Új Szó, 2020. február (73. évfolyam, 26-50. szám)

2020-02-07 / 31. szám

6 I RÉGIÓ 2020. február 7.1 www.ujszo.com AJÁNLÓ Február 7. (péntek) Dunaszerdahely - 20.00: tár­­sasj átékest az NFG Klubban. Február 7. (péntek) Nádszeg -18.00: beszélgetés Sváby András újságíróval a To­lerancia irodaházban. Február 7. (péntek) Alistál -18.00: zenés beszélge­tés a XX. századról a művészeti alapiskola koncerttermében. Február 7. (péntek) Vámosladány-19.30: a lévai Czeglédi Péter Református Gim­názium Hazaváró Gimibálja a helyi kultúrházban. Február 7. (péntek) Komárom -18.00: az eNRA - a Nemzetközi Rovás Alkotócso­port kiállítása a Limes Galériá­ban. Február 7. (péntek) Párkány -18.00: farsangi tánc­ház a párkányi Platán étterem­ben, ahová a Pásztortűz néptánc­­csoport és a Varjos zenekar sze­retettel és extra programokkal vár kicsiket és nagyokat. Vendég Bertók Tibor cimbalmos. Február 7. (péntek) Rimaszombat-20.00:69. far­sangi bál a városi művelődési központban. A talpalávalót a Fa­mily Band húzza. Február 7. (péntek) Tornaija -17.00: emlékünnep­ség Veres János költő születésé­nek kilencvenedik évfordulóján a művelődési házban, előtte ko­szorúzás a Vasút utcai szülőháza emléktáblájánál. Február 8. (szombat) Komárom -19.00: a Soproni Petőfi Színház és Csavar Színház közösen mutatja be a Peer Gynt című drámát a komáromi Eg­­tessy Béni Városi Művelődési Központ épületében. Február 8. (szombat) Rété-18.00: nótaest a rétéi művelődési házban. Fellép Hajt­­mán Lívia, Jalsovszky Mónika, Kosáry Judit, Nagy Attila, Józsa Janka, Kosáry Szabolcs. Kísér Rigó László és cigányzenekara. Február 8. (szombat) Ipolyvisk - 20.00: tavaszkö­szöntő álarcosbál a kultúrházban. Február 8. (szombat) Rimaszombat-18.30: Veres János születésének kilencvene­dik évfordulójára emlékeznek a Három Rózsa Irodalmi Kávé­házban, fényképkiállítás a költő életéről. Február 9. (vasárnap) Alsóbodok-17.00: az Imádok féijhez menni című zenés vígjá­ték bemutatója a Hahota színját­szó csoport előadásában az alsó­­bodoki kultúrházban. Február 9. (vasárnap) Csilizradvány-17.00: Kár itt minden dumáért! - zenés kabaré a Gergely Theáter előadásában a kultúrházban. Február 9. (vasárnap) Kassa -15.00: Portugál - tragi­komédia palóc nyelven a Thália Színházban. Elöntött ártéri területek SZÁZ ILDIKÓ Kilépett medréből a Nyitra folyó Érsekújvárban a Berek parkerdőnél a Kamocsai híd irányába, és elöntötte az árteret. A járási székhelyen szerdán 455 centimétert mértek és sárga jelzéssel jelezték az elsőfokú árvízkészültsé­get, február 6-án hajnalban az áradás elérte a jelzett csúcspontot, majd a fo­lyó lassú apadásnak indult. Gútánál február 5-én 520 centimétert mértek, a Vág február 6-án kora délutánra el­érte az 554 centimétert. Bób János, Szímő polgármestere elmondta, né­hány hónappal ezelőtt megerősítették Szímő és Kamocsa határában az ár­­vízvédelmi töltést. Egyelőre még csak az ártéri területeken lévő erdőt lepte el a megáradt Vág folyó. „Ilyenkor még nem lehet tudni, milyen következmé­nyekkel jár a vízszint emelkedése, a talajvíz rendszerint egy hétre rá szo­kott felbuzogni a töltés túloldalán, vagy a folyóhoz közeli házak pincé­jében” - mondta Bób. Kamocsán az Oázis kemping bejáratáig áradt meg a felduzzadt Vág folyó. A község ha­tárában lévő híd után a Nyitra talál­kozik a Szímő irányából folyó Vág­­gal, így itt valamivel erősebb az ára­dás, mint a szomszédos községben. A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) szerint Gútánál a Vág fo­lyón és Érsekújvárnál a Nyitra fo­lyón is enyhe apadás észlelhető. A Nyitra és a Vág folyó is felduzzadt és kilépett a medréből (A szerző felvétele) Megújult a közvilágítás Farkasdon MAROSI BIANKA Hosszú idő utón felújították a település közvilágítását, melynek köszönhetően javult a közbiztonság is. FARKASD Farkasd polgármestere, Restár János és a GREP Slovakia Kft. ügy­vezetője, Wirth Jenő a település közvilágítás-rendszere üzembe he­lyezési jegyzőkönyvét február 5-én, szerda este írta alá. Jelen volt még a partnercég anyavállalata, a GREP ZRt. elnök-vezérigazgatója, Makra László József, Roland Páleník, a PHILIPS - Signify Slovakia Kft. képviseletében, Ambrus Sándor, a kivitelező SA ELEKTRO Kft. ügy­vezetője, Erdélyi Pál református lel­kész és a helyi képviselő-testület tagjai. A polgármester elmondta, a régi közvilágítási rendszer nagyon elavult volt, a lámpák kis teret vilá­gítottak meg, sok helyen hiányoztak a lámpák az oszlopokról, ezért akár százméteres szakaszok is voltak az utcákon, ahol teljes sötétség volt. „A környék települései közül talán ná­lunk volt a legrosszabb állapotban a közvilágítás, ezért megoldást kellett találnunk a problémára. A GREP Slovakia vállalatot bíztuk meg a projekt megvalósításával, ők nyer­ték meg a versenypályázatot” - fej­tette ki Restár János. Wirth Jenő a projekt megvalósításáról beszélt részletesen: „A szerződést 2019 szeptemberében írtuk alá, majd meg is kezdődött a szerelés. Az új lám­pákat három ütemben sikerült fel­szerelni, a tervekhez képest kissé el­tolódott a munka, így január 16-án fejeztük be. A beruházás több mint 161 ezer euróba került, ami havi szinten 52,42 euró többletkiadást jelent a településnek a jelenlegi, közvilágításra szánt költségeken túl. Úgy vélem, 132 darab pluszlámpa felszerelésénél egy ekkora község­nek ez elhanyagolható összeg, az energia- és a szén-dioxid­­megtakarítás azonban jelentős, a számítások szerint 22 tonna évente. Pénzben kifejezve ez majd egy kö­zel 4 ezer eurós, egyszeri, vissza nem térítendő támogatást is jelent a tele­pülésnek, melyet az Európai Újjá­építési és Fejlesztési Bank küld ju­talmul a »zöld projekt« megvalósí­tásáért a község számlájára. Az ár­ban benne van 12 év karbantartás, garancia és biztosítás vandalizmus esetén.” Makra József ugyancsak azt emelte ki, mennyivel környezetkí­mélőbbek az új lámpák. „Egyre többször halljuk, hogy meg kell mentenünk a Földet, mert nagy baj­ban van. Örülök, hogy mi ennyit hozzá tudunk tenni. Ez a 64. szlo­vákiai projekt, amelyet sikerült megvalósítani, remélem, a lakosság is elégedett vele” - mondta el Makra József. Roland Páleník kiemelte, az ilyen projektek megvalósításánál mindig igyekeznek megtalálni a le­hető legjobb megoldást arra, hogy a megvilágítás jó legyen, de jelentős legyen az energiamegtakarítás is. „A felszerelt lámpák nagyon jó minőségűek, a reklamáció 1 száza­lék alatt van, élettartamuk 100 ezer óra, de remélhetőleg tovább is működnek majd. Legnagyobb elő­nyük, hogy minden alkatrész külön cserélhető, meghibásodáskor nem kell az egész lámpát kicserélni” - hangsúlyozta a szakember. A jelen lévő képviselők megje­gyezték, ugyan még korai véle­ményt mondani az új közvilágítás­rendszerről, de az eddigi visszajel­zések alapján a lakosok elégedettek, hiszen nagyobb szögben világítják be a lámpák a teret, így az utcákon nincsenek megvilágítatlan területek, tehát kisebb az esélye annak, hogy a sötétben baleset történik. Az egyik képviselő hozzátette, leginkább ak­kor látható a különbség a megvilá­gításban, ha Negyed felől érkezik valaki a faluba. Komáromi hadifoglyok a Nagy Háborúban VATAŐŐIN PÉTER Az első világháború komáromi illetőségű „császári ás királyi" katonáiról volt szó a Duna Menti Múzeum Baráti Köre által szervezett újabb esten. BKKTJiHZJ Pokomyi Gábor, a Komáromi Klapka György Múzeum történésze tömény és precíz képet festett az első világháború hadifogolyvilágáról, va­lamint arról, hogy miként érintett ez olyan katonákat, akik komáromi származásúak vagy kötődésűek vol­tak. A Monarchia hadseregének ál­lományában a háború ideje alatt bő 2 millió fő esett hadifogságba, több mint 1,3 millió ember a keleti fron­ton. Ez az óriási szám nem pusztán a rosszul végződő hadműveletek számláj ára írható, a háború végén már egyre többen dezertátak. Mintegy 500 táborba kerültek az elfogott császári és királyi katonák. Ezer kilométerek - hiába Az egyik külön tárgyalt élettörté­net a Mosonban született Veér And­rásé (1894-1966) volt, akiről példá­ul azért tudunk sokat, mert naplót vezetett még a fogság idején is - no­ha akkor már például vesztett az idő­érzékéből, s nem tudta pontosan, milyen dátum alatt írta meg a be­jegyzéseket. 1915 januárjában került a galíciai frontra, áprilisban esett ha­difogságba a mostani ukrán főváros közelében. Kijeven keresztül, az on­nan 4000 kilométerre fekvő Krasz­­nojarszkba került. A barakkjában 30- 40 ember volt, de a körülmények még viszonylag kedvezőek voltak, lévén, hogy 1915-ről volt szó. A következő évben már romlottak a viszonyok, s a napló tanúsága szerint elkezdtek szökéssel próbálkozni, ami a máso­dik tavaszi próbálkozásra harmad­magával sikerült is. A történész sze­rint a naplóbeli történetek már-már annyira kalandosak néhány ponton, hogy a hitelességüket is kétségbe vonja. „Többször is fenyegette őket a lebukás veszélye, majd végül egy kisebb településen elfogták őket, mert a helyieknek gyanúsak voltak” - mondja Pokomyi; az elfogás helye még mindig Közép-Azsiában talál­ható, ami ismét csak kétségessé teszi a napló adatainak megbízhatóságát. „Amikor azt mondja, hogy több ezer kilométert tettek meg, ott lehet, hogy ; már nemcsak az idő-, hanem a hely­­; érzék sem működött. Lehet, hogy valójában nagyon kis távolságokat tettek meg” - tette hozzá. Végül a szökevényeket visszavitték Krasz­­nojarszkba, tehát ugyanoda, ahon­nan kiindulva már megtettek egy rendkívül hosszú utat. 1917-ben próbálták meg az újabb szökést, ez­úttal is sikertelenül. Ezután megsza­kadt a napló - Veér azonban nem hunyt el, hazatért, amire legkésőbb 1919-ben kerülhetett sor. Ezt köve­tően költözött Komáromba, a ma­gyarországi oldalra győri származá­sú feleségével - leszármazottai még : ma is a városban élnek. Van móg munka Az eddigi kutatások ellenére nem látszik még minden részlet ponto­­; san, amelyek közül néhány tény alapvető fontosságú lenne. A törté­nésztől megkérdezték azt is, tudjuk­­e, hogy hány fő vonult be pontosan Komáromból a hadseregbe, vala­mint hogy hányán estek fogságba. Pokomyi Gábor válasza nemleges volt, azonban ennek szerinte az az oka, hogy még nem bocsátkoztak mélyebb elemzésekbe a történészek - tehát a jövőben kiderülhet majd a komáromi katonák, hadifoglyok pontos száma is.

Next

/
Thumbnails
Contents