Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-31 / 25. szám
www.ujszo.com | 2020. január 31. KULTÚRA 9 Magyar vérét le sem tagadhatná Martin Cicvák, a kassai születésű, jeles prágai rendező nagy sikerű előadást rendezett a Vígszínházban SZABÓ G. LÁSZLÓ Kassán nőtt fel vegyes nemzetiségű családban. Színházrendezői diplomát Brünnben szerzett. Prágai lakosként a Öinoherní klubhoz szerződött, de gyakran dolgozik Pozsonyban is. Martin Éiővák a Vígszínházban a Premier című John Cassavetes-film színpadi változatát rendezte meg. Régi vágya teljesült ezzel: Budapesten dolgozhatott magyar színészekkel, magyartudását felhasználva és továbbfejlesztve. Prágában korosztálya egyik jeles rendezőegyénisége. Dolgozott már szerb, szlovén és angliai társulatoknál is. Saját színpadi müveivel is közönség elé állt már. Kukura című darabját a pozsonyi Arénában vitte színre. Cassavetes alkotása megindító vallomás a színházról és a színészi hivatásról. Őszintén, leplezetlenül tárja elénk egy ünnepelt színésznő küzdelmét, és ezzel párhuzamosan a színház misztikus világába is betekinthetünk. Martin Cicvák boldogan fogadta el a meghívást a darab megrendezésére. „A Vígszínház európai viszonylatban is a legfontosabb színházak egyike - hangsúlyozza. - Ilyen értelemben fogalmazhatnék úgy is, hogy most értem a pályám csúcsára, de remélem, attól még messze vagyok. Nagy felelősség egy ilyen nagy színházban dolgozni. Csupa híres, elismert színész, a csapat élén Eszenyi Enikővel, akiről szintén csak azt tudom mondani: európai viszonylatban is jelentős színésznő, színházi alkotó. Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember ilyen közegben bátran véleményt formáljon, és képes legyen megvalósítani az elképzeléseit. A Vígszínházban engem senki nem ismert. A próbafolyamat elején nem volt mire támaszkodnom. A szakmai múlt ilyen PENGE Semmi átlagos Szávai Attila neve talán nem ismeretlen az Új Szó régi olvasóinak, hiszen az író éveken át volt szerzője a napilap hétvégi mellékletének, a Szalonnak. 2009-ben megjelent Optikai tuning címűtárcanovellakötetét Szalay Zoltán méltatta e lap hasábjain - a Galkovicsék kislábosa című recenzió megállapításairól ma már tudható, hogy többségük nemcsak az adott kiadványra, hanem egy immár sokkötetes író írásművészetére is relevánsnak tekinthető. Az azóta megjelent Szávaiszövegek nagy részéről, és a tíz évvel későbbi, e rövid vizsgálódás tárgyát képező Távoli vidékek felé című könyv novelláiról ugyanúgy elmondható, hogy dúsan áradó a nyelvezetük, jó a humoruk, valamint nagy empátiával közelítenek a napjainkban igen elkeserítő állapotban lévő magyar faluhoz. Észrevehetők persze elmozdulások is az életműben. Például az utóbbi években az író számára fontos téma lett a vadászkultúra, a városi élet ábrázolása egyre kritikusabbá vált, a hangvétel pedig esetenként letaglózó mélységekbe hajlott. Bár e pálya alakulástörténetét izgalmas követni, (Szkárossy Zsuzsa felvételei) ház Európa legnagyobb színháza. Az utána következő bécsi Volkstheater kilencszáz néző befogadására alkalmas. A Burgtheater még kisebb. Egy ilyen nagy színházban komoly erőfeszítést kíván a színésztől, hogy a legutolsó sorban és az erkélyeken is érthető legyen. Martin Cicvák szerint ugyanilyen fontos, hogy az előadást ugyanúgy szeresse egy filozófiatanár vagy egy ifjú színházi szakember, mint egy kórházi nővér vagy egy cipőbolti eladó. „Ez minden színházban így kell, hogy legyen. Kisebb térben természetesen minden gyorsabban ér célba. A gondolat is, az energia is, a humor is. Mindenki számára érthető, amit rendez, legyen az a Hamlet, A diktátor vagy legutóbb a Mágnás Miska. Én az ő előadásait úgy nézem, mint a szivárványt. Az sem hagyja közönyösnek az embert. A legnagyobb cinikust is megállítja az útján, kiszállítja a kocsijából. Enikő pedig maga a szivárvány.” Hogy miben látja Martin Cicvák a magyar színészek különlegességét? , Alá már jól megkülönböztethető a német, az orosz, a lengyel, a román és Eszenyi Enikő és Hevér Gábor a Premier című, vígszínházi előadásban ezek a viszonylag új tendenciák több olyan szempontot is felvetnek, amelyek felől kevésbé tűnik kidolgozottnak a könyv koncepciója. A vidék-város ellentét artikulációja például meglehetősen egysíkú. A városlakók ábrázolása parodisztikus, a falusiaké viszont rokonszenves, holott a legtöbb karakter életterétől függetlenül hasonló problémákkal küzdő átlagember. Továbbá a digitális eszközök térnyerése mintha a falut csak hellyel-közzel érintette volna. A városiakat felszínessé tette, értékrendjükön torzított a folyamatos onlinejelenlét kényszere, míg a vidékiek számára az egyszerű angol nyelvű feliratok elolvasása és értelmezése is gondot okoz. A falun felnőtt generációk viszonya a médiához valóban figyelemre érdemes téma, éppen ezért nem kellett volna megelégedni az általánosságok felmutatásával. A vidék-város ellentét nagy múltú, gazdag ábrázoláshagyományához való tudatosabb viszony kialakítására tett igyekezet - aminek egyébként jól kitapintható nyomai vannak a korábbi Szávai-kötetekben-biztosan segítette volna e tárgykör árnyaltabb kibontását. A vadászkultúra reprezentációjával is hasonló a helyzet. Az erdő a lelki megtisztulás színhelye, az abszolút nyugalomé, a vadászokat a természettiszteletük már-már misztikus/kozmikus összefüggések észrevételére és megértésére teszi képessé, és ennek következtében majdhogynem mesebeli alakokká válnak. Amikor hangot adnak nézeteiknek, ezek a szereplők közhelyeket és patetikus szentenciákat fűznek össze, sok karakter például ezért nem hiteles, ahogyan a kiszámítható és mesterkélt cselekményű szövegek sem azok. Viszont a leírásközpontú novellák valóban emlékezetes olvasmányélményekhez juttatnak. Egy-egy hosszabb lefolyású esemény meghökkentően rövid intervallumait részletezik fantáziadús gazdagsággal. Pillanatképeket rögzítenek olyan helyzetekről, amelyek bár átlagosnak mondhatók, ha apró alkotóelemeikre megkülönböztetett figyelemmel tekintünk, bizonyosan nem mindennapi dolgokat vehetünk észre. Semmi nem annyira köznapi, hogy elforduljunk tőle. A legsikerültebb novellák - mint például a Falunap; a Game over; a 3X1 vagy a Tizennégy óra, negyvenkét perc - ezt bizonyítják. Olyan meggyőzőerővel, hogy miattuk igazán érdemes elolvasni a kötetet. Szávai Attila: Távoli vidékek felé, Napkút Kiadó, 2019. Értékelés: 7/10 SZÁVAI ATTILA TÁVOLI" * VIDEKEKE esetben nem érdekes. Itt csak az érvényes, amit az adott pillanatban nyújtasz. Felragyogsz vagy nem? Ószintén mondom: nagyon büszke vagyok arra, hogy a Vígszínházban telt ház előtt fut a rendezésem. Boldogan dolgoznék másodszor is a társulattal. A tűzpróbán túl vagyok. Örülök, hogy átestem rajta.” Eszenyi Enikő pozsonyi és prágai rendezéseit Martin Cicvák is látta annak idején. Mint mondja: budapesti kolléganője mindkét fővárosban mély szakmai nyomokat hagyott maga után. „Sok éven át kölcsönösen csodáltuk egymást Enikővel, de az elfoglaltságom miatt csak tavaly tudtuk nyélbe ütni a meghívásomat. A gyerekeim is kicsik voltak, amikor először került szóba köztünk az itteni munka, és izgultunk is mindketten. Én az ismeretlen helyzet miatt, ő pedig talán attól félt, hogy mit kezd majd egy ilyen alfahímmel, mint amilyen én is tudok lenni. Ráadásul két rendező! Ő pedig, ebben a helyzetben a darab főszereplője, Myrtle Gordon, az ünnepelt színésznő. Sokat tanultunk egymástól. Olyanok voltunk, mint a JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA saját territóriumát kijelölő két párduc. Igen, ez ilyen munka volt! Mosollyal átitatott küzdelem. Ha Enikő olykor makacsul bojkottálta is a kérésemet, egy idő után visszatért hoz-Martin Öiövák zá, és elfogadta. Neki is voltak ötletei, amelyeket három héttel korábban még elhárítottam, aztán a végén mégis beépítettem az előadásba. A pozíciónkat mindketten megvédtük. Ő is, én is elértük, amit akartunk.” Ezerszáz férőhelyével a Vígszína magyar színház. A cseh színházban ott a német hatás. A minimalizmus. A magyar színész minden este a bőrét viszi a vásárra. Mindent belead. A lelkét teszi ki a színpadra. Teljes valójával átadja magát a darabnak. A csehek és a németek visszafogottan játszanak. A német színész, ha nem vetkőzik mezítelenre, vagy nem áll fejre a színpadon, mintha ott sem lenne. Csehországban is születnek szép előadások. Prágában most a Dejvicei Színház a legfelkapottabb a nézők körében. Nyilván azért is, mert ott filmszínészek, sztárok játszanak. Száz embernek kis színpadon természetesen könnyebb civil módon játszani, mint ezerszáznak, hiszen kisebb térben minden másképp hat. A cseh színész óvakodik a színpadi gesztusoktól. A magyar színész színpadért kiált.” Legközelebb a Vinohrady Színházban lesz bemutatója. Utána, ugyancsak Prágában, a Rokokó Színházban Juraj Kukurával dolgozik, majd a Cinohemí klubban kezdi el az Equus próbáit. „Régi vágyam Márai Sándor műve, A gyertyák csonkig égnek. Háromszor olvastam a regényt, nagyon a szívemhez nőtt. Ezt majd Kassán szeretném megrendezni, de előtte Molnár Ferenc Liliomával szeretnék megbirkózni. Láttam a vígszínházi előadást, ifj. Vidnyánszky Attila kiváló rendezését. Ez most nagyon nagy lendületet adott. Arról nem is beszélve, hogy mivel édesanyám oldaláról magyar vér folyik az ereimben, régi vágyam teljesül, ha végre magyar szerző művével állhatok a kassai közönség elé. Édesanyám lelkes olvasója az Új Szónak, a magyar véremet pedig letagadni sem tudnám. Nem vagyok én száraz entellektüel. Minden alkalmat megragadok, hogy vigadhassak. Még akkor is, ha éppen sírni volna kedvem.” A szerző a Vasárnap munkatársa Újabb három író nem kér a Téreyösztöndíjból Budapest. Bartók Imre és Csehy Zoltán után Szőcs Petra, Zoltán Gábor és Keresztesi József is úgy döntött, nem fogadja el a Petőfi Irodalmi Múzeumtól azt a két éven át havi 320 ezer forinttal járó alkotói ösztöndíjat, amelyet 45 alkotónak ítéltek oda. A listán élő klasszikusok és szakmailag alacsonyan jegyzett szerzők is szerepelnek, így nem tudni, milyen kritériumok alapján döntött az illetékes bizottság. Az ösztöndíjat elsőként visszautasító Bartók Imre szerdán közölte, hogy egy nappal a bejelentése után a külügyminisztérium visszavonta a részvételét az Irodalom Éjszakája nevű programon, amelyen Magyarországot képviselte volna. A litera.hu szerint a mostani visszalépésekben ez a tény is szerepet játszhatott. A Bázis - Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában nyilatkozatban vállalt szolidaritást Bartók Imrével, és elutasítja a hatalmi arrogancia minden formáját az irodalom területén. (juk)
