Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-30 / 24. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2020. január 30. 7 A vírus árnyékában Ötmillióan csak úgy elszöktek, valahova VERES ISTVÁN F ppen elszökött ötmillió em-Eber a tizenhárommilliós Vuhanból, amikor Bandika és Ervin ledobogták a kocsmaajtó előtt a csizmáikról a havat. Végre itt a szilárd csapadék, végre tél színe van a télnek, és végre meggyógyult nekünk Rózsika is, köszöntjük szépen, isten hozta, hogy van. Rózsika elpirulva köszönte meg a köszöntést, és miközben kitöltötte a népnyelv által rumnak nevezett, karamellizált valamivel ízesített és színezett orosz burgonyapárlatot, elmesélte, hogy már-már attól félt, elkapta a koronavírust. Mert hogy a híradások szerint cseppfertőzéssel terjed, tüsszentési sebességgel. Bandika csendre intette a társaságot, és az ablak felé irányította fülét. Harangoznak, vagyis amit Rózsika kedves az imént mondott, az igaz. Ervin a pipaszurkálóját kereste, nulla fok alatt mindig latakiás dohányt szívott, erről a szokásáról pedig, mint mondta, a koronavírus kedvéért sem hajlandó lemondani. Bandikát azonban mindez nem érdekelte, azt olvasta ugyanis valahol, hogy a koronavírusra azon országok lakói a legfogékonyabbak, ahol még koronával fizetnek. Ervin határozott mozdulattal nyomta pipája tűzterébe a szurkáló dohánytömörítésre szolgáló részét, majd megkérdezte, vajon azok is fogékonyak-e az új kínai vírusra, akik ugyan már tíz éve euróval fizetnek, viszont fejben még mindig koronában számolnak, ilyen embereket ugyanis szép számmal ismer faluszerte. A válasz Rózsikát is érdekelte, úgyhogy lehalkította a rádiót (pedig éppen Az élet a legjobb méreg szólt a Tankcsapdától). Bandika meglengette kabátja szárnyait, alkarjait az asztallapra fektette, és elmagyarázta, hogy ő ugyan nem virológus, sem nem urológus, de még a virilizmus eszméi sem ragadták el soha, azt viszont nem érti, hogy egy vágányzár, vagy vesztegzár alatt tartott városból, mint amilyen állítólag a tizenhárommilliós Vuhan, ötmillió ember hogyan képes kiszökni. Ervin szerint az éj leple, vagy egy malaclopó köpeny alatt, titkos alagúton keresztül, vagy akár postai küldemény formájában is megoldható manapság a szökés, de azt se feledjük, hogy a kínai újév idején (ami most van: a holdújév már volt, a szoláris újév pedig néhány nap múlva esedékes) minden kínai elutazik a rokonaihoz. Rózsika közbeszólt: szerinte azért volt olyan könnyű a kínaiaknak kiszökniük, mert ők is kínaiak, a sok kínai közt pedig ember legyen a talpán, aki kiszúrja, hogy ki honnan jön éppen, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ha mindennek csak a fele igaz, már akkor is van okunk félni. Bandika elnevette magát, mint egy busómaszk. Aztán kifejtette, hogy félni minden nap van okunk, hiszen bármi megtörténhet velünk, tényleg bármi, ráadásul sokszor meg is történik, gondoljunk csak a tavalyi katasztrofális diótermésre. Nem beszélve arról, hogy a madárinfluenzától is csak addig féltünk anno, amíg ide nem ért. Ervin meg azon hahotázott, hogy Vuhanban nem figyelnek oda, és elszökik ötmillió ember ...valahová, mi meg itt az ötmilliós Szlovákiában azon aggódunk, hogy elviszik-e időben a kukások a kidobott fenyőfát, meg hogy ősszel lesöprik-e a járdákat a közterület-fenntartók, meg hogy miért olyan zöld a banán a boltban. Amott meg ötmillióan ...csak úgy elszöktek ...valahova. A nagy kínai porhintés FELEDY BOTOND Valahogy sok helyen mélyen gyökeret vert Kínával kapcsolatban egy alapvető félreértés: a kínai befektetések üdvözlendőek, a kínai gazdasági növekedésből „ki kell venni a részünket”, a kínai piac „mindent megér”. A Kínáról szóló narratíváknak - amellett, hogy jelenleg épp egy potenciális világjárvány kiindulópontjáról is szólnak - nem a befektetéseket kellene középpontba állítaniuk. Elégszer megírták már, hogy ezek az adósságcsapdák ügyes és modem megfelelői, legyen szó a Srí Lanka-i repülőtérről, a malajziai kikötőről, a kenyai vasútról (amiért cserébe majd kikötőt kapnak, ha Nairobi nem fizet), vagy akár a thesszaloniki és más európai beszerzésekről a Kínai Kommunista Párt és megbízottai számára. Fura, hogy alig pár évtizeddel a szovjet kommunista kísérlet összeomlása után egyesek újra hisznek egy egypártrendszemek, és abban, hogy a piaci és a pártérdek szétválasztható Pekingben. Mindez egyébként egy racionális kínai felépítkezési stratégia része. Csakhogy ebben mi, európaiak, afrikaiak és a többiek nem partnerként szerepelünk. Például ez az ország vezeti(!) az illegális halászati indexet (IUU). Az illegális, be nem jelentett és nem szabályozott halászati tevékenységről van szó, amelyben a 152 mért ország közül Kína az utolsó. Ehhez adjuk hozzá az ország méretét. Az Indiai-óceán partján fekvő afrikai országok most eszmélnek, hogy 6-7 millió ember megélhetése omlik éppen össze: a part menti afrikai halászok lassan feladják, a modem kínai illegális halászhajók mindent visznek. Ha már Afrika: Kína az orrszarvú-, az elefánt- és a tigrisorwadászat egyik legnagyobb ösztönzője, és csak fokozza a hajszát. Peking 2018- ban oldotta fel a teljes tigris- és orrszarvú-kereskedelmi tilalmat, külön kiemelve, hogy a szarv kórházakban is használható, por formájában, speciális engedéllyel. A hagyományos kínai orvoslás szó szerint felfalja az afrikai nemzeti parkokat. Most éppen a tobzoska, a hangyákkal táplálkozó állat pikkelyei váltak trendi alternatív gyógyszerré, tonnaszám érkeznek a szállítmányok a távol-keleti kikötőkbe, és ez csak a töredéke a valódi kereskedelmi forgalomnak. Az új, meghatározó nyersanyagok, például a ritkaföldfémek kitermelését rohamléptekkel vonja ellenőrzése alá a harmadik világban. De beszélhetnénk arról, hogy Kína az ausztrál édesvízkészletben érdekelt élenjáró külföldi befektető, számtalan ottani bánya mellett. Ennek hosszú távú piaci és geopolitikai következményeit még csak épp elkezdtük felmérni. Viszont Kína a belső piacára nagyon nehezen enged be európai és amerikai cégeket, ezzel szemben rögtön felhorkan, ha az ő politikai vállalatait korlátoznák a transzatlanti országok. Erről szól a Huawei és az 5G esete. Semmi nyoma reciprocitásnak. Egy olyan országban próbálunk piacot szerezni, ahol szó nincs egyenlőségről a külföldi és a helyi cégek között. Ahol a hivatalos kormánypolitika a China 2025 - ennek nevében öt év múlva csak hazai termékek lehetnek bizonyos szektorokban. A hardver és szoftver szintjén ehhez akcióterv társul, és az összes külföldi eszközt ki akarják szorítani az országból. Szívük joga, de miért csodálkoznak, ha az ő eszközeikre ilyen sors vár máshol. A nyugati, rövid távra tekintő, profitorientált muftik egyelőre még hisznek a kínai piacban. Sajnos sok országban a tisztázatlan pártfinanszírozási rendszer és a túlérett kapitalizmus miatt végül az látszik, hogy a nagyvállalati érdek jelenik meg a külpolitikában Kína kapcsán, nem pedig a nemzeti érdek. Akárhogy is, először az EU-n belüli dolgokat kell rendezni: hogy lehet, hogy ők indulhatnak az uniós tagállamok projektjeiben, miközben az EU Kereskedelmi Kamarája Pekingben épp most írta le sok oldalon keresztül, hogy a nyugati cégek az országban még csak értesítést sem kapnak, nemhogy meghívást, a transzparencia nyomokban sem fellelhető. Az együttműködéshez két fél kell. Az EU évekig nézte, hogy kínai cégek jönnek-mennek, anélkül, hogy viszonzást kért volna. Ehhez képest Peking válogat, privilégiumként osztogatja a piaci hozzáférést. Ez a korrupció melegágya, mindkét oldalon. A saját profitéhes cégeinket a nemzetérdek mentén kell visszafogni ebben. És ha egy ilyen egyértelmű dolgot nem képes kezelni a huszonhetek európai közössége, akkor a klímaváltozásba bele se merjünk gondolni. Őrizetben az öt orosz rendőr, akik drogot rejtettek el egy újságírónál Őrizetbe vett ós kihallgatott az oroaz Nyomozó Bizottság öt leszerelt rendőrt, akik tavaly megpróbálták kábítószerügybe keverni Ivan Golunov ellenzóki újságírót. A volt rendőrökkel szemben az vád, hogy hamis bizonyítékok alapján próbálták meg Golunovot rács mögé juttatni. Tavaly június elején vették őrizetbe kábítószerrel való üzérkedés vádjával az orosz fővárosban Golunovot, a Medúza ellenzéki portál szerzőjét, majd a rendőrségen meg is verték. Az ügy nagy felháborodást keltett, mert a közvélemény szerint nyilvánvaló volt, hogy a moszkvai városi tisztviselők és biztonsági szervek vezetőinek visszaéléseivel foglalkozó tényfeltáró újságírót a hatóságok megpróbálták elhallgattatni. A hatóságok ráadásul a Golunov melletti tüntetéseken mintegy 400 embert vettek őrizetbe, míg végül június 11-én ejtették az ellene felhozott vádakat, és megszüntették az eljárást. Június 13-án Vlagyimir Putyin államfő felmentett két rendőrtábornokot, akiknek a beosztottjai kísérelték meg elítéltetni az újságírót. Golunov novemberben beperelte a rendőrséget, amiért passzivitást tanúsított az ügyében indított nyomozás során. Ügyvédei akkor azt közölték, az újságíró befeketítésére irányuló dossziét titkosították, pedig nem szerepelt benne államtitok. (MTI) FIGYELŐ Kitiltanák a kínaiakat Több százezren írtak már alá Dél- Koreában és Malajziában olyan petíciót, amelyben azt követelik, hogy átmenetileg ne engedjék be országaikba a kínai turistákat az új típusú koronavírus okozta járvány miatt. Dél-Koreában 578 ezren írták alá a kezdeményezést. A petíció elindítója azzal érvel, hogy a koronavírus Kínából kezdett el terjedni, és még a Peking közeli szövetségesének számító Észak- Korea sem enged be most kínaiakat a területére. Több aláíró a megjegyzés rovatban utalt rá, hogy aggódik, amikor munkája során - például az idegenforgalomban —kínaiakkal kell érintkeznie. Malajziában több mint 400 ezren írtak alá egy hasonló kezdeményezést. A petíció számos támogatója azzal vádolta meg a kínaiakat, hogy nem higiénikus életmódjuk idézte elő a járványt. Dél- Koreában és Malajziában is négynégy fertőzöttről tudnak eddig. Dél-Korea 700 állampolgárát készül hazaszállítani a közép-kínai Vuhan városából, ahol a betegség először megjelent. (MTI)
