Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)
2020-02-01 / 26. szám
Trianon nemcsak határváltozást, a magyar nemzetrészek leszakadását és magyarok új államalakulatokba, kisebbségi sorba kerülését jelentette, hanem alapjaiban változtatta meg az addigi sajtórendszert és az olvasási szokásokat. A kezdeteket, a hőskort hősiesnek egyáltalán nem mondható kaotikus küzdelem jellemezte: küzdelem az olvasóért és a véleményalakításért az első Csehszlovák Köztársaság megváltozott viszonyai közepette. Az államfordulat előtti sajtóhálózat felbomlott, a magyarországi lapok behozatalát tiltották, a meglévő helyi lapok vagy megszűntek, vagy folyamatos kísérletezésre kényszerültek az eszmeileg rendkívül sokszínű olvasók kegyeinek elnyeréséért. A magyar sajtó tehát a kezdetekben teljesen a háttérbe szorult, hogy néhány év múlva kétes színvonalú lapok százainak adja át a helyét. Az 1920-as évek elejének páratlanul dinamikus pezsgésében sok olvasó úgy járt, mint a Kosztolányi-regény Vajkay Ákosa: olyan lapot járatott vagy vásárolt, mely éppenséggel a meggyőződésével vagy érdekeivel homlokegyenest ellentétes nézeteket képviselte. A dilettantizmus kora Erre az időszakra, mely nagyjából az 1920-as évek közepéig tartott, tehát a polgári demokrácia térnyerése idején a lapok gyors születése és megszűnése volt jellemző, valamint az alacsony színvonal, a dilettantizmus. Megesett, hogy egyszerre akár nyolc napilapból is lehetett választani, csak éppen mind erőtlen és komolytalan volt. Naponta mintegy 50 000 példány fogyott el csak napilapból, s kb. 100-ra tehető az összes magyar sajtótermék száma, beleértve a kárpátaljaiakat is (akkor ez a terület is az első köztársasághoz tartozott). A teljes lapstruktúra felvázolására még a történészek és irodalomtörténészek sem vállalkoznak, annyira bő, annyira heterogén és annyira időszaki, valóban tiszavirág-életű sajtótermékekről van szó. Volt például Hajnal és Este című (irodalmi) lap is, de ezek tényleg szinte csak hajnaltól estig játszottak szerepet a kulturális és közéletben. Jellemző: volt Vagyunk is, ez hat hónapot élt meg a ’20-as évek elején. És persze sok olyan lap is volt, melynek nevét a későbbi korszakokban keletkezők vették fel újra, ezért ma is ismerősen csenghetnek: volt például Új Szó, kettő is (az egyik zsidó lap volt, a másik A csehszlovákiai magyar nyomtatott sajtó 100 éve irodalmi), de volt Fáklya, Tábortűz, A Hét, sőt Irodalmi Szemle is. Az egész, két háború közötti időszakot tekintve mintegy 650 csehszlovákiai magyar lap létezett. Emelkedő színvonal A dilettáns hőskort lezáró korszakküszöbnek a Prágai Magyar Hírlap (PMH) 1922-es megjelenése tekinthető; ez a politikai napilap különösen 1925-től játszott nagy szerepet, amikor is élére a tehetséges Dzurányi László újságíró került: a lap jelentősége ekkortól a mai Új Szóé hoz hasonlítható. Szerkesztősége Prágában volt, belső munkatársai közé olyan jelentős személyiségek tartoztak, mint a költő Győry Dezső, a szintén költő, újságíró Darvas János (Darvas Iván színész édesapja), Neubauer Pál író vagy a rendkívül sokoldalú és kitűnő tollú Szvatkó Pál, a magyarországi szerzők közül különösen Móricz Zsigmondnak, novelláinak és regényeinek adott helyet. A lap ára 1 korona 20 fillér volt, azaz viszonylag drága napilapnak számított; a legolcsóbb napilap a 40 fillérbe kerülő pozsonyi Új Hírek volt. S ha már a pénznél tartunk, említsük meg, hogy a két háború közti időszakban a sajtónak és az újságírásnak, szerkesztésnek sokkal nagyobb becsülete volt a későbbieknél és sajnos a mainál is: Dzurányi László mint főszerkesztő például 7 ezer koronás fizetést kapott, szerkesztőtársai ennek felét, s ez a 3500 korona pontosan annyi volt, mint az abban a korban nagyon jól megfizetett középiskolai tanároké (összevetésként: a hivatalnok havonta 800 koronát keresett, a munkás 350- et). A legolvasottabb, ellenzéki, de liberális PMH-1 a harmincas évek közepére magyarországi támogatással a fenntartás nélküli ellenzékiség sajtószervévé alakították, s a bécsi döntéssel (1938 ősze) szűnt meg. A lapnak rendkívül színvonalasak voltak a mellékletei is, némelyik fokozatosan önálló hetilappá alakult. A cenzúra folyamatosan rostálta: egyes cikkei helyén fehér foltok maradtak csak, a harmincas évek elején pedig három-három hónapra be is tiltották a nyomását. A betiltás miatt például az 1934 októberében elhunyt Grosschmid Géza szenátort (Márai Sándor apját) a PMH csak a december 25-i számában tudta búcsúztatni. (Félreértés ne essék: cenzúrázták a cseh és a szlovák lapokat is.) Sajnos, sem a kivételes tehetségű Dzurányiról, sem a kor legszínvonalasabb lapjáról, a PMH-tó\ máig nem készült átfogó monográfia, bár a lapot magát a Fórum Kisebbségkutató Intézet a közelmúltban digitalizálta, így honlapjának adatbázisában szabadon olvasható és kutatható. A két háború közti cseh(szlo= vákiai) magyar sajtóról elmondható, hogy politikailag, eszmeileg, de tartalmilag is sokkal-sokkal színesebb és rétegezettebb volt a mainál. Politikai irányultságot és elköteleződést tekintve nagy általánosságban voltak jobb- és baloldali lapok, magukat függetleneknek vallók (és ezek közül több valóban függeden is volt), ellenzékiek (a mindenkori „cseh” kormánnyal szemben a nemzeti-sérelmi politikát folytatók), aktivisták (a kormányt nem támadó vagy a kormánypolitikát elfogadó), liberálisak, kommunisták és a középutas „harmadik kultúrfrontot” képviselők. Jelentős olvasótábort tudhattak magukénak a különféle irodalmi-kritikai, kultúrpolitikai, társadalmi és tudományos folyóiratok, hetilapok, ifjúsági és diáklapok, egyetemista lapok, szakmai-érdekvédelmi lapok, gazdaságpolitikai szemlék, művészeti lapok, helyi lapok, de volt magyar egyházi sajtó (több katolikus, református, evangélikus és zsidó lap), voltak pedagógiai, tudományos és ismeretterjesztő lapok, sportlapok, vicclapok (csak ezekből több mint tíz), színházi lap is vagy tíz, s végül két- és háromnyelvű lapok stb., stb. Színvonal és példányszám között sajnos sokszor a fordított arány érvényesült; Filep Tamás Gusztáv jegyzi meg a Kassai Naplówú kapcsolatban: „Nyilvánvaló, hogy a közönségtől magas nívója szigetelte el...” Lapszemle Említsünk meg néhány jelentősebb két háború közti sajtóterméket, valóban csak mutatóban s távirati stílusban. Napilapok: a kassai Esti Újság (ellenzéki), a 6 és 20 ezer közötti példányszámú Magyar Nap (1936-1938; kommunista), a komáromi, majd érsekújvári, végül pozsonyi A Reggel (1921—1933; aktivista), a legszínvonalasabb, Dzurányi László és Győry Dezső által szerkesztett pozsonyi Magyar Újság (1933— 1938; aktivista), melyben a két Rezső, Peéry és Szalatnai is publikált, a szintén pozsonyi, ugyanazt a címet viselő, a sarlósok által is kedvelt pozsonyi Magyar Újság (1918-1928; független, „mérsékelt liberális”), a színvonalas Kassai Napló (1918-1929; független), melyben az ismertebb írók közül Márai Sándor, Mihályi Ödön, Tamás Mihály, Darkó István, Vozári Dezső és Fábry Zoltán is publikált, a kevésbé színvonalas, bulvár jellegű Kassai Újság (1920-1938), melynek azonban 1924 és 1926 között olyan szépirodalmi-kulturális melléklete volt, amelyben a kor elit szerzői - Babits, József Attila, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Móricz, Szabó Lőrinc, Tersánszky - is gyakran publikáltak, a pozsonyi Híradó (1919-1937; ellenzéki-konzervatív), továbbá a szintén Magyar Újság című (1919-1928; független) mérsékelt liberális napilap, mely érdemei mellett sok dilettáns írónak is publikálási lehetőséget nyújtott. A hetilapok közül megemlítendő az ipolysági társadalmi és irodalmi A Hét (1929-1934), valamint a Reinel János szerkesztette pozsonyi Magyar Néplap (1927-1936). Folyóiratok: a Szvatkó Pál szerkesztette igen színvonalas prágai Új Szellem (1937-1938), a leghoszszabb életű szépirodalmi-kritikai folyóirat, a pozsonyi konzervatív Magyar Minerva (1930-1939), az ipolysági társadalmi-irodalmi-közművelődési Magyar Család (1934— 1938), melynek utolsó évfolyamait az antiszemitizmus hatotta át, az elsőként jelentkező, pozsonyi, majd bécsi Tűz (1921-1923), melynek fontos szerepe volt az irodalmi élet kibontakozásában is, például ez közölte Mécs László első verseit, a losonci, Scherer Lajos szerkesztette A Mi Lapunk (1921-1932) cserkészlap, a sarlósok központi fóruma,
