Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-29 / 50. szám
I________________________________SZALON ■ 2020. FEBRUÁR 29._________________ A leglátványosabb része, amit Brazíliából, vagyis a felső folyástól lehet megközelíteni az Ördög-torok, ahol gyakorlatilag eltűnik a folyó és csak a fülsiketítő hangát lehet hallani, illetve a vízpáraoszlopot lehet látni már messziről. Mivel jól kiépített és rengeteg turista által látogatott hely, az Ördög-torkot jól meg lehet közelíteni. Félelmetes. mellé feszítette ki a hálóját. Valóban aranysárga színben csillogott a háló központi szála. Naná, hogy meg kellen érinteni... rossz turistaszokás szerint... így a pókot is hamar megpillantottuk. A csónakázás során találkoztunk kajmánokkal, kígyókkal, pompás madarakkal, hatalmas halakkal és rengeteg (több ezer) kisebb-nagyobb lepkével. A csónakban közös erővel nyugtattunk egy koreai lányt, aki az első kajmán láttán pánikrohamot kapott. Sajnos csak pár napot tölthettünk ezen a fantasztikus helyen, így Paraguayba, ami mindössze 3 kilométerre volt, nem tudtunk elmenni. Ebben közrejátszott az is, hogy találkoztunk egy amerikai házaspárral, amely a 150-es klub tagja volt. Vagyis összesen 150 országba tették be a lábukat. Innen az utunk Argentína Jujuy tartományába vezetett. A repülőjegyünk Buenos Airesből Santiagóba szólt és onnan vissza Mexikóba. Viszont menet közben úgy döntöttünk, hogy ezt a többezer kilométeres utat részben busszal fogjuk megtenni, így lehetőségem lesz újra átkelni az Andokon. Sőt, mivel 2013-ban bejártuk Patagónia egy részét, most választhattunk cg)' újabb útvonalat. Nos, ez az útvonal Argentína Jujuy tartományán keresztül (Argentína-Bolívia-Chilehármashatár), az Andokon és a chilei Atacama sivatagon át vezetett vissza Santiagóba. Mielőtt elindulunk Eszak-Argentínába, tegyünk egy kis kitérőt térben és időben Cordóbába és Mendózába, 2013-ban járunk. Akkor két hetet töltöttem itt. Cordóbában egy performansz művészeti fesztiválon vettem részt, Mendózában pedig meglátogattam a kondorkeselyűk költőhelyét a Quebrada del Condorito nemzeti parkban. Ez a látogatás csaknem tragédiával végződött. Késő délután jutottam el a nemzeti parkba. Egyórás buszozás után, szó szerint a semmi közepén tett ki a buszos, mondván, ez a nemzeti park. Nos, onnan újabb félórás gyalogolás után jutottam el a park központi épületébe, ahol közölték velem, hogy kb. 3 órám van, aztán bezár a park, valamint, hogy vigyázzak a pumákra, a yarara kígyókra, és ne etessem a curioso chingolo madarakat. Pumával nem találkoztam, viszont helyette rengeteg kondorkeselyűvel. Egészen közel engedtek. Az első pihenőnél a curioso madárka is próbálkozott, és hát nem lehet nekik ellenállni, így kapott egy kis morzsát, amit a kezemből csipegetett fel. Onnantól kezdve végig velem tartott, így nem voltam egyedül. Mivel a kondorokat figyeltem, a szemem állandóan az eget kémlelte, ami nem volt jó ötlet. Az egyik szűkebb sziklás ösvény előtt curioso hangos csiripelésbe, vagy inkább kiabálásba kezdett. Annyira furcsa volt, hogy megálltam. Előttem egy méterre egy yarara kígyó várt támadó pózban, feje kb. fél méterre a föld felett, és alig várta, hogy megtegyem az elválasztó három lépést. Esélyem nem nagyon lett volna ellene, ugyanis a mérge fél-egy óra alatt megbénít. Köszönöm neked, curioso! A következő napon, vagyis az új életem első napján, befizettem egy bortúrára, és végigkóstoltam Mendóza legfinomabb borait, mindenkinek ajánlom, annál is inkább, mivel nálunk is kaphatók a mendózai borok! Ezek után már csak át kellett kelni az Andokon. Mendózától Santiago légvonalban kb. 200 kilométerre van, viszont a határátkelő 3500 méter magasan, és az út a 7000 méteres Anoncagua mellett vezet, és hét órán keresztül kanyarog. Lenyűgöző látvány a naplemente és a holdbéli táj keveréke ezen a kieden, mégis gyönyörű vidéken. Erre az élményre hét évet kellett várnom, amelyről a következő részben fogok beszámolni. Adios Amigos! Juhász R. József A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE 1990. március 3., szombat • A dél-szlovákiai szlovákok Matica slovenská által kezdeményezett nagysurányi nagygyűlésének résztvevői memorandumot intéznek a szlovák kormányhoz és parlamenthez, amelyben felhívják figyelmüket az állami szuverenitás korlátozására és a szlovákok diszkriminálására Dél- Szlovákiában, kiállnak a nemzetállam eszméje és az egynyelvűség mellett, s szorgalmazzák egy bizottság felállítását, amelynek feladata a szlovákok elnyomásának kivizsgálása lénne. 1990. március 5., hétfő • A szlovák kormány - megalakulása óta első ízben - kihelyezett ülést tart Komáromban. A nemzetiségi kérdésnek szentelt kormányülésen részt vesznek mások mellett a Csemadok, az FMK, az Együttélés, a Matica slovenská, a ruszin kisebbség, valamint 10 dél-szlovákiai járás képviselői. 1990. március 6., kedd • A Cseh Nemzeti Tanács Csehország hivatalos megnevezéséből törli a „szocialista” jelzőt, így a Cseh Szocialista Köztársaságról Cseh Köztársaságra változik. 1990. március 7., szerda • Vítazoslav Móriccal az élen megalakul a Szlovák Nemzeti Párt. 1990. március 9-10., péntek-szombat • Pozsonyban tartja rendkívüli, XV. országos közgyűlését a Csemadok, amely elsősorban a szervezet politikai szerepvállalásának lehetőségeivel, valamint az alakulófélben lévő kisebbségi magyar politikai mozgalmakhoz való viszonyával foglalkozik. A közgyűlés a szervezet hivatalos nevét - a Csemadok mozaikszó meghagyásával - Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségére változtatja, s olyan új szervezeti szabályzatot fogad el, amely szerint a Csemadok társadalmi, kulturális és érdekvédelmi szervezet, tevékenysége pedig Csehszlovákia egész területére kiterjed. Elnökké ismét Sidó Zoltánt, társelnökökké Dobos Lászlót és Szabó Rezsőt, főtitkárrá Neszméri Sándort, titkárrá Bárdos Gábort választják. 1990. március 11., vasárnap • Dunaszerdahelyen Hodossy Gyula vezetésével megalakul a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. 1990. március 16., péntek • A Szlovák Nemzeti Tanács szintén új választójogi törvényt fogad el. A törvény szerint a választásokon induló pártoknak a szlovák parlamentbe jutáshoz a szövetségi parlamenttel ellentétben nem 5%-os, hanem csak 3%-os szavazatküszöböt kell elérniük. (Összeállította Popély Árpád) Mi köze az olasz maffiának a McDonaldshoz? Több mint egy évtizeden keresztül bundázták meg a McDonalds amerikai Monopoly nyereményjátékát, ahol a nyertesek személyét nem a véletlen határozta meg, hanem olasz maffiózók. HBO hatrészes dokumentumfilmsorozata egyáltalán nem valami száraz, beszélő fejes unalom, hanem egy izgalmas eset egyedi feldolgozása, amiben természetesen megszólalnak az ügyben részt vevő nyomozók, sőt egyes bűnözők is, de az alkotók számos archív felvételt is bemutatnak nekünk, egyes jeleneteket pedig rekonstruáltak, miközben végig megmaradnak a dokumentumfilm kategóriáján belül. A McMilliók szinte kiált azért, hogy egyszer majd valódi sorozatot is forgassanak belőle színészekkel, de ezt nem azért mondom, mert bármiféle hiányérzet maradt volna bennem a széria első három részének (lapzártánkig ennyi jelent meg) megtekintése után. A sorozat két bivalyerős támaszt kapott: az egyik az egészen lenyűgöző és hiheteden történet, a másik pedig a még a sztorinál is hihetedenebb karakterek, akiket megismerhetünk benne. Mert elsőre tényleg nehéz elhinni, hogy egy akkora cég, mint a McDonalds, a nyolcvanas évek végétől egészen a kétezres évek elejéig észre sem vette, hogy valakik megbundázták a sokat reklámozott nyereményjátékát, és nagyobb nyeremények (autó, százezer vagy egymillió dollár stb.) esetében mindig előre le volt zsírozva, ki viheti haza a pénzt. Aztán a kétezres évek elején az FBI telefonon kapott egy fülest, mely szerint a nyertesek között sokan rokonai egymásnak, csak más családi névvel próbálják álcázni a köztük lévő kapcsolatot. Mivel egy rövid utánajárás igazolta a füles igazságtartalmát, és mivel találtak egy ügyészt, aki érdeklődött az eset iránt, az ügynökök ráálltak az ügyre, és egy fiatal és ambiciózus nyomozójuk segítségével egy hihetedenül merész akciót építettek fel, aminek a történetét részletekbe menően mesélik el a sorozatban. Az akció egyik csúcsaként például egy Las Vegasi nyereményutazás apropóján összehívták az összes nyertest egy SOROZATDARÁLÓ vegasi hotelben, ahol mindegyikük kamerák előtt hazudott arról, hogyan talált rá a nagy szerencse, ami elég bizonyítékot szolgáltatott az ügyésznek ahhoz, hogy mindegyiküket rács mögé juttassa. Bár a nyertesek is nagy szeletet kapnak a McMilliókból, az igazán érdekes mégis az, amikor az FBI ügynökök (Doug Mathews ügynök minden idők legérdekesebb FBI-osa, akit valaha láttam, igazi egyéniség) felfedezik a szálakat, ami a nyerteseket az olasz maffiához kapcsolja. A nyertesek itt csak kis halak voltak, akik az adózás és a maffiának adott járadék után valójában nem is jutottak olyan rengeteg pénzhez, ellenben a gengszterrel, aki mindent vitt, az étvágya pedig csillapíthatadan volt. A McMilliók története úgy halad előre, ahogy az FBI nyomozása is haladt. Ahogy ők, úgy mi nézők is fokozatosan ismerjük meg az esetet, a főbb résztvevőket és szálakat, és csodálkozunk rá arra, hogy egy ilyen szövevényes és jól előkészített csalássorozatot milyen piszkosul nehéz leleplezni. A sorozat egyszerre vicces, izgalmas és elgondolkodtató, a true crime műfej egyik legszórakoztatóbb darabja. Tóth Csaba
