Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-04 / 3. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2020. JANUAR 4. 19 Az elsőfokú bírósági ítélet (részlet) alapján a politikai rendőrség még mindig nem mdta, milyen úton haladjon tovább Mindszenty szlovákiai kapcsolatának felderítésében, hiszen csakis a Népi Szövetség gömöri csoportjának jogvédő tevékenységére derült addig fény, ami már amúgy is ismert volt. Fordulatra a második hullámban letartóztatott gömöri gyanúsítottak- Hajdú László, Gömöri György és Hentz Zoltán - kihallgatása után került sor. Kihallgatásukat követően elindult az állambiztonsági masinéria a Népi Szövetség további tagjai ellen. A sorozatos letartóztatások a népi demokratikus rendszer védelméről szóló törvény alapján történtek. A Népi Szövetség tagjainak letartóztatásáról március 15-én készített részletes beszámoló három pontban indokolta meg letartóztatásukat: 1. titkos államellenes szervezetet alakítottak azzal a céllal, hogy megdöntsék a népi demokratikus rendszert; 2. gazdasági és politikai jellegű információkat gyűjtöttek Mindszenty számára, aki azokat átadta a nyugati hatalmaknak, hogy Dél-Szlovákiát újra Magyarországhoz csatolják; 3. 1946-ban Gyepű Hangja és Észak Szava címmel államellenes röplapokat terjesztettek. Egy nappá Arany A. László letartóztatása után az államvédelem a Népi Szövetség egyházi vonáát képviselő magyar nemzetiségű katolikus papok első, hatfős csoportja ellen adott ki elfogató parancsot. A vallatások során folyamatosan előbányászott információk és nevek áapján az állambiztonság napról napra teljesebb képet kapott a Népi Szövetség tevékenységéről és a köré szerveződött egyházi személyekről. Március 6-án és 7-én az újabb letartóztatások során kilenc főt hurcoltak el Pozsonyba, köztük hét egyházi személyt (hat katolikus papot és egy református tiszteletest). A letartóztatásokat követő kihálgatások arra irányultak, hogy bizonyítást nyerjen a gyanúsítottak Mindszentyvel váó kapcsolata és együttműködése. A legfelső egyházi hatóság részéről nagy volt a kétségbeesés a magyar nemzetiségű katolikus papok tömeges letartóztatása miatt. A nagyszombati apostoli helynök, Ambróz Lazík az egyházmegyéjéből elhurcolt nyolc pap letartóztatásának okáról és azok hollétéről 1949. március 8-án egyenesen Daniel Okáli belügyi megbízottól kért felvilágosítást. Okáli válaszát nem ismerjük, de Lazík levele alapján az ügyben eljáró állambiztonság vezetőjének Okáli olyan utasítást adott, hogy ha a papok által végzett adatgyűjtés nem kapcsolódik Mindszenty bűnügyéhez, letartóztatásuk nem indokolt, így azonnal szabadon kell őket engedni. A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség elleni állambiztonsági nyomozás és vizsgálat gyorsan haladt, és 1949. március 24-én le is zárult. Az ügy kapcsán pontosan egy hónap alatt- 1949. február 20-a és március 20-a között - összesen 36 személyt tartóztattak le és zártak be. Ezzel A kirótt börtönbüntetés: 55 év (2-8 év) párhuzamosan további három személyt hallgatott ki a politikai rendőrség. A legtöbb gyanúsítottat késő este, éjjel, vagy a kora hajnali órákban tartóztatták le. Minden egyes gyanúsítottat fegyveres kísérettel szállítottak Pozsonyba, ahol átmenetileg az Állambiztonság Kerületi Parancsnokságának fogdájába zárták őket. Minden előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottnál alapos házkutatást tartottak. Egyes gyanúsítottak kihallgatása több napig tartott. Az állambiztonság történetének legbrutálisabb időszakában különböző fizikai és egyéb kényszerítő eszközöket alkalmazott a kihallgatások során. így nem csoda, hogy a nagyobb élettapasztalattal nem rendekező fiatal gyanúsítottak megtörtek, és bevallották még azt is, aminek messzemenően nem volt valóságalapja. Hajdú Lászlót például hét alkalommal hallgatták ki. Néhány kihallgatás több napot vett igénybe. A csoport vezetőjeként működő Arany A. László egyik vallatása öt napon keresztül húzódott, amit a fennmaradt 28 oldalas jegyzőkönyv is bizonyít. Ugyan a jegyzőkönyvek csaknem mindegyikének végén ott szerepel a gyanúsított for- 1 mális nyilatkozata, mely szerint min* den fizikai és egyéb kényszerítő nyomás < nélkül tette a vallomást, azonban ez nem fedte a valóságot. 1949. március 24-re lezárult a nyomozás, és elkészült a terjedelmes, 42 oldalas büntetőfeljelentés, amit másnap terjesztettek be a pozsonyi Államügyészségre. Az előzetes letartóztatásba helyezett 36 személy közül négyet végül kivontak a vád alól, két személy ellen pedig ejtették a vádat. A börtönbe zárt 30 gyanúsított között 18 katolikus pap és négy református lelkész volt. A vádiraton a második világháború utáni csehszlovákiai koncepciós perek fő vádlója, Anton Rasla dolgozott. Rasla a gyanúsítottak újbóli kihallgatását rendelte el. A sorozatos kihallgatások után 1949. május 20-ra készítette el a részletes, 21 oldalas vádiratot. Ebben a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség 26 tagja ellen emelt vádat, miközben három katolikus pap és egy polgári személy - Záreczky István, Lestár István, Bodor Sándor és Balázs Máté - esetében ténylegesen ejtette a vádat. Okét szabadlábra helyezték. A döntés meglepő, hiszen ketten — Záreczky és Lestár - személyesen is találkoztak Mindszentyvel. A vádirat szerint Arany A. László és a többi gyanúsított a köztársaság elleni bűncselekményre szövetkezett, és e célból közvetett kapcsolatba lépett idegen személyekkel (elsősorban Mindszentyvel), továbbá államérdeket sértő adatokat gyűjtött, s azokat a külföld számára titkos úton kiszolgáltatta. A vádpontok alapján Aranyt és társait a köztársaság védelméről szóló törvény alapján a köztársaság alapjai elleni bűncselekmény előkészítésével, valamint államtitok elárulásával, magyarán kémkedéssel gyanúsították. A koncepciós pert az StB által meghatározott forgatókönyv szerint indították meg. Adottak voltak ehhez a koholt vádak, a megfélemlített vádlottak és nem utolsósorban az igazságszolgáltatás bolsevik módszerei. Az eredeti elképzelés szerint a Népi Szövetség vádlottainak perére már nyár elején sor került volna, utóbb azonban változtattak a koncepción. A Népi Szövetség ügyével csaknem egyidőben ugyanis zajlott még egy vizsgálat a Pozsonyi Kerületi Állambiztonsági Parancsnokságon Bokor Ferenc ipolykeszi volt kántortanító és a vele kapcsolatban álló hat katolikus pap ellen. Az ellenük felhozott vád szintén a Mindszentyhez fűződő kapcsolatukra épült. Bokor ugyanis a Népi Szövetségtől függetlenül szintén felmérte a magyar kisebbség jogfosztottságából eredő veszteségeket, és ezekről beszámolókat készített és küldött az esztergomi érseknek. A bíróságnak a két ügyben az okozta a legnagyobb fejtörést, vajon az Aranyék, illetve a Bokor által öszszegyűjtött adatok államtitoknak minősülnek-e vagy sem. Az egész eljárás elsősorban a katolikus klérus ellen irányult. Ennek az sem mond ellent, hogy- miként arra fentebb utaltunk — a vádirat elkészítésekor három papot felmentettek a vád alól. Az állambiztonságnak ugyanis az volt az elsődleges érdeke, hogy sakkban tartsa a katolikus egyház papjait, arra azonban nem volt szüksége, hogy mártírokat kreáljon belőlük. Elég volt a megfélemlítés és az időhúzás. Ehhez megvoltak az eszközei, és szükség szerint alkalmazta is azokat. így alighogy a vád alól felmentett Lestár és Záreczky elhagyta I a fogdát, mindkettőjüket letartóztatták, és kétéves kényszermunkára hurcolták el Illavára. Közben teltek-múltak a hetek, hónapok, és továbbra is folyt az idegek harca. Közvedenül a karácsonyi ünnepek előtt, 1949. december 20-án tört meg a jég. Ekkor készült el az új vádirat. Az Állambíróság a vádirat kézhezvétele után, 1949. december 28-ra tűzte ki a tárgyalás időpontját. A tárgyalás reggel 9 órakor Pozsonyban a Kertész utcai Igazságügyi Palotában egy váradan fordulattal kezdődött. Az elnöklő bíró javaslatára összevonták Aranyék, valamint Bokor és társai ügyét, mivel mindkét esetben tartalmilag azonos volt a vád a 32 (26 + 6) gyanúsított ellen. Az összevont perben összesen húsz katolikus pap és négy református tiszteletes ült a vádlottak padján. A vádirat szerint a vádlottakat az 50/1923 sz. törvénye szerint a köztársaság alapjai elleni bűncselekmény előkészítésével, államtitok elárulásával (államtitoknak minősült információkat adtak át Mindszenty Józsefnek, akiről bebizonyosodott, hogy nyugati kém) és a közrend megzavarásával vádolták. A tárgyalás során a fővádlottak közül Hentz Zoltán, Lipcsey Gyula, Varró István, Krausz Zoltán, Bokor Ferenc részben beismerte bűnösségét. Arany A. László, Mészáros Gyula és Restály Mihály ellenben tagadta a vádakat. Azzal védekeztek, hogy a magyar kisebbség helyzetén akartak javítani, és nem tudtak arról, hogy a szervezet mögött Mindszenty József állt. Elsőfokon az ítéletet 1949. december 30-án hozták meg. A három napig tartó tárgyalás során a tíz fővádlott kettőtől nyolc évig terjedő, összesen 55 év börtönbüntetést kapott. Huszonkét vádlottat viszont felmentettek, ők szabadlábra kerültek. A legsúlyosabb büntetést a szervezeten belüli vezető szerepe miatt Arany A. László kapta: nyolc év börtön-, és százezer korona > pénzbüntetéssel, mellékbüntetésként polgári jogainak tízéves elvesztésével sújtották. A súlyos büntetés ugyanakkor azzal is magyarázható, hogy a tárgyalás során nem tanúsított megbánást, és végig tagadta bűnösségét. Az elítéltek között volt két katolikus pap (Restály Mihály 6, Mészáros Gyula 5 év börtönbüntetéssel), egy református tiszteletes (Vízváry j László 2 év börtönbüntetéssel) és Bokor Ferenc kántortanító (5 év börtönbüntetéssel). A tárgyalás ugyan nyilvános volt, de a hatalom nem kreált belőle kirakatpert. A részvevők mellett összesen húsz személy volt jelen. A korabeli lapok sem a vizsgálatról, sem magáról a perről nem tudósítottak. A perben elítéltek a sztálinizmus rombolásának legvadabb idején Csehszlovákia különböző fegyházaiba és munkatáboraiba kerültek (pl. Illává, jáchymovi uránbányák). A per súlyosságát fokozta, hogy a vizsgálati fogság idején átesett brutális vallatások áldozata lett Kovács Pál tiszteletbeli jogokkal bíró kanonok, gyerki plébános, aki belehalt sérüléseibe, valamint Bokor Ferenc kántortanító, aki 1952 májusában, óriási kínok között halt meg a börtönben. Epilógus A Népi Szövetség tagjai ellen folytatott per a kor egyik legnagyobb koncepciós pere volt Csehszlovákiában. Célja az volt, hogy bizonyítást nyerjen: a titkos szervezet Mindszenty utasításai alapján fejtette ki tevékenységét, akiről bebizonyosodott, hogy nyugati kém, és a népi demokratikus rendszer megdöntésén, a történelmi Magyarország feltámasztásán és a Habsburg restauráción munkálkodott. A Mindszenty Jószef ellen megrendezett magyarországi kirakatperhez hasonlóan az úgynevezett szlovákiai magyar Mindszenty-per megrendezésének valójában több tétje volt. Mindenekelőtt az, hogy a pártállam megerősítse hatalmi pozícióját az egyházzal folyó tárgyalásokban. Másodszor viszont, hogy precedenst teremtsen az államnak az egyházzal szembeni további fellépésére, amit a kommunista hatalom később több koncepciós perben fel is használt. Végül, de nem utolsósorban a berendezkedő kommunista hatalom célja a perrel az volt, hogy félelmet és bizonytalanságot keltsen az elítéltekben, a felmentett vádlottakban és rajtuk keresztül a katolikus egyházban és a magyar kisebbség tagjai között. Bukovszky László történész, kisebbségi kormánybiztos Az állambiztonság történetének legbrutálisabb időszakában különböző fizikai és egyéb kényszerítő eszközöket alkalmazott a kihallgatások során. w
