Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-30 / 24. szám
www.ujszo.com | 2020. január 30. KULTÚRA 9 A fotók mögött megbúvó sorsok A friss díjazott Cséfalvay Á. András azokat mutatja meg, akiket a társadalom legszívesebben elrejtene Cséfalvay Á. András: Kutyaterápia JUHÁSZ KATALIN A 38. Magyar Sajtófotó Pályázat egyik kategóriájának szlovákiai győztese van. Cséfalvay A. András sikereiről legutóbb tavaly októberben számoltunk be, amikor Vivien című sorozata az év legjobb fotóriportja lett Szlovákiában, de hosszasan sorolhatnánk eddigi elismeréseit. A Kutyaterápia című képet sokáig lehetne elemezni, mind technikai, mind pedig kompozíciós szempontból. Egyszerre mozgalmas és lírai, konkrét és elvont, felkavaró és megható, már-már művészi, de még mindig belefér a sajtófotó-pályázat Mindennapi élet kategóriájába. A szenei Nefelejcs Házban készült, főszereplője egy kislány, aki szinte egyáltalán nem képes kommunikálni a környezetével. Cséfalvay A. Andrással, a parameter.sk fotósával elsősorban a kép születésének körülményeiről beszélgettünk, de arra is kíváncsiak voltunk, hogyan keres és talál témákat, helyszíneket. „Tudatosan is keresek, de gyakran teljesen véletlenül bukkanok érdekes témákra. Szencen először a kolléganőmmel jártunk, és magáról a létesítményről készítettem fotóriportot. Akkor több gyereket fotóztam, köztük ezt a kislányt is. A róla készült kép különdíjat nyert a Cseh Sajtófotó Pályázaton, Magyarországon pedig harmadik lett portré kategóriában. Valamiért annyira megfogott a lénye, hogy később visszamentem hozzá, és egész sorozatot csináltam róla. A Kutyaterápia abból a sorozatból való”. Nyilván nem könnyű eldönteni, melyik legyen az az egy fotó, amelyet az ember ilyenkor kiválaszt húsz-harminc hasonló közül - ezt a dilemmát mindenki ismeri, aki posztolt már saját képet a Facebookra. Andrástól megtudtuk, hogy ezen a fontos versenyen a zsűri rendkívül segítőkész: három-négy képet is elküldhet a pályázó, és ők választják ki közülük a legjobbat, a több szem többet lát alapelv jegyében. Az is előfordul, hogy áthelyezik egy másik kategóriába, ahol jobban érvényesülhet, mint a fotós által kiválasztottban. A magyarországi szervezők András szerint az állampolgárságot is rugalmasan kezelik, soha nem volt probléma, hogy ő szlovák állampolgár. De olasz fotós Budapesten készült képeit sem zárták ki a versenyből. Azzal sem foglalkoznak, hogy a pályázó amatőr vagy Cséfalvay A. András (Fotóf Ugróczky István) profi, a sajtóban dolgozik-e, megjelentek-e már képei valahol, illetve milyen korábbi eredményei, díjai vannak. „Egyedül az számít, hogy az esztétikai szempontok mellett van-e a képnek informatív jellege, amitől sajtófotónak tekinthető”. Persze nem akaijuk arra biztatni a telefonnal kattogtató tömegeket, hogy küldjék be képeiket, mert a nemzetközi zsűri tapasztalt szakemberekből áll, akik pillanatok alatt kiszólják a „felesleget”. Erre a mostani versenyre egyébként 267 fotós 2488 pályaműve érkezett be, a sorozatok darabjait is külön számolva 6079 képet néztek végig a zsűritagok. András eddigi díjnyertes fotói zömmel fekete-fehérek, miközben mára teljesen eltűntek a sajtóból a fekete-fehér képek. „Sok színes képet csinálok, ezekkel is szoktam pályázni, de szerintem vannak olyan helyzetek, amikor a színek semmit nem tesznek hozzá a képhez. Amikor inkább a formák dominálnak, és a sok szín kifejezetten zavaróan hat, mert elvonják a néző figyelmét a lényegről. A fény és az árnyék hatása is jobban kidomborítható egy fekete-fehér képen.” Az első helyezett fotó, csakúgy, mint a Magyar Sajtófotó Pályázaton is elismerésben részesült Vivien című sorozat, a Kisebbségi Kulturális Alap ösztöndíjprogramjának köszönhetően készülhetett el, amely lehetőséget nyújt az alkotóknak, hogy néhány hónapig elmélyülhessenek egy-egy témában. Andrást különösen érdeklik a hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő emberek, főleg gyerekek, akiket ő inkább különlegeseknek tart. A Kutyaterápia ■főszereplője például alig érzékeli a környezetét, nem kommunikál, csak néha fut át egy halvány mosoly az arcán. Például akkor, amikor körülveszik ezek a speciálisan kiképzett kutyák. „Mind a szülők, mind az intézmények dolgozói részéről nyitottságot tapasztalok, örömmel fogadják, hogy valaki érdeklődik azok iránt, akiket a társadalom még néhány évvel ezelőtt is inkább elrejteni igyekezett a szemünk elől”. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy ez a fiatalember jelenleg a legsikeresebb hazai magyar sajtófotós. Aki ráadásul nemcsak a témát látja meg, hanem az „emberi tényező” is fontos neki. A Bolha a fülbe című bohózat a Komáromi Jókai Színházban A bolha a fülbe Feydeau több mint hatvan színdarabja közül az egyik leghíresebb. A Komáromi Jókai Színházban holnap este tartják a bemutatóját, Horváth Illés rendezésében. A bolha a fülbe alaphelyzete rém egyszerű: Chandebise, aki egy biztosítási cég igazgatója, levelet kap egy ismeretlen hölgytől. Randevúra hívja a Felhergelt Bakmacska nevű szállodába. Chandebise azonban maga helyett a legjobb barátját küldi a találkára. Csakhogy a levelet a felesége írta, hogy lépre csalja. A barát pedig nem más, mint a feleség udvarlója. Egymás karjaiba futnak, s a légyott rémálommá válik, amikor kiderül: Chandebise-ből kettő van... Chandebise és Poche kettős szerepében Mokos Attilát láthatja a közönség. „Nem először játszom egyszerre több szerepet a komáromi színpadon. Annak idején a Jó estét nyár,jó estét szerelem című előadásban hét vagy nyolc különböző karaktert alakítottam. Huszonegy átöltözésem volt, köztük nagyon gyors átöltözés is” - mondta Mokos Attila. A kérdésre, hogyan lehet két ember bőrébe bújni úgy, hogy három perc leforgása alatt kell hozni a két figurát, azt válaszolta: „Elsősorban nagyon gyorsan át kell öltözni, ez a legnagyobb feladat. Azután meg kell találni a megfelelő ajtót, amelyen bekerül az ember a térbe. Ha ez is megvan, a másik karakterből kell megszólalni. Remek kihívás, mert két teljesen különböző figuráról van szó, teljesen eltérő előélettel és sorssal.” Horváth Illés rendező fontosnak tartja, hogy az előadás a komáromi társulaté legyen, ne legyen összetéveszthető más színházak korábban készült Feydeau-előadásaival. „A történetben lélektanilag az ember izgat, akire nagy nyomás nehezedik. A túlhajszoltságból fakadóan a munkája sok stresszel és nagy felelősséggel jár. A ránehezülő nyomás begyűrűzik a magánéletébe is, és különféle nehézségeket okoz. A túlhajszolt ember pszichés állapota, illetve annak szerteágazó következményei érdekeltek” - mondta Horváth Illés. Hozzátette: „A Bolha a fülbe színházi előadás, de tomamutatvány is. Ha pontatlan és kapkodós, összeomlik. Viszont, ha a gyorsaság pontossággal párosul, bravúros lehet. Pengeélen táncolunk. Ahogy egy artistamutatványnál egyetlen milliméteren múlhat, hogy zseniális mutatványt vagy mélybe zuhanást lát a közönség, itt is egy hajszál választja el a briliáns előadást a kudarctól. Nem szeretném elkiabálni, de most úgy tűnik, sikerül a dupla szaltó” - véli a rendező. Horváth Illés, aki a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeti vezetője, megszokott csapatával érkezett Komáromba. Az előadás zeneszerzője Zságer-Varga Ákos, a koreográfusa Balázs László, dramaturgja Kardos Tünde, a rendező asszisztense pedig Balaskó Edit. Chandebise feleségét a szenei születésű, különböző magyarországi színházakban játszó Holecskó Orsolya alakítja, aki először áll a komáromi nézők elé. „Horváth Illés felkérésére azonnal igent mondtam. Nagyon szerettem volna vele dolgozni, és külön öröm számomra, hogy erre Komáromban nyílott lehetőség” - nyilatkozta Holecskó Orsolya. A bolha a fülbe további szereplői: Melecsky Kristóf, Béhr Márton, Majorfalvi Bálint, Szabó Viktor, Skronka Tibor, Olasz István, Culka Ottó, Fabó Tibor, Staub Viktória, Holocsy Krisztina, Horváth Csenge e. h., Hostomsky Fanni e. h., valamint Nagy László. (béjé, tébé)
