Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-25 / 46. szám

www.ujszo.com I 2020. február 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Danko kalandj ai a hülye Facebookkal Szinonimaszótár: SNS, értelmetlen, átgondolatlan, rossz kivitelezés K iderült, milyen hülyeség az egész Facebook” - fakadt ki vasárnap Andrej Danko. De mi­lyen úton jutott el ehhez a felisme­réshez? Nehéz napok járnak min­denki kapitányára, Andrej Dankóra, aki - Ján Slota után szabadon - könnyen kivezetheti pártját a parla­mentből. Az elmúlt hetekben több felmérés is a bejutási küszöb alatt, vagy annak környékén mérte a Szlo­vák Nemzeti Pártot, a pánik jelei pe­dig egyre jobban kiütköztek Dankón. Mivel a Smer is hasonló problémák­kal küzd, a két párt kétségbeesett hú­zásra szánta el magát: Pellegriniék hirtelen előhozakodtak a 13. nyugdíj bevezetésével és a családi pótlék emelésével, Danko pedig ehhez hoz­zácsapta az autópálya-matricák el­törlésének zseniális ötletét. Mond­ván, ha ilyen lassan épülnek ebben az országban az autópályák, akkor mi­nek fizessenek értük az emberek. Azt persze nem tette hozzá, hogy ha ez a bevétel is kiesik, a már meglévő utakhoz nem nagyon építenek többet, és a karbantartásra sem lesz pénz. De a választás előtt ilyen apróságokkal a Smer és az SNS nem foglalkozik. Ám az ötlet kivitelezése nem megy gördülékenyen. Egyrészt az ellenzék egyhangúan választási korrupciót kiáltott, másrészt a koalíciós partner Híd sem akart részt vermi ebben az ámokfutásban. Bugár kapott is hideget-meleget Ficótól is, Dankótól is, de a tényeken ez nem változtat: egyelőre nem sikerült elfogadni a parlamentben a „szociális csomag­nak” nevezett időzített bombát, még úgy sem, hogy Kotlebáék ismét együtt szavaztak a Smerrel és az SNS-szel. A nyilvánosság felhördü­lése akkora volt, hogy Danko úgy érezhette: valamiképp legitimálnia kell a semmiből jött ötletet és meg­hirdetett egy szavazást a Faceboo­­kon. A törés pénteken állt be, amikor Danko a rá jellemző megfontoltság­gal hirtelen bejelentette: a matricákat csak akkor törlik el, ha az emberek is ezt akarják. Az SNS oldalán meghir­detett szavazás egyszerű volt és va­sárnap délutánig 18 ezren nyilvání­tottak véleményt. Csakhogy az ered­mény nem a Kapitány szája íze sze­rint alakult: a 18 ezerből ugyanis több mint 16 ezren a matricák megszün­tetése ELLEN szavaztak. A várt le­gitimáció tehát nem érkezett meg, a házelnök száját pedig elhagyta a be­vezetőben idézett mondat. A kommentáríró ilyenkor vakarja a fejét, ugyanis Dankónak ebben az esetben igaza van. A Facebook tény­leg egy nagy hülyeség, ennél már csak az nagyobb, ha egy politikus itt akar szavazást indítani olyan kérdé­sekről, melyek eurómilliókba kerül­nek az adófizetőknek. Az SNS elnö­ke eddig a következtetésig persze már nem jutott el, neki csak azért van baja a Facebookkal, mert nem egy neki tetsző eredmény született. Dan­ko elfelejtette az egyik legősibb sza­bályt, mely úgy szól: „ismerd a kö­zönséged”, és belefutott egy hatal­mas pofonba. Mert a szlovák inter­netről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy Danko rajongói vannak rajta többségben. Miben bízott az SNS elnöke? Ta­lán azt hitte, hogy ami bejött Igor Matovicnak, azt ő is meg tudja lépni? Vagy csak egy kifogást keresett, hogy kihátrálhasson egy eleve ostoba ötlet mögül? Ki tudja, ez örökre a Kapitány titka marad. A facebookos szavazás a matricákról csak egy újabb értelmetlen, átgondolatlan, rosszul kivitelezett és kapkodó ötlet volt az SNS szellemi műhelyéből. Reméljük, hogy egy ideig az utolsó. Választások előtt majdnem minden politikus felfedezi magában a keresztényt (is) (Lubomír Kotrha karikatúrája) Négy év középszer DUDÁSTAMÁS F elemás érzésekkel viaskodik az utolsó napjaiban járó kormány­zati ciklus gazdaságpolitikai értékelésénél az ember. A szlovák gazdaság ugyan több gazdasági mutató szerint is a legjobb nap­jait éli, de mégsem lehet megkerülni azt a tényt, hogy fontos te­rületeken ismét elpocsékoltunk négy évet. Fontos reformok maradtak el ismét, és a kormányzati ciklus utolsó hó­napjai koncepció nélküli szociális osztogatásba fulladtak. Robert Fico és Peter Pellegrini újra és újra elismétli, hogy Szlovákia közép-európai si­kertörténet. A gazdasági mutatókat nézve azt lehet mondani, hogy ez bi­zonyos szinten igaz is. A gazdaság növekedése az elmúlt négy évben is folytatódott és ennek eredménye a jelenlegi rekordszintű alacsony mun­kanélküliség. Az ország egyes régióiban a munkanélküliség szinte isme­retlen fogalom, és a hiányzó munkaerőt külföldön kell keresni. Az elmúlt négy évben a reálbérek is dinamikusan növekedtek és a minimálbér is je­lentősen emelkedett. Az ország államadóssága uniós szinten alacsonynak mondható, és a kormányzati ciklus első felében a költségvetési hiány is csökkent - a távolban még a kiegyensúlyozott költségvetés esélye is fel­sejlett. Ez a cél azonban gyorsan szertefoszlott, és a négyéves kormányzati ciklus végén így éppen az állami költségvetést lehet az egyik legnagyobb kihagyott ziccernek tekinteni. A józan gazdaságpolitika egyik alapelve, hogy a jó években nem kellene költségvetési hiánnyal gazdálkodni. Épp ellenkezőleg, a jó években a rosszabb időkre kellene készülni, melyek előbb vagy utóbb utolérnek minket. A kormánykoalíció feláldozta a kiegyensúlyozott költségvetést az osztogatás oltárán és a kormányzati ciklus utolsó évében már a költségve­tési hiány növekedését láttuk. Ez a folyamat az elmúlt napokban érte el te­tőpontját, amikor a Smer már gátlások nélkül szeretett volna 800 millió eurót elkölteni olyan szociális kiadásokra, melyek egyetlen célja a szava­zópolgárok megvásárlása. Ennél sokkal komolyabb gond azonban az, hogy az olyan kulcsfontos­ságú területeken, mint a vállalkozói környezet, az oktatás vagy az egész­ségügy, semmilyen előrelépés nem történt az előző négy évben. A kor­mányzati célok szerint Szlovákiának 2020-ban már a világ húsz legjobb országa közé kellett volna tartoznia a vállalkozói környezet értékelésében. A valóságban azonban az ország egyre mélyebbre süllyedt a nemzetközi Doing Business rangsorban, és a vállalkozók érdekképviseleti szervezetei egyre hangosabban kongatják a vészharangot az ország versenyképességét illetően. A legutóbbi figyelmeztetés az autógyártók szövetségétől érkezett, mely szerint az autóipar ma a visegrádi régióban éppen Szlovákiában a legkevésbé versenyképes. Az oktatás terén sem sikerült érdemi reformokat elindítani. A 2017-ben bemutatott reformdokumentum eltűnt a süllyesztőben, és a legtehetsége­sebb diákok exodusát sem sikerült megállítani. Az egészségügy reformja ugyan legalább a kormányülésig eljutott, de a süllyesztőt szintén nem ke­rülte el. Az elmúlt négy évet leginkább a középszer jellemezte. A kor­mánykoalíció vezetőiből hiányzott az ambíció, nem akadt senki, aki mert volna nagyot álmodni. Középszerrel pedig sajnos nemjutunk előre. Az olyan sikeres országokat, mint Finnország vagy Észtország, éppen azjel­­lemzi, hogy égy pillanatban valaki mert nagyot álmodni. Szlovákiának sürgősen arra van szüksége, hogy valaki végre letegyen az asztalra egy olyan jövőbe mutató stratégiát, melyet követve kitörhetünk a középszer­ből. Bízzunk abban, hogy az elkövetkező kormányciklusban e téren több sikerünk lesz, mint az elmúlt négy évben. FIGYELŐ Mi van a tantervben Csukás Istvántól? Az új magyarországi Nemzeti alaptantervben az alsó tagozatos tananyag említi Csukás Istvánt olyan szerzőként, akinek műveit a „tanuló olvassa és önálló, illetve osztálytermi munka keretében feldolgozza”. Az első két évfo­lyamban kötelező anyagban sze­repel a Sün Balázs című verses mese, a nem kötelező részben A téli tücsök meséi, az Egy különös idegen című Csukás-mű, illetve egy részlet a Süsüből. A felső tagozaton nem kötelező tananyag. Itt az ifjúsági regény kategóriában szerepel Jules Verne Kétévi vakáció, Tónké Dragt Le­vél a királynak, Mándy Iván Az enyedi diák című műve, illetve Csukás István Vakáció a halott ut­cában című regénye - ezek közül kell egyet választani. (hvg) Megölt ellenzékiről nevezik el az orosz nagykövetség előtti teret Borisz Nyemcov meggyilkolt orosz ellenzéki politikusról nevezik el a prágai orosz nagykövetség előtti teret. Erről az önkormányzat döntött Zdenék Hrib kalózpárti főpolgármester javaslatára. A városvezetés határozata szerint ez politikai gesztus Oroszország fe­lé, a szolidaritás kinyilvánítása az orosz ellenzékkel, valamint az ottani emberi jogi mozgalmakkal. „A név­­változtatásnál a polgárok javaslata­iból, valamint a cseh emberi jogi ha­gyományokból indultunk ki. Ezeket nem szabad feledni” - jelentette ki a főpolgármester. A cseh sajtó egy része bírálta a döntést, Milos Zeman államfő pe­dig kijelentette, hogy Hrib kezde­ményezése „csak az emberi kicsi­nyesség bizonyítéka”. Prágában a város önkormányzatában az ellen­zéki Cseh Kalózpártnak és koalíci­ós partnereinek van többsége. A tér új névtábláját várhatóan február 27-én, Borisz Nyemcov meggyilkolásának ötödik évfordu­lóján avatják fel. Az átnevezés ad­minisztratív problémákat nem vet fel, mert a címen egyedül az orosz nagykövetség van bejegyezve. A névváltoztatást a cseh főváros ille­tékes szakbizottsága is jóváhagyta. Borisz Nyemcov 1997-1998-ban orosz kormányfőhelyettes volt. 55 éves korában, 2015 februáijában öl­ték meg öt lövéssel a Kreml közelé­ben, néhány órával azután, hogy de­monstrációra szólított fel Oroszor­szág ukrajnai katonai beavatkozása miatt. 2017 nyarán egy orosz búó­ság öt embert talált bűnösnek a gyil­kosságban. Magát a gyilkost, Zaur Dadajevet, aki hátba lőtte a politi­kust, húsz év letöltendő börtönbün­tetésre ítélték, bűntársaira pedig 6- tól 11 évig terjedő börtönt szabtak ki. A Kreml tagadta, hogy köze lett vol­na a gyilkossághoz. Prágához hasonló lépést tett ko­rábban az amerikai, a litván és az ukrán főváros, Washington, Vilni­us és Kijev. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents