Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-04 / 3. szám
____________________________________SZALON ■ 2020. JANUÁR 4._______________________________________ Mindszenty József r 1 • j /i • •• •• 1 o? relvideki „ügynökei 70 évvel ezelőtt zárult le a szlovákiai Mindszenty-per A Mindszenty József esztergomi érsek ellen folytatott koncepciós per közvetlen hatással volt néhány közép-kelet-európai, szovjet befolyás alá került állam egyházellenes politikájára. így volt ez a korabeli Csehszlovákiában is. Maga a per és az oda vezető út cseh/szlovákiai vonatkozása tág értelmezésre ad lehetőséget, hiszen közvetlenül kihatott a katolikus egyház képviselőivel szembeni nyílt fellépésre 1949-ben és azt követően is. Az érsek ellen folyt per első kézzelfogható következménye az ún. szlovákiai Mindszenty-per (,,slovenská mindszentiáda’) volt. Ezt az elnevezést maguk a kommunisták adták 1949-1950 fordulóján, és az ezzel jelzett intézkedéssorozat egyszerre irányult a katolikus klérus és a szülőföldjén megmaradt szlovákiai magyar kisebbség ellen. A szlovákiai Mindszenty-pert csehszlovák relációban a korabeli koncepciós perekhez soroljuk. A népi demokrácia egyházpolitikája Az 1945 után Csehszlovákiában berendezkedő hatalom garantálta ugyan a szabad vallásgyakorlatot, de nyíltan elkötelezte magát a materialista világnézet és az ateizmus mellett. Nagyon bizalmatlan volt a történelmi egyházakkal szemben. Fenntartásokkal tekintett azok társadalmi szerepére és képviselőire. A közép-kelet-európai szovjet szférába tartozó országokhoz hasonló módon igyekezett a kommunista ideológia alapján visszaszorítani és ellenőrzése alá vonni azokat. Ebben a folyamatban a legnagyobb kihívás elé a katolikus egyház nézett, hiszen ez volt a legnépesebb és legnagyobb társadalmi súlyú felekezet. Az egyházpolitikai intézkedések során államosították az iskolarendszert, ami egyúttal az egyházi iskolák megszűnését eredményezte, majd állami fennhatóság alá vonták a papok, lelkészek anyagi ellátásának biztosítását. Ezzel párhuzamosan betiltották a katolikus ifjúsági egyesületeket, állami befolyás alá vonták a Szent Adalbert Társulat irányítását, sőt átmenetileg beszüntették a katolikus sajtótermékek kiadását is. A csehszlovák kormány és a Vatikán viszonya az 1946-os választások után kifejezetten íágyossá vált. Átmeneti enyhülést Josef Berannak, a megüresedett prágai érseki székbe való 1946. november 7-i kinevezése jelentett. Beran nagy ambícióval látott hozzá érseki tevékenységéhez, ám az 1948. február 25-i kommunista kormánypuccs után a párt már nyílt formában próbálta befolyása alá vonni a katolikus egyházat. A hatalomátvétel után nem sokkal Beran érseket arra kérték, hogy a püspöki kar nyilvánosan foglaljon állást a népi demokratikus rendszer támogatásáról. Ennek elutasítása után csak fokozódott a feszültség a kommunisták és az egyház között. Az állam egyházpolitikáját a párt előretolt keze és ökle, a Nemzeti Front és az állambiztonság irányította és felügyelte. A hatóságok újabb és újabb megszorításokat léptettek életbe a katolikus egyház ellen: az egyházi tulajdonra kiterjesztették a földreform érvényét, beszüntették a katolikus lapok többségét, és egyre több papot és egyházi méltóságot félemlítettek meg, illetve börtönöztek be. Köz-Arany A. László elítélt ben tovább folyt a nyűt egyházellenes propaganda. A kommunista hatalom az üldözés fokozásával az egyházat sarokba akarta szorítani, hogy elismertesse hatalmát és ellenőrző szerepét. Csak várta a megfelelő pillanatot, hogy minden hatalmi erejét kihasználva közbeléphessen, és további leszámolásokat hajtson végre az egyház meghatározó képviselői ellen. A szlovákiai magyarok és Mindszenty A szlovákiai magyarok a kollektív bűnösség elve alapján elvesztették állampolgárságukat, évtizedekre visszanyúló felekezeti iskolahálózatukat, társadalmi, jótékonysági, kulturális és vallási egyesületeiket, egyleteiket az összes vagyonukkal együtt, lapkiadási lehetőségeiket, sőt több helyen még a magyar nyelvű egyházi szertartások megtartását is megtiltották. Tömegesen deportálták őket Csehországba az elűzött németek helyére, a reszlovakizáció alapján több százezrek váltottak kényszerből nemzetiséget, 1947 tavaszától tízezrével telepítették át őket Magyarországra. 1945 tavaszától több mint egy meat illegális érdekvédelmi magyar szervezet alakult Szlovákiában azzal a céllal, hogy megoldásokat keressen a kialakult helyzetre. A legszervezettebb és legtovább működő szervezet a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség volt. Tevékenysége 1945 végén vált országos méretűvé, de tagjai akkor és később sem sejtették, hogy a hatalom érdeklődésének a középpontjába kerülnek. Mindszenty tevékenységét - aki az egyház érdekeinek sérthetedenségét képviselte Magyarországon - a csehszlovák kormánykörök és a politikai rendőrség figyelemmel kísérte. Egyrészt azért, mert az érsek bizonyíthatóan nemcsak a szlovákiai magyar papokkal és értelmiségiekkel állt közveden kapcsolatban, hanem néhány szlovák nemzetiségű magasabb rangú egyházi személlyel is. Másrészt pedig azért, mert érseki kinevezését követően Mindszenty nyíltan tiltakozott a szlovákiai magyarok üldözése ellen és azok leghangosabb védelmezője, szószólója volt Magyarországon. Az állambiztonság csehszlovákiai és magyarországi informátorainak megfelelő információik voltak Mindszenty tevékenységéről. Ezzel párhuzamosan 1948 tavaszától a pozsonyi állambiztonsági szervek a szükséges ismeretanyagot a „testvé-Már 1948 februárjában összegző jelentésük volt az esztergomi érsek tevékenységéről. A dokumentum Mindszenty aktivitásain túl kitért a vele kapcsolatban lévő szlovákiai személyekre is, akik a szlovákiai magyarok üldözéséről és az ország belpolitikai helyzetének alakulásáról több információt és írásos dokumentumot adtak át az érseknek. A jelentésben szerepelt többek között Pethő Károly volt szenei plébános, Dombi Ferenc őrsújfalui plébános, Lestár István címzetes prépost, Mészáros Gyula szentmihályfai plébános, Bokor Ferenc ipolykeszi kántortanító és Záreczky István nagylégi plébános neve, akik részben a Népi Szövetség egyházi magját alkották. A kiélezett helyzetben mindkét ország politikai rendőrsége nagy figyelemmel kísérte Mindszenty, illetve a katolikus egyház más püspökeinek újabb lépéseit. Karácsony másnapján, 1948. december 26-án Mindszenty Józsefet Rákosi utasítására letartóztatták. A letartóztatás ténye megdöbbenést keltett Csehszlovákiában a katolikus hívek és az egyház képviselői között. A politikai rendőrség és a kommunista vezetés viszont nagy megelégedéssel vette tudomásul Rákosi döntését, mert a csehszlovák püspöki kar küldöttségével az év elejére tervezett újabb tárgyalási forduló előtt a klérussal szemben lépéselőnybe kerültek. Gottwaldnak ekkor már nem az volt az érdeke, hogy a katolikus egyházzal megegyezzen, hanem az, hogy a magyarországi események által megfélemlített püspökökkel szemben a legelőnyösebb helyzetet teremtse meg. Teodor Báláz, a szlovák politikai rendőrség második embere valamikor közvedenül Mindszenty letartóztatása után magyar nyelven írott levélben sürgős segítségért fordult Szűcs Ernőhöz, az ÁVH helyettes vezetőjéhez. Arra kérte, hogy a püspöki kar képviselőivel esedékes találkozó háttéranyagához új információkat adjon Mindszentyről. Az eredeti cél az volt, hogy bizonyítást nyerjen az a vád, hogy Mindszentyn keresztül amerikai pénzforrásokhoz jutottak a csehszlovák egyházi körök. A szlovákiai Mindszenty-per A Népi Szövetség tagjai az érsek letartóztatása idején viszonylagos biztonságban érezték magukat. Két személy kivételével mindannyian Csehszlovákiában éltek, ahol 1948 végére a nacionalista szorítás is picit enyhült. Varró István és Krausz Zoltán 1947 tavaszától viszont Budapesten élt. Az ÁVH 1949. február elején feltételezhetően Mindszenty - a nevükre kiállított ausztriai útra szóló — ajánlólevele alapján bukkant rájuk. Krausz Zoltánt az ÁVH 1949. február 10-én Pesten letartóztatta és beszállította a politikai rendőrség Andrássy úti fogdájába. Két nappal később az ÁVH letartóztatta Varró Istvánt is. Letartóztatásuk és kihallgatásuk után az ÁVH számára bebizonyosodott, hogy mint a Népi Szövetség legaktívabb tagjai, kapcsolatban voltak Mindszentyvel. Az ÁVH ugyanakkor tanácstalan volt további sorsukat illetően. Nem volt számukra egyértelmű, mit kezdjenek a kétes honossággal bíró két felvidéki magyarral. A Rákosi által levezényelt Mindszenty-per első fokon már lezárult ugyan, de történetük ekkor mégis óriási fordulatot vett. A két kommunista állam - Csehszlovákia és Magyarország - politikai rendőrsége „üzletet” kötött. Ennek lényege abban állt, hogy a magyar elvtársak átadják a két fiatal magyar értelmiségit Csehszlovákiának, akiken keresztül az StB majd bebizonyíthatja, hogy megvan a kapocs az esztergomi érsek és a szlovákiai katolikusok között. Cserébe az ÁVH feltehetően fontos pozíciókat szerezhetett a két szolgálat kiépülő együttműködési mechanizmusában. A magyar hatóságok Krausz Zoltánt és Varró Istvánt 1949. február 20-án a kora reggeli órákban gépkocsiba tuszkolták, és a magyarcsehszlovák országhatárra szállították. Miután Rajkánál átadták őket a csehszlovák politikai rendőrségnek, mindketten egyenesen a Pozsonyi Kerületi Államvédelmi Hivatal tömlöcébe kerültek. Ezzel megindult a hadjárat Szlovákiában Mindszenty képzeletbeli ügynökei ellen. 1949. február 21-én kezdődtek a sorozatos letartóztatások és kihallgatások. A Magyarországról átdobott két személy vallomásai (Képarchívum) PRECO SUDILI MINDSZENTTHO (Dokument? k Mindszentyho treslnej vecl) A Mindszenty-per propagandakiadványa ri” ÁVH-n keresztül is bővítették. A SZLOVÁKIAI MINDSZENTY-PERRŐL RÖVIDEN Az eljárás során letartózatott és kihallgatott személyek száma: 43(36 + 7) A házkutatások során lefoglaltak: 39 csomó írásos dokumentumot A főgyanúsítottak vizsgálati fogságának ideje: 9, íii. 10 hónap A koncepciós per halálos áldozatai száma: 2 (Kovács Pál gyerki plébános, Bokor Ferenc ipolykeszi kántortanító) A perben érintett vádlottak száma: 32 (- 20 katolikus pap, 4 református tiszteletes) Az elítéltek száma: 10 (- 2 katolikus pap, 1 református tiszteletes)
