. Az albumot Prágában rögzítették Milan Cimfe segédhangmémök felügyelete mellett, a masteringet Pavel Karlík végezte, a zenei producer és fő hangmérnök Ligeti Gyuri volt. A felvétel számítógépes technológia nélkül, analóg módon, szalagra készült. A Blahalouisiana Minden rendben című nagylemeze remekül kifejezi 2019 zenei törekvéseit. Meggyőződésem, hogy évek múlva egyebek mellett ezzel a koronggal fogják prezentálni azt, merre tartott zeneileg és szövegileg a magyar könnyűzene ekkortájt. Puha József Blahalouisiana: Minden rendben Gold Record Music Kft., 2019 Értékelés: 9/10 az országban miképpen működik a hatalom, a politika, s mik a mozgatórugói azoknak, akik a hatalmat gyakorolják. Erre vonatkozik a film szlogenje is. Tulajdonképpen azt látjuk, hogy az ország vezető politikusai sokkal inkább gazember mentalitásúak, mint becsületes, politikusi gondolkodásúak. Ha valaki hatalmi pozícióba kerül egy demokratikus országban, akkor ugye, azt váijuk tőle, hogy a választóinak az akaratát érvényesítse a közéletben, és ne a pénz, a szex és a hatalomvágy motiválja őt. Ezt próbálja nagyon valóságosan megmutatni a film. Hogy ez nálunk így van, és nem maradhat így.” Akárcsak a Hús, a Disznó is bestseller lett nem sokkal a megjelenése után. Kapott egy gyomrost, aki elolvasta. Hogy milyen hatással volt a bemutatás előtt álló új szlovák film a regény szerzőjére? „Én is kaptam egy gyomrost, és (Fotó: CinemArt - Lukasz Wojciechowski) ugyancsak erőset, de egészen más típusút, mint amilyet sokak szerint a könyv ad. Nagyon sok olvasótól hallottam, hogy miután elolvasta a regényt, fizikai rosszullét fogta el, de olyan, hogy hányingerrel küszködött. A film egy picit máshogy hat az emberre. Engem legalábbis elszomorított. Persze nem lehetek teljesen objektív. A regény az én gyermekem. Nem vagyok szülő, de a hasonlat érvényes. Megjelenik egy új könyvem, és az olyan, mintha gyermekem született volna. A film pedig már olyan érzést kelt bennem, hogy a gyermekem befejezte az egyetemet, és átvette a diplomáját. Már a saját életét éli, amit nem tudok befolyásolni. Mindig az én gyermekem marad, de már rajta múlik, hogy milyennek látják az emberek. De remélem, sikere lesz.” A szerző a Vasárnap munkatársa Saját magát fogja játszani Nicolas Cage Los Angolos. Jövő márciusban kerül a mozikba Nicolas Cage The Unbearable Weight of Massive Talent (A hatalmas tehetség elviselhetetlen súlya) című új filmje, amelyben saját magát játssza. A történet szerint Cage éppen szerepet kap egy Quentin Tarantino-filmben, ám ezzel egy időben kamasz lányával feszültté vált kapcsolatát kell valahogy rendeznie. Közben folyamatosan önmaga '90- es évekbeli másával beszélget, aki azért kritizálja, mert az utóbbi időben túl sok béna filmben szerepelt, és már nem is igazi szupersztár, mint korábban. Komoly adósságai vannak, és hogy törleszteni tudja, fellép egy mexikói milliárdos születésnapi partiján, aki nagy rajongójaként egymillió dollárt kínál neki. A CIA azonban arról tájékoztatja, hogy a milliárdos valójában egy drogbáró, aki elraboltatta egy mexikói elnökjelölt lányát. Cagenek végül nincs más választása, mint hogy együttműködjön az amerikai kormánnyal, hogy kimásszon a csávából. Nicolas Cage (Fotó: TASR-archív) A forgatókönyvet Tom Gormican és Kevin Etten írta, és a rendezői székben is Gormican ül majd, akinek ez lesz a második rendezése a 2014-es Csajkeverők című vígjáték után. Az 56 éves, Oscar-díjas sztár saját Satum Films nevű produkciós cégén keresztül producere is lesz a filmnek. (MTI, juk)
